Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-27 / 99. szám

1992. április 27., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 A SZÍVOPERÁLT GYÓGYULT EMBER A svéd modell nyomában Tudományos tanácskozás Mosdóson A tudományos tanácskozások sorában fontos szerepe volt a hét végén Mosdóson megrendezett konferenciának, amelyet a helyi tiidő-és szívkórház, valamint a Magyar Gyógytornászok Társaságának belgyógyászati és gyer­mekgyógyászati munkacsoportja szervezett. A tavalyi ta­nácskozás sikerén fölbuzdulva (ezen a szívoperált felnőt­tek kardiolgóiai rehabilitációjának egységesítését dolgoz­ták ki), a szívoperált gyerekek utókezelésének a tapasztala­tait összegezték a Mosdóson megrendezett konferencián. Terheléses „helyben biciglizés" műtét után (Fotó: Gyertyás László) Mint azt Tar Erika mosdósi gyógytornász előadásában elmondta, nem csak a rehabili­tációt szolgálja a gyógytorna, hanem jelentős szerepe van a megelőzésben is. A műtétek előtt is alkalmazzák a tornát, hogy fölkészítsék a beteget az operációra. A szívoperált fel­nőttnek a rehabilitáció jelenti a gyors felépülést, a munkábaál- lás egészségügyi lehetőségét, a gyermeknek pedig azt, hogy egészséges felnőtté váljon — mondta előadásában Tar Erika. A pénteken kezdődött és szombaton befejeződött tu­dományos tanácskozás elő­adója volt többek között dr. Aranyosi Jánosné, a debre­ceni II. számú sebészeti kli­nika gyógytornásza is. Har­minchárom évnyi tapasztala­tait foglalta össze referátumá­ban. Az elmúlt tíz évben a debre­ceni klinikán 2355 esetben végeztek szívműtétet. Dr. Pé- terffy Árpád professzor svéd­országi gyakorlata alapján honosították meg a legkorsze­rűbb európai eljárást. — A professzor úr rendkívül fontosnak tartotta a gyógytor­nászok szerepét a szívbete­gek operáció előtti felkészíté­sében, majd az utókelezelé- sében. — A debreceni példa szerint a műtét után mennyi időbe te­lik a beteg fölgyógyulása? — Az egy napja operált be­teget már intenzív gyógytor­nára késztetjük. A második napon a beteget már sétáltat­juk, a pszichoterápiának is nagy jelentőséget tulajdoní­tunk. A szívműtéten átesett beteggel el kelel tudnunk hi­tetni, hogy egészséges em­berként folytathatja tovább életét, természetesen orvosi felügyelet mellett. A negyedik, ötödik napon már közös tor­nagyakorlatokon vesznek részt a szívoperáltak. Három hét múltán fejeződik be a re­habilitációjuk, amit szanatóri­umi ellátás követhet. A mosdósi tudományos ta­nácskozás vendége volt dr. Aranyosi János debreceni szívsebész is. — A mostani tanácskozás célja, hogy kidolgozzuk a szívoperált gyerekek egysé­ges utókezelésének a mód­szerét. Nagyon sok tapaszta­lat gyűlt össze Magyarorszá­gon, ezeknek az alkalmazását a legkorszerűbb európai gya­korlatokkal összevetve meg­próbáljuk közösen hasznosí­tani. — A szívbetegek száma nő, avagy az orvostudomány ha­ladásának a tanúi lehetünk? — A műtétek száma év- ről-évre nő. De még mindig kevés betegen tudunk segí­teni műtéti úton. A műtéti ka­pacitás növelése elkerülhetet­len Magyarországon. Buda­pesten négy klinikán végez­nek szívműtétet, vidéken Szegeden és Debrecenben. A debreceni klinikán bővítjük a műtők számát. — A gyógyszeres kezelést már korszerűtlennek tartja? — A gyógyszer nem tudja megoldani a koszorúerek el- meszesedésének kezelését, gyógyítását. Erre a legkorsze­rűbb eljárás, a műtét hivatott. A ballonos megoldás is számí­tásba jöhet, ami nem jár mű­téttel, csupán érfaltisztítást végzünk kattéter segítségé­vel, ám a kockázata nagy. Az érfal megsérülhet. A konzer­vatív kezeléssel szemben a korszerű műtéti eljárások ke­rültek előtérbe hazánkban is, mint például Svédországban. Horányi Barna Úsznak a szívoperáltak a mosdósi kórházban Korszerűsítés hét városban — Kaposváron is Hogy vesénkbe láthassanak A magyar művese-állomások többsége ebek harmincad- ján van. Elavultak a technikai berendezések, korszerűtle­nek az épületek, s egy gondos köjál-vizsgálat esetén köny- nyen előfordulhat, hogy egy részét bezárják. Nagyon egy­szerűen, mégis szakszerűen szólva az a baj, hogy Magyar- országon nincs elegendő hemodialízis-kapacitás a vesebe­tegek életbentartásához, és hasonló a lemaradás a vese- átültetések számában is. Az európai átlagszínvonal eléré­séhez a művese-készülékek számát meg kellene duplázni. Erről és az évente több száz, talán több ezer esetben tehetetlen egészségügyi ága­zat korszerűsítésének más kérdéseiről tartottak országos konferenciát szombaton a hemodialízis hazai szakértői és azok a szervezetek, vala­mint cégek, amelyek elhatá­rozták: ezen a helyzeten vál­toztatni kell. Az Országos Társadalom- biztosítási Főigazgatóság a fogyatékosságok ismeretében évek óta kiemelten kezeli a hemodialízis finanszírozását, és a szakmai illetékesek — a Magyar Nephrológiai Társa­ság és a Nephrológiai Kollé­gium közreműködésével ki­dolgozták a normatív finanszF rozás rendszerét is. Kiderült azonban, hogy nem elsősor­ban a pénzhiány okozza az anomáliákat, s nem is a tech­nika, hanem szervezési, tech­nológiai és menedzsment- problémák miatt lassú a fejlő­dés. A kilátások mégsem rosz- szak, s ez az említett intéz­mények mellett a Rollcare Egészségügyi Szolgáltató Rt-nek, illetve jogelődjének, a Rolitron Bioelektronikai Rt-nek köszönhető. A cég tízévi mun­kával korszerű művese-készü- lékeket fejlesztett ki, meg­kezdte ezek sorozatgyártását, felépített nyolc műveseállo- mást, s létrehozta az ország első privát egészségügyi in­tézményét, a budapesti Roll­care állomást, ahol elsőként vezette be a világszerte elfo­gadott amerikai Renal Systems technológiát. Az ott kidolgozott kezelési­módok szolgálnak most alapul egy új országos dialízisháló­zat kiépítéséhez. Ennek első évi (tavalyi) beruházásai 290 millió forintot tettek ki. Kapaci­tása 57 ezer beteg ellátására lesz elegendő évente, azaz gyakorlatiig lehetővé teszi az európai színvonal elérését és megszünteti azt a képtelen ál­lapotot, hogy bizonyos életko­ron felüli betegeket a jelenlegi műveseállomások eleve nem fogadnak be kezelésre. A legnagyobb állomás, amely évi 14 ezer kezelésre alkalmas, Nyíregyházán épül, ennek a teljes költsége ne- gyedmilliárd forint. , Jelentős kapacitással mű­ködnek majd a budapesti, kaposvári, veszprémi, bé­késcsabai, szombathelyi és szekszárdi műveseállomások is. Ha ez a hálózat az egész­ségügyi kormányzat és a sza­kosított cég együttműködésé­vel a következő három évben felépül — s erre minden re­mény megvan —, a komikus vesebetegek túlélési lehető­sége jelentékenyen megnő. Az új műveseállomások ugyanis komplex ellátást nyújtó intézmények, amelyek­ben a diagnosztizálás, a gon­dozás és a kezelés minden te­rületén a legkorszerűbb mód­szereket alkalmazzák. A ve­seátültetésre várók általános egészségi állapotával is fog­lalkoznak; s ezáltal növekszik az új vese befogadásának és a beteg gyógyulásának esé­lye. Francia zenei est Kaposváron Kassai Attila fuvolaművész és Gábor József zongoramű­vész ad hangversenyt április 29-én 19 órakor Kaposváron a Liszt Ferenc Zeneiskola Bar- tók-termében. Műsorukon többek között Ravel Egy in­fánsnő halálára, Debussy Egy faun délutánja című műve szerepel. Képkiállítás A szentendrei Pro Artibus Galériában szombaton meg­nyílt a kaposvári Győrfi And­rás grafikus kiállítása. A tárlat egy hónapig látogatható. Textil tárlat P. Szabó Éva textilművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Rippl-Rónai Múzeumban. A tárlat, melyet dr. Koós Judit művészettörténész ajánlott a látogatók figyelmébe, június 20-ig tekinthető meg. Szőttesek Batéban Aleksic Márta szőtteseiből látható kiállítás a batéi műve­lődési ház épületében. A szőt­tesek tárlata két hétig várja a látogatókat. Hajlik a meggyfa Kisbárapútiban Reggel kilenctől késő dél­utánig „hajlott a meggyfa" szombaton Kisbórapátiban, az ottani általános iskolában és a művelődési házban. Hagyo­mányosan minden évben népzenei és népdaléneklési versenyt rendeznek itt, amelyre idén több mint 160-an jelentkeztek mindenfelől a megyéből. Kis túlzással hallás után ta­láltuk meg a falut, amelynek nagy eseménye volt ez a ver­seny. A főutca régen látott ennyi és ennyiféle népvise­letbe öltözött fiúcskát és le­ánykát. Fejkendős anyókák a kertajtók mögül nézték a szo­katlan felvonulást, s a jó ebédhez sem nóta szólt ezal- kalommal. A közönség, alig fért be a művelődési ház nagytermébe, s ha a furulya, klarinét, vagy citeraszóra nem is rúgták ki a ház oldalát, azért a többség igen jól éreze magát. A verseny élmény volt elő­adónak, hallgatónak egyaránt. Az élménynyújtás szükséges­ségéről beszéltünk Csapó Ká­rollyal, a zsűri elnökével, a Zenetudományi intézet mun­katársával, a rádió népdalkö­rök pódiuma műsorának szer­kesztőjével. — Az biztos, hogy egy ilyen verseny százszor többet ér el A somogyjádi Gyöngyvirág együttes a népdal megszerettetésében, mint akárhány ének óra. Itt életre szóló élményt kap a gyerek, amit tíz-húsz év múlva, ha már családapa, és családanya lesz, sem felejt el, s beoltja a népdal szeretetére a gyermekét, unokáját is. Az, hogy megbicsaklott egyikük másikuk hangja, vagy a lámpaláz miatt úgy énekelt némelyik, mintha mozijegye lenne, előfordul, és nem lé­nyeges. Javítható. Az a lé­nyeg, hogy megszeressék a népdalokat, az éneklést. A népzenei mozgalom ter­mészetesen nem tud verse­nyezni a popzenével, hisz ez utóbbi üzlet, óriási pénzek se­gítik, nekünk pedig csak na­gyon szerény eszközeink vannak. Ezért van kölönös je­lentősége minden ilyen ver­senynek. Minél több hasonló rendezvényre lenne szükség, de sajnos a számuk egyre csökken. A versenyt immár ötödik al­kalommal rendezik Kisbárapá- tiban, Tóth Imrére, a népmű­vészet mesterére emlékezve. A gálán nagy sikert arattak a Nyakas Józsi bácsi balatoni gyűjtéséből származó dalok. A „Hajlik a meggyfa” népzenei (Foto: Kovács Tibor) és népdaléneklési verseny hangszeres kategóriájában a fonyódi II. Rákóczi Ferenc üdülőiskola és gyermekotthon citerazenekara bizonyult a leg­jobbnak, az énekesek közül a legkisebbeknél az ádándi és a balatonkeresztúri általános is­kola, a nagyoknál a barcsi Széchényi Ferenc gimnázium vitte el a pálmát. N. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom