Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-04 / 54. szám

1992. március 4., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 7 Rajt előtt a Dráva csoportban (2.) Vereséggel kezdett o Kaposcukor ZTE-HERAKLITH-KAPOSCUKOR SE 95-77 (42-38) Zalaegerszeg, 2000 néző. V.: Szabó Gy., dr. Valovics. ZTE-Heraklith: Bencze (4), Gáli (10/6), Kovács A. (9/3), Polster (9), Lekarauskas (26). Csere: Lukosius (11/3), Far­kas (8), Földesi (13), Bodrogi (5/3), Kis A. Edző: Farkas Sándor. Kaposcukor SE: Vojvoda (15), Venclovas, Grigas (12), Kovács L. (14/6), Bognár (13). Csere: Nagy L. (5/3), Kis S. (16/6), Gosztonyi (2). Edző: Simon Károly. A zalaegerszegi csapat a kezdés előtt mindössze hat perccel jött ki a pályára mele­gíteni. Történt mindez azért, mert a játékosoknak jelentős összeggel tartozik a klub, s ők azt fontolgatták, hogy érde­mes-e még játszaniuk. Végül a játék mellett döntöttek, de — mint mondták — korántsem biztos, hogy a további mérkő­zéseken is pályára lépnek. Kaposcukor-kosárral kez­dődött a találkozó, de a haza­iak három perc alatt bemele­gedtek és 9-4-re elhúztak. Simon Károly edző időt kért, ami úgy tűnt, hogy használ is a csapatnak, de Gáli pontjai ismét a ZTE-t juttatták kilenc­pontos előnyhöz. A színvonal ugyancsak hagyott kívánni va­lót maga után, sok volt a hiba mindkét oldalon. A Kaposcu- korban Kovács L. és Grigas „tartotta a lelket”, s elsősorban az ő érdemük, hogy minimális volt a kaposváriak hátránya, ami a lefújás pillanatában Kis Sándor hárompontos kosará­val még kisebbre, mindössze csak négy pontra csökkent. A második játékrészben há­rom perc alatt kiegyenlített a Kaposcukor, majd hét perc el­telte után Bognár kosarával sikerült átvenni a vezetést (53-54). Ezután Valovics já­tékvezető —.akit a Tungsram elleni kupameccsen már „megcsodálhatott” a kaposvári közönség — néhány furcsa ítélete következtében Bognár kipontozódott. Ez megzavarta a kaposvári csapatot, és a to­vábbra is összevissza fújó Va­lovics működése közben 70-57-re fordított a ZTE. Eközben Kovács László a kis- padon pihent, így nem volt, aki összefogja a gárdát. A hátra­levő időben a most már ma­gabiztos zalaiak látványos ko­sarakkal növelték az előnyü­ket a szépszámú közönség hangos biztatása mellett. Si­mon Károly hiába kért rövid időn belül egymás után két­szer is időt, a Kaposcukor-já- tékosok szemmel láthatóan beletörődtek a vereségbe. Nagy lehetőséget szalasz­tott el Zalaegerszegen a ka­posvári együttes. Megijedtek attól, hogy ezt a mérkőzést akár meg is nyerhetik. A vé­dekezésben nem sikerült a lit­ván Lekarauskast semlegesí­teni, aki a mezőny legjobbjá­nak bizonyult. A támadójáték­ban pedig kevés volt az elkép­zelés. Mindenesetre szomba­ton — a Szolnok ellen — itt a lehetőség a javításra. Kele János Az első hazai győzelem —— HHMÍÍÍN I ll B| Végre hát megszületett az, amire már oly régóta vártunk — egészen tegnapig mindhi­ába. A Kaposvári Tungsram csapata — igaz, nem a baj­nokságban, hanem a Magyar Kupában — megszerezte első hazai győzelmét. Ráadásul úgy elverte ellenfelét, hogy a vendégek nemhogy játszmát nem tudtak rabolni, de még pontot sem voltak képesek szerezni. Azok a nézők azon­ban, akik kilátogattak tegnap délután a kaposvári városi sportcsarnokba erre az ösz- szecsapásra, valószínűleg a fölényes hazai siker ellenére is csalódtak. Mert nemigen láthattak játékot. Pontosabban szólva semmit sem láttak. Ugyanis nem is volt mérkő­zés... Kedden kellett volna leját­szani a Kaposvári Tungsram- Almásfüzitői Hungalu SC Ma­gyar Kupa találkozót, az al- másfüzitői csapat helyett azonban csak értesítés érke­zett: nem érnek rá, nincs erre idejük, egyébként is alig van pénzük, meg különben is... Kár tovább szaporítani a szót; magyarán szólva feladták a mérkőzést. így a Kaposvári Tungsram a szabálykönyv idevonatkozó paragrafusa szerint játék nélkül, 3-0-ás játszmaaránnyal (45:0-ás pontkülönbséggel) jutott to­vább a Magyar Kupa legjobb 16 csapata közé. Hogy a Tungsram vezetői elfelejtették értesíteni lapun­kat arról, hogy nem lesz mér­kőzés, s így velünk együtt még jónéhány más érdeklődő is hoppon maradt? Ugyan már, kérem. Ahogy manapság mondják: az csak egy dolog. Egyébként ismerve a ka­posvári együttes idei nem ép­pen falrengető eredményeit, tartok attól, hogy nem egyha­mar aratnak a lányok ilyen fö­lényes győzelmet... (Fenyő) Nagy játékosmozgás Atádon Nagyatádon január 13-án indult a munka. Jó pályán, ti­zennyolc labdarúgó vett részt a foglalkozásokon. Talán egyetlen csapatunknál sem volt akkora „mozgás” a játéko­sállományban, mint Atádon. Kiss P. és Kulcsár Kornél be­vonult katonának, az idősebb Kulcsár— Károly— pedig be­jelentette, hogy abbahagyja a játékot. Miklós Ausztriába ment kölcsönjátékosnak. Van két sérült is: Pintér térdműtétje után még könnyített edzése­ket végez, Csikós pedig lábtö­rését követően nem tud edzeni. És hogy kik érkeztek? Pe- csics a Zalaegerszegi TE-ből, Becsei a Kaposvári Rákóczi­ból, valamint Csepregi So- mogyszobról, ahol eddig köl- csönjátékosként szerepelt. Szeretné a klub megszerezni Tinuszt Taranyból, de az ő át­igazolási ügye még nem zárult le. Időközben Kilának is lejárt a házi eltiltása, és ismét tagja a keretnek. Vele tovább erő­södhet a csapat. Az ifjúsági keretből előrelépett Birkás, Lancsár, Kispeti és Sukalacz kaphat bizalmat az NB lll-as csapatban a tavasszal. Nagyatádon napközis rend­szerben folyt a felkészülés; negyvenegy edzés mellett ki­lenc előkészületi mérkőzést játszott a csapat. A rajtnál ugyan még nem játszhat az el­tiltott Maróti, ettől függetlenül azonban megvan a remény a jó rajtra. A célkitűzés nem vál­tozott: a 8-12. helyek egyiké­vel már elégedettek lennének a városban. F. J. Többen távoztak, mint jöttek Marcaliban Január 6-án tartotta első edzését a Marcali VSE, s egé­szen 20-áig napi egy edzés­sel, majd ezt követően két hé­ten keresztül napi két edzés­sel napközis rendszerben foly­tatódott a felkészülés. Ezen sajnos a rendelkezésre álló keretnek csak egy része tudott résztvenni; főleg munkahelyi elfoglaltság miatt volt hiányos az edzéslátogatottság. A baj­noki rajtig összesen 55 edzés, 11 előkészületi és egy kupa­mérkőzés szerepelt a marcali labdarúgók programjában. A játékosállományban jó­néhány változás történt; első­sorban családi okok miatt töb­ben távoztak. Fenusz a Ka­posvári Rákóczi FC-be, Igrícz és Horváth Z. Lengyeltótiba igazolt, Pataki és Horváth B. pedig — legalábbis egyelőre úgy tűnik — nem folytatja to­vább a játékot. Lakos külföl­dön vállalt munkát. Két új játé­kos érkezett Pétről — Vékony és Pencz —, az ifjúsági csa­patból pedig Bozsó és Kiss lé­pett elő a felnőtt keretbe. Je­lenleg a kapusposzton vannak gondok, de Marcaliban bíznak abban, hogy a bajnoki rajtig ezt is sikerül megoldani. Az együttes célja — a gene­rációváltás, a fiatalok beépí­tése mellett — továbbra is a biztos benntmaradás: a jelen­legi 10. hellyel a bajnoki soro­zat zárásakor is elégedettek lennének. 1.1. Leszorultak a dobogóról a házigazdák Második alkalommal ren­dezték meg Kadarkúton az I. korcsoportosok kispályás te­remlabdarúgó-tornáját, ame­lyen a résztvevő hat együttes körmérkőzéses formában döntötte el a végső helyezé­sek sorrendjét. A Marcali csa­pata ezen a tornán is bizonyí­totta, hogy jelenleg ők a leg­jobbak Somogybán. Vala­mennyi találkozójukat meg­nyerték, s így magabiztosan, veretlenül szerezték meg az első helyet. A somogyváriak második helyükkel igazolták, hogy jó, színvonalas szakmai munka folyik náluk. A Barcs I. számú iskola csapata az utolsó mérkőzésén elért gól­záporos győzelmének kö­szönheti a harmadik helyét. A házigazda kadarkútiak ne­gyedik helyezése elfogadható az erős mezőnyben, bár némi szerencsével felkerülhettek volna a dobogóra. Az iharos- berényi együttes a megyei döntőn elért harmadik helye után ezúttal kicsit elmaradt a várakozástól. Ugyanez álla­pítható meg a kaposváriakról is, bár az igazsághoz tartozik, hogy ők az egész tornán végig kapusgondokkal küszködtek. A kispályás teremlabda­rúgó-torna végeredménye: 1. Marcali 10 pont, 2. Somogyvár 7 pont, 3. Barcs, I. sz. iskola 6 pont, 4. Kadarkút 5 pont, 5. Iharosberény 2 pont, 6. Ka­posvár 0 pont. A gólkirályi címet Miskovics Péter (Barcs, I. sz. iskola) hó­dította el. A legjobb mezőnyjá­tékosnak Kasteczki Rolandot (Marcali), a legjobb kapusnak Horváth Pétert (Marcali), míg a legjobb kadarkúti játékosnak Horváth Zsoltot választották meg. 19 SOMOGYI TELEPÜLÉS IS BEKAPCSOLÓDIK A NAGY JÁTÉKBA Közeledik a „Kihívás Napja” Tavaly szeptember 18-án — amikor hazánkban első alkalommal ren­dezték meg a Challenge Day (a Kihívás Napja) nemzetközi sportjátékot —, minden előzetes várakozást felülmúlt a nagy siker. Az ország 71 kü­lönböző településén csaknem negyedmillió ember végzett valamilyen sporttevékenységet. Erre mondják: a Challenge Day jött, látott és győ­zött! Egyszerre 15 országban Az idén — május 27-én, szerdán — folytatódik a nagy játék. Az már három hónappal a rendezvény előtt biztos, hogy legalább 15 országban — Portugáliában, Írországban, Skó­ciában, Angliában, Izlandon, Fran­ciaországban, Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Izrael­ben, Új-Zélandon, Ausztráliában, Kanadában, Honkongban és persze Magyarországon — egyszerre több tízmilliónyian sportolnak majd. Az idei Challenge Day a barcelonai nyári olimpiai játékok mellett a másik legnagyobb eseménye lesz a nem­zetközi sportéletnek. A „Kihívás Napja” egy Kanadából kilenc évvel ezelőtt elindult nemzet­közi sportakció, amelynek keretében a résztvevő városok lakosságának egy adott napon nyújtott sportaktivi­tását mérik össze egy másik, ha­sonló város sportaktivitásával. Az akcióban mindenki a maga módján, egyéni választás alapján vehet részt úgy, hogy a verseny napján mini­mum 15 perc pulzusnövelő mozgást végez és ezt regisztrálja is. A vetél­kedés alapja, hogy a lakosok hány százaléka vett részt valamilyen spor­teseményen. Csaknem 400 település vetélkedik Magyarországon az Országos Testnevelési és Sporthivatal felhívá­sára — a tavalyi 71-el szemben — összesen 376 település (közte 19 somogyi is) jelentkezett. A szervezők azt remélik, hogy a tavalyi részvételi szám megnégyszereződik, s mintegy egymillióan (!) vállalkoznak majd az előírt negyedórányi mozgásra. Ami­ből az adott napon akár többet is le­het teljesíteni, így a regisztrált moz­gások száma akár ennek a többszö­rösét is elérheti. Öröm, hogy a tér­képről eltűntek a fehér foltok, s az idén már valamennyi megye részt- vesz az akcióban. (Tavaly Somogy kimaradt). Az idei vetélkedésben olyan nagy­városok is részt vesznek a főváros mellett, mint Debrecen, Miskolc, Nyí­regyháza, Győr, vagy éppen a so­mogyi megyeszékhely, Kaposvár. Az akció iránt egyébként a legnagyobb érdeklődést a kis falvak tanúsítják; az 1500-nál kisebb lélekszámú falvak közül 108, a 3000-nél kevesebb lel­ket számláló települések közül pedig 97 jelentkezett. Budapest kontra Frankfurt A tavalyihoz képest sokkal na­gyobb az érdeklődés Budapesten is: amíg tavaly csak egy kerület vetél­kedett, ebben az esztendőben — egyetlen kivételtől eltekintve — már valamennyi jelezte részvételi szán­dékát. A fővárosban a kerületi hely­színek mellett kiemelt programköz­pont lesz a Parlament előtti tér, va­lamint a Városliget és a Népstadion környéke. Az idei vetélkedésnek külön érde­kessége lesz, hogy Frankfurt kihívta Budapestet egy külön versenyre. A főváros lakosainak ugyancsak össze kell kapniuk magukat, ha nem akar­nak szégyenben maradni: Frankfurt­nak ugyanis 456 különböző sport­egyesülete van, amelyek mind részt is akarnak venni a versenyben. Az is a németek mellett szól, hogy két év­vel ezelőtt egyszer már rendeztek Challenge Day-t Frankfurtban, s ak­kor 280 sportegyesület vett részt a különböző programokon. (Németor­szágban egyébként — amely hazánk mellett az európai Challenge Day egyik fellegvára — az ottani szerve­zők közel kétmillió résztvevővel számolnak.) A Challenge Day fővédnöke Gallov Rezső államtitkár, az OTSH elnöke, a szervező-bizottság élén pedig dr. Ja- kabházy László, a sporthivatal he­lyettes elnöke áll. A Magyar Rádió május 27-én egész nap folyamato­san, amolyan „körkapcsolás”-szerűn közvetíti a magyar Challenge Day-t, s a televízió is bő terjedelemben fog­lalkozik majd az eseménnyel. Hogy mik vannak és lesznek ?! Végül néhány érdekesség (és példa arra, hogy az emberi fantázia mennyire kimeríthetetlen). Biharke- resztesen lesz mozdonyhúzás, fá- ramászó és virágkötő verseny, s korra és nemre való tekintet nélkül homokvár építés is. Bőnyben szkan- derozni fognak egymással az óvó­nők, a tanárok pedig — naplóval a kezükben — váltófutáson vesznek részt. Hogy a kocsmárosok — és törzs­vendégeik — se maradjanak ki: az előbbiekre hordógurítás vár, míg az utóbbiak csak úgy kaphatják meg „adagjukat”, ha előtte rendesen be­melegítettek kézisúlyzóval. Ezen a napon Bőnyben a személygépkocsik csakis kézi erővel (magyarul: tolva) közlekedhetnek, a nyugdíjasoknak pedig kárpótlási versenyt rendeznek. Sápon érdekesnek ígérkezik a „Mi­csoda szemétség” (a félreértések el­kerülése végett ez szemétszedést takar) és az „Angyalbőrben minden kicsit más!” (azaz laposkúszás, grá­nátdobás és gázálarcban futás). Köznapiasan szólva nem lesz semmi a „Korlátolt felelősségüek korlátlan küzdelme” Bakonszegen, a kutyafut­tató verseny Berekfürdőn, a homok- lapátolás Nyírteleken, a kaszálóver­seny Öregcsertőn, a kirakatmosó ve­télkedés Karcagon vagy éppenség­gel a burgonyahámozó verseny Osli- ban. Magam is kíváncsi lennék az anyósfutásra (vagy inkább anyósfut­tatásra?) Bátorterenyén. Sok helyen rendeznek halászlé és vadpörkölt (főző)versenyt, de nem hiányozhat­nak a kínálatból a malacfogó- és a birkafogó versenyek sem. Megle­pően sok településen mérik össze az egyházak hívei erejüket labda­rúgó-mérkőzésen, de Pomázon pél­dául a galambászok és a nyúlte- nyésztők csapnak össze — mármint a zöld gyepen. (A Challenge Day somogyi részt­vevőiről és előkészületeiről egy ké­sőbbi számunkban külön írunk.) Fenyő Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom