Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-05 / 30. szám

1992. február 5., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Gyarapodó képzőművészeti gyűjtemény Az adományok segítenek Megszólalnak a közművelődési pályázók Akik megkapták és akik nem A Somogy Megyei Múzeum képzőművészeti gyűjtemé­nyének a gyarapítására keve­sebb pénzt fordíthatnak, mint a korábbi években. Adomá­nyozások útján azonban még mindig van lehetőség arra, hogy bővüljön a Rippl-Rónai Ödön által alapított képtár. Szász Endre grafikusművész száz rajz szitanyomatával ajándékozta meg a múzeu­mot. A sikeres Ruisz György-emlékkiállítás rende­zéséért pedig megkapták a festő Kilátás Szentgyörgy- hegyre című festményét, ame­lyik a kortárs művészek anya­gát gazdagítja. Horváth János, a Somogy Megyei Múzeum képzőművé­szeti osztályának vezetője el­Szász Endre grafikája (Fotó: Lang Róbert) mondta, hogy kaposvári lakos­tól sikerült hozzájutniuk Rippl-Rónai öt grafikájához. Ma már félmillióra rúg egy Rippl-Rónai festmény ára az aukción, erre már nem telik a múzeumnak a gyűjtemény to­vábbi gyarapítása érdekében. — A gyűjtőkörünk nagyon széles. Zichytől, Rippl-Rónain, Vaszaryn, Kunffyn át a kor- társművészet értékeit is sze­retnénk számontartani. Saj­nos, Galimberti művei hiányo­san jelennek meg gyűjtemé­nyünkben. A kortársművészek alkotásainak figyelemmel kí­sérése szintén fontos felada­tunk. — Hol láthatók az új szer­zemények? — Igyekszünk frissen be­mutatni a múzeum képzőmű­vészeti gyűjteményének legú­jabb alkotásait. A Somogy Megyei Múzeum állandó kép­zőművészeti kiállításán látha­tók azok a művek, amelyekkel gyűjteményünket kiegészítet­tük. (Horányi) A múlt évi közművelődési pályázatnak — mint azt az egyik decemberi lapszámunk­ban már megírtuk — bőven akadtak somogyi díjazottjai is; közművelődési intézmények, amatőr művészeti csoportok és kisközösségek. Az akkor fölsorolt „nyertesek” igen szí­nes kis listát tettek ki, igen nagy differenciákat mutatva az adott összegeket illetően is. Vajon minden pályázó pén­zénél van-e? És ki mire igé­nyelte az említett támogatá­sokat? Ez motiválta érdeklődésün­ket, amit elsőként a nagyatádi városi könyvtár igazgatója elégített ki. Turbók Károly maga is értetlenül áll az előtt, hogy a napilapok miért 325 ezer forintról emlékeznek meg, noha az odaítélt összeg csupán 80 ezer forint. A többit az MTA Soros Alapítvány jó­voltából, komoly engedmé­nyek megadásával és önkor­mányzati támogatás formájá­ban kapták meg. Tehát nem a pályázat útján. Mindenesetre ami tény: a célirányos támoga­tást egy korszerű, gyors, köz­hasznú információs rendszer­rel bíró könyvtár kialakítására kívánják fordítani. Különösebb elégedettség Az újdonság iránti kíváncsi­ságtól fűtötten beszélgettem Kovács Gézával, a nagyatádi művelődési központ igazgató­jával, ő ellenben elkeseredet­ten válaszolt. A régi filmklubokat idézi a nagyatádi népművelők kez­deményezése, az életre hívott Mozikaszinó. Rétegigényeket próbálnak kielégíteni azzal, hogy hetente péntekenként az érdeklődők a régi filmeket nézhetik meg. Az ötvenforin- tos jegy ugyan olcsóbb, mint a más napokon játszott filmúj­donságok bemutatóira szóló ( híján vették tudomásul a sió­foki könyvtár munkatársai, hogy az igényelt 300 ezer fo­rint helyett csupán 40 ezer terheli meg az intézmény pénztárcáját. A Siófoki Kalauz megjelenése tehát, mely a Ba- laton-part német vendégeinek informálódását, közvetve ko­moly devizákat eredménye­zett, veszély fenyegeti. Mert ugye 7 és félszer kerül többe a kiadás az átutalt összegnél — tudtuk meg Krasznainé Szabó Katalintól. Persze olyan intézmény is van a pályázók sorában, amely megkapta a megneve­zett támogatást, mégha — igaz, ez is pénz — pusztán 45 ezer forintról van is szó. A példa a balatonfenyvesi álta­lános iskola és a közművelő­dési pályázat kuratóriuma által megszavazott pénzösszeg története. Bővebbet Fábián György igazgatótól