Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-26 / 73. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. március 26., csütörtök A POSTÁS KÉTSZER CSENGET (MAJD)... Legkevesebb 5700 forint KÖNYÖRGÉS HELYETT... Segíteni a rászorulókon Az Országgyűlés határozott a nyugellátások, köztük a baleseti nyugdíj és az egyéb juttatások idei emeléséről, illetve kiegészítéséről. Kétszer lesz nyugdíjemelés: az elsőt áprilisban kézbesítik — azonban január elsejéig visszamenőlegesen érvényes —, a másodikra szeptemberben számíthatnak az érintettek. A rendelkezésből nem rekesztették ki azokat sem, akik 1992. január 1. és február 29. között hagyRovatszerkeszt'ó: Hernesz Ferenc Petícióval fordultak területük országgyűlési képviselőjéhez a debreceni nyugdíjasok. Mint írják: a nyugdíjasokat érintő kérdésekben tett érdemi lépések alapján ítélik meg, hogy a honatya a továbbiakban érdemes-e a bizalmukra. Olcsóbban utazhatnak a MÁV vonalain az 55. évüket betöltött nők és a 60. évüket betöltött férfiak. A 20 százalékos kedvezményre nem jogosultak az ezt a kort el nem ért nyugdíjasok, viszont igénybe vehetik azok az idős emberek, akik ezt az életkort betöltötték, akár kapnak nyugdíjat, akár nem. A vidéki szegénység egyre súlyosbodik. Rendkívül megnőttek a lakásfenntartás költségei; a megélhetési kiadásokon belül az arányuk 1988-ban még 15 százalék alatt volt, ma már 21 százalék fölött van, s ez a folyamat a vidékieket súlyosabban érinti, mint a fővárosiakat. A hadigondozottakat megillető kiegészítő pénzellátásról — sok olvasónk érdeklődésére — közöljük, hogy az erről szóló rendelet a Magyar Közlöny 1992. évi 5. számában jelent meg. Ez a kiegészítő pénzellátás attól függetlenül jár a jogosultnak, hogy más címen kap-e valamilyen ellátást, jövedelmet. Rendszeres buszjáratot indít a Kapos Volán március 29-től a kaposvári vasútállomástól a város termálfürdőjéhez. A járat 5F jelzéssel közlekedik és naponta nyolcszor teszi meg az utat az állomástól a fürdőig, illetve vissza — sok beteg, nyugdíjas olvasónknak ezen az oldalon közölt igényét kielégítve... A nyugdíjfolyósítás finanszírozását nem befolyásolja a társadalombiztosítás növekvő hiánya, miután azt az állam garantálja. A nyugdíj-megelőlegezési számláról ugyanis bármikor lehívható a szükséges pénz. ták abba a munkát: nyugdíjazásuk napjától számítva időarányosan részesülnek az emelésben. A legalacsonyabb nyugdíj összege 1992. januárjától nem lehet kevesebb 5700 forintnál, ennél alacsonyabb öregségi nyugdíjat senki sem kaphat. Ugyancsak 5700 forint a mezőgazdasági szövetkezeti járadék és a nyugdíjfolyósítótól kapott nyugdíjszerű rendszeres szociális juttatás legkisebb összege. A házastársi pótlék és a házastárs után járó jövedelempótlék is több lesz 500 forinttal. A nyugdíjak szeptembertől várhatóan 6,5 százalékkal emelkednek. Akkor a saját jogon kapott nyugdíjakat havonként legkevesebb 400, a hozzátartozói ellátásokat legalább 300 forinttal kell emelni, de az emelés összege nem haladhatja meg a havi 1000 forintot. Ugyancsak 6,5 százaÁrak és cserbenhagyottak (Egy nyugdíjas feljegyzései) Az ismétlődő és itt-ott gátlástalan ársrófok sokunkat elkényszerítettek a boltok és áruházak környékéről. A ruhaneműt és még sok egyebet például ma már a vásárokon szerezzük be, és ott vesszük a bútort, az elektronikai cikkeket, a kéziszerszámot, a hanglemezt, a kazettát és más árukat is, mert a jó vásárban minden kapható: az orosz metszőollótól az aranyhörcsögön keresztül a beszélő papagájig minden. Többnyire megfizethető áron. Az eladók — akik többnyire tulajdonosok is — udvariasak, előzékenyek, fogják a vevőt — néha túlságosan is tapadnak a potenciális kuncsaftra. Az embernek óhatatlanul eszébe jutnak régebbi tapasztalatai, az unott arcú, a vevőt pokolba kívánó eladók; a sztereotip „nincsen”-ek, és nem is nagyon bánja, hogy ez a stílus kiveszőben van... Nemrég ismét emelték a tej árát. Derült égből villám- csapásként ért a hír. Már-már azt hittük, nyugvópontra jutott a tejkérdés, belenyugodtunk a húsz forint körüli tejárakba, s most közölték velünk: az állam kiszáll a tejügyletből és megszünteti — a többi után — a 2,8 százalékos zsírtartalmú tej dotációját is. Ez az állam részéről a cserbenhagyásos gázolás tipikus esete! A tejbár tulajdonosa csak egy forintot tett rá a teljes értékű tej árára, s itt most is beszerezhető 19 forintért a tej literje. Kaposváron például a Füredi úti és a topo- nári tejbár előtt mindig hosz- szú sorokban állnak a kismamák, a nagymamák. Mi, állampolgárok. A majdani szavazók... A kenyér árának „változásáról” nem lehet arcpirulás nélkül beszélni. A somogyi megyeszékhelyen, a belvárosban szinte minden utcasarkon kenyeret, péksüteményt, ilyen-olyan francia, német sütőipari különlegességeket árulnak. Jó üzletnek bizonyul a kenyérbiznisz. A képlet egyszerű: olcsó gabonából drága liszt, abból még drágább, csillagászati árú sütőipari termék nyerhető. Még rágondolni is rossz: mi lesz itt ősszel, ha végre a gabonaárak is a helyükre kerülnek?! Kerner Tibor lékkai emelkedik a baleseti járadék is, de a felső határa nem lehet több havi 400 forintnál. Szeptembertől a legalacsonyabb öregségi nyugdíj 6000 forint lesz, az együtt folyósított saját és özvegyi nyugdíj legmagasabb összegét 9120 forintban határozták meg. A rendszeres, nyugdíjszerű szociális ellátásban részesülők szeptembertől 300 forinttal kapnak többet. ISMÉT: Ki mit tud? Életet az éveknek cím alatt ismét Ki mit tud?-ot rendeznek a nyugdíjasok részére, melyen összemérhetik tudásukat az idős emberek, köztük a somogyi nyugdíjasok is — erről tájékoztatott Horváth Gá- borné, Kaposvár, Kaposfüredi út 191. szám alatti olvasónk. Kizárólag amatőr művészeti ágban várják egyének és csoportok jelentkezését, április 30-ig; részletes tájékoztatót a nevezés után küldenek. Dél-somogyi olvasónk leveléből idézek: „ Még a szociális segélyt is megvonták tőlem... A fellebbezéshez nekem már nem volt erőm, mert idegileg teljesen belefáradtam a kéregetésbe, a megalázkodásba, amely egy-egy elutasításkor ért...” Tényleg: miért van szükség arra, hogy némelyek csak hosszas kuncsorgás, arcpirító kunyerálás árán juthatnak hozzá ahhoz, ami tulajdonképpen kérés nélkül is megilletné őket? Nem ajándék, kegyes adomány gyanánt, hanem azért, mert rászolgáltak nyomorúságos életükkel, ele- settségükkel, sorsüldözött mivoltukkal. Vajon hányán élnek így a szépséges Somogyor- szágban, többnyire szebbik arcát mutató megyénk eldugott zeg-zugaiban? Az elfogadható — a még elfogadható — lét peremére szorultan a pusztákon, a kies tanyákon, a szem elől messze bújt majorokban, apró falvakban? Ki tartja számon azokat az ágról- szakadt szegényeket, akik közül még hírvivő se jutott el — például — a megyei nyugdíjastanácskozásra annai< idején, de még arra sem telik erejükből, hogy az önkormányzatokhoz, a polgármesteri hivatalokba menjenek és hírt adjanak magukról... Jó, jó, vannak dicséretes intézményi, társasági és magánkezdeményezések a szociális segítségre szorulók felkutatására és gyámolítására, de — divatos kifejezéssel élve — növelni kellene ezek hatásfokát, s el kelle plántálni a jóérzést, a támogatás szándékát minél több emberben! Mert hogy sokakból kiveszett már vagy éppen most készül kipusztulni az embertársak iránti önzetlen felelősség a fékevesztett csatározásokban. Pedig, ha valamikor, akkor most igazán szabad teret kapott a kibontakozáshoz a kezdeményező kedv, beteljesülhet az elesettek felkarolásának szándéka széles e hazában, így a mi megyénkben is. A formát ki-ki maga választhatja, s olykor pénz sem kell a megvalósításhoz, csak éppen szót kellene érteni azoknak és azokkal, akik tehetnek valamit. Például úgy, hogy nem hagynak rejtve, magányba húzódva egyetlen segítségre szorulót sem... — hf — Balatonfenyvesről írták... „ Pár óráig fiatalok Korábban is írtunk már ezen az oldalon a Ba- laton-parti település nyugdíjasainak életéről, most ismét hírt kaptunk felőlük. Már igencsak benne jártunk a nagyböjtben, amikor megérkezett Balatonfenyvesről Horváth J. Károlyiak, a helyi nyugdíjasklub elnökének tájékoztatója sikeres farsangi rendezvényükről. Minthogy a fenyvesi, csaknem száz tagot számláló és immár kilencéves klub életében jelentős eseményként tartják számon ezt az összejövetelt, mi is szívesen beszámolunk róla olvasóinknak — idézve a klubelnök szerkesztőségünknek küldött leveléből. „Hagyományos álarcosbálunkon hetvenhár- man ültük körül a szépen feldíszített és gazdagon terített asztalokat. Otthon készített süteményeket, magunkkal hozott italokat fogyasztottunk, s tizenöten jelmezekbe öltöztünk. A „maszkák” hangulatos zene ütemére vonultak be a terembe, ahol a legsikerültebb jelmezeket elfogulatlan zsűri díjazta. A bírálók között volt az általános iskola igazgatója, a római katolikus plébános, a község orvosa... Amikor megszólalt a tánczene, elfelejtettük korunkat, bajainkat, és késő estig táncoltunk. A táncközi szünetekben szívből szóltak kedves dalaink. Pár óráig gondtalanok, fiatalok, vidámak voltunk” — írta Horváth J. Károly. A levelet olvasva és a mulatságról készült színes fényképeket nézegetve valóban kitűnő hangulatú rendezvényre következtethetünk. Kívánjuk, hogy a fenyvesi nyugdíjasoknak még sok ilyenben legyen részük — nemcsak farsang időszakában... „ Lakodalom van a mi utcánkban...” LÁSSA MINDENKI A HOZOMÁNYT! Kalotaszegen és környékén a lakodalmat főleg farsang idején tartották, de gyakori volt az áprilisi, májusi lakodalom is. A hét napjai közül legtöbbször a keddet választották. Palócföldön őszre és tavaszra, a kis- farsangra és nagyfarsangra tették a lakodalom dátumát, elsősorban gazdasági okok miatt, mert a termés betakarítása, a szüret elvégzése adott lehetőséget a kiadások fedezésére. Az uradalmi cselédek mindig októberben nősültek, mert akkor kapták meg a negyedévi járandóságot. Voltak országrészek, ahol három napig is eltartott a lakodalom. Palócföldön a legutolsó háromnapos lagzit 1930 körül jegyezték fel Sajó- püspökiben, de a múlt század közepén Kalotaszegen még szokásban volt a hatnapos lakodalom is. Nemcsak tájanként, de fal- vanként is más és más módon ünnepelték meg a fiatalok egybekelését, sőt a falun belül az egyes családok helyzete is meghatározta a lakodalom méreteit, az ajándékok értékét. A lakodalom napjának délelőttjén gyülekeztek a vendégek, külön a menyasszonyos és külön a vőlegényes háznál. Elterjedt szokás volt, hogy vőlegényes háztól a vőfélyek vezetésével a nászmenet a menyasszonyos házhoz vonult, aztán együtt mentek a pap elé a templomba. A zenés, látványos vonulás során sok vidám, tréfás jelenetre nyílt alkalom. A kikérő vőfélynek a menyasszonyos háznál kapupénzt kellett fizetnie. A kikért és kiadott menyasszony végül elbúcsúzott szüleitől, rokonaitól, bartátnőitől és elhagyta a szülői házat. A menyasszony kelengyéjét feldíszített szekérre rakták, őt magát is sok helyen kocsira Menyasszonyöltöztetés Érsekcsanádon (Pest megye) ültették. A násznép gyalog vonult a kocsi után: kurjongattak, daloltak, hangoskodtak. Az egész falunak látni kellett, hány dunyhát, párnát kap a leendő menyecske hozományul. Az éjszaka eljárt menyasz- szonytáncnak kettős szerepe volt: ekkor táncolt utoljára lányként a menyasszony, illetve a család férfirokonai ezzel a tánccal ismerték el, fogadták be új asszonyként a lányt. Palócföldön voltak falvak, ahol csak akkor vezették egyenesen az oltárhoz a menyasszonyt, ha köztudomásúan már nem volt szűz. A szüzet először a hordozható Mária-szoborhoz kísérte a vőfély, a menyasszony ott imát mondott, ezután haladtak a főoltárhoz. Ha esketés közben az oltár valamelyik gyertyája elaludt, a menyasszony már nem érintetlen... A Nógrád megyei Kállóban a fiatal menyecske úgy bizonyította ártatlanságát, hogy az esküvőt követő vasárnap fátylát és mirtuszkoszorúját a templom Má- ria-szobrára helyezte. Felső- tárkányban — még a század elején is! — a nászágy lepedőjét kiterítették az udvarra, hogy mindenki lássa: a menyasszony ártatlan volt... Kiss György Mihály
