Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-06 / 31. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. február 6., csütörtök Elveszik a zajban, tülekedésben? Eltékozolt könyvek F. L. kaposvári olvasónk — mint hozzánk küldött levélből kitűnik — amíg él, keserű szájízzel gondol 1991 karácsonyára. Hogy miért? (me! „Nem kívánom külön érzékeltetni, mit jelent — írja —, amikor egy nyugdíjas a fél életén át gyűjtött könyveihez nyúl, hogy valamilyen meglepetésre váltsa őket... Kaposvár egyetlen magán-könyvkereskedésénél próbálkoztam könyveim felkínálásával. Igent mondtak, ám tájékoztató árat nem közöltek. Egy fagyos délelőtt titkon felpakoltam egy szállítmányt, és bevittem az antikváriushoz. Istenem, de nehéz is volt az a 25-30 kötet! Mázsás súlyként húzta vállaimat a két tömött táska...” Levélírónk ma sem tudja, hogy a könyvek súlya vagy lelkiismeretének nyomasztó terhe merítette-e ki, míg kifulladva a könyvesbolthoz ért. Ott „az átvevő fitymálva, unott arccal turkált a féltve kímélt, csak az idő patinájától megfakult klasszikusok között, s az egészért 420 forintot ajánlott! (Ötödét a régvolt áraknak, mintegy 5-10 forintot egy-egy kötetért.) Soha nem bocsáj- tom meg magamnak, hogy a kimerültség legyőzte bennem a könyvek iránti ragaszkodásomat!” Nem érzett elég erőt ahhoz, hogy ezzel a 20-22 kilónyi súllyal megtegye a visszautat. „Megszégyenülve gyűrtem zsebre a papírbankókat, s üres lélekkel hazaindultam. Nem az bántott, hogy a tervezett karácsonyi ajándékból nem lett semmi, hanem az évtizedeken át szívemhez nőtt könyvek sorsa búsított! Eny- nyire becsültem hát a szépirodalom klasszikusait?... Júdás- ként túladtam Brehmnek a Bibliotéka 1958-as kiadásában megjelent könyvritkaságán, Az állatok világa négy, vászonkötéses kötetén?” F. L. hazaérve bevallotta „bűnét” feleségének, s egy óra múlva másodmagával ment visszaváltani a könyveit. Az egyébként folyamatosan nyitva tartó boltot azonban zárva találták. „Órák múltán, amikor sikerült bejutnunk, az eladó nyeglén közölte, hogy könyveinket nem adja vissza, mert az összesét eladta! Keresnivalónk nincs, azokat szabad áron vette, már túl is adott rajtuk! Hogy mennyiért? Ahhoz semmi közünk. Reklamáljunk a főnökénél este, vagy holnap reggel... Egyszer sem találtuk ott a jelzett illetékest, pedig kétszer is kerestük abban a hiú reményben, hogy visszakapjuk a könyveinket. Viszont mindannyiszor láttuk az ifjú eladót, aki a jól sikerült üzlet tudatában lekezelő magatartással elutasított minden visszacserélő szándékot. Arra sem szólalt meg a lelkiismerete, amikor a nevetséges vételárat az asztalra számoltam azzal, hogy legalább a Brehm-sorozatot juttassa vissza a címünkre...” Olvasónk ma már higgadtabban tekint vissza a történtekre. Szeme sokszor az eltékozolt könyvek üres polcára téved, ám mégsem az keseríti el, feleségével együtt, hogy így elbántak velük; sokkal inkább az, hogy „embertelenné vált világunkban a kultúrát őrző könyvek az üzlet áldozatává váltak. Milyen üzlet az, ahol a jelszó: kihasználni a kényszerhelyzeteket, nevetséges áron venni és busás haszonnal eladni? Ugyan ki hiszi el, hogy a leszólt könyveket egy óra leforgása alatt mind eladták?” Levélírónkat csak az vigasztalja, hogy többi könyve „nem kerül a lelkiismeretlen kufár kezébe. S ez is valami!” Ha majd eljön az idő, írja, akkor ingyen odaajándékozza könyveit azoknak, akiknek még számít az irodalom, megbecsülik a könyvet, de nem tudnak kiadni 250-300 forintot egy-egy szépirodalmi alkotásért. „Mi lesz itt, ha kultúránk nyomtatott hordozói az üzleti számítás sodrába kerülnek?! Ezen csak a kalmár lélek nyerhet, mindenki más veszíthet! Lehet, hogy ez a panasznak indult írás is elveszik a zajban, a tülekedésben?” Bízzunk benne, hogy nem veszik el... H. F. A legnagyobb kincs Egészségvédelem a kaposvári termálfürdőben Hogy mekkora kincs az egészség, csak azok tudják igazán, akik részben vagy teljesen elveszítik. Fiatal korában az ember, ha gondol is rá, nem sokat törődik vele; csak akkor döbben meg, amikor megbetegszik, megrokkan. Sokféle betegség van. Közülük kiemelem azokat, amelyek főként az időskorúakat — a nyugdíjasokat — sújtják: a mozgásszervi betegségeket. Gyógyításukban igen fontos szerepe van a természetes gyógyvíznek. Ez Kaposváron adott; ilyen lehetőséggel nem sok város dicsekedhet az országban! A termálfürdőben még nappali kórház is működik — igen jó eredménnyel. Szó volt ugyan arról, hogy anyagi okok miatt bezárják a termálfürdőt, a városi önkormányzat azonban — nagyon helyesen! — úgy döntött, hogy bármilyen nehézségek árán, de tovább működteti, mert ezzel is segítheti a betegek gyógyítását, a fiatalok sportolását. Úgy vélték: ha valamiről le kell mondani, ne az legyen, ami védi, illetve helyreállítja az egészséget. Régen, ha valamelyik családtag egészségének a helyreállítása úgy kívánta, a parasztember akár a szekerét is eladta lovastul, hogy a gyógyfürdőre valót előteremtse... Tudjuk, hogy sokan otthoni fürdőszoba híján keresik föl gyakran a fürdőt. Ezt is figyelembe véve a városi önkormányzat lehetőséget teremtett — nem kevés pénzt áldozva rá — egy autóbuszjárat indítására a termálfürdőhöz. Ebben megértésre talált a Volánnál és a Közúti Igazgatóságnál. Köszönet érte! A menetrendről a Volán hamarosan értesíti az utazóközönséget. A kaposvári termálfürdő akkor létesült, amikor a mostani nyugdíjasok még aktívan dolgoztak, s bizony, nem kevés áldozatot hoztak megvalósításáért. Munkájuknak szeretnének még sokáig a haszonélvezői lenni. Dr. 1.1. EMLÉKEZŐ FALU Az utolsó állomás Bagollyal álmodni... Az emberi élet legtitokzatosabb, legdrámaibb sorsfordulója az elmúlás, a halál. Számtalan népszokás, hiedelem fűződött hozzá a régebbi korokban. Közeledtéről például azt tartották: ha a kutya vonítani kezd, ha bagoly jelenik meg a kéményen és huhog, ha a bútorok recsegnek, ropognak — közeledik a halál... Különösen az álmok voltak alkalmasak a közeledő halál megjósolására. Bagollyal álmodni — halál; kemencével álmodni — távoli rokon fog meghalni; ha álmunkban pap jelenik meg, közeli rokon távozik az élők sorából... A haldokló feje alól a tollal tömött párnát kivették, s ha a beteg lekívánkozott a földre, szalmazsákkal, lepedővel együtt tették le vagy pedig a földre terített szalmára fektették, mondván: úgy „könnyebben tud meghalni”. S amikor örökre lehunyta a szemét, a házban megállították az órákat; a tükröket, a fényes, csillogó felületeket kendővel letakarták. Az Ipoly mentén, ha a gazda halt meg, az istállóban elengedték a jószágot, „hogy az elhunyt lelke megnyugodjék". A halottas házban tüzelni, főzni nem volt szabad, legtöbbször a rokonság valamelyik tagja látta vendégül a megboldogult házanépét. A halottat először megmosdatták, majd felöltöztették. Egyes vidékeken azokat a ruhákat, amelyeket élete utolsó perceiben használt a megboldogult, elégették. Elterjedt szokás volt, hogy az ünneplőbe öltöztetett halott lábára húzott csizmáról levették a patkót, hogy ne kopogjon, ha a temetés utáni éjszaka hazamegy látogatóba. Az elhunytat mindig lábbal kifelé vitték ki a házból, hogy ne találjon haza és ezzel megakadályozzák „hazajárását”... A halálesetet a papnál azonnal bejelentették, és meghúzatták a harangot. A harangozás elsősorban a lélek elűzését szolgálta, de híradás is volt. Arokszálláson például, amikor megszólalt a harang, a templomtorony két ablakán át a halott nevét is kikiáltották... Szokás volt a felravatalozott halott virrasztása. Rokonok, ismerősök, egyes helyeken felkért virrasztó asszonyok gyűltek össze abban a szobában, ahol a halott feküdt: imádkozással, temetési énekekkel búcsúztatták a megboldogultat reggelig. Amíg a halott a lakásban volt, az ablakokat nem nyitották ki, az összesöpört szemetet tilos volt kivinni... A temetést halotti tor követte. (Régebbi századokban ezt a temetőben tartották.) A háznál rendezett torban az asztalnál egy üres helyet hagytak a halott részére, az asztalon pedig egy üres tányért, amelybe aztán a felszolgált ételekből is raktak. A legény- vagy leánysorban elhunytat lakodalmi pompával, vőfélyek, koszorúslányok kíséretében temették, s egy-egy ismerős legény vagy leány játszotta el a vőlegény vagy a menyasszony szerepét. A temetés után a gazdag, tehetős családokban hozzáláttak az elhunyt végakaratának a teljesítéséhez, a vagyon felosztásához. A szóbeli vég- rendelkezés legalább olyan gyakori volt, mint az írásbeli. Hagyománytisztelő helyeken a szóbelit az örökösök éppúgy Halottsiratás (Nyáraszó, 1941) megtartották, mint az írásbelit, különösen ha a benne foglaltakat a helyi szokások is megerősítették. Kiss György Mihály Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Köhögés és krákogás Ha tartós, forduljanak orvoshoz! A köhögés élettanilag hasznos folyamatnak tekintendő, mert megszabadítja szervezetünket a garatban vagy a légu- takban levő, nem kívánatos anyagoktól. Egyes betegségekben azonban a hosszan tartó, ismétlődő köhögés any- nyira kínozza a beteget, hogy gyógyszerekkel kell csillapítani. A köhögés terméke a köpet: a légutakban keletkezett, ott összegyűlt váladék. Vizsgálata diagnosztikus értékű az orvos számára, mert mikroszkópos megfigyelése olyan anyagokat mutathat ki, amelyek a betegség okára utalnak. Például tuberkulózis esetén nemcsak magát a betegséget lehet így (is) megállapítani, hanem meghatározható a kórokozónak az ellenállása az egyes antituberkulotikus kórokozókkal szemben, és ez nagy segítséget jelenthet a kezelés során. A köhögéssel kapcsolatos gyógyszerek többnyire nemcsak köhögéscsillapítókat, hanem úgynevezett köptető- ket is tartalmaznak. Célszerű először gyógynövényekkel, illetve gyógynövények keverékével próbálkozni, és valamilyen köhögés elleni teakeverék rendszeres használatát megpróbálni. Nagyobb hatású gyógyszerek önkényes alkalmazása ugyanis késleltetheti a légutak hurutos betegségeinek a gyógyulását. Lényegében a köhögéshez hasonló élettani szerepet tölt be a krákogás, a harákolás is. A krákogás általában akaratlagos, de előfordul az is, hogy valaki tudatától teljesen függetlenül, folyamatosan krá- kog. Erősebb, tartós kákogás esetén szakorvosi kivizsgálás szükséges! Gondos kivizsgálást igényel az olyan rekedtség is, amely több hónapig tart. A rekedtség ugyanis a gégedaganatok korai tünetei közé tartozik. Átmenetileg a serdülő fiúk hangja is rekedtessé válik, el- elcsuklik, mutál. Ennek oka a hangszalag hirtelen megnövekedése. A gége betegségein túl rekedtséget okozhat a túlerőltetés is, például énekeseknél, pedagógusoknál. Ilyenkor a hallgatás, a por és a füst mellőzése, az alkohol és a dohányzás eltiltása, a túl forró vagy túl hideg étel fogyasztásának kerülése hoz gyógyulást. A hetekig nem gyógyuló köhögés, krákogás, rekedtség mielőbb orvosi vizsgálatot kíván. Ezzel súlyosabb bajok is megelőzhetők. Dr. Kempler Kurt Olvasóink figyelmébe ajánljuk... Hadigondozotti ellátás Mint korábban hírül adtuk, kiegészítő hadigondozotti pénzellátásról intézkedett a kormány. Ezúttal tudatjuk az érintettekkel, hogy a hadirokkantság címén járó 3000, illetve a hadiözvegyeket megillető 1500 forint ez év január 1-jétől visszamenőlegesen és bármilyen jogcímen kapott ellátástól vagy jövedelemtől függetlenül érvényes! Azok is megkaphatják, akik a hadigondozotti nyilvántartásban ugyan nem szerepelnek, de egyébként megfelelnek a hadigondozásra való jogosultság feltételeinek. Az előbbiek hivatalból, külön kérés nélkül megkapják az ellátást, az utóbbiak a lakóhely szerint illetékes polgármesteri hivatalnál nyújthatják be igényüket. Mozgáskorlátozottak adómentessége A megyében élő mozgás- korlátozottakat érdekelheti, hogy mentesülhetnek a gépjárműadó-fizetési kötelezettség alól, ha azt a települési önkormányzat adóhatóságától kérik. Az ilyen tartalmú igényléshez mellékelni kell azt az igazolást, melyet az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézetének a mozgáskorlátozott lakóhelye szerint illetékes szervezete állított ki. Nem kell ilyen igazolást küldenie annak, aki a 91/1991. (VII.18.) kormányrendelet alapján kiadott parkolási engedéllyel rendelkezik — tőle az engedély másolatát, továbbá a gépkocsi adatait igazoló papírt várják. A közgyógyellátásról A gyógyszerárak ismételt emelését követően egyre több kisnyugdíjas kérdezi: hogyan részesülhetne közgyógyellátásban, vagyis térítésmentes gyógyszer-, illetve gyógyászati segédseszköz-juttatás- ban. Tájékoztatásukra közöljük, hogy a közgyógyellátásról szóló kormányrendelet a Magyar Közlöny 1991/105. számában jelent meg — ebből ragadunk ki néhány példát arra, hogy ki jogosult az ellátásra. Többek között az (a részletes felsorolás a már említett rendeletben olvasható), aki rendszeres szociális segélyt kap; a pénzellátásban részesülő hadigondozott; a központi szociális segélyt, illetve rokkantsági járadékot élvező; az I. és II. csoportbeli rokkantsági nyugdíjas, illetve baleseti nyugdíjas. Méltányosságból is megállapítható a közgyógyellátásra való jogosultság — a rendelet ezeket az indokokat is felsorolja. Az igazolványt minden esetben annak az önkormányzatnak a jegyzője állítja ki, ahol a jogosult állandó lakóhelye van.
