Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-02 / 52. szám
1992. március 2., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 (Fotó: Gyertyás László) Könyörtelen idők Háborús emlékekről — Sára Sándor Rendhagyó filmbemutató helyszíne volt csütörtökön este a kaposvári Művészmozi. Sára Sándor Könyörtelen idők című játékfilmje előtt egy dokumentum összeállítást láthattunk a rendező egy évtizede készült alkotásából, amelyben az első világháború áldozatainak állított emléket. A nézők azon csodálkoztak, hogy nem a Könyörtelen idők része az „előjáték." Sára Sándor belesodródott a háborús történetekbe. Elkészítette a második világháborús hadifoglyok filmes naplóját, Kaposváron is forgatott. Új játékfilmjének' hősei a háború végén felismerik: ha életben akarnak maradni, a szökés az egyetlen — korántsem biztonságos — út. A film a kiszolgáltatottságról szól, s nem igazán — a hagyományokra épülő — háborús film. Sára Sándorral a film bemutatója után beszélgettünk. — Milyen háborús emlékeket őr íz? — Aszód mellett egy kis faluban éltem át a végzetes háború utolsó napjait. Egy gép- puskafészeknyi német katona tartotta a frontot, míg megérkeztek az orosz katonák. Minden éjszaka sikoltozás verte fel a falut. Elkaptak egy-egy nőt. A filmben is megjelenik egy repülőgép, amire emlékezem. Hiábavaló küzdelem volt ellene szegülni „csúzlival”. — Korábbi filmjeihez képest fordulatot jelentenek azok a dokumentumfilmek, köztük a Könyörtelen idő című játékfilm is, amelyek a háború borzalmairól, emberi történeteiről szólnak. — A háborúról így, ahogy én most ábrázoltam, eddig nem lehetett beszélni. Amiről "pedig az ember nem mondhatta el az igazat, arról nem beszélt. Egy ideológia nézőpontja szerint lehett ábrázolni a háborút. — A magyar hadifoglyok sorsa is izgatja, erről készített egy sorozatot, amit a televízió nézői nem ismerhettek meg teljességgel. —A nyolcvanas évek elején kezdtem el forgatni egy dokumentumfilmet a magyar hadseregről. Egy-két részes filmnek indult, lett belőle huszonöt rész. Belőle tizenhét részt mutattak be nagy kínkeservvel. — Nemcsak a Magyar Televízió a ludas abban, hogy a hadifoglyokról készült dokumentumfilm-sorozatot csonkította meg. A francia lágerben éltek sorsáról szóló történeteket nem szívlelik a franciák sem. — A francia magyar intézet vezetője aggályoskodott, hogy vajon mit szólnak majd otthon, hogyan bántak a magyar hadifoglyokkal. Márpedig úgy történt, ahogy azt a szemtanúk elmondták, köztük kaposváriak is. — Filmjei, különösen az utóbbi években készült dokumentumsorozata a nemzeti tudat épülésére is szolgálhat. — Igen, segíthetne ebben, hogyha a magyarnak nevezett televízió sugározná ezeket a filmeket. Negyven éven át nem lehett erről beszélni. Mindenkibe belefojtották a szót. Az emberek még odahaza sem beszéltek ezekről. De erről már egy másik filmemben szólok, a volt Szovjetunióbeli Gulag-tábor magyar túlélőivel beszélgettem a kamera előtt. Zánkán volt egy bemutatónk. Egy férfi rosszul lett a vetítés alatt. Hála istennek, volt orvos a helyszínen. Amit a felesége elmondott a filmben, azt akkor hallotta először. Horányi Barna Meghalt Karinthy Ferenc Karinthy Ferenc Kossuth-díjas író életének 71. évében, hosszas betegség után elhunyt. Karinthy Ferenc — Karinthy Frigyes fia — 1921-ben született Budapesten. Színházi dramaturgként, újságíróként és műfordítóként is dolgozott. Számos könyve jelent meg, köztük a Budapesti tavasz a Budapesti ősz, és az Epepe. Kos- suth-díjjal 1955-ben tüntették ki. Az olvasóközönség kegyelettel őrzi emlékezetét. Somogyi megemlékezés A finn kultúra napjai Pécsett ELŐADÁSOK, KIÁLLÍTÁSOK Vikár Béla pécsi emléktáblájánál tartottak megemlékezést a helyi magyar-finn baráti klub rendezésében. A Kalevala somogyi születésű fordítójának a munkásságáról dr. Darvas Jenő, a társaság vezetőségi tagja emlékezett meg. Takáts Gyula, Kossuth-díjas költő a Nevelők Házában tartott rendezvényen finn ihletésű verseit olvasta fel. A rendezvényen közreműködtek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának növendékei, valamint a Mátyás király utcai általános iskola kamarakórusának tagjai. A pécsi finn kultúra napjai rendezvénysorozat május 28-ig tart, addig a Nevelők Házában megtekinthető Kut- nyánszky Géza kiállítása, március 26-án Anja Haapa- ranta, a Janus Pannonius Tudományegyetem lektora a finnországi kisebbségek helyzetéről tart előadást. A pécsi emléktáblánál tartott ünnepségen Takáts Gyula a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, valamint a szülőföld, Somogy nevében helyezte el a megemlékezés virágait. Megkérdeztük Garai Lászlót Nem akar igazgató lenni Garai László nevét, aki jelenleg a városi önkormányzat oktatási irodájának vezetője, többször emlegették a kaposvári Petőfi iskolával kapcsolatban, amikor az intézmény jövőjéről volt szó. — Szeretnénk tisztázni azt a mendemondát, amely az ön személyét érinti: a város pedagógustársadalmában elterjedt a hír, hogy a leendő katolikus általános Iskola igazgatói posztját megpályázza. Ezt a „gyanút” többek között az is alátámasztja, hogy a Petőfi iskolában hosszú ideje megbízott igazgató dolgozik. Cáfolja vagy megerősíti ezt? — Örülnék, ha meg tudná mondani, hogy kitől származik az információ. Ha nem tud neveket mondani — és megjelenik a cikk — önt fogom bíróság elé citálni. Nagyon szégyellném, ha a pedagógus kollegáimmal kellene szembenéznem a bíróságon a sajtón keresztül történt rágalmazásért. — Miért érzi rágalmazásnak a kérdést, illetve a feltételezést: igazgató lesz-e, illetve akar-e lenni? — Mert semmiféle alapja nincs. Életemben egyszer adtam be igazgatói pályázatot, nem lettem annak az iskolának az igazgatója... Ha én azt mondom, hogy a mostani információ nem igaz, ez egyrészt kinek jó, másrészt pedig ettől a kaposvári közvélemény mit változik? Önök ezt a sajtószabadság jegyében leírhatják, ám én nem tudok ezzel az információval mit kezdeni. Ugyanígy azt is terjeszthetnék, hogy én az UNESCO elnöke akarok lenni. — Miért fenyeget perrel? — Mert ön rágalmat állít. S én mindezt nem nyilatkozatként, hanem felvilágosításként mondtam, csupán informáltam önt a kérdéssel kapcsolatban. Nagyrabecsülöm, hogy megkérdezett, mert eddig a kutyát nem érdekelte a véleményem. Tamási Rita Lakodalmas menet Csurgón Vetélkedő egy francia párért Vetélkedik Csurgó. Majd egy éve versengenek mintegy nyolcszázan a Játszik Csurgó, játszik a város vetélkedőn, amelynek a záróeseményére szombaton délután került sor. Csurgó francia testvérvárosából, Pont- Audemerból érkezett az ifjú pár a magyar lakodalomra, amit a vetélkedő döntőjének már csak három ötfős csapata szervezett a Csokonai Művelődési Központ segítségével. Nem ünnepeltek lakodalmat így még Csurgón. Apraja nagyja kint volt az utcán, hogy a látványos ceremónián részt vehessen. A művelődési központban volt a vőlegény „hadiszállása”, innen indult a népes esküvői menet a Korona Szállóhoz a lánykikérésre. A csurgói lakodalmas szokásokat elevenítették föl a francia pár kedvére, a versenyért a részvevők. A lánykérés nemes gesztusa Lánykikérö — párnás tánccal volt a szponzorok ajándékának átnyújtása, közöttük volt egy babakocsi kisbabával is. A polgármesteri hivatalban tartott polgári esküvő után az ifjú pár hintóba szállt és a templomhoz hajtatott, ahol a szertartás folytatódott. Piere Chaterine és Jani Chaterine közismerten az év elején már házassságot kötöttek Franciországban, Csurgó testvérvárosában. A színlelt magyaros esküvőn mégis lámpalázasak voltak. — Nem jártunk még Magyarországon, a helyi szokásokat sem ismerhettük. Miná- lunk, Franciaországban családi eseménynek számít egy esküvő, de itt, Csurgón mindenki talpon van. — Nyilatkozta a boldog ifjú, immár második alkalommal rendezett esküvőjén Jani Chaterine. Újra igen (Fotó: Kovács Tibor) — Nem ismeri a magyar lakodalmi szokásokat. Sok meglepetésben lehet még része. Ezekre fölkészült? Éjfélkor el fogják lopni a felesége cipőjét... — Na, erre nem is számítottam. Mi vár még rám? — A kérdésre csak kérdéssel felelhetek. A mostani, a csurgói lakodalom felidézi-e az első élményét? — Sokkalta izgatottabb vagyok most, mint az otthoni igazi esküvőn. Az élmény egyszerűen lenyűgöz. Nem számítottunk ilyen fogadtatásra. Csurgóval a „nászúton”, a következő néhány napban ismerkedünk meg. Mi főtt a lakodalmi vacsorára? Az ipari iskola konyháján harmincöt tyúkból készült leves Sánta Ferencné vezényletével, a főtt húshoz két féle mártást tálaltak, paradicsomból és fokhagymából, utána jöttek a sültek, majd a híres rétesek: káposztás, mákos és túrós. Azt tartják Csurgón a háziasszonyok, hogy akkor jó a rétes, ha nyújtva Berzencéig ér a széle. Nos — ilyen volt. Horányi Barna
