Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-15 / 90. szám
4 1992. április 15., szerda SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG A határőrségnél nincs „keleti” szél Zubek János ezredes: Biztosítani kell, hogy a zöld határ a továbbiakban se legyen átjárható Százhuszonhárom tanulója van az osztopáni általános iskolának. A nagyobbak technikaórán a gyakorlókertben is dolgoznak. Büszkék erre, hiszen a munkájukkal pénzt is keresnek. (Fotó: Kovács Tibor) Fizetni kell a veszettség elleni oltásért (Folytatás az 1. oldalról) — Ön 25 éve „húzott csizmát”; vajon mikor volt egyszerűbb ez a szolgálat: a totális határzár nyugalma mögött vagy amikor felhúzták a vasfüggönyt? — Nem volt éppenséggel az sem nyugalmas, mert határőrnek lenni akkor is kemény szolgálat volt. Nincs ez máshogy ma sem, amikor a végvári romantika már kivész ugyan a szolgálatból, de a külföldi utasfolyam csak árad. Első parancsnokom úgy fogalmazott, hogy mi vagyunk a hazának a határkő mellé kihelyezett nagykövetei, sőt külügyminiszterei. — Jeszenszky Géza külügyminiszter március 31-én parlamenti beszédében 80 további határátkelő megnyitását vélte fontosnak. Hogyan győznék ezt önök állománnyal és technikával? — Mindez csak együtt gondolható végig az anyagi fedezetekkel — mondta Zubek János ezredes —, mi ugyanis ettől függetlenül 1995-ig szeretnénk befejezni a hivatásos állományra való áttérést. A sorállomány egyelőre megmarad, hiszen a háttérben elengedhetetlenül szükségesek a rendészeti akciószázadok. Biztosítani kell, hogy a zöld határ a továbbiakban se lehessen átjárható, hogy a nemzetközi kábítószer- és fegyverkereskedelem ne tekinthesse a Magyar Köztársaságot se tranzitútvonalnak, se célállomásnak. — Egykor a pártállami kormányzat is szabott a határőrségnek speciális biztonsági feladatokat. Mi maradt ezekből? — Mindaddig, amíg a határőrség integráns része a fegyveres erőknek, megmarad a kiemelt objektumok őrzésének feladatköre. Mindez pedig még fontosabbá vált az Öböl-háború és a jugoszláviai krízis következtében, hiszen megnövekedett a terrorveszély. , — Úgy hírlik, manapság tapasztalatszerzésre Nyugatra járnak. Mi érdemlegeset láttak tisztjeik „odaát”? — Tőlünk nyugatra a hozzánk hasonló szervezetek a belügyi, biztonsági szervekhez tartoznak és különféle rendészeti feladatokat is ellátnak. Hozzánk a német példa áll a legközelebb. Az USA-ról például senki sem gondolta, hogy ott a nagyobb városokban is működnek határőr-szervek és az ország mélységi övezeteiben is kutatják az illegális bevándorlókat. Mi ezzel szemben még az 1974-beli kormányrendeletben engedélyezett 15-20 kilométeres mélységi területet is öt kilométerre kívánjuk csökkenteni. Egyelőre azonban a román határnál még szükség 'van szűrőzónákra. A rendőri szervekkel való együttműködés példásnak nevezhető. — Nem volt mégis kicsit korai a hivatásos állományra való áttérés meghirdetése, ami szükségképp együtt jár bizonyos csapatcsökkentésekkel? Időközben pedig voltak olyan krízishelyzetek, hogy még a terrorelhárító kommandót is le kellett vinni a határra. — Túl azon, hogy ez a koncepció még 1988-89-ben fogant, az európai példák is erre ösztönöznek. Persze azóta rá kellett jönnünk, hogy ez egymaga nem üdvözítő megoldás. A hivatásos határőr olyan lenne a saját lakhelyén, amilyen hajdan a körzeti rendőr-megbízott volt. A határőrség történetében először működtetünk hivatásos-tiszthelyettesi iskolát. Körmenden tanulnak a növendékek egy éven át, s a végén nyelvvizsgát is kell tenniük. Már 1993 januárjárban ők veszik át az útlevélkezelést minden határ- forgalmi kirendeltségen: — Lesz ehhez elegendő technikai háttér? — Feltétlenül. Hadrendbe állnak a legújabb számítógépek is, és a rádiók, a telexek, a telefaxok veszik át a kurblis telefonok helyét. — Létezik-e a határőrségnek önálló felderítő szolgálata? — Igen. Anélkül nincs eredményes munka. Az embercsempészek profik, nincs helye velük szemben amatőrizmusnak. — Ez határon túli tevékenységet is jelent? — Nem. Viszont azt sem, hogy ne tartanának jó kapcsolatokat más szervezetekkel. — Kifizetődő iparág még az emberkereskedelem ? — Azt mondanám: egyre kevésbé. Bár a számok elriasztóak. 1991. január 1 -je és március 31-e között 47 embercsempészt fogtunk el és velük 1321 határsértőt. Az idén, ugyanebben a ciklusban már 73 és 2299 a két jelzőszám. Itt az éjszakai jelentés... 11 török meg 23 török..., és mind a 34 egy-egy kamion földimogyoró-szállítmánya közt. — Hogyan képes az állomány e temérdek feladattal megbirkózni? — Nehezen. Segít az együttműködés a vámőrökkel és a rendőrökkel, no meg a lakossággal. A legtöbb helyen az önkormányzat is szervezi számunkra az önkéntes határőröket. Maga a szervezetünk fiatal; a törzsfőnök, az országos parancsnokhelyettes, Kálmán vezérőrnagy is alig múlt 40 éves. A kerületparancsnokságok helyett most állnak fel az igazgatóságok, így lesz ez Ferihegyen is. — Végül egy utolsó kérdés. Milyen a széljárás a határőrség berkeiben, itt nincs „keleti effektus"? — Ha arra gondol, hogy engem vagy helyettesemet, Kri- sán Attila ezredest elzárnak-e valamilyen információtól, akkor azt kell mondanom, hogy példás az együttműködés a vezetés és a szóvivők között. Minden héten egyikünk jelen van a vezetői értekezleteken, hallja a beszámolókat, intézkedéseket, még a távlati terveket is. Nováky tábornok képzett parancsnok. Igényli, de nyújtja is a tájékoztatást. Jó a keze alatt egy ilyen „cégnél” dolgozni. Somogybán április 15. és május 30. között lesz a kutyák veszettség elleni, kötelező oltása — az Állategészségügyi Állomás közlése szerint. Miniszteri rendelet határozza meg a kötelező évi védőoltások rendjét. A tulajdonosnak kell bejelenteni az állatot az ebtartás helye szerint illetékes település jegyzőségén. Évenként köteles az állatot veszettség ellen beoltatni — a saját költségére. A megyei állategészségügyi állomás igazgatója jelöli ki az oltást végző állatorvosokat. A jegyző rendeli el az ebek ösz- szeírását, és erről nyilvántartást vezet. (Kutyaharapás esetén tehát a jegyzőségen lehet megtudni, hogy az eb meg- kapta-e a veszettség elleni védőoltást.) A jegyzőségek az oltást végző állatorvossal közösen állapítják meg az oltás időpontját és költségét; erői is a jegyzőségek tájékoztatják a lakosságot. Az oltás költsége — értesüléseink szerint — Somogy megyében 100 forint körül lesz. Ebből az összegből az állatorvos 50 forintot köteles befizetni — az illetéktörvény alapján. Továbbá ebből fedezi az oltóanyag árát — ez átlagosan 43 forint —, valamint az egyéb költségeit: tű, fecskendő, fuvarköltség. Ahol az ebek féregteleníté- sét is az oltással egy időben végzik, azért külön kell fizetni. Az ebtulajdonos kérésére a kijelölt állatorvosok az oltást saját rendelőjükben vagy az ebtartó lakásán is elvégezhetik. Ilyen esetben az állatorvos jogosult plusz költség felszámítására. A rendelet kimondja: aki az oltást elmulasztja vagy megtagadja, annak kutyáját a település önkormányzata kártalanítás nélkül megöleti. Agrár szakemberek és képviselők párbeszéde A somogyi mezőgazdaság ma (Folytatás az 1. oldalról) Herner Endre, a termelő- szövetkezetek érdekvédelmi szövetségének titkára: — Az Apeh helyzetelemzése óta — amely szerint 45 milliárd forintot vontak ki a mezőgazdaságból — megdőlt az a nézet, hogy a jelenlegi szövetkezeti vezetők akarják átmenteni a hatalmukat. Somogybán a 77 szövetkezetnek 760 millió forint a vesztesége. Veszteség, adósság Ha hozzávesszük a szerénynek mondható 150 millió forint nyereséget, akkor is több mint félmillíárd forint a vesztesége a megyei nagyüzemi mezőgazdálkodásnak. A 300 ezer hektáron, mintegy 15 milliárd forint vagyonnal rendelkező ágazat évről évre kevesebb embert képes eltartani. Az utóbbi két évben évente 15 százalékkal csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. A kárpótlási törvény végrehajtása során a szövetkezeti tulajdonú földek mintegy harmada kerül ki onnan, és a vagyonnevesítések során a szövetkezeti vagyon harmada nem tagi tulajdonná válik. Más szóval: harmadával csökken a mező- gazdaságból megélni tudók száma. Még egy adat: december 31-ével a somogyi szövetkezeteknek 500 miliő forint volt a 90 napon túli adóssága. Az őszi vetések területe 30 százalékkal csökkent, minimális volt a műtrágya felhasználása. A vetőmagvak fajtahasználata is a kényszertakarékosságra utal. Az őszi mélyszántásokat csak a lehetséges terület harmadán végezték el. Pénzhiány miatt nem volt a télen gépjavítás, az állatállomány drasztikusan csökkent. Ezek a jelek egy leépülési folyamat részei. Törekvésünk az, hogy a szövetkezetek megérhessék az átalakulásukat, és legalább a valós vagyonuk ismeretében dönthessenek a jövőjükről. Somogybán egy szövetkezeti dolgozóra átlagosan 200 ezer forintnyi üzletrész jut. Ez termelési eszközben szinte kife- jezhetetlenül alacsony. Mire lesz ez elegendő? Mennyi osztalékra számíthatnak, főképp a tavaly már veszteségesen gazdálkodó 56 szövetkezetben? Vélemények, közérzet Pásztóhy András tsz-elnök, a megyei közgyűlés mező- gazdasági bizottságának vezetője: — Ha valaha voltak, most lesznek zöldbárók, kiszolgáltatott magyar paraszt. És sajnos egyre több a hamis próféta. Nekünk pedig naponta kell megküzdeni a törvényi előírásokkal, fenntartani a termelés folyamatosságát. Ezért kilincselünk a bankokban. Ha a mocskolódásokat is hozzászámítjuk, akkor hármas-négyes a szorító, amelyben vagyunk. Nem védelemre, hanem a törvényhozásban a realitások figyelem- bevételére van szükség. Francz Rezső, a barcsi tsz elnökhelyettese: — A mezőgazdaság finanszírozza az ipar készletezését, fizeti a hitelkamatokat, és közben ismeretlenek a termék eladásának lehetőségei. A megoldás csak az agrárpiaci rendtartás kvótarendszere lehet. Magyarországon vonult csak ki a mezőgazdaság kormányzati irányítása az ágazatból. Az újmódi földosztás délibábképe alapján értelmes gazdálkodás a jövőben elképzelhetetlen. Dr. Exner Zoltán, a Somogy megyei agrárkamara ügyvezető igazgatója: — A piacvesztés következtében megyénkben is válság- ágazat a mezőgazdaság: késik a feladatok irányainak meghatározása, hiányoznak az ösztönző rendszerek. Az irányítás válságának sarokpontjai: a temelői árrendszer a mai körülmények között alkalmatlan a piac befolyásolására; hiányzik a piaci folyamatok szabályozására a stratégia és taktika, a beavatkozások ezért eseti jellegűek, módszertanilag pedig a tervgazdálkodásra utalnak. A tervgazdálkodás pedig mint ismeretes, az összeomláshoz vezetett. Ha a parlament nem fogadja el az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényt, akkor az ágazat összeomlik. Ma szakértelemre, tőkére, biztonságos piacra van szükség. Dr. Suchman Tamás országgyűlési képviselő szerint ami elhangzott, az csak a diagnózis. — A „kezelésről” sajnos nem beszéltek a somogyi szakemberek. A mezőgazdaság átalakulását természetesen finanszírozni kell. Az ígért 22 milliárd forintos támogatás feltételrendszerét azonban úgy határozták meg, hogy a pénz felvétele szinte lehetetlen. Pedig ennek az összegnek a duplája is kevés volna. A megyei szövetkezetek 90 százaléka azonban alkalmatlan a finanszírozásra, mert az üzleti kamatpolitikát nem tudnák már vállalni. Az élelmiszeripar és a feldolgozóipar kölcsönhatásának közgazda- sági elemzése nélkül áttekinthetetlen az ágazat, igazi betegsége megismerhetetlen. A világon mindenütt az állam segítette a mezőgazdaságot. Dr. Hetzer István barcsi jogtanácsos: — Mire a valódi földfoglalás megkezdődik, már csak a senkinek sem kellő üzemek maradnak meg. Fel kell világosítani a vidéki parasztságot, hogy 30 százalék vagyoni hányad marad az átalakulás után a dolgozó tagok tulajdonában, és ebből kell eltartania a 70 százalék tulajdoni hányadot. Ekkor indul meg ismét a „boszorkányüldözés”, mert a vezetőkre hárítják, hogy nem maradt más a tagságnak, eltartottaknak csak a puszta üzletrészjegye, a kárpótlási jegye. A magára hagyott falu Handó János szennai polgármester: — Amíg talicskával tolták a pénzt, helyi ember nem juthatott a szövetkezet vezetésébe. Most a csőd szélén felálltak és elmentek a vezetők. Marad a tétova bizonytalanság a vagyonnevesítés során, mi is az a 20 százalék, és miből? Szennában 20 gazdának tartozik a húskombinát több mint 1 millió forinttal. De ezeknél a gazdáknál már jártak a végrehajtók az elmaradt OTP-tör- lesztések miatt. Mi nem olyan vidéken élünk, ahol elültetik a malac farkát és kinői belőle a hízó: a zselici dombokon nehéz lesz a gazdálkodás. Dr. Hajdera Mária jogtanácsos: — A szövetkezeteket érintő jogszabályok végrehajtói a végtelenségig ki vannak szolgáltatva, hiszen a törvények értelmezése egyéni. A jogszabályok között az ellentmondások csak zavart kelthetnek. Még az országos fórumok előadói is saját értelmezésükre hivatkoznak, nem vállalnak felelősséget a törvények írott betűiért. Lakos László országgyűlési képviselő: — A fő kérdés ma Magyar- országon, hogy van-e vagy nincs agrárpolitika. A gyakorló szakember szerint ez foglalkoztatja a vidék lakosságát. Politikai a kérdés addig, hogy a tagság nem széledt szét, sőt egyre jobban kötődik a helyhez, a vagyonhoz, a vezetéshez. A mai napig nem született törvény a mezőgazdálkodásról, az agrárviszonyok rendezéséről. A hatalom és a tulajdon újraelosztása folyik. Valós képet Horn Gyula az eszmecsere végén kijelentette: — Nem siránkozni, cselekedni kell. Be kell mutatni a társadalomnak a valós helyzetet, akár országos agrárfórumon is. Ki kell kényszeríteni a törvényalkotástól az agrárpiaci rendtartást, hiszen enélkül nem üzemelhet a gazdaság. Mészáros Tamás
