Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-27 / 99. szám

10 1992. április 27., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — CSŐDGONDOK TÖRVÉNYIDÉZŐ Csődöt mondott, aki csődöt jelent? 1992. január elsején lépett életbe a csődtörvény, teljes nevén a csődeljárásról, a fel­számolási eljárásról és a vég- elszámolásról szóló törvény, amely a gazdálkodó szerveze­tekre és ezek hitelezőire terjed ki. A törvény tehát az egyéni vállalkozóra, mint adósra nem vonatkozik, hitelező azonban bárki (egyéni vállalkozó és magánszemély is) lehet. A csődeljárás lényege, hogy a fizetési zavarba került, de — a hitelezők megítélése szerint is — életképes gazdálkodó szervezet megfelelő program kidolgozásával, a hitelezőkkel való megegyezés alapján talpra álljon. (Mint látható, a csődeljárás gazdasági tar­talma éppen a fordítottja an­nak, mint amit a hétköznapi szóhasználatban a csőd fo­galma takar.) Csődöt kizárólag az adós je­lenthet. Ez egyfelől joga, más­felől kötelessége. Öncsőd ak­kor jelenthető be, ha a gazdál­kodó szervezet tartozását az esedékességkor nem tudta, il­letve az egy éven belül ese­dékessé váló tartozását előre­láthatólag nem tudja kiegyenlí­teni. Kötelező a csődöt beje­Papírok nélkül nem megy A csődbejelentési kérelem bírósági mellékletei — A vállalat pénzügyi hely­zetéről szóló kimutatás — Az alapító beleegyezése (vagy az alapító értesítéséről szóló bizonylat) és a társa­dalmi szervek értesítéséről szóló bizonylat — A szervezet alapító hatá­rozata — A cég telephelyeinek megjelölése cégkivonatokkal, a leányvállalatok és a szak­csoportok feltüntetése (ezek székhelyével és egyéb műkö­désükre vonatkozó okmá­nyokkal) — A cég két évre vissza­menő jogelődeinek neve és címe. Az egyezség kialakításához javasolt tanulmány elemei: 1. Átfogó problématérkép — helyzetfelmérés — az utolsó időszak pénz­ügyi kimutatása, a mobilizál­ható eszközök köre. — a legfontosabb termékek jövedelmezőségi vizsgálata. 2. Intézkedési ütemterv — a csődbejelentés — költség-minimalizálási program — a vállalat döntési rend­szerének felülvizsgálata . — vagyonértékelés — szervezet átstruktúrálási — és az ezzel összefüggő — foglalkoztatási program — jövőkép, piaci lehetősé­gek — következő néhány évre szóló pénzügyi terv — hozzávetőleges új va­gyonmérleg — privatizációs elképzelé­sek, esetleges új tulajdonosok bevonása. lenteni, ha a gazdálkodó szer­vezet az esedékességet kö­vető 90 napon belül nem tudja tartozásait kiegyenlíteni. Ek­kor a gazdálkodó szervezet vezetőjének nincs választási lehetősége: a 90. nap lejártát követő 8 napon belül köteles csődöt jelenteni. A sokat emlegetett április nyolcadika, a csődhullám kezdete, ez volt a „forduló­nap”. A bíróság a csődeljárás megindításáról a bejelentés alapján határoz, és elrendeli, hogy az erről szóló végzést a Cégközlönyben tegyék közzé. Ennek nyomán az adóst 90 napig fizetési haladék (mora­tórium) illeti meg. Az adós kö­teles 60 napon belül a hitele­zőkkel egyezségi tárgyalást ki­tűzni, és ehhez a fizetőképes­ségének helyreállítására al­kalmas programot és egye­zségi javaslatot készíteni. A hitelezők a bíróságtól kérhetik, hogy vagyonfelügyelőt rendel­jen ki az adóshoz. Optimális esetben az adós és a hitelező(k) között egyez­ség születik. A felek meg­egyezhetnek abban, hogy az adós tartozásait a hitelezők vagy harmadik személy átvál­lalhatja. A hitelező az adós vagyonában tulajdont szerez­het vagy kötelezettségeiért kezességet vállalhat. Ha az egyességi tárgyalás nem zárul eredménnyel, illetve ennek be­jelentése nem történt meg, de a moratórium lejár, megindul a felszámolási eljárás. Ez ter­mészetesen abban az eset­ben is megindulhat, ha az adós vagy a hitelező kérel­mezi. Felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége ese­tén indítható, ha az adós az el­ismert tartozását a lejáratot követő 60 napon belül nem egyenlítette ki; a hitelező fize­tési felszólítására a lejárt tar­tozást 30 napon belül nem fi­zette meg anélkül, hogy azt érdemben vitatta vagy annak elfogadható okáról, akadályá­ról a hitelezőket tájékoztatta volna; a vele szemben lefoly­tatott végrehajtás eredményte­len volt, illetve a csődeljárás során kötött egyezségben vál­lalt kötelezettségét nem telje­sítette. A felszámolási eljárás során mindvégig lehetőség van az adós és a hitelezők közötti egyezségre, melynek során megállapodhatnak a tartozá­sok kiegyenlítésének sorrend­jében, a teljesítés határidejé­nek módosításában, a kie­gyenlítés arányában és mód­jában. Amíg a csődegyezség­hez valamennyi, az egyezségi tárgyaláson megjelent hite­lező egyetértésére szükség van, addig a felszámolási egyezséghez elég a hitelezők felének akarata, ha követelé­sük legalább kétharmad ré­szét teszi ki az összes követe­lésnek. Ha nem születik egye­zség, akkor a bíróság által az eljárás kezdetekor kijelölt fel­számoló lefolytatja a felszá­molási eljárást, és annak befe­jezésekor zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot készít. Az adós vagyonából a tartozásokat a törvényben meghatározott sorrendben kell kielégíteni. A hitelezők kö­vetelései után esetleg fenn­maradó vagyon a gazdálkodó szervezet alapítóit illeti meg. A törvény végül szabá­lyozza a gazdálkodó szerve­zetek jogutód nélkül (nem fel­számolás keretében történő) megszűnésekor alkalma­zandó végelszámolás eljárás­rendjét is. M. B. Tartozik­követel Mindenki fut a pénze után, igyekszik, hogy adósait még az előtt „jobb belátásra bírja”, mielőtt maga is öncsődöt je­lentene. A vállalatok, vállalko­zások hihetetlen összegekkel tartoznak egymásnak, a csődhullám lavinaként vonul végig a magyar gazdaságon. Cégek hetente árgus szemek­kel figyelik a Heti Csődértesí­tőt, hogy melyik adósuk került a listára. Vannak, akik karvalyként csapnak le tartozásukat köve­telve, bírósággal fenyegetőz­nek, partnerük lejáratásáért még az újsághirdetés díját sem sajnálják. Az üzletek ne­hezen és bizalmatlanul köttet­nek, a készpénz rangja egyre nagyobb. A magyar vállalkozó saját bőrén érzi: bedobták a mélyvízbe... Kényszerítik az üzleti érdekek Felszámolók Kamaráj a A Co-Nex Training Bt szakmai fórumot tartott Buda­pesten az új felszámolószer­vezetek képviselőinek. A felszámolási eljárással most ismerkedők az eljárás körüli anomáliákról, a mozgás­térről és a praktikus tudniva­lókról kérdezték az Igazság­ügyi Minisztérium, a Fővárosi Bíróság és a Co-Nexus Rt képviselőit. A felszámolók legnagyobb problémája, hogy komoly jogi konzekvenciákkal járó kötele­zettségük teljesítéséhez nem tartják korrektnek a feltétele­ket, mivel nem ők választják a partnereiket s, kétszázalékos díjuk behajtása sem mindig oldható meg. Ha joguk lenne választani, akkor viszont egyes felszámolók kimazso­lázhatják a jövedelmező ese­teket. Az üzleti érdekek kikény­szerítik egy erős érdekképvi­seleti szerv megalakulását, amit a Concordat Csődgond­nok és Tanácsadó Intézet Kft ügyvezető igazgatója, Rácz István a helyszínen kezdemé­nyezett is. Á jelenlevő 57 fel­számoló egységesen csatla­kozni kívánt a Felszámolók Kamarájához, amelynek váz­latos programjában az érdek- védelem mellett a szakmai együttműködés is megtalál­ható. Amire a szakértők figyelmeztetnek Tönkremehet a jó adós is A csődtörvény, keményen fogalmaz: a hitelezők felszá­molási eljárást indíthatnak ab­ban az esetben, ha az adós el­ismerte és esedékes tartozá­sát 60 napon belül nem ren­dezi, valamint 30 napon belül felszólításra sem fizet, és erre védekezésül sem hoz fel elfo­gadható indokot. Elképzelhető, hogy — a tör­vény szigora alapján — hány olyan cégnek kell csődöt jelen­tenie, amely 90 napon belül nem tudja rendezni tartozá­sait. A Fővárosi Bíróság Gazda­sági Kollégiuma azonban már a jogszabály hatálybalépése után figyelmeztetett arra, hogy ez a szabályozás tönkreteheti az úgynevezett jó adósokat, akiknek kinnlévőségeik na­gyobbak az adósságaiknál (de azért várható, hogy adóssága­ikat lassanként kifizetik), szemben azokkal a gazdaság­talan cégekkel, amelyek — va­lamilyen támogatás kapcsán — papírforma szerint rendben vannak. Ugyancsak a Fővárosi Bíró­ság szakkollégiuma hívta fel a figyelmet arra is, hogy vissza­élésekre adhat módot a fize­tési haladékra vonatkozó tör­vényi meghatározás. Eszerint ugyanis a csődöt jelentett adós számlavezető bankja, a csőd bejelentését követően már nem terhelheti meg saját költségeivel ügyfele számlá­ját, viszont a többi hitelező in­kasszóival kötelező megter­helni az adós számláját mind­addig, amíg a csődöt a Cég­közlönyben közzé nem teszik. Nem nehéz belátni: a „jólin­formált hitelezők előnybe jut­hatnak másokkal szemben. Mire terjed ki a csődbejelen­tések 90 napos fizetési hala­déka? Az illetékes bíróság szerint minden olyan fizetési kötele­zettségre — így például a kie­gyenlítetlen közszolgáltatási számlákra is —, amely miatt leállhatna, vagy veszélybe ke­rülhetne a vállalat termelése. A törvény ugyan már életbe lépett, de még megoldandó, hogy a csődeljárásba vont adós fölé kirendelt vagyonfe­lügyelő szervezetet például ki nevezze ki. A gazdasági kollégium ál­láspontja szerint a hitelezők szabadon dönthetnének a sa­ját költségükre felállítandó szervezetről, s a jogszabály­ban nincs megkötve a rendel­kezésre álló vagyonfelügyelők köre sem. A bíróság hatáskörébe tar­tozik annak eldöntése is, hogy mi történjen azzal a hitelező­vel, aki nem jelent meg az egyezkedési tárgyaláson. Eb­ben az esetben ugyanis meg­vizsgálják, hogy az illető hite­lező saját hibájából vagy más okok miatt maradt távol a tár­gyalásoktól. Ennek függvé­nyében vonják be, vagy hagy­ják ki a „lemaradt” hitelezőt az egyezségből. Áz első csődkérelmek során felmerült néhány új probléma is. Például, hogy állami alapí­tású cégek esetében ki ren­delkezik alapítói jogokkal? Az önkéntes csődhöz ugyanis az alapító hozzájárulása kell, míg a kötelező csőd esetében a cégvezetőnek csak be kell je­lentenie az alapítónak. Az első csődeljárások alapján az AVÜ-t kell a jogok gyakorlójá­nak tekinteni az állami vállala­tok esetében. Egyelőre meg­válaszolatlan az a kérdés is, hogy az adósságok között hozzá kell-e sorolni a vállalat által kiadott saját váltót, vagy sem, s ha igen, hová kell so­rolni. Akinek csődöt kell jelente­nie, nem árt, ha tudja azt is, hogy a rendelkezések értel­mében három hónapos mora­tóriumból 60 nap áll rendelke­zésére ahhoz, hogy letegye az asztalra a kiegyezés alapjául szolgáló, „kilábalási” tervet. Ez az idő viszont aligha elegendő ahhoz, hogy az adott vállalat érdemi megegyezésre jusson a hitelezőivel, tehát célszerű már egy-két hónappal a csőd bejelentése előtt tárgyalni az érintettekkel az adósságok rendezéséről. —kiérik— A többség a „kicsik” közül kerül ki Tisztító vagy pusztító tűz? Egyes vélemények szerint az új csődtörvény megtisztítja a gazdaságot, ha nem szűnik is meg, de jelentősen csökken a gazdaságot bénító körbetar­tozások mértéke a segítségé­vel. Más vélemények e törvény kapcsán a munkanélküliséget, az állami vagyonvesztést em­legetik. A mikrogazdaságban tevékenykedő szakemberek üdvözlik a törvényt, azok pe­dig, akik munkájukat veszthe­tik ezáltal — nem rajonganak érte túlzottan. Eltérőek a vélemények arról is, hogy milyen vállalattípuso­kat érinthet legérzékenyebben a csődhullám? Kormányzati részről a ki­sebb, egy-két embert foglal­koztató magánvállalkozásokat érzik veszélyeztetettebbnek, míg az ellenzék az állami nagyvállalatok csődjét való­színűsíti. Várhatóan a csődbe jutó, vagy felszámolásra ke­rülő vállalatok többsége a „ki­csik” közül kerül majd ki, de a tőkeértéket, illetve a tartozá­sok nagyságát tekintve a gaz­daság egészét illetően nem lesz mérvadó. A múlt esztendőben több mint 1200 felszámolási eljá­rást kezdeményeztek, az idén az első negyedévben már majd 700 felszámolási és mintegy 200 csődeljárás in­dult. Sok ez vagy kevés? Való­színűleg kevesebb, mint amennyit a gazdaság állapota megkívánna. Az új törvény „pikantériája”, hogy a nemrégen privatizált vállalatok között is akad olyan, amelyik ezekben a napokban kénytelen volt öncsődöt jelen­teni, sőt egy másik esetben az ÁVÜ — az állam — tulajdoná­ban levő rt éppen az állammal szembeni adótartozása miatt jelentett öncsődöt. H. A. Ez a mi formánk! Ezentúl leinformáljuk a céget, mielőtt betörünk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom