Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-28 / 75. szám

1992. március 28., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Árnyak mögé rejtőzött Táncszínházi találkozó Czinkotay Frigyes kiállítása Siófokon Fotó: Helényi Béla Az Önarckép rendkívül esz- köztelen megjelenítési módja titokzatos személyiséget sej­tet; egy majdnem kamaszarc néz szembe velünk szeré­nyen, mintha a 60 éves festő örök diák mentalitását hangsú­lyozná, mondván: „Magamnak kellett mindent megtanulnom, s még rengeteg a tanulniva- lóm”. Úgy vélem, a legna­gyobbaknak sem adatott meg az elégedettség szellemi ké­nyelme (akár „tanult” festők voltak, akár önerőből lettek művésszé, mint Czinkotay Frigyes), hiszen ha megada­tott olna, nem tartoznának a legnagyobbak közé. Feltéte­lezem — ez íróra, képzőmű­vészre, zeneszerzőre stb. egyaránt vonatkozik —, hogy minden igazi alkotó az elége­detlenség nyugtalanító érzé­sével távozik az árnyékvilág­ból („teli bőrönddel”, miként Bartók jegyezte meg szomo­rúan a halálos ágyán); ám az elégedetlenség újabb és újabb erőfeszítésre sarkall, következésképpen tanulásra, tapasztalatszerzésre is. Czin­kotay önarcképe (árnyak mögé rejtőzött lélek) ezt a tra­gikus, bár nélkülözhetetlen ér­zést, az örök elégedetlenség szorongását fejezi ki, ellentét­ben egy másik portréjával, amely nyílt érzékiséggel, exp­resszív ecsetkezeléssel — Modiglianira emlékeztető fo­galmazással és izzással — vall a nőről, aki hozzá tartozik. (Feleségem arcképe). A siófoki Kálmán Imre mú­zeum három kiállítótermében bemutatott kollekció kereszt- metszetét adja a Czinkotay életműnek, s ama élményvi­lágnak, amely térben a Kapós­tól a Szajnáig, időben a 30-as évektől napjainkig terjed. Nem véletlenül említem a 30-as éveket, hiszen a gyerekkori évek eseményei, tapasztalá­sai minden ember pszichéjé­ben meghatározó, ha úgy tet­szik, maradandó nyomot hagynak, méginkább érvé­nyes ez az érzéki, emocionális hatásokra különösen érzé­keny művészre, akit pályája során nem szűnik meg inspi­rálni a gyerekkorban felfede­zett környezet, egy-egy felnőtt karaktere, arckifejezése, gesztusa. Czinkotay stí­lus-építkezésében minden bi­zonnyal fontos tényező volt kovácsmester édesapja meg­hökkentő kézügyessége (még a húsvéti tojást is megpat­kolta), mesterségbeli tudása, s talán következetes realiz­musa, szakmai tisztessége ebből a hagyományból sar­jadt. Tegyük hozzá, ez a rea­lizmus semmiképp sem gyö­möszölhető „a valóság hű áb­rázolója” címkével ellátott ska­tulyába, hiszen az impresszi­onizmus eredményeiből is megtanulta a számára legfon­tosabbakat. Nem a festő szol­gál itt tárgyának, hanem a tárgy szolgálja a festőt abban, hogy általa kifejezheti indula­tait, érzelmeit, környezetéhez, közegéhez való viszonyát, egyszóval önmagát. Ezt tanú­sítják virág- és fácán-csendé­letei, életképei (Hazatérők, Hortobágyi pillanat) és „álom-épületei”, melyekben emlékek és szellemek laknak. (Rippl-Rónai-ház, Pravoszláv templom, Párizsi utcaképek stb.) Somogyot szeretik a fes­tők, s inkább jönnek (jöttek) ide, mint elmentek innét. Aki elment, az is visszajárt emlé­keket idézni, feltöltődni, fes­teni. Czinkotay Frigyes sem volt híján itt hiteles mesterek­ben, kaphatott biztatást Kunffy Lajostól, s felbecsülhetetlen értékű tanácsokat atyai barát­jától, Martyn Ferenctől. De mi­ként a legtöbb somogyi festő, a sokarcú táj is tanította őt fi­nom hajlataival, színárnyalata­ival, derűjével és borongásai­val. Ivánfa, Zselic, Balaton.... A siófoki kiállításon főként az utóbbi tájegység által inspirált műveket láthatunk. (Esti Bala­ton, Móló, Fonyód, Nádas, Ti­hany stb.) Czinkotay Frigyes­nek első bemutatkozása (1966) óta tizenhatszor volt kiállítása, ebből hármat a Ba- laton-parton (Keszthely, Rév­fülöp, Boglár) rendeztek. Sió­fokon most láthatók először képei, pedig valaha, ifjú állat­orvosként (Ádánd, Ságvár, Siójut és Nyim tartozott a kör­zetéhez) gyakran járta utcáit, vízpartját. Akkoriban a sok el­foglaltság miatt, miként Laczkó András a róla szóló könyvében megjegyezte, „leg­följebb gondolatban festhe­tett”. Szapudi András MESTERJELÖLTEK A tárház tárlata E jegyzet témája e pillanat­ban a kaposvári MTESZ Székházban „hever”: a művé­szeti szakközépiskolások ma­gas szinten kivitelezett alkotá­sainak a tárlata. Hivatalos megnevezése szerint, a Mű­vészeti Szakközépiskolák I. Országos Kiállítása metszetet ad a jövendő-leendő képző- és iparművészjelöltek alkotá­saiban kifejeződő világnézeté­ről. A tárlat műveiből kivilágló mesterségismeret, a gondola­tok gyökereinek mélysége és igényessége már messze nem tizenéves fiatalokat sej­tet. ígéretes tehetség árad az alkotásokból, vegyük vizsgálat akár a színpadon felépített mikrokozmosz metafizikus szellemiségét vagy akár a könyv- vagy bőrműves, a dí­szítőfestő vagy grafikus szak­osztályokon készült munká­kat. Az szemlélődés eredménye — megkockáztatom — min­den esetben a képző- és iparművészet színes tárházá­nak majdani mestereit; a mes­terjelöltek művésztanárok bá­báskodása általi „felnöveke­dését” ígéri és idézi. B. T. Hat együttes egy színpadon A pécsi művészeti szakközépiskola tánctagozatosai Fotó: Kovács Tiborget. Százakat vonzott csütör­tökön a tavaszi fesztivál táncszínházi találkozója. A szakszervezetek művelő­dési házában rendezett es­ten valamennyi művészeti csoport — tudása legjavát nyújtva — minél többet be akart mutatni gazdag reper- toárából, így három-négy számmal lépett közönség elé. Ezért sikeredett kissé hosz- szúra a bemutató, amely — mint erre dr. Szép Tamás is utalt köszöntőjében — a tánc sokszínűségéből adott ke­resztmetszetet. A pécsi Művészeti Szakkö­zépiskola tánctagozatosai te­remtették meg az est alap­hangulatát. A kitűnő mozgású táncosok közül sokan kerül­nek a győri, a pécsi vagy a szegedi balett tánckarába és a Rock Színház társulatába. A Trio Stendhal lírai zenéjére koreografált Fény fehér leá­nyalakja, valamint a Hair-adaptáció vívta ki legin­kább a publikom elismerését. Nem mindenki tudott azono­sulni a görög muzsikát játszó Maszkaradesz együttessel. A nézőtéri moraj azonban nem vette el a zenészek kedvét, és egy képzeletbeli, varázsos utazásra invitálták a művésze­tük előtt fejet hajtó közönsé­A görög-török háborúban született rebetikot, vagyis a városok zenéjét játszották legszívesebben, és egzotikus muzsikájukkal a tavernák bo­hém világát is felidézték. A duplahúros buzuki, a bag- lama, a gitár és a dob virtuóz játéka az est egyik unikuma volt. A műsor második fele telje­sen a folklóré volt. A néptánc- és népzene-együttesek szín­vonalas produkcióikkal igazol­ták: minden mozdulatukban ott bújkál az ősi üzenet. A 20 éves, arany II. minősítésű Ka­nizsa Táncegyüttes Bojtárék kíséretével kétszer léptek színpadra. Vizeli Dezső kalo­taszegi, Bakonyi István dél-al­földi táncaival és a Furik Rita koreografálta Imregi leányka- rikázóval arattak sikert. A fo- nyódi Mátyás Király Gimná­zium Karikás Táncegyüttese szatmári, kalocsai, mezőségi számokkal és egy kun ver- bunkkal emelte a hangulatot. A Zengő Együttes kísérte tánckar produkcióikkal bizo­nyította: Takács Gábor és Huszti Csaba sokat tesz a magyar folklórkincs megőrzé­séért, gazdagításáért. Most is — mint mindig — remekelt a Somogy. Nem csoda, hogy a hihetetlen lendületettel bemu­tatott Legények, a Sárközi és Rábaközi táncok után ráadást követelt a közönség. A találkozó a Vida József vezette Kaposvár Táncegyüt­tes műsorával zárult. Az Oss banda muzsikájára az idén negyven esztendős néptán­cegyüttes. Lőrincz Sándor FŐVÉDNÖK: ANTALL JÓZSEF Kováts Mihály Baráti Társaság MAI PROGRAM Vadgazdálkodási tanácskozást tartanak ma 10 órától a Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári állattenyész­tési karán, vadászati kiállítás és lovasbemutató színesíti a programot. Közép-Afrika állatvilágáról Somssich Pongrác gróf tart előadást. Ma este koncertszerű előadásban csen­dül föl Mozart csodálatos operája, a Varázsfuvola a Kapos­vári Csiky Gergely Színházban. Vezényel: Drahos Béla. A Kaposvári Tavaszi Fesztivál záróeseménye az operabemu­tató. Utazás ’92 — kicsiben és zöldben Az amerikai függetlenségi háború hős ezredese, a kar­cagi születésű Kováts Mihály nevét viselő helyi baráti társa­ság egyesület levélben kérte fel Antall Józsefet, hogy le­gyen a társaság fővédnöke. A miniszterelnök válaszá­ban a következőket írta Faze­kas Sándor polgármesternek: „Köszönöm Önnek, mint a Ko­váts Mihály Baráti Társaság egyesület elnökének, hogy felkértek az egyesület fővéd­nökének. Felkérésüknek örömmel teszek eleget, annál is inkább, mert magam is fog­lalkoztam az amerikai függet­lenségi háború e kiemelkedő személyiségének a pályafutá­sával. Kérem azonban, hogy tekintsenek el az egyesület munkásságában való aktív részvételemtől, mert hivatali kötelezettségeim nem teszik lehetővé a személyes részvé­telt. Örömmel értesültem arról, hogy tervezik egy lovasszobor felállítását, illetőleg május 11-én Kováts Mihály emlék­napot szerveznek. Sikert kí­vánok céljaik megvalósításá­hoz. ” (Folytatás az 1. oldalról) A Siotour standján juthat­tunk hozzá a kiállítás egyetlen külföldi résztvevője — az Alsó-Ausztriából érkezett tu­risztikai információs iroda prospektusaihoz. Vezetője, Robert Apschner régiójának magánpanzióit képviseli Ka­posváron, és meglepően ol­csó ajánlatokkal csábítja a somogyiakat Niederösterre- ich-be. Olcsóságának titka, hogy ezek a panziók kivétel nélkül családi vállalkozások, ahol a vendég nem csak egy a sok közül, hanem része a háznak, és a családnak. Az Ibusz standján Fehér Sándor irodaigazgató is a kedvezményekre hívta fel a fi­gyelmet. Útjaik közül jónéhány 5-10 ezer forinttal olcsóbb, ha azt előre lekötik, kifizetik. Ezek az utak pedig csábítóak, mint például a barcelonai olimpiai játékok, Disneyland, vagy egy Földközi-tengeri hajóút. A Kapos Volán Tours Olaszországba invitál. Elő- és utószezonban egy apartman két hétre, mindössze egy­heti árért már igénybe ve­hető, de Spanyolországba is 10 százalékkal olcsóbb az utazás, ha azt április 30-ig be­fizetik. Az ötödik cég, a budapesti központú Tura-Tourist. Kíná­latuk közt a tíznapos Costa- Brava-i üdülés a legcsábítóbb, márcsak azért is, mert az Ka­posvárról indul. A kiállítás üde színfoltja az utazási irodákat gyönyörű zöld környezetbe helyező virágkiál­lítás és vásár, melyet a Ka- posflor rendezett be. A csodá­latos pálmák, kaktuszok és más egzotikus növény jól illik a távoli tájak plakátjaihoz, és ráadásul ezek a virágok elér­hetőbbek is sokak számára, mint például egy Távol-keleti kirándulás. V. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom