Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-26 / 73. szám
1992. március 26., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — OKTATÁS 7 ANDRÁSFALVY BERTALAN NYILATKOZOTT A SOMOGYI HÍRLAPNAK Romlik az oktatás színvonala Az ellenzék nem szereti, ha a kormánynak sikere van (Folytatás az 1. oldalról) — Miniszter Úr! Az elmúlt hetek rendkívül éles vitákat hoztak az Ön által elképzelt oktatási rendszer kapcsán, amelynek egyik sarkalatos pontja a pedagógus semlegessége. Jelent-e garanciákat tanárnak és diáknak egyaránt a közoktatási törvénytervezet arra, hogy az oktatási intézmények mentesek lesznek a jövőben az ideológiai ráhatásoktól? — Azt hiszem, hogy ez a vita a szóhasználat miatt lett ilyen éles, mert nincs semleges ember. Valahová minden ember tartozik, akár eltagadja, akár vallja. És most megéltünk majdnem negyven esztendőt, amikor az embernek mindig le kellett tagadnia azt, amit vallott. Most sem szabadna azt törvényben előírni, hogy az ember legyen semleges. Szerintem mindenki képviselje azt a világnézetet, azt az anya- nyelvet, nemzetiséget, meggyőződést, ami az övé. Ne hazudja azt, ami nem az övé. Ha azt vesszük, hogy az iskola, mint egész, rákényszerítheti a maga szemléletét a másikra, akkor azt mondom, hogy az a semlegesség, hogy nem szabad. De ezt talán nem is úgy kellene mondani, hogy semlegesség, hanem úgy, hogy tiszteli az alkotmányt. Azzal, hogy valaki valamilyen meggyőződést vall, lehet jó tanár, jó ember, és meggyőződését önkéntelenül vonzóvá teheti. Ezt megtiltani nem lehet. — Bizonyos álláspontok hiányosságként kérik számon a közoktatási törvény- tervezettől azt, hogy nincsenek meg a jogi garanciái a pluralizmus és a tolerancia fennen hirdetett elveinek. Ön szerint erre az alkotmány a garancia? — Igen. Az alkotmány garanciája pedig a magyar állampolgár, aki betartja vagy nem tartja be. A régi rendszerben az emberek féltek fellépni az alkotmány durva megsértései ellen, de most ezer eszköz van kéznél, a sajtótól kezdve a följelentésig. (Fotó: Kovács Tibor) Meg kell védeni az alkotmányt, és ahol valami ilyesmi előfordul, akkor azt jelenteni kell. Ez nem besúgás, ez az alkotmány védelme. És nem a rendőrség dolga, hanem minden állampolgár kötelessége. — Véleménye szerint milyen motivációk állnak még az oktatási törvénytervezetet ért támadások hátterében? — Én úgy veszem észre, hogy egy széles rétegnek érdeke — ami azért messze nem adja a pedagógusok többségét —, hogy az oktatási törvényt elodázza, és ne kerüljön időben a Parlament elé. Nem tudom pontosan, hogy mi a céljuk ezzel, mindenesetre más területeken is tapasztalható, hogy az ellenzék nem szereti, ha a kormánynak sikere van. Más törvények parlamenti vitájánál is sokszor éreztem azt, hogy nincs igazi ellenkoncepció, csak egyszerűen kritika van. Csak elodázás van, rengeteg módosító indítvány van. Ezt én nagyon veszedelmesnek tartom, mert a bizonytalanság nem kedvez az oktatás területén sem. A tervezetet egyébként angolul megküldtük az Európa Tanács és az Unesco szakértőinek, ahonnan személyesen kértem jótállást vagy ... — Ez egy igazolás igyekszik lenni? Vagy visszajelzés? — Visszajelzés, illetve szakvélemény. Ez a tervezet nem tetszhet mindenkinek, én mégis azt hiszem, hogy ez a nyugat-európai országok törvényeihez képest az egyik legtöbb szabadságot biztosítja a pedagógusok számára. — Az Ön személye a tárca élére kerülése óta permanens támadásoknak van kitéve. Utóbb dr. Fodor Gábor azt állította egy országos lapnak adott nyilatkozatában, hogy Ön az elmúlt hetekben bizonyította alkalmatlanságát, melyből le kell vonnia a szükséges következtetéseket. Mit gondol, miért utalnak egyre többen arra, hogy Önnek meg kellene válnia a bársonyszéktől? — Ha valamit rosszul csinálok, akkor nyilván oka van, hogy otthagyjam a bársonyszéket, de egyelőre nem úgy érzem, hogy a feladatomat nem teljesíteném. Nagyon nehéz a közoktatásban és a művészeti életben mindenkinek eleget tenni. Ami a művészeti életet illeti, ott bizonyos privilégiumokat akartam fölszámolni. A minisztérium dolga az, hogy fölöslegessé váljon, a döntési jogköröket átadja a társadalmi érdek- és értékvédő kamaráknak. — Mint miniszter, érzi magában az erőt, illetve maga mellett azt a bázist, amely szükséges céljai eléréséhez? — Persze. Különben már lemondtam volna. — Mikor lesz elégedett, felállván a bársonyszékből? — Ha meg tudom csinálni a közoktatási, a szakoktatási és a felsőoktatási törvényt és ugyanakkor sikeres lesz a kulturális szféra átalakítása. — Köszönöm a beszélgetést. Balassa Tamás Jobban olvas a falusi gyerek Nemcsak jobban olvasnak, de — a nemzetközi összehasonlításban is példátlan módon — a matematikához is jobban értenek a magyar lányok, mint a fiúk. Lényegesen kevésbé ismerik ki viszont magukat a számítástechnika tudományában. Ez derül ki abból a felmérésből, amelyet az Országos Közoktatási Intézet Értékelési Központja végzett. Az általános iskola negyedik és nyolcadik osztályára kiterjedő vizsgálat szerint — amely az olvasáskészségre, a matematikára és a számítás- technikára terjedt ki — tovább romlik az oktatás színvonala. Növekszik azoknak a száma, akiknek olvasási problémáik vannak az általános iskola elvégzése után is. Ez nem jelent analfabétizmust, „csupán” annyit, hogy a gyerekek egy részének nehézségeik lehetnek a tanulásban a továbbiakban, mindazon tárgyakban, ahol olvasni kell... Az okok feltárása további kutatásokat igényel. A falusi gyerekek tudásszintje általában elmarad a városiaké mögött, Budapest pedig matematikában és számítástechnikában is az élen jár. Érdekes kivételt képez az olvasás. Ebben a vidék vezet, a fővárosi gyerekek pedig a sor végén kullognak. Nemzetközi összehasonlításban a magyar gyerekek matematika-tudásuk alapján a felső régiókban foglalnak helyet. Húzóágazattá vált viszont az oktatásban a számítás- technika. Az oktatás szintjéről, az olvasás színvonalának eséséről lévén szó, még két adat ide kívánkozik: a nyolcadik osztályos tanulóknak több mint harminc százaléka töltött el 1986-ban naponta négy vagy több órát a televízió előtt. 1991 -re ez az arány 38 százalékra emelkedett. Sályi András Több mint tízezer kötetes könyvtárral büszkélkedhet a berzencei általános iskola. Az ifjúsági könyvek mellett szép számmal található pedagógiai szakirodalom is. Ebben az évben 80 ezer forint értékben vásárolnak még könyveket. Beszélő iskolatörténet címmel egy újfajta oktatási formát szeretnének bevezetni. Tavaly vásároltak egy videokamerát, amellyel az iskola életének fontosabb pillanatait örökítik majd meg. Vele párhuzamosan pedig videotékát létesítettek azokból a filmekből, amelyeket az iskolai oktatásban hasznosítani tudnak. Kép és szöveg: Gyertyás László Lesz-e közmegegyezés? Szakértői csoportok dolgoznak a közoktatási törvény új változatán Nem csitulnak a közoktatási törvény körüli viták — s alighanem ez is közrejátszott abban, hogy a minisztérium a legilletékesebbek — a pedagógusok, a szülők és a diák- szervezetek — képviselőiből alakult szakértői csoport tagjait arra kérte: tekintsék át, újólag véleményezzék az oktatásügy „alkotmánytervezetét”, tegyenek javaslatokat jobbítására, (A vitaalap az 1991. november 5-i törvényváltozat.) E grémium egyik pedagógus-tagjától, Gál Ferenctől, a budapesti Tömöri utcai általános iskola igazgatójától kérdeztük: lát-e esélyt olyan törvénytervezet kimunkálására, amely megnyugvást hoz az oktatásügy körüli szenvedélyes, kiélezett vitákban? — Erre ma még nehéz hitelesen válaszolni. A minisztérium képviselői már a megbeszélések kezdetén közölték, hogy ragaszkodnak a törvény- tervezet bizonyos pontjaihoz: a nemzeti alaptantervhez, a területi oktatási központokhoz, az iskolakötelezettség 16 éves korhatárához, az egyéves iskolaelőkészítő óvodához, valamint a vizsgarend- szer meghatározásához. Ezek kapcsán tartalmi változtatások ugyan lehetségesek, de a törvényből egyik sem maradhat ki. A feladat tehát az, hogy az adott keretek között találjuk meg a legjobb megoldásokat. — Az Önök javaslatai milyen súllyal esnek latba? — Ez is kérdőjeles. Nem tudjuk, hogy a végleges szövegterv elkészítésekor egyáltalán használják-e majd anyagainkat, támaszkodnak-e elgondolásainkra és mérlegelik-e érveinket, amelyeket — megbízatásunk szerint — június 30-ig írásban tesszük le az asztalra. Szakértői csoportunk eddig a nemzeti alaptanterv, a vizsgarendszer és az iskolarendszer kérdéskörét vitatta meg. Véleményét, elgondolásait ki-ki önállóan papírra veti, megjelölve, hogy miket tart a holnap iskolája szempontjából a legjobb megoldásoknak. Mi tehát, ha úgy tetszik, személyes álláspontunkat fogalmazzuk meg — szemben a diák-, illetve a szülői szervezetek képviselőivel, akik megbízóik véleményét tolmácsolják. Természetesen mi is minden „forduló” után tájékoztatjuk tárgyalásainkról azokat, akik e felelős feladatot ránk ruházták, s akik — egyet nem értés eseté/i — vissza is hívnak bennünket. — A nemzeti alaptantervvel kapcsolatban Ön milyen álláspontot képvisel? — Azt, hogy a minimális szabályozás elvén kell nyugodnia. Határozza meg a minimális tudásszintet, s olyan követelményrendszere legyen, amelynek minden iskola eleget tehet. A minisztériumnak minden iskolatípusra 8- 10 különböző — vegyesen is alkalmazható — tantervet kellene kidolgoznia. Ezzel párhuzamosan nyilván kialakulna az úgynevezett alternatív tan- könyvpiac is. — Milyen vizsgarendszert tartana jónak? — Olyat, amely a lehető legkésőbb „méri meg” a gyerekeket! Tizenkét éves kornál előbb nem tartom célszerűnek a vizsgáztatást, akkor is csak olyat, amely a helyzet felmérését, a diagnosztizálást szolgálja. S e vizsga ne legyen kötelező, csak választható. Meggyőződésem, hogy a serdülőket szerintem csak nagyon „módjával” szabad kitenni a tételes vizsgáztatásokkal együtt járó stresszhelyzeteknek. — Ön hogyan újítaná meg az iskolarendszert? — Egyértelműen a minél hosszabb — 6 éves — alapiskolára szavazok. Szerintem ennyi idő szükséges az alapkészségek fejlesztésére — az integrált tantárgyak segítségével. Az intézményi struktúrát úgy célszerű kialakítani, hogy a fiatal akkor fejezzen be egy komplett tanulmányi szakaszt, amikor a 16. életévét betölti. Aki tehát nem tanul tovább, az is rendelkezzék olyan alapokkal, amelyekre akár évek múlva is építhet. E témakörhöz tartozik, hogy biztosítani kell: bárki alapíthasson iskolát, aki a nemzeti alaptantervet és az alkotmányos előírásokat betartja. Az államnak pedig gondosan ügyelnie kell az esélyegyenlőségre: egyik iskolatípust sem szabad előnyben részesítenie vagy háttérbe szorítania, tehát az alapintézmények mindegyikét egyforma tármogatás- ban kell részesíteni. Mindez persze egyelőre a konszenzusra alkalmas közoktatási törvényen dolgozó szakértői csoport egy tagjának a véleménye. Nagyon remélem azonban, hogy csak egyelőre... (d. zs.)
