Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-02 / 52. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES VILÁG 1992. március 2., hétfő A „SZOMSZÉD NYOMDÁSZ” Nemcsák Károly szerepeiről, a népszerűségről, magánéletéről Nyomdász-szomszédunk jó formában van mostanában. A televíziós sorozat jóvoltából Nemcsák Károlyt az egész ország megismerte, megszerette. Színészként is, emberként is. De nemcsak a képernyőn sikerült magát belopnia a nézők szívébe, színpadi sikereiről is egyre többet beszél a publikum. — Hát valóban jó passzban vagyok — kopogja le alulról felfelé, ahogy illik, bal kézzel. — Azt hiszem, végülis jól döntöttem, amikor otthagytam a Nemzeti Színházat. Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy nem úgy foglalkoztattak, ahogyan megérdemeltem volna. — Rossz szerepeket kapott? — Ezt azért nem állíthatom. Játszottam a Kaukázusi krétakörben, az Antigonéban, a Csongor és Tündében, és más darabokban is. Minden évadban volt három bemutatóm, mégis úgy gondolom, ha egyszer meghívtak a színházba, talán egy kicsit jobban bízhattak volna bennem. — Tulajdonképpen csak néhány éve ismerjük, pedig majd másfél évtizede a pályán van... — Tizenegy éve. — Bocsánat, tizenegy éve. A Budapesti Kamaraszínházban most végre igazi sikere van. — Igen, a napokban mutattak be egy ízig-vérig angol komédiát, a Faunt. Egészen kivételes szerep! Játszottam már klasszikus, nagy szerepeket, de ez valami egészen más. Most nem akarok magáról a darabról beszélni, mert ahhoz sokkal több idő kellene, külön elemzést érdemelne, csupán annyit: ha valaki ezt a szerepet jól meg akarja oldani, meg kell küzdenie érte. — A Faunban néhány percig meztelenül játszik. Nem zavarja? — A rendező Balázsovits Lajos nem kérte, hogy meztelen legyek, kaptam egy szuszpenzort, szépen rávarrott levelekkel, ahogy illik, de az utolsó próbák egyikére nem vettem fel. Meg kellett kockáztatnom. Még életemben nem voltam ilyen helyzetben, megvallom őszintén, rendkívül szokatlan volt, még a mondatok is másként hatottak „meztelenül kimondva”, mint amúgy. Szeretném előrebocsátani: nem a szenzációt hajszolom, de abban a szituációban teljesen helyénvaló a meztelenség. Hadd mondjam így: nem lehet másként hiteles az alakítás. — Ma már mindenki ismeri, az utolsó kocsmába sem léphet be „inkognitóban". Nem zavarja? — Ezt mindenképpen a televíziónak köszönhetem. Szeretem és szívesen csinálom ezt a sorozatot, bár sokan fanyalognak, színvonaltalannak tartják, de azért megnézik. Én e munkának inkább az előnyeit élvezem, mint a hátrányait, de nagyon félek, nehogy beskatulyázzanak. — Mit szeret jobban: filmezni, vagy a színpadot? — Színházi színésznek vallom magam, a film csupán kiruccanás, bár kétségtelenül azt is nagyon szeretem. — Melyik filmben játszott utoljára? — A Filmszemlén bemutatott Gold- berg-varriációkban, Grünwaldsky Ferenc játékfilmjében alakítok egy rendőrfelügyelőt. — Hadd kérdezzem a magánéletéről: kiegyensúlyozott, boldog embernek érzi magát? — Mostanában igen. Együtt élek valakivel és azt hiszem, nagyon jól megvagyunk. Ami a szakmai-magánéletet illeti? Örülök, hogy bíznak bennem, hogy számolnak velem, talán soha nem volt ilyen jó évadom és ez igazán feldob., — A jövő? — Nem szoktam tervezni. Élem papjaimat, hiszen mostanában annyi minden változik körülöttünk, ki tudja mit hoz a holnap? Óvatos vagyok, nem szeretek csalódni. (szémann) Aligha van olyan magyar lány és asszony, aki még sohasem lapozgatott volna egy nyugat-európai képes női magazinban, aki ne sóhajtott volna közben legalább kettőt: 1. Miért is nem tanult meg annak idején tisztességesen németül (angolul, olaszul, franciául)? 2. Mikor lesz végre egy szép kiállítású, színes, tartalmas, nőknek szóló hetilap — magyar nyelven? Nos, nemsokára. Az Axel Springer Budapest Kiadó 1992 ápirlis elején útjára bocsátja új, színes, képes, európai kiállítású, kizárólag nőknek szóló hetilapját, amelynek főszerkesztője Mis- kolczi Miklós lesz. Vele beszélgettünk. — Az ön könyveit, a Színlelni boldog szeretőt, a Hazudni boldog hitvest, a Mindenki mással csinálja című bestsellereket százezer számra vették a nők. Gondolja, hogy a lapja is ilyen kelendő lesz? — Remélem. — Képes, női hetilap. És mi lesz a címe? — Kiskegyed. — Különös cím. Mondhatnám, meghökkentő. — Én inkább kedvesnek, habos kávé illatúnak, fiatalító- nak, békebelinek nevezém. De ha valaki csak különösnek tartja, számunkra az sem rossz. — Miről szól a Kiskegyed? — Egyszerű. Arról, amiről a nők egymás között beszélnek. — Már bocsánat, de honnan tudja ezt egy férfi? — Az életem során ilyen-olyan minőségben hozzám tartozó lányoktól és asz- szonyoktól. Vagy nem hallotta volna még, hogy a nők igazi titkait a férfiak ismerik? Persze, ez fordítva is igaz. — Milyen olvasói közönségre számít? — Húsztól nyolcvan évig mindenkire, akinek kettessel kezdődik a személyi száma. Vannak élethelyzetek, amelyeket többnyire minden nő megélt már, vagy meg fog élni, vannak kérdések, amikre minden nőnek választ kell adnia egyszer vagy sokszor, vannak dolgok, tervek, tevékenységek, feladatok, küldetések, amelyek elválaszthatatlanul hozzátartoznak minden nőhöz. Nincs egyéb dolgunk, mint tudni, ismerni ezeket és amikor kell olvasóink mellé állni. Szórakoztatóan, okosan, jól informáltan, jó Ízléssel. Mint egy igazi barátnő. — Ón, mint barátnő?! — Bocsánat, a Kiskegyed hiteles szakértők egybehangzó véleménye szerint nőnemű. — Vagyis...? — Vagyis lesz benne mindenféle: divat, kozmetika, kevés gyereknevelés, háztartási tipp, recept, intim sarok... És még valami, amiről a magyar hetilapok alig, vagy egyáltalán nem írnak. Nevezetesen: a nők és a férfiak egymásért folytatott végeláthatatlan harca. A férfi-nő kapcsolat minden lehetséges változatáról és változásáról elfogulatlanul tudósítunk. És ami nagyon fontos: bennünket az úgynevezett nagy történelmi kérdések, csak egyszerű emberi sorsként érdekelnek. — Mondana címeket a lapból? — Különös kérés, de például: Hogyan lehet elrontani az első randevút, Hét főbűn egy romló házasságban, Legyen káposzta a retikülben, Milyen feleség ön — ezt egyébként Rózsa Gyuri kérdezi az olvasóktól, Bőrbe kötve jön a tavasz, vagy Tanácsok második feleségeknek. — Semmi politika? — Egy szál sem. És talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez maga garantálja a sikert. De legalább a felét. A Búd Spencer- jelenség Bud Spencer 63 éves és maga az élő filmtörténelem. Legújabb filmje „A Rinocé- rosz”, amelyben egy taxisofőrt játszik, akit egy öreg nő el akar csábítani, egy angyal viszont azon szorgoskodik, hogy jámbor magatartásra térítse. S közben Spencer rha- rad a régi: a fürgeöklű, jóindulatú, kövér óriás. — Ezek a fickók látszólag különböznek egymástól, lényegükben azonban mind egyformák, mert a szegényeket védelmezik. Harcuk azoknak a természetes reakciója, akik arra kényszerülnek, hogy olyasmit tegyenek, amit egyébként nem akarnának megtenni. Ezt mondja önmagáról a jogászdoktor és textilgyáros, akinek karrierje olyan filmekben kezdődött el, amelyekben mexikói lázadók oldalán verekedett a feudális hadseregek ellen, vagy békés telepeseket segített győzelemre az elnyomó földbirtokosok felett. A Búd Spencer-jelenség kevéssé intellektuális, inkább hagyományos — mint ő maga mondja — „handabandázó komikum”. Charlie Chaplint Istennek nevezi, Wallace Beeryt és Victor McLagent, a 40-es évek Hollywoodjának kötekedő fickóit ifjúkora példaképeként említi és Eli Wallachot mint olyant, aki a legnagyobb hatással volt karrierjére. Míg azonban Wallach játékát például Sergio Leone „A jó, a rossz és a csúf” című filmjében ideges tempó jellemezte, addig Spencer eredetisége éppen a lassú, de sokat sejtető mozgás. „Hitetlenül jó dolog az embereket nevetni látni, mielőtt a jelenet valójában megkezdődne, egyszerűen mert tudják, hogy valami történni fog.” Mozgása mintegy ellenpontozza régi partnere, Terence Hill akrobatikáját. Most újból vele forgat egy filmet a Don Quijote-sztori alapötletéből. A western-pa- ródiákhoz való visszatérést — amint azt Hill tette legutóbb a „Lucky Luke”-ban —, nem nagyon kedveli: „Amikor elkezdtük, megkíséreltük a wester- nekben a komikum és a reati- tás közötti utat megtalálni. Ma már nagyon nehéz komikus westernt gyártani.” Bár az idő vasfogának még sok rágnivalója akad Búd Spenceren, töprengve így indokolja a küzdőjelenetek fokozatos eltűnését újabb filmjeiből: „A figura hosszú évekig élhet, de az én testem nem. Ezért nehéz ma ugyanazzal az energiával küzdenem, mint tíz, vagy húsz évvel ezelőtt.” Jóllehet küzdeni még mindig tud, ahogyan azt a „A rino- cérosz” végének verekedési jelenete is bizonyítja. Itt van újra Búd Spencer, ahogy őt ismerjük, pompás ütlegeivel: az egyszerű pofontól a térhatású ökölcsapáson és velőt- rázó kupánvágáson keresztül a gőzkalapácsig. Mint a nagy sztároknál általában, Búd Spencernél sem hiányozhatnak az életrajzi leleplezések. A polgári néven Dottoire Carlo Pedersoli így nyilatkozik művésznevéről: „Nevem Spencer Tracy és a Budweiser sör nevéből ered. így lettem Búd Spencer és kész.” Ferenczy Europress Újabb árucikkeket is kínál a Kaposvár, Fö utcai börzebolt! Import férfi- és női pulóverek, gyermek- szabadidőruhák 60% engedménnyel, bébi overall 40%-kal olcsóbban, férfi-, női és gyermekpólók 120—180 Ft-ig, férfidzseki 40% engedménnyel, női fehérnemű-garnitúra 40% engedménnyel, gyermek- és női cipők alkalmi áron, gyermekpizsamák. Illatszerek, kozmetikai cikkek továbbra is 30—50% engedménnyel! Olasz selyemvirág (rózsa) 50 Ft-os alkalmi áron! Nyitva tartás: /5lomoQui«d\| 8.30—17.30 óráig (216234) Munkavállalók, vállalkozók, FIGYELEM! Az SZJA-ról szóló 1991. évi XC. törvény értelmében adómentes a munkáltató által természetben biztosított étkeztetés. Az étkeztetés pénzbeli megváltása teljes egészében adóköteles. A havi 800 Ft-os adómentesség megszűnt Természetben nyújtott étkeztetésnek kell tekinteni, amikor a munkáltató olyan bont, utalványt, jegyet ad a dolgozónak, amely vendéglátó-ipari egységben kizárólag étkeztetésre váltható be. A Somogyi Korona Rt. ajánlja étkezési utalványát, mely a Somogyi Korona Rt. üzleteiben váltható be. Vásárolható a Somogyi Korona Rt. pénztárában, Kaposvár, Ady E. u. 2. sz. II. emelet. (216212) Bálás gyermekruhaakció 1992. március 2-ától Jöjjön be hozzánk! Érdemes! 700 Ft/kg Kaposváron a Somogy Áruház bejáratával szemben. KLEIN BAU KFT. (615217)
