Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-25 / 72. szám
1992. március 25., szerda 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS, EGÉSZSÉGÜGY k visszavágott kéz Markocsányi doktor sikeres műtété Sipos József hatvankét éves böhönyei lakos pénteken súlyos balesetet szenvedett: az otthon végzett munka közben körfűrésszel levágta jobb kezét a csuklóizület táján. A körzeti orvos elsősegélyben részesítette, majd a sérültet a megyeszékhelyi Kaposi Mór Kórházba szállították a mentők. Az ügyeletes orvos, dr. Markocsányi Ferenc adjunktus mintegy négy és fél órás műtéttel visszavarrta a sérült kezét. Ilyen műtétet először végeztek a megyei kórházban. — A mikroszkópos műtéti technika tette lehetővé, hogy ezt -a bonyolult műtétet elvégezhessük. Ugyan hasonló esetben még nem alkalmaztam a korszerű műtéti eljárást, ám a technikában volt már jártasságom. Nagyon ritka az ilyen súlyos sérülés, baleset. Korábban már végeztem ideg- és érvarrást, ebben az esetben is erre került sor, miután a csontokat összeillesztettem. A legfontosabb volt, hogy minél előbb visszaállítsam a levágott végtag keringését. A csont visszaültetése, az érvarratok után visszatért a vérkeringés a sérült kezébe. Sipos József kora és súlyos sérülése ellenére nem látszik megviseltnek — meggyőződhettem tegnap róla. Noha jobb keze kötésben van, s szigorú előírás szerint ujjait nem mozgathatja, hogy a varratok ne sérüljenek: az orvos jelenlétében Sipos József megmutatta, hogy a műtét sikerült, ujjai ismét élnek. — Használni is képes lesz később a sérült a kezét? — kérdeztük az operáló orvostól. — Jelenleg ott tartunk, hogy a vérkeringés visszaállt, ám az ujjvégeken keringési zavarok mutatkoznak. Egyelőre nem tudni, miként lesz képes a sérült kezét használni Sipos József. (Horányi) MAI PROGRAM A Kaposvári Tavaszi Fesztivál újabb jelentős zenei eseményére kerül sor ma 19 órakor a református templomban, ahol a Vikár Béla Vegyeskar ad hangversenyt. A műsort egyházi művek alkotják. Megszólalnak reneszánsz kori és mai művek is. Többek között Palestrina, Händel, Teleman, Mozart művei mellett Liszt, Kodály, Bárdos kórusművei csendülnek föl. Régi-új Rembrandt Az Observer című londoni hetilapban megjelent tudósítás szerint Glasgow Városi Galériájában ráakadtak egy 250 éve elveszettnek hitt Rembrandt-képre. Megállapították, hogy a „Férfi páncélban” címen nyilvántartott festmény valójában Rembrandt „Nagy Sándor” című képe. Kvartett az Idő végéért A kaposvári Klarinétos Kvartett hangversenye A háborús visszaemlékezések, naplók megjelenésének a reneszánszát éljük. Születtek a borzalmak idején is művek, annak ellenére, hogy azt tartjuk: a háborúban hallgatnak a múzsák... Nos: 1941-ben, a sziléziai Görliztben, egy hadi- fogolytáborban egy olyan zenemű született, amelyet a franciák szívesen vallanak a magukénak. Olivier Messiaen a szerző, aki komponálással váltott „jegyet” a fogságban a szabadságba. A Kaposvári Tavaszi Fesztivál kiemelkedő zenei eseménye volt hétfőn este a kaposvári Klarinétos Kvartett hangversenye, amelyen a szerző Kvartett az Idő végéért című művét szólaltatták meg. A kaposvári Klarinétos Kvartett trióként a hatvanas évek második felében alakult, azóta duóként, trióként és mintegy két évtizede kvartettként is pódiumra lép a Liszt Ferenc Zeneiskola művésztanáraiból álló, változó összetételű együttes. Hogy miért éppen klarinétos kvartettnek nevezték el, erre egyszerű a válasz: a hegedűsből, gordonkásból, zongoristából és klaribet nem lészen.’’ 1941-ben, a zenemű megírásának évében csendült föl először a kamaramű, amely a Bibila szellemében fogant. Az örökkévalóságot kísérti meg a komponista. A hetedik tétel a Szivárványok zűrzavarát jeleníti meg, s a végkifejlet: Jézus halhatatlanságának dicsérete. A kaposvári Klarinétos Kvartett hétfő esti hangversenye méltó folytatása volt a tavaszi fesztivál rangos eseményeinek, ám talán ezen a rendezvényen voltak a legkevesebben. Horányi Barna nétosból álló zenekar az alapító S. Perjés Margit klarinétost tisztelte meg a névadással. Rajta kívül a kvartett tagjai: Papp Tibor (hegedű), Pallós László (gordonka) és Kardos Kálmán (zongora). Olivier Messiaen ötven éve bemutatott zeneműve ma is meglepően modern műnek számít, s éppen a kaposvári Klarinétos Kvartett összetételű zenekarra komponálta, tehát a közönség nem átiratban, hanem eredetiben ismerhette meg a nyolc tételből álló kompozíciót. (Fotó: Csobod Péter) Nemcsak modern zeneműnek számít, de különlegesnek is, hiszen a szerző a görög és a hindu ritmikát, az egzotikus népzenéket ötvözte a madárhangokkal, amiket tanulmányozott. A Kvartett az Idő végéért című zeneművét méltatlanul kevésszer játszották Magyar- országon. A kaposvári Klarinétos Kvartett tehát újra felfedezte a francia komponista egyik legszebb kamaraművét. Olivier Messiaen e sorokkal bocsátotta útjára kvartettjét: — Az evangélium Angyalának emlékére, aki kezét az ég felé emeli és azt mondja: „Idő töbMár nem csempésztél műveket Küldetés és hazatérés „Fogadott hazám Somogy” Dr. Kelemen Elemér: A képzési rendszer olykor szellemi elvonókúrának is minősíthető — Hogyan kötődik So- mogyhoz? — kérdeztük dr. Kelemen Elemért, az országos pedagógiai könyvtár és múzeum főigazgatóját, a Kaposvári Tavaszi Fesztivál egyik vendégét, aki több évtizedig megyénkben dolgozott. — Egy híján húsz esztendőt töltöttem Somogybán az iskolák, az oktatásügy és a neveléstörténeti kutatás szolgálatában. Különös figyelemmel kísérem egykori intézményem, a megyei pedagógiai intézet hányatott sorsát. Kaposvárhoz köt egy hivatalos, bár kicsit szégyenkezve említhető kapcsolat is: a kaposvári tanítóképző főiskola címzetes tanára vagyok. Örökös szemrehányások kísérnek, hogy ezt a pozíciót nem gyakorlom kellőképpen. Most megígértem, hogy a következő tanévtől néhány neveléstörténeti előadást tartok. Mivel Somogy a fogadott hazám, megkülönböztetett figyelemmel kísérem a megyei eseményeket. — Mint az iskolai könyvtárak egykori apostola, nyilván tevékeny érdeklődéssel kíséri ezeknek a sorsát is... — Sőt aggódással és kicsit tehetetlenül. A süllyedő léghajóról mindig a ballasztnak vélt dolgokat hajítják ki, úgy érzem így esnek az öncsonkítás áldozatává az iskolákban a folyóiratok, könyvek. Azonban, ha felvetődik az a kérdés — ami normális körülmények között sohasem —, hogy vagy a könyvek, vagy pedig a fűtés és a világítás, akkor az ember tudomásul veszi a kényszer- megoldásokat. Bízom abban, hogy itt, Somogybán vannak olyan kialakult pedagógiai szokások, igények, amelyek nem engedik elsorvadni az iskolai bibliotékákat. Könyvek nélkül az önálló tájékozódás, ismeretszerzés lehetősége nélkül nem volt és nem lesz modern pedagógia — ennél korszerűbb pedagógiai felfogást négyszáz év óta nem fogalmaztak meg. A könyvek szerepét semmiféle új ismerethordozók, korszerű technikák nem válthatják ki. — Az új közoktatási törvény értékén kezeli az iskolai biblio- és videotékák sorsát? —- Ennek minősítésébe nem kívánok belebonyolódni, de a törvénnyel kapcsolatban nekem nem ez a legnagyobb problémám. A gondot a szakma elkényelmesedésében látom. Sokszor az anyagi lehetőségtől függetlenül nincsenek meg az igények a „sokféle húron játszó” pedagógiához. Szerintem az el- szegényesedési folyamat sok esetben a belső szakmai igénytelenségből fakad. Az, hogy a gazdasági elosztási viszonyok mit tesznek lehetővé a tanárok működéséhez, egy külön kérdés. — Ez elég súlyos vélemény napjaink pedagógus- társadalmáról... — Nem akarom bántani a kollégáimat, mert nehéz évtizedek után és még nehezebb évek előtt állnak. Nem most mondom először: az egész képzési rendszerünk, a pedagógiai gyakorlat tulajdonképpen olykor olyan szellemi elvonókúrának is minősíthető, amely tudatosan fosztotta meg a pedagógusokat az ember önépülésének, szellemi gyarapodásának, önművelésének az eszközeitől. Korszerűtlen az a pedagógusképzés, amely nem tanítja meg a jövendő tanítókat, tanárokat az önálló ismeretszerzés készségére. Egyébként ez régi gyengéje a pedagógusképzésünknek. — Ön szerint mi lenne a megoldás? — A pedagógus szakmához szükséges ismereteket, készségeket és képességeket kellene hangsúlyozni a sokszor mellőzhető, fölösleges álvagy féltudományos ismeretek háttérbeszorításával. Az a pedagógus, aki soha nem alkotott semmit önálló szellemi munkával, az ha bármilyen ellenőrző- intézményt állítunk a háta mögé, képtelen erre megtanítani a gyerekeket. Pedig a ma iskolájának elsősorban az az alapkövetelménye, hogy kreatív, a világ dolgaiban és a társadalmi viszonylatokban tájékozódni^ képes diákokat neveljen. Tamási Rita Csicsery-Rónai István 1953-ban gondolt egyet és kiadót alapított. Az irodát lakásán rendezte be, a kezdeti lépéseket könyvtárosi fizetéséből finanszírozta. Mindezt Washingtonban tette. Három évvel később Magyarország forradalomra virradt. Forradalomra, majd leverése után egy olyan rendszer kibontakozására, amely aztán nem tette lehetővé a szabad gondolkodást — legalábbis nyilvánosan, irodalmi művekben megfogalmazva nem. Aki efféle törekvésének mégis szeretett volna olvasóközönséget nyerni, az nagy valószínűséggel az emigráns magyarok alapította kiadókban talált megoldásra. Csicsery-Rónai István egy ilyen vállalkozásba kezdett: megismertette a magyar szellemet a szabad világgal. Az Occidental Press kiállításának megnyitóján kérdeztük arról az érzésről, amely sok évtized emigráció után fogalmazódhat meg egy emberben, küldetés és hazatérés után. — Ez most egy nagyon nagy érzés, bár volt már egy kisebb kiállítás Szegeden. Igaz, azon én nem voltam jelen, de biztos nem volt ilyen gyönyörűen elrendezve, mint ez, ami várakozáson felül szépen sikerült. Mindazonáltal nagyon jó metszetet ad a mi működésünkről. — Ha már a működésről (Fotó: Csobod Péter.) esett szó, az Ön által emigrációban kiadott magyar könyvek eljutottak Magyarországra is? — De mennyire, hogy eljutottak! Megfelelő csatornák léteztek, amelyek ezeket hazajuttatták. A módszer többnyire a csempészés volt, ugyanis minden nyugati nagyvárosban volt egy-egy olyan személy, aki azoknak a magyaroknak, akik már akkoriban is tudtak utazni, átadták a könyveket. Ők vitték a műveket haza, ami nem volt veszélytelen. Mégis, a Korunk szellemi körképéből több mint tízezer példányt sikerült átcsempészni a határon. — Az Occidental Press nyilván már nem emigráns kiadó. — Természetesen nem. A választások után a kiadó megszűnt emigráns kiadó lenni, csupán egy washingtoni képviseletet tartunk fenn. Én hazajöttem és végleg letelepedtem Magyarországon; már meg is kaptam a vállalkozási engedélyt. Csicsery-Rónai István, immár mint legálisan működő és magyar kiadó már megjelentette első könyvét, amely Liszt Ferenc utolsó tizenhárom magyarországi évét dolgozza föl. B. T