sikerült megtudnunk: a nem egész félszázezer forintot a már két évvel ezelőtt elindított mozga­lom, a népfőiskola folytatására áldozzák, előadások segítsé­gével tanulva, gondolkodva az önkormányzatiságról kapcso­latos — aktuális — kérdések­ről, kérdésekből. az átlagár 100 forint), ezért és a kevés néző miatt ráfizetéses a kaszinózás. A régi filmek új­bóli műsorra tűzése lehet, hogy kevés embert vonzott, de akik egyszer belekóstoltak a kaszinózásba, örömmel ké­szültek a péntek délutáni ta­lálkozásokra. A társasági élet kibontakoz­tatásához is jó ötletnek tartom a nagyatádiak kezdeménye­zését, és. csak sajnálnám — Kovács Géza igazgatóval együtt —, hogyha az egyéb­ként is mind kevesebb támo­gatást élvező kulturális intéz­efZámbó a festő és zenész Nemzetközi érzés-vákuum címmel kiállítás nyílik ef- Zámbó István képzőművész alkotásaiból szombaton a Somogy Megyei Múzeum nagytermében szombaton 15 órakor. A megnyitón a képző­művész saját zenei szerze­ményeit is bemutatja. Irodalmi pályázat A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Alapítvány március 31-ig fogadja a pályaműveket irodalmi és művészeti pályá­zatára. Az elmúlt évben útjára indított pályázat célja: a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság szemléletével — az író szellemi örökségével — összhangban lévő szépiro­dalmi, művészeti alkotások el­ismerése, díjazása, támoga­tása. Az eredményhirdetés májusban lesz. A pályaműve­ket a Jókai Klub címére várják: 1121 Budapest, Hollós utca 5. Egyetemi átképzés A statisztikák szerint a munkanélküliek körében mind több a diplomás. A munkanél­küli diplomások számára tart átképző tanfolyamot a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem. Az Emberi Erőforrások Fej­lesztésére állami támogatás­sal indított képzésnek nem­csak helyet ad az egyetem, de tanárokat is biztosít az oktatás színvonalának garan­tálására. ményekben semmire se telne. A nagyatádi mozikaszinó fenntartásában, a veszteség kiegyenlítésében, azt hiszem, maguk a nagyatádiak tehet­nének a legtöbbet. Pénteken A taxisofőr című filmet vetítik a nagyatádi mo­zikaszinóban. A helyi polgárok minél nagyobb létszámban való megjelenése is már fölér azzal, hogy ne azzal kelljen foglalkoznia az igazgatónak: meddig bírja még az intéz­mény pénztárcája a mozika- szinózást. (Horányi) B. T. Mozikaszinó Nagyatádon J. DEROGY —H. CARMEL: Szupertitkos Izrael A damaszkuszi 33 60 68-as nem válaszol Abu Dzsihad szidi-bu-szaidi • villájának megtámadásához a terepet a Moszad három ügynöke ké­szítette elő. Tökéletesen be­széltek arabul, libanoni útleve­lük volt. A helyszínen béreltek két minibuszt és egy turistaautót, amely a tengerpart egyik el­hagyatott és elszigelt szaka­szán várta a légpárnás csóna­kokon érkező kommandó part­raszállását. Ezt az intervenciós erőt egy rakétavető naszád szállította, amely menet közben kapta meg a támadási parancsot. A kommandó harminc-negyven, a tunéziai nemzeti gárda egyenruhájába bújtatott tagja állandó rádiókapcsolatban áll azzal a repülő vezérkarral, amely egy az amerikai AWACS-féle radar-repülőgé­pekhez hasonló, elektronikus berendezésekkel ellátott Boe- ing-707-es gép fedélzetén tar­tózkodott. Ez a 4x977-es jelzésű kato­nai repülőgép, amelyet szom­baton — április 16-án — haj­nali 1 óra 44 perckor észlel­A zsidó állam titkos diplomáciájá­nak kulisszatitkait tárja fel a fran­cia-izraeli szerzőpáros. Részleteket közöltünk az Akadémiai Kiadónál megjelent könyvből. nek mintegy 55 kilométerre Tunézia légterétől, Szicília mentén körben mozog a „21-es kék” jelzésű légifolyo­són. Kettős feladata is van: egy­részt zavarja a szidi-bu-szaidi telefonbeszélgetéseket s ily módon elvágja a községet a világ többi részétől; másrészt koordinálja a villát elfoglaló kommandó mozgását, s az úgynevezett „4 x polgári kód” révén érintkezik vele. A gép fedélzetén van — a The Was­hington Post szerint — Sahak tábornok, az Aman főnöke, va­lamint Jehúd Barak tábornok, a Cáhál helyettes vezérkari főnöke és Avi Bin-Nun tábor­nok, a légierő irányítója. A támadók rávetik magukat a három testőrre, és hang- tompítós fegyvereikkel örökre elnémítják őket. Négyen rajta­ütnek Abu Dzsihadon, aki ki­rohant az irodájából és — a felesége szerint — revolver volt a kezében. A támadók egymás után beleeresztik géppisztolyuk tárát... — a fejé­től a lábáig hetvenöt golyó fú­ródik a testébe. Ugyanakkor ügyeltek arra, hogy megkímél­jék a feleségét és a gyerme­keit. A szolgáló később el­mondta, hogy a kommandó egyik tagja lefilmezte az egész akciót... A támadás csak néhány percig tartott. A támadók a tengeren távoztak, és úgy, ahogyan jöttek. Senki sem jel­zett riadót, mert már egy órája elvágták a telefonvezetéke­ket... A két minibuszt és a há­rom állibanoni autóját később találták meg a tengerparton, Tunisztól északra. A PFSZ katonai vezetőjé­nek ez a kivégzése nagyon hasonlít ahhoz az „Ifjúság For­rása” elnevezésű akcióhoz, amelyet a Moszad és a Cáhál tizenöt esztendővel korábban hajtott végre a Fekete Szep­tember ama három vezetője ellen, aki szerepelt a „Mün­cheni Bosszú” által körözött személyek listáján. Az ameri­kai NBC televíziós társaság azt állítja, hogy mindkét akci­óban részt vett egy nő is. 1973. április 9-én öt európai üzletember és egy bájos belga titkárnő érkezett (külön-külön) a bejrúti repülőtérre. Öt bérelt autón mentek a Ramlat el-Be- ida tengerparti sétányra; ott szállt partra a békaemberek, ejtőernyősök és tengerész- gyalogosok két vegyes alaku­lata, amely két aknavető naszáddal érkezett Izraelből. Mindannyian civil ruhában vol­tak, de kézigránátokkal, gép­pisztolyokkal és Beretta típusú pisztolyokkal fölszerelve. Há­rom csoportra oszlottak, hogy kivégezzék Abu Jeszefet, Kemal Advant és Kamal Nasszert — a lakásukon lep­ték meg őket —, és egyidejű­leg a levegőbe röpítsék a Fe­kete Szeptember arzenálját és a Népi Demokratikus Front­nak, a PFSZ balos tagszerve­zetének a főhadiszállását. He- lilopterek védelmében távoz­tak a helyszínről. A nemzetközi sajtó szem­pontjából azonban az volt a legmegdöbbentőbb hasonla­tosság a két akcióban, ame­lyet tizenöt esztendő válasz­tott el egymástól, hogy a bejrú­tit már Jehúd Barak irányí­totta, akiből időközben helyet­tes vezérkari főnök lett és Amáon Sahak, aki azóta a ka­tonai hírszerzés-élére került. Mellettük volt Presszler ezre­des is, aki 1988 áprilisában a miniszterelnök mellé rendelt tanácsadó volt az antiterro- rista harc kérdéseiben. Az Abu Dzsihad kivégzését követő napon, miközben a méltatlankodó arab sajtó föl­veti annak a lehetőségét, hogy egy izraeli „vakond” furakodott be a PFSZ legfelső vezetősé­gébe, George Shultz amerikai külügyminiszter éles hangon elítéli ezt a gyilkosságot, amely „árt a békés rendezést kereső törekvéseknek", és Tunézia szuverénitásának durva megsértése. Shultz törli tervezett közel-keleti útját, amelynek során újra fölvetette volna tervét, hogy hívjanak össze egy nemzetközi konfe­renciát. Az Egyesült Államok külpoli­tikájának irányítója — aki ily módon távoltartotta magát egy kalózakciótól — a jelek szerint megfeledkezett arról, hogy or­szága három évvel korábban milyen aktívan közreműködött annak a repülőgépnek az elté­rítésében, amelyen Arafat egyik vezető munkatársa pró­bált kereket oldani: az az Abu Abbász, aki parancsot adott az Achille Lauro utasszállító hajó megtámadására. Ez az izraeli-amerikai együttműkö­dés, amely kivételesnek szá­mított a közel-keleti terroriz­mus elleni háború krónikájá­ban, csak előjátéka volt a még szorosabb együttműködésnek az iráni fegyverszállítások kapcsán — ez az ügy „Tran- gate” néven vonult be a törté­nelembe —, és olyan botrányt robbantott ki, amely kis híján igen sokba került az Egyesült Államok legnépszerűbb elnö­kének. Ruisz György: Kilátás Szentgyörgyhegyre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom