Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-13 / 88. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — A NAGYHÉT KEZDETÉN 1992. április 13., hétfő A magyar egyházmegyékről Géza fejedelem, majd Szent István korának Szent Bene- dek-rendi szerzetesei eredményes hittérítő munkát végeztek. Az egyre szaporodó keresztények lelki gondozását szervezetbe kellett foglalni. Ezért 1001-ben István király elküldte az akkor — húsvétkor — Ravennában időző II. Szilveszter pápához Asztrik — szerzetesi nevén Anasztáz — apátot a kéréssel: hagyja jóvá az első magyar egyházmegye fölállítását Esztergom székhellyel és érsekségi ranggal. A pápa ezt jóváhagyta, és szabad kezet adott a királynak további püspöki egyházmegyék szervezésére. A király nem késlekedett. Az esztergomi egyházmegyét időrendben a királyi család birtokából a mindenkori magyar királyné számára kihasított uradalom központjával, Veszprémmel a veszprémi egyházmegye követe. A harmadik az Árpádok családi központjában, Kalocsán létesült. 1009-ig még Pécs, Győr és Eger központtal alakított ki az uralkodó egy-egy püspök által kormányozott egyházmegyét. A püspökségek a részükre kijelölt egyházmegyében tizedet szedtek. A bibliai eredetű dézsma (decima, azaz tized) a VI. század óta vált kötelezővé. Kezdetben a püspök — megyéspüspök, tehát aki az egyházmegye élén állt — kapta, de a 847. évi mainzi zsinat határozata szerint a tizedet négy egyenlő részre kellett osztani. Egy rész a püspöké, a második a plébánosoké, a harmadik két részt a plébániatemplom felszerelésére, illetőleg a szegények segélyezésére kellett fordítani. Amint István király első törvénykönyve mondja: .....akinek Isten tizet ad egy esztendőben, a tizediket adja az Istennek.” A gabona és más termés mellett az állatszaporulat és minden egyéb jövedelem, még a királyi vámból, révből, pénzverésből származó jövedelem tizedrésze is az egyházat illette. A térítés előrehaladtával! a megkeresztelt magyarokat az ország keleti részén is egyházi szervezetbe rendezték. Sorban kialakították az erdélyi, a bihari, a csanádi egyházmegyét, majd az egri és kalocsai egyházmegye határmódosításával a vácit. Szent István halálakor az ország két érseki (Esztergom, Kalocsa) és nyolc püspöki egyházmegyére, s ezek mindegyike négy vagy öt fő- esperesi kerületre tagozódott, a következő püspöki székhelyekkel: Veszprém, Pécs, Győr, Eger (1804-től érsekség), Gyulafehérvár, Nagyvárad, Csanád, Vác). A trianoni békeszerződésben elveszített területekre eső egyházmegyéken kívül ugyanezek ma is az egyházmegyék, amelyekhez azonban még hozzájött 1777-ben a székesfehérvári és a szombathelyi, majd 1912-ben a görögkatolikus hajdúdorogi. A Csanádit pedig ma szeged-csanádinak nevezzük. Az egyházmegye az a terület, amely egy teljes joghatóságé püspök vezetésére van bízva. Már az apostolok egy-egy fontosabb területet egy-egy tanítványra bízták, aki a terület fő helyén székelt. Az első évezred végétől az egyházmegyék felállításának, felosztásának vagy összevonásának jogát a római Szentszék magának tartotta fenn. Az egyházmegyék vezetői — a püspökök — különböző rendeleteket (statútumokat) adhattak ki. Ma a pásztorlevelek (litterae pastorales) elnevezésen az egyházmegyei rendeleteket is értjük. Az egyházmegye zsinatot is tarthat, ami az egyházmegye papságának a püspök által egybehívott gyűlése, az egyházmegyét illető ügyek tárgyalására, zsinati vizsgálók, bírák és plébános tanácsosok megválasztására. Illetékességi köre a püspöki jogkörrel azonos. Határozatait a püspök írja alá, megerősítésre nem szorul. Dr. Csonkaréti Károly A szegények orvosa Batthyány-Strattmann László boldoggá avatási pere 1915-ben örökölte meg a hercegi címet, a körmendi birtokot, a kastélyt, a parkot és a Strattmann nevet dr. Batthyány László. Negyvenöt éves volt, híres szemész, tizenöt éve operálta, gyógyította már a szegényeket Köpcsényben (Pozsony közelében, ma Ausztriához tartozik), magánkórházában. Trianon után, 1920-ban Körmendre költözött népes családjával (14 gyermeket szült felesége, Coreth Mária, tizenegyet fel is neveltek). Birtokai jövedelméből itt is kórházat rendezett be. Folytatta azt az életet, amely kortársaiból megrendülést, csodálatot váltott ki. Szent életűnek, imádságos lelkűnek tartották, aki különös érzékenységgel viseltetett a szegények iránt. Ingyen kezelte, operálta őket. Feltérképezte Körmend nyomorúságát. 1920-ból maradt meg egy füzet, amelyben családonként, személyenként írja le az emberek testi, lelki állapotát, tesz javaslatot gyámolítá- sukra. A segítő legtöbbször saját maga volt. 1929 őszéig operált, akkor súlyos, fájdalmas betegség támadta meg. 1931-ben meghalt. Betegek ezrei siratták és őrizték emlékezetükben. Az egyház példamutató hívét gyászolta. Bács érseke szentelte be koporsóját, a szombathelyi Mikes püspök temette el Németújváron (ma Ausztria, Güs- sing) a családi kriptában. A boldoggá avatási eljárást 1944-ben a bécsi egyházmegye indította el. 1951-ben azonban elakadt az ügy, a politika megbénította a magyar katolikus egyházat. 1971-ben Ijjas József, a magyar püspöki kar akkori elnöke tett lépéseket a per folytatására. Elküldte Rómába a szombathelyi püspökségen őrzött tanúkihallgatások jegyzőkönyvét. A következő dátum 1986, amely fordulatot hoz Batthyány-Strattmann László ügyében. A bécsi, a kismartoni és a szombathelyi püspökség együtt szorgalmazza a boldoggá avatást. A perben az ügyvéd szerepével dr. Gyürki László kanonokot, a körmendi Szent Erzsébet templom plébánosát bízzák meg. Gyürki újjáélesztette a gyógyító herceg kultuszát. Gyűjtötte élete dokumentumait, templomának oldalszárnyában egy kis múzeumot rendezett be. Művészeket kért fel, Lesenyei Márta elkészítette Batthyány-Strattmann László szobrát, Kiss Sándor plakettet és két bronz táblát csinált. A templom falán, a kastély parkjában elhelyezték a szobrot, az emléktáblát, majd a várkerület egyik szép utcáját is a hercegről nevezték el. Körülnéztek Körmenden a boldoggáavatási eljárás római megbízottai. Úgy látszott, hogy II. János Pál magyarországi látogatásán bejelenti a boldoggá avatást. Gyürki László és a beavatottak azonban tudták, nincs még olyan állapotban a per. Megvan a dokumentált életrajz, a sok tanúvallomás, de hiányzik a bí- borosi kar ítélete. A bíborosok jelenthetik ki ugyanis, hogy a bizonyítékok alapján Batt- nyány-Strattmann László hősi fokon gyakorolta az erényeket. Ha ez az állásfoglalás meglesz akkor jöhet a csodatevés bizonyítása. Vallomások, orvosi vélemények szükségesek hozzá. Ha csodás gyógyulást sikerül bizonyítani, utána szólal meg a pápa, és nyilváníthatja boldognak a gyógyító herceget. Az egyházat nem sürgeti az idő. Hogy magyar példáknál maradjunk: még mindig folyamatban van Kaszap István boldoggá avatási pere, és csaknem hétszáz évvel a halála után, 1943-ban avatták szentté Margitot, IV. Béla lányát. Jelenleg a Vatikánban 1200 boldoggá avatási kérelmet jegyeznek. Köztük van a győri Apor Vilmos püspök, az erdélyi Márton Áron püspök és Mintszenthy József bíboros ügye is. Üvegkép a szegények orvosáról Mátyás király Kálváriája A Nagyhét minden napja a hitélet és a vallásos művészet forrása. Minden mozzanatát többszörösen rögzítette a Szentírás, mégis az elmúlt századok folyamán ihletett művészek újabb és újabb, megrendítő formákban ábrázolták. Leggyakrabban a keresztre feszített Krisztust látjuk a templomok oltárképein, a barokk korszak nagymértékű Kálváriáin, de nem hiányozhatott a parasztszobákból sem, ahol egy kis feszület hirdette az Isten jelenlétét. Részlet a Mátyás Kálváriából Talán a világ legművészibb ábrázolásainak egyike Mátyás király 72 cm magas, színarany, igazgyöngyös, zomán- cos és drágaköves díszű Kálváriája, az európai ötvösség világhírű emléke. A Mátyás király rendelésére készült, másfél kiló súlyú műkincset ma az esztergomi bazilikában őrzik. Két részből áll. Fent a Kálvária jelenete, három sziklával, középen a Megfeszített, drágakövekkel megrakott feszületen. Lábánál a Szűzanya és János apostol színes zománccal bevont, teljes plasztikában megmintázott alakja. A sziklák alatt csúcsíves fülkében a szégyenoszlophoz kötözött, töviskoronás, vérző Fájdalmas Krisztus. A kápolna sarkain kis bal- dachinok alatt Izaijás, Illés és Jeremiás próféta álló alakja. A szobrocskák realisztikusak, rendkívül finom, érzékeny mintázással, a lelki állapotok ábrázolásával. Ez az 1400-1410 közötti felső rész Párizsban vagy Burgundiában készült: Isabeau francia királynő ajándékozta Zsigmond magyar királynak, aki német-római császár is volt. A Kálvária Zsigmond kincseivel szállt Mátyás királyra, aki nagy gyűjtő és finomérzékű műpártoló lévén olasz, esetleg udvarában dolgozó lombard ötvössel készített új talpat a valószínűleg megrongálódott régi helyre. A háromszögű talapzat három oroszlánmancson áll, felette három arany, színes zománccal festett szfinksz tartja a király címerét. Középen gerezdes díszváza, amelynek peremét három delfin kapcsolja a felső tagozathoz. Ezen zománcos alapon a kor ízlése szerint mitológiai jelenetek vannak Jupiter, Apolló és Diana ábrázolásával, Mátyás humanista műveltéségé- nek tanúságaként. Felette emelkedik a csúcsíves kápolna a porfiroszlophoz kötözött Krisztussal. A Kálvária sorsa éppoly viszontagságos, mint hazánké. Mátyás fiának, Corvin Jánosnak adományozta, aki előbb 5600 aranyforintért elzálogosí- tota Bakócz Tamás esztergomi prímásnak, majd szolgálataiért neki is ajándékozta, amikor a magyar trónra való igényét fegyverrel akarta érvényesíteni. Bakócz az esztergomi székesegyházra hagyta. A törökök elől a székesegyház kincseivel Nagyszombatba vitték, majd Bocskay István és Bethlen Gábor elől biztosabb helyre, Grácba és Olmützbe szállították. 1808-ban Pozsonyban I. Ferenc császár és magyar király koronázásán szerepelt. 1818-ban szállították vissza Esztergomba, ahol a prímási kincstárban ma is teljes pompájában látható, hírmondójául annak a sok kincsnek, mely évszázadok során eltűnt Magyarországról. Brestyánszky Ilona
