Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-16 / 91. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. április 16., csütörtök /■ Érthetetlen, elfogadhatatlan, megdöbbentő... Elnökségi állásfoglalás az emelésről Miután az Országgyűlés meghozta döntését a nyugdí­jak emeléséről és nyilvános­ságra kerültek az immár tör­vényerőre emelkedett pasz- szusok, a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szö­vetségének elnöksége — en­nek a testületnek tagja Pécsi József, a megyei szövetség elnökhelyettese is — március 16-án állásfoglalásban fejtette ki véleményét a nyugdíjak 1992. évi emeléséről. Ebből idézünk a következőkben, mintegy bizonyítandó: az or­szágos elnökség átérzi a nyugdíjasok nehéz helyzetét, szóvá teszi, ha jogos érdekeik csorbát szenvednek... „Érthetetlen és elfogadha­tatlan számunkra, hogy a tb-törvénnyel kapcsolatos or­szággyűlési határozattal ellen­tétben az elfogadott törvény annak lényeges kérdéseit (ál­lami garancia, állami támoga­tás, vagyonjuttatás, a koráb­ban megállapított nyugdíjak értékvesztésének korrekciója, özvegyi nyugdíjak stb.) nem tartalmazza” — olvashatjuk az elnökségi állásfoglalásban. Aztán: „A nyugdíjak értékvesz­tésének folyamata évek óta mind nagyobb mértékben sújtja az egész nyugdíjastár­sadalmat, 1991-ben is 12 szá­zalékos volt, ami felülmúlja bármelyik előző év értékvesz­tését. Semmi biztosíték arra, hogy ez a gyakorlat az idén nem folytatódik, miután a kö­vető rendszer ezt nem garan­tálja... A kormány az ez évi nyugdíjemelési keret egy ré­szét a korábban megállapított és jelentős értékvesztést szenvedett nyugdíjak kárpót­lására kívánja felhasználni. Ez azt jelenti, hogy a korrekció­ban nem részesülők éves szinten nem kapják meg a 19,5 százalékos emelést.” „Tiltakozunk az ellen, hogy a kormányzat továbbra is a nyugdíjasok egyes rétegeit hátrányosan megkülönbözteti, és bizonyos szociális problé­mákat ... az ő terhűkre akar megoldani... A Szövetség megdöbbenve tapasztalta, hogy a törvényben nem esik szó az özvegyi nyugdíjak mél­tánytalanságainak megszün­tetéséről, annak ellenére, hogy ennek megoldását az Országgyűlés az első félévre ütemezte. A Szövetség fel­hívja az illetékesek figyelmét a mezőgazdasági nyugdíjasok tarthatatlan helyzetére, teljes ellehetetlenülésükre, és sür­gős intézkedéseket követel létfeltételeik biztosítására. (Megjegyzem: ennek a mél­tánytalanságnak az orvoslását az országos szervezet illeté­kes bizottságában igencsak kitartóan szorgalmazta Ko­vács Lajos, a somogyi szövet­ség elnöke.) „A Szövetség követeli, hogy a kormány hozzon gyors és hatékony intézkedést a társa­dalombiztosítással szembeni tartozások behajtására. Ez fe­dezetül szolgálna a nyugdíj- és egészségügy problémái­nak a megoldására.” Ennyit az országos elnök­ség állásfoglalásából. Az idé­zetekből és az itt nem említett számos pontból kitűnik, hogy azok a gondok, sérelmek, me­lyeket a Nyugdíjasok oldalán szóvá tettünk, korántsem csak Somogybán lelhetők föl. Jó lenne, ha az állásfoglalásnak több foganatja lenne, mint az általunk immár — sajnos — számtalanszor leírt, de job­bára süket fülekre talált észre­vételeknek... H. F. Matuzsálem nyomdokain Mitől élhetünk sokáig? 100 évesnek lenni pofonegyszerű: ehetjük azt, ami szem-szájnak ingere, csak az alkoholtól és a dohányzástól kell tartózkodni: ezt bizonyítja 4000 amerikai nő és férfi, aki elmúlt 90 éves és válaszolt a lousville-i Hymana Senior Association körkérdésére. A megkérdezetteknek több mint a fele (58 százalék) nem tartja magát kötött étrendhez, azt eszik, ami tetszik, 96 százalé­kuk viszont lemond az alkoholról és 86 százalékuk nem do­hányzó. 80 százalék rendszeres sétákkal tartja karban magát, 72 százaléknak pedig az a meggyőződése, hogy a munkával való elégedettségük megkönyítette az életüket. Az öregek egy- harmada úgy véli, hogy az Istenben való hit meghosszabbít­hatja a boldogságot és az egészséget. A harangok visszajönnek A harangok Rómába mentek... A hús- vétvárás ünnepi áhítatában, a feltáma­dás reményében teltek a napok. A hű­vös, bágyadt fényű hajnalokat langyme- leg nappalok követték, meg-megélén- külő böjti szelekkel. Hiányzott a harang­zúgás. A templomban fekete lepel borí­totta Krisztus képeit, szobrait. A harangok Rómába mentek... Már amelyik megmaradt közülük s átvé­szelte a háborút. A temetőkápolnáé és a templomból a középső például olvasz­tóban végezte. A szúrágta gerendában üresen táton­gott a lyuk, melyben nemrég még a kötél kúszott alá, s amelybe csimpaszkodva időnként megkondult a harang. Érteni kellett hozzá, nehogy félrekondítson. Fortélya volt annak, miként érvényesül­het csengve-bongva a három harang harmóniája. A harangok Rómába mentek... Csön­des volt a torony ezekben a napokban, nem riadtak az ott fészkelő galambok az érces kondulásra. A padlásokról, a kam­rákból előkerültek a seregélyriasztó ke­replők. A hittanból legjobbaknak és a minist- rálásban példamutatóknak jutott a meg­tiszteltetés: ők járhatták a falut, s abban az időben, amikor az év más napjain megszólalt a templomtoronyban a ha­rang, most a kereplőt recsegtették. „Ti­zenkettőt ütött az óraaaaaaa...” A harangok Rómába mentek... Jézus feküdt a sziklasírban. A gyertyák im­bolygó lángja megvilágította mellén, lá­bain, kezein a sebeket, s homlokán a töviskoszorú nyomán fakadó vért. A harangok Rómába mentek... S mi vártuk a feltámadást. Hogy a harangok, mint minden évben, most is visszatérje­nek. És az emberek boldogan énekel­jék: „Hála legyen...” —nesz ✓xi / • -I -I ✓ 1 i ✓ 1 V/1V ívUI LIU jL Összevonható szolgálati idő Olvasói levelekből emeltük ki a következő kérdéseket. A válaszok nemcsak a levélíró­kat, hanem másokat, a ha­sonló gondokkal küzdőket is érdekelhetik. Ezért adjuk közre a Somogy Megyei Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ság osztályvezetőjétől, Csa­póné dr.Tóth Margittól kapott felvilágosítást, a segítőkész jótanácsokat... — Az egyik levélírónak már volt igénye a nyugdíjosztá­lyon, de akkor elutasítottuk, mert minimális szolgálati idő­vel rendelkezett, s az is elé­vült. A jelenlegi szabályok szerint viszont a szolgálati időket össze lehet számolni, s nincs elévülés. így van ér­telme olyan munkaviszonyo­kat is vizsgálni, amelyeket ko­rábban nem lehetett volna el­fogadni. Ha a levélíró az új szabályok szerint legalább 5 év szolgálati időt tud igazolni, és az orvosi bizottság véle­ményezi az 50 százalékos munkaképesség-csökkenést, akkor rendszeres szociális já­radékot— ez nyugdíjszerű el­látás — tudnánk megállapí­tani. Házastársi pótlék — Házastársi pótlékra az jogosult, akinek a saját jogú nyugellátása nem éri el a havi 6100 forintot — tudtuk meg az igazgatóság osztályvezetőjé­től, amikor a második olvasói levélre kértünk tőle választ. — A házastársnak meg kell felel­nie annak a feltételnek, mely szerint vagy betöltötte az 55. évét, vagy rokkant, és a jöve­delme nem haladja meg a havi 5000 forintot. Olvasójuk — egy dél-somogyi asszony — az idén tölti be a 60. évét, semmilyen ellátásban nem ré­szesül. Férje rokkantnyugdíjas. Azt tanácsolom, hogy terjessze elő rendszeres szociális jára­dék iránti igényét, és elbíráljuk a jogosultságát. Két gyermeke született 1968 előtt — az egyik fogyatékos —, ez a szolgálati időben összesen 2 és fél évet jelent. Minthogy a levélíró férje első csoportba tartozó (tehát 100 százalékos munkaképte­len) rokkant, mentesülhet a tévéelőfizetési díj fizetése alól, továbbá alanyi jogon jogosult közgyógyellátási igazol­ványra, amit a helyi önkor­mányzatnál állítanak ki ré­szére — tájékoztatott Csa­póné dr. Tóth Margit. — hf — Köszönet a képviselőnek Megköszönte a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Or­szágos Szövetségének elnök­sége Palotás János ország- gyűlési képviselőnek azt a partlamenti kiállást, melyet a nyugdíjasok érdekében tanú­sított. A képviselőnek küldött levélben az elnökség teljes támogatásáról biztosította a független honatyát. Tapasztalat­csere Nélkülözhetetlen az együtt­működés, a kölcsönös tájé­koztatás — hangsúlyozta az országos nyugdíjasszövetség által rendezett tapasztalatcse­rén Kovács Lajos, a somogyi szövetség elnöke. A nyugdí­jas-szervezetek megyei veze­tőinek országos összejövete­lén — egyebek mellett — az érdekvédelmi munka legfőbb kérdéseit vitatták meg. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Rokkantság és tévéelőfizetés Díjmentesség — de kinek? K. P. kaposvári olvasónk a Nyugdíjasok oldalán igencsak régen közölt írásból értesült a rokkantak tévéelőfizetés alóli mentességéről, s ahogyan azt mi is javasoltuk, díjmentessé­get igénylő beadvánnyal for­dult a Pécsi Postaigazgató­sághoz. Onnan a következő szövegű levelet kapta: „Televízió díjmentességgel kapcsolatos beadványára tá­jékoztatom, hogy az érvény­ben levő rendelkezés szerint csak a 100 százalékos hadi- rokkantak részére lehet men­tességet engedélyezni. A be­küldött igazolás szerint Ön II. járadékosztályos, 80 százalé­kos hadirokkant, így, sajnos, díjmentességet nem engedé­lyezhetek.” Dátum, a csoport- vezető aláírása. A válaszlevél majdnem egy évvel ezelőtt, tavaly nyáron kelt. Hogy olva­sónk miért éppen most fordult hozzánk tanácsért — szerinte ugyanis a levélbeni válasz és a témával foglalkozó újságcikk nem ugyanazt „mondja” —, ennek több oka is lehet. Az egyik például: az idén ismét emelkedett a tévéelőfizetési díj, ez pedig meglehetősen nagy anyagi terhet ró a nyug­díjasokra, tehát méginkább jó lenne mentesülni alóla. Aztán: ebben az évben gondoskodott az állam a hadigondozottak fokozott anyagi megbecsülé­séről, hátha a kedvezmények immár a tévéelőfizetésre is ki­terjednek... Sajnos, csalódást kell okoznunk olvasónknak. Nincs ellentmondás a postaigazga­tóságtól kapott levél és az álta­lunk leírtak között. A rokkant és a hadirokkant ugyanis e te­kintetben és még egyéb vo­natkozásokban is nem tartozik azonos kategóriába. Amíg például az I. és a II. csoportba tartozó rokkant is 100 száza­lékban elveszítette munkaké­pességét, csak az előbbi telje­sen munkaképtelen és mások gondozására szorul, addig ugyan az utóbbi — a II. cso­portbeli — is teljesen munka- képtelen, de nem szorul gon­dozásra. Rájuk egységesen vonatkozik a rendelkezés — ez olvasható említett cikkünk első bekezdésében is —': „Mentesülnek a televízió előfi­zetési díjának fizetési kötele­zettsége alól az I. csoportbeli rokkantsági teljes vagy rész­nyugdíjasok, továbbá a II. csoportbeli rokkantsági nyug­díjasok.” A hadirokkantaknál más a helyzet: ott a II. járadékosz­tályba tartozók nem teljesen munkaképtelenek, vagyis nem 100 százalékos, hanem — 80 százalékos hadirokkantak. Ezért írhatta a postaigazgató­ság csoportvezetője, hogy a díjmentességet nem engedé­lyezheti. Őszintén sajnáljuk. —sz —c A munka öröme Vajon mi biztatja a nyugdíjast arra, hogy dol­gozzon? A munka öröme — vagy valami más? Ta­lán: ez is, az is... Amíg hasznosíthatja magát — s ehhez ereje, egészsége is van, nemcsak szándéka —, addig nincs baj. S amíg a szűkös nyugdí­ját némi keresménnyel megfejelheti, addig jó. Kí­vánjuk nekik, a somogyi tízezreknek: legyen sokáig jó! (Király J. Béla felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom