Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-25 / 72. szám

1992. március 25., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 Lady Diana hercegnő Somogybán A taszári légtérben három­negyed kettőkor tűnt fel a pi­ros-fehérre festett Falcon. A gép egy teljes kört írt le a repü­lőtér felett, aztán lassan a kifu­tópályára ereszkedett. Né­hány perccel két óra előtt je­lent meg a gép ajtajában a vendég. Kecsesen, moso­lyogva jött le a feljárón. Koc­kás kiskosztümöt viselt, mintha csak délutáni sétára indult volna. Kézitáskáját ma­gához szorítva lépett a repülő­tér betonjára. Az embernek a hűvös északi szélben az volt az érzése, hogy kissé köny- nyedén öltözött. A lépcsőnél Balogh Béla vezérőrnagy, a magyar légvé­delmi és repülőcsapatok fő­szemlélője az angol légügyi attasé társaságában köszön­tötte. Ő mutatta aztán be dr. Bőgner Miklós címzetes ál­lamtitkárt, köztársasági meg­bízottat, dr. Gyenesei Istvánt, a megyei közgyűlés elnökét, Szabados Pétert Kaposvár és dr. Kovács Józsefet, Taszár polgármesterét, Farkas Berta­lan mérnök-ezredest, a Ma­gyar köztársaság kutató űrha­jósát, valamint Kaszper Józse­fet, a taszári parancsnok he­lyettesét. A hűvös márciusi délutánon itt a kifutópálya szélén a moso­lyé és a nyugalomé volt a fő­szerep. Lady Diana az inte­gető gyerekekhez lépett: a ke­zét nyújtotta, és sok kéz nyúlt felé. Mosolygó arcok keresték a tekintetét. A gépkocsiig alig néhány méter volt az út. Eza­latt virágcsokrokat kapott, százak próbálták elérni a ke­zükkel, s valakinek még egy autogrammot is sikerült kérni tőle. Légiesen könnyed mozdu­lattal írta nevét egy füzetbe, közben derűsen mosolygott. Aztán felbúgott az autómo­tor: a jobb oldali hátsó ülésen a még mindig integető és mo­solygó Lady Diana walesi her­cegnével elindult Nagyatádra a menekülttáborba. Pontosan 15 órakor futott be Diana hercegnő Range Roverje a nagyatádi menekült- tábor kapuján. A bejáratnál Einvachter János, a tábor ve­zetője, Varga Vince Nagyatád polgármestere fogadta, vala­mint mintegy százötven (Fotó: Gyertyás László) újságíró és fotóriporter. A királyi fenség azonban el­indult megtekinteni a tábort. Első útja — mint azt meg­szokhattuk — most is a gyere­kekhez vezetett: a tábor óvo­dájába sietett. Menet közben azonban meg-megállt, és kezét nyújtotta a tábor lakóinak, néhány közvetlen, kedves szóval sorsukról ér­deklődött. Az óvodában az apróságok virággal kedveskedtek neki, egyik óvónő pedig hazájáról, Horvátországról szóló képes albumot nyújtott át Lady Dia­nának, hozzátéve, reméli, nemsokára békés körülmé­nyek közt Horvátországba is ellátogathat. A gyerekek kör­tánccal köszöntek el vendé­güktől, aki nem tudott ellen­állni, s maga is beállt a közé­jük. Amilyen vidáman hagyta el az ovit a hercegnő, annyira lett szomorú az arca, amikor a másik épületből jött kifele. Ott ugyanis két, menekültek szá­mára kialakított szobában járt. A föidszinten nyolc idős horvát menekülthöz, az emeleten a Galovatic családhoz látogatott el a vendég. Az ágyon fekvő nagymama mellé ülve hall­gatta Ivan Galovaticot, aki a családja sorsáról beszélt a hercegnővel. Ezután a volt laktanya ebéd­lőjébe sietett Lady Di, ahol épp az iskoláskorú gyerekek uzsonnáztak. Megtekintette azt a konyha­felszerelést, amelynek nagy részét Angliából kapta a tábor, elidőzött az uzsonnázó gyere­kek között, miközben termé­szetesen folyamatosan kér­dezte kísérőit, mert a rendel­kezésre álló rövid idő alatt mi­nél jobban szerette volna meg­ismerni a tábor életét. Ezért aztán nem hagyta ki a tábor kórházát sem, ahol többnyire idős, beteg magatehetetlen embereket ápolnak. Sajnos, a kiszabott egy óra hamar letelt, még így is közel húsz perccel tovább maradt a hercegnő Nagyatádon, mint ahogy tervezte. Ez a nyolcvan perc azonban igen sokat jelen­tett az ott lakóknak. Szemé­lyében egy olyan ember láto­gatta meg őket, akinek puszta megjelenése elég ahhoz, hogy felhívja a figyelmet bár­mire. Különösen egy élő, va­lóságos, megoldásra váró problémára! Látogatása helyi érzéstele­nítés is volt egyben, egy mo­solya, egy kézfogása, egy alá­írása után a meghatott arco­kon látszott: egy röpke órára felejthették a szorító napi gondokat, az otthontalansá- got. Ez az óra azonban letelt. Kercza Imre — Varga Ottó Huszonnyolc község részéről Jegyzők klubja A közigazgatás reformja lassúbb, mint azt előre várták és az optimális hivatali szer­vezet kialakításához is hiá­nyoznak a törvényi szabályo­zók. Ezért van mind nagyobb szükség arra, hogy az önkor­mányzatok „szakemberei”, a jegyzők problémáikat egymás előtt feltárhassák, segítő ta­nácsért fordulhassanak egy­máshoz — hangzott el tegnap Kadarkúton a második somo­gyi jegyzőklub — az első Mesztegnyőn jött létre — ala­kuló ülésén. Az ősszel már volt hasonló kezdeményezése a környék jegyzőinek, csak­hogy akkor érdektelenség(l) miatt kudarcba fulladt. A szer­vezők nem adták föl, és sike­rült az újonnan megkeresett negyvenegy jegyzőségből hu­szonnyolc szakembert meg­nyerni, akik közül jónéhányan részt is vettek a második ala­kuló ülésen. Eldöntötték, hogy szakmai fórumként laza szö­vetségben, elnökség és sza­bályzat nélkül működnek, a megválasztott bizottság csak a klub üléseit szervezi. A talál­kozókra minden alkalommal más községben kerül sor. Vita pattant ki azon, hogy egy-egy ülésen szakértő előadókat hallgassanak meg, vagy ép­pen aktuális helyi gondokról beszéljenek a tagok. Többen szóvá tették a felügyeleti szerv, a köztársasági megbí­zotti hivatal három képviselő­jének jelenlétét, mert mint mondták: úgy érzik magukat, mint a vizsga előtt álló diák és ez nyilván sokukat gátolja majd valós gondjaik ecsetelé­sében. Dr. Vörös Tamás, a hi­vatal képviselője viszont el­mondta: segítő szándékkal, egy meghívásnak eleget téve jöttek, szándékuk a szakmai fórum munkájának segítése. A találkozón részt vevő jegyzők úgy határoztak: a megtárgyalandó problémák­hoz mérten gyűlnek össze, hogy gondjaikra szakértők se­gítségével kaphassanak vá­laszt. B. Zs. ÁPRILISTÓL SZOCIÁLIS TÁMOGATÁS Munka és járadék nélkül (Folytatás az 1. oldalról) Elmondta Rózsavölgyi Ist­ván: a munkanélküli jogosult­ságát a támogatásra lakóhe­lyének jegyzője állapítja meg, a kérelemhez csatolni kell a munkaügyi központ jogerős határozatát a munkanélküli já­radékon töltött idő kimerítésé­ről, valamint a kérelmező jö­vedelmi viszonyairól szóló igazolást. Támogatást csak az kaphat, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a mindenkori öz­vegyi nyugdíj minimumát. Nem állapítható meg támo­gatás például nyugdíjasnak, valamely képzésben részt ve­vőnek, gyesen, gyededen lé­vőnek, szabadságvesztés alatt állónak, katonai szolgá­lati idejét töltőnek... A támoga­tás feltétele az is, hogy a munkanélküli együttműködjön a munkaügyi központtal, vagyis: igyekezzen munkát ta­lálni. A támogatás összegét 4000 ezer forintban határoz­ták meg. A pénz a kérelem benyújtását követő hónap első napjától jár a jogosultaknak. A megyei munkaügyi központ fo­lyamatosan tájékoztatja teen­dőikről a jegyzőket. N. L. SVÉD KAPCSOLAT Néhány napos látogatásra Somogyba ér­kezett a svédországi Vásternorrland megye delegációja, amelynek tagja volt Kurt Jans- son, a megye közgyűlésének elnöke és Sörén Öberg a közgyűlés igazgatója. A delegáció­ban helyet kapott a közgyűlés osztályveze­tője, az idegenforgalmi hivatal vezetője és két zeneművész is. A látogatásra azt követően került sor, hogy Somogy megye közgyűlése az elmúlt évben minden külföldi partnerének küldött ajánlást; amelyben felsorolta, hogy mely területeken kíván együttműködni. A svéd megye vezetői most azért érkeztek a somogyi megyeszékhelyre, hogy áttekintsék és megvi­tassák e konkrét együttműködés lehetőségeit. Tegnap délután a megyeházán a küldött­ségek megegyeztek abban, hogy a közeljö­vőben sajtódelegációk látogatnak Somogyba, illetve Vásternorrlandba. A látogatás célja: a két megye kölcsönös bemutatása. A tervek között szerepel egy-egy charter-járat indítása, üzleti alapon, amelynek tagjai turisták lenné­nek. Somogyi egészségügyi delegáció utazik Svédországba a kórházi ellátás tanulmányo­zására-és viszont. Lesz diákcsere és Szász Endre kiállítás Vásternorrlandban. Somogy­bán pedig az idén megrendezik a vásternorr- landi hetet és kiállítás keretében bemutatják a megyét. Mindezek mellett természetesen sok más is szóba került. A törekvések minden­esetre azt mutatják: a gyakorlati hasznot hozó együttműködésre érdemes áldozni. (Lengyel) BEVETETTÉK A VARSÁKAT A ngolna-hadm üvelet (Folytatás az 1. oldalról) Az első fogások még szeré­nyek, miután a víz hideg. Az angolnák nagyobb mozgá­sára, s a fogások növekedé­sére akkor lehet számítani, ha az idő felmelegszik. A múlt évi nagy balatoni halpusztulás még mindig téma. Megbízható becslések szerint 455 tonna angolna pusztult el. Az angolnaexport­ból kiesett bevétel szerény számítások szerint is megha­ladta a 6 millió német márkát a Balatonon. A nagy pusztulás ellenére még sok a kígyótestű hal a tó­ban. Vannak akik 700-800 ta­nára becsülik a még vízben lévő angolnát. A Balatoni Hal­gazdaság egyik vezetője sze­rint ezer tonna is lehet. Az idén nem telepítenek angolnát a Balatonba és igyekeznek minél többet kifogni. A telepítési kedv sem csök­ken; már kihelyeztek 9 ezer a süllőfészket, legtöbbet, 4 ez­ret, Siófok térségében. Fo­nyódnál és Szemesnél 2-2 ezer, Berénynél pedig ezer a mesterséges süllőfészek 8-10 centiméter hosszú előnevelt süllőkkel. Még 2500 mázsa kétnyaras pontyot is kiraknak a Bala­tonba a déli és az északi part különböző részein, aztán tele­pítenek csukát is. A cél az ős­honos fajták újbóli nagy tö­megű meghonosítása. Cs. I. Ő£) BANK A mindenkori kényelem OTP Lakossági folyószámlabetét OTP Bank, mint mindig ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR ÉS KERESKEDELMI BANK Rt. (216245)

Next

/
Oldalképek
Tartalom