Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. március 12., csütörtök Nem adomány Előnyugdíj — munka- nélkülieknek A Munkanélküliek Szolidaritási alapjából fizetik A növekvő munkanélküliség társadalmi feszültségeinek enyhítését célozza az a jog­szabály (az 1991. IV. törvény), amely lehetővé teszi, hogy úgynevezett előnyugdíjat kap­janak a nyugdíjkorhatárhoz közel álló munkanélküliek. A korosodó emberek ugyanis jóval nehezebben tudnak elhe­lyezkedni, mint fiatalabb tár­saik, még akkor is, ha elvé­geznek valamilyen átképző tanfolyamot. A munkanélkü­liek száma ma már 400 ezer körül jár, s bár a kormegosz­lásról nincsenek statisztikai adatok, annyi bizonyos, hogy köztük jelentős arányt képvi­selnek az ötödik X-en túliak. Ők előnyugdíjat I akkor igényelhetnek, — ha az öregségi nyugdíj- korhatár betöltéséhez legfel­jebb három évük hiányzik (te­hát nők esetében, ha 52, fér­fiak esetében, ha 57 éven fel­üliek); — legalább 6 hónapja mun­kanélküli járadékban része­sülnek; — rendelkeznek az öreg­ségi nyugdíjhoz minimálisan szükséges szolgálati idővel (a teljes öregségi nyugdíjhoz le­galább 20 év, a résznyugdíj­hoz minimum 10 év munkavi­szony szükséges); — nincs kilátás arra, hogy részükre megfelelő munkahe­lyet kínáljanak, beszámítva a képzés, átképzés lehetőségét is Ha a négy feltétel együtte­sen megvan, az előnyugdíjat a társadalombiztosítási szabá­lyok szerint állapítják meg. Aki ezt igénybe veszi, véglegesen nyugdíjasnak tekintheti ma­gát, mert ez — a munkanélküli járadéktól eltérően — nem meghatározott időre szól; a nyugdíjkorhatár elérésekor kü­lön kérés nélkül, automatiku­san átalakul öregségi nyug­díjjá. Az előnyugdíj és az öreg­ségi nyugdíj között van azon­ban egy lényeges különbség: az előnyugdíjban részesítet­tek foglalkoztatását a törvény korlátozza. Míg az öregségi nyugdíj mellett korlátlanul le­het dolgozni, az előnyugdíjjal rendelkező a minimálbér ösz- szegénél — vagyis jelenleg 7 ezer forintnál — többet nem kereshet a nyugdíja mellé. Ha ennél nagyobb a keresete, az előnyugdíjat szüneteltetni — nem megszüntetni! — kell. A korlátozást azért írja elő a törvény, mert az előnyugdíjat az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjából fizetik; nem lenne tehát méltányos, hogy egy, a minimálbérnél jobban keresőnek juttassák az állás nélkül maradtak pénzét. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc A tsz-nyugdíjasok helyzetét is elemezték a Nyugdíjasok Szervezeteinek Somogy Megyei Szövetsége közelmúltban tartott, össze­vont elnökségi és választmá­nyi ülésén. Javasolták, hogy az országos szövetség is fog­lalkozzon ezzel a kérdéssel és támogassa a termelőszövet­kezeti nyugdíjasok életkörül­ményeinek javítását. Tejszövetkezetek Somogybán is működtek a harmincas évek végén. Az Országos Magyar Tejszövet­kezeti Központ egyik vidéki — és egyetlen somogyi — telepe Igáiban volt. Az OMTK a Ma­gyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium megbízásából szervezte, ellenőrizte és díjta­lan szaktanácsadással látta el a tejszövetkezeteket. Mentesülnek az üdülőhelyen kivetett ide­genforgalmi adó alól a 70 éven felüliek Siófokon, illetve Balatonszéplakon egész év­ben nyitva tartó pihenőházak­ban. A mentesség csak kevés helyen vonatkozik életkortól függetlenül a nyugdíjasokra (például Mátrafüreden). Önmagukat támogatják a vasutasok az ÖTA, vagyis a Vasutas Önkéntes Támoga­tási Alap Egyesületének kere­tében. tagjainak száma jelen­leg meghaladja a negyedmil­liót. A kedvezményes utazásra jogosító utalványokat a múlt hónapban küldte el a nyugdí­jasok címére a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóság. Az utalványt a nyugdíjas házastársa, élet­társa is igénybe veheti, ha már elérte az öregségi nyugdíjkor- 'határt. VILLANYSZERELŐ ANDALICSOK Heten — egy szakmában Ha cirkuszművészek lenné­nek, így hirdetnék őket: „A 7 Andalics”. Ők azonban nem artisták — az Andalics família hét tagja villanyszerelő. Az iparos családi közösség alapí­tója, Andalics Laci bácsi már levette kaposvári, Fő utcai műhelyének firmatábláját, a „cég” azonban maradt. A na­gyobbik fiú, Péter a jogutód, de itt szorgoskodik, mint vil­lanyszerelő ipari tanuló, az egyik Andalics unoka is. Ő lesz a családi körben a hete­dik, aki apja, nagyapja mes­terségét folytatja... Laci bácsi 1931-ben állt be Hiczó Károly mesterhez szakmát tanulni. Még nem volt hosszúnadrágja, amikor a cu­korgyárba jelentkezett villany- szerelő segédnek. Nyolc esz­tendeig a gyár volt kenyéradó gazdája, mígnem 1944-ben ki- tehette a villanyszerelő mester cégtáblát. — Abban az időben az elektromos szakemberre várt, hogy a villanyáramot eljut­tassa Kaposváron és a kör­nyező falvakban az ottho­nokba. Egészségkárosult vol­tam, így nem kerültem ki a frontra. Sokáig zavartalanul dolgozhattam; még rádiókat is árultam. Nagy szó volt ez, hi­szen gyerekkorunkban tele­pes készülékeken, fülhallga­tóval hallgattuk a híreket. A háború után a faluvilla­mosítás került előtérbe: Cse- rénfa, Bőszénfa, Sántos, Szentbalázs, Gölle, Toponár sok lakásában az ő keze munkája nyomán gyulladt fel először a villany. — Ezekbe a falvakba jár­tunk naponta biciklivel, két se­gédemmel meg az inasaim­mal. Szép emlékként él ben­nem az a korszak, de az is, amikor meg kellett ismerked­nem az akkoriban megjelenő elektromos háztartási gépek­kel: a „ruszkr porszívóval, a mosógéppel, a centrifugával. Bizony, más munka volt az, mint a fal vésés, a vezetékek behúzása a Berg- mann-csőbe... Péter fiam már régen profilt váltott; már csak szükségből szerel, többnyire motortekercselést végez. De hát ez a világ rendje. Az iparosok igazi közösségét — noha a KIOSZ révén megpró­báltuk egybetartozásunkat megőrizni — az előző rend­szer szétverte. Az olyan kö­zösségre gondolok, mint ami­lyen az ipartestület keretében működött. Magunk építettük az akkori Németh István (ma Somssich Pál) utcában. Ott lehetett az ügyes-bajos dolgo­kat intézni, és valamennyi ipa­rosgenerácio kulturált körül­mények között ott tölthette szabadidejét esténként, legin­kább hétvégeken. Az iparos színjátszó-kör és dalárda a nagyieremben rendre telt ház előtt adta elő műsorát. Szom­batonként a táncest résztvevői népesítették be a házat. So­kan bosszankodtunk az alapí­tók közül, amikor az iparoso­kat a volt munkásotthonba te­lepítették át és a pártoktatás kapott helyet a mi otthonunk­ban... 1956-ban, sajnos, csak 12 napig volt ismét a miénk a székház... Laci bácsi ma is valami új „honfoglalást” képzel el. — Manapság talán haszno­sabb célt szolgál a székház, mint 1956-ig, de igazában (Foto: Király J. Béla) nem lehetne másé, mint akik azt a maguk erejéből építet­ték, vagyis a miénk. Én bízom benne: a feleségemmel még megérjük, hogy a székház-új- jáavatón táncra perdülünk... A becsületben megőszült Andalics Lászlót a családban hat fiú követte a szakmában, és 25 „idegen gyerek” vált keze alatt a szakma meste­révé. Elégedett a sorsával, pedig a családnak havonta csak 9 ezer forint körüli összeget hoz a postás — Laci bácsi nyugdí­ját. Felesége a gyerekeket nevelte, így csak járadékra jo­gosult... Kovács Sándor „Fájdalmasan csalódtunk” Éle ff ársok is igényelhe fik • • Özvegyi nyugdíj, megkülönböztetés nélkül Őrizgetem néhai A. Gy. le­vélmásolatait _— ki tudja, meddig még? És minek? Akár ma is fogalmazhatta volna egy öreg, nyugdíjas parasztember Somogy valamelyik falujá­ban... A. Gy. az egyik levelet az MSZMP KB titkárságának írta, a másikat Vályi Péter pénz­ügyminiszternek, a harmadi­kat Kádár Jánosnak (a „főtitkár elvtárs kezeihez”, 1969. de­cemberi, a negyediket a Mé­szöv elnökének (1971). küldte, abban bízva, hogy ké­rése meghallgatásra talál a címzetteknél... A. Gy. az első levél megírá­sakor 76 esztendős volt — minden levél aláírásakor fel­tüntették életkorát is. Büszke volt rá,'hogy korát meghazud­toló fizikai és szellemi kondí­cióval egyengetheti a kőrös­hegyi öregek sorsát... Soha nem volt tagja az MSZMP-nek (Horthy hadseregében repülő­hadnagyként szolgált), viszont e korban igencsak szokatlan mozgékonysággal, lelkiisme­retesen és hallatlan ügybuzga­lommal látta el a Kőröshegyi Tsz-nyugdíjasok Háztáji Bor- és Gyümölcstermelő és Érté­kesítő Szakcsoportjának el­nöki tisztét. Amikor a falu öregjei meg­választották, nagy reménye­ket fűztek hozzá és a szak­csoporthoz, a később Siófo­kon és Balatonföldváron meg­nyitott termelői borkimérés­hez. Ez utóbbi üzletük ünnepé­lyes megnyitására — 1970 decemberében — A. Gy. még Kádár Jánost is meghívta, aki azonban (ki tudja, megkapta-e a rádióriporterekkel gyalog­postán küldött levelet?) nem tisztelte meg jelenlétével az emlékezetes rendezvényt... A. Gy. egyebek között ezt írta 1969-ben az ismert veze­tőnek küldött levelében: „ A mi életünkben elmúltak azok az idők, midőn a mezőgazdaság ismerete és szeretete generá­ciókról generációkra öröklő­dött; amikor az öregek helyét átvették a fiatalok és gondos­kodtak szüleik, nagyszüleik megérdemelt pihenéséről, gondtalan, nyugodt öregségé­ről.” A Vályi Péternek küldött le­vélben ez áll: „Azt hiszem, ab­ban mindnyájan egyetérthe­tünk, hogyha 260 forint járadék nem képezheti megélheté­sünk alapját, tehát dolgoznunk kell, ha meg akarunk élni. Tíz évvel ezelőtt, 1959-ben, am­időn a kőröshegyi Jobblét Tsz megalakult, mi, öregek voltunk az elsők, akiknek véres verej­tékkel szerzett földjein a szö­vetkezet gazdálkodni kezdett, s mi reméltük, hogy a nagy propagandával hirdetett jobb jövő szele bennünket is elér. Sajnos, fájdalmasan csalód­tunk...” E levélnek sem volt foga­natja, mint ahogyan a többi is visszhangtalan maradt. A. Gy. már több mint másfél évtizede hallgat. Nem pa­naszkodik — az őt befogadó temető csendjébe se furakszik vitázó szó. Hosszú utat tett meg Pankotától idáig... Ha élne, most készülődne 100. születésnapja megünneplé­sére. H. F. Alig egy éve szűnt meg a férfiakra hátrányos megkülön­böztetés: az Alkotmánybíró­ság 1990. december 31-ével megsemmisítette azokat az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos jogszabályokat, amelyeknek alapján a férjek csak erősen korlátozott feltételekkel kap­hatták meg ezt a járandósá­got. (Például csak akkor, ha munkaképtelenné váltak vagy ha a feleség — halálát meg­előzően — egy évig eltartója volt férjének.), A jelenleg érvényes előírá­sok szerint ebből a nyugdíjtí­pusból kétféle van: ideiglenes és állandó. Az ideiglenes öz­vegyi nyugdíj a házastárs ha­lálától számított egy éven át il­leti meg az özvegyen maradt házastársat, ha a hátramara­dott még nem érte el a nyug­díjkorhatárt, s az elhunyt há­zastárs megszerezte a nyug­díjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt vagy halálakor már nyugdíjas volt. Élettárs is igényelhet ideig­lenes özvegyi nyugdíjat, de igazolnia kell az együttélés té­nyét. Ha gyermekük született, akkor azt kell igazolnia, hogy a halált megelőzően egy éven át együtt éltek. Ha nincs gyerek, akkor tízévi együttélés szük­séges az ideiglenes özvegyi nyugdíjhoz. Állandó özvegyi nyugdíj an­nak az 55 éven felüli nőnek vagy 60 éven felüli férfinak jár, akinek elhalt házastársa halá­láig megszerezte a nyugdíjjo­gosultsághoz szükséges szolgálati időt vagy nyugdíjas­ként hunyt el. Az özvegy nyugdíjkorhatár alatt is kaphat állandó járandóságot, ha rok­kant (munkaképességének csökkenése eléri a 67 száza­lékot) vagy ha az elhunyt há­zastárs, élettárs jogán lega­lább két, árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondos­kodik. Akkor is kérhető özve­gyi nyugdíj, ha a házastárs nem most, hanem korábban hunyt el és a halálától számí­tott 15 éven belül a feltételek (nyugdíjkorhatár elérése, megrokkanás) valemelyike bekövetkezett. Házasságkötés esetén egyébként megszűnik a jogo­sultság, de a házasságkötést követő egy éven belül igé­nyelhető végkielégítés, amelynek összege azonos az özvegyi nyugdíj egyévi össze­gével. Az elvált, különélő há­zastárs az egyéb feltételek megléte esetén is csak akkor kaphat állandó özvegyi nyug­díjat, ha házastársától — an­nak haláláig — tartásdíjat ka­pott vagy a bíróság nem álla­pította meg érdemtelenségét a tartásdíjra. Az özvegyi nyugdíj összege — akár ideiglenes, akár ál­landó — az elhunytat halála­kor megillető öregségi vagy III. rokkantsági fokozatnak meg­felelő (a nem teljesen munka- képtelen rokkantnak járó) nyugdíj 50 százaléka. Ha va­laki aktív dolgozóként már ka­pott özvegyi nyugdíjat és saját jogon megy öregségi vagy rokkantsági nyugdíjba, to­vábbra is jogosult ugyan öz­vegyi nyugdíjra, de — mivel mindenkinek csak egy nyugdíj jár — választania kell a saját vagy az özvegyi nyugdíj kö­zött. Az ilyen kettős joggal rendelkező nyugdíjasok törzsszáma általában 545, 555, 556, 557, 562, 655, 656 és 777 kezdetű. Ha sem a saját, sem az öz­vegyi nyugdíj összege nem éri el a mindenkori egyesítési ér­tékhatárt — amely jelenleg 7610 forint — , akkor a saját jogú járandóságot kiegészítik az özvegyi nyugdíjból erre az összegre. Az évközi nyugdíj- emelések során a kettős jog­gal rendelkezők esetében kü- lön-külön nézik meg, hogy a saját jogú vagy az özvegyi nyugdíj emelése kedvezőbb-e az illető számára, és automa­tikusan a kedvezőbbet folyó­sítják. Fontos tudnivaló: mind az ideiglenes, mind pedig az ál­landó özvegyi nyugdíjat csak igénylés alapján állapítják meg, és az igény legfeljebb a bejelentést megelőző 6 hó­napra érvényesíthető vissza­menőlegesen. Ferenczy-Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom