Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-29 / 51. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. február 29., szombat „A tanítás vagya bennem maradt A Pannon Agrártudományi Egyetem a Dunántúlon nem­csak oktatási intézmény, ha­nem széleskörű kutatásokkal foglalkozó kutatói bázis és termelőhely is. Az egyetemi karok 50 különböző vállalko­zásban vesznek részt. Az in­tézmények jelentős nagyság- rendű 2 milliárdos vagyona van gépek, berendezések, ku­tatási létesítmények formájá­ban. Ez két Kaposvár nagy­ságú város vagyonának felel meg. Gondja és felelőssége dr. Baka József gazdasági fői­gazgató vállán nyugszik, aki­nek munkája elismerésekép­pen az egyetem vezetősége a címzetes egyetemi tanári ran­got adományozta. o Horn Péter akadémikus, rektor régi szívfájdalma volt, hogy Magyarországon, gaz­dasági és szakmai vonalon igazán jó együttműködés nem alakult ki az egyetemen. Pedig csak akkor tud jól működni egy intézmény, ha innovatív gazdasági vezetése van. — Sok minden megvalósít­hatatlan lett volna nálunk dr. Baka József pénzügyi-gazda- sági-jogi tevékenysége, sza­kértelme nélkül. így az egye­temi tanács megszavazta számára a címzetes egyetemi tanári kinevezést — mesélte mosolyogva a rektor. © — Nem szeretem a címe­ket, mégis jólesett, hogy meg­kaptam ezt. Nem az a főfog­lalkozásom, de 29 éve rend­szeresen oktatok is — mondja dr. Baka József. — Mindig humán érdeklődésű ember voltam, ezért érettségi után a bölcsészkarra iratkoztam be: magyar-történelem szakos ta­nár szerettem volna lenni. (Fotó: Gyertyás László) Amikor a tanulást családi okok miatt abba keleti hagynom, Szekszárdon egy nagykeres­kedelmi vállalatnál helyezked­tem el. A vállalat inspirációjára végeztem el a közgazdasági főiskolát, majd pénzügyi vona­lon végigjártam a szamárlétra minden fokát tervelőadótól csoportvezetőn át osztályvez- tőig. 28 éves voltam amikor kineveztek vállalatigazgató­nak, de egy fél évre rá leváltot­tak az 56-os eseményekben való részvételem miatt. Ekkor rövid ideig állás nélkül voltam, majd 63-ban a szekszárdi Fel­sőfokú Mezőgazdasági Tech­nikumba hívtak gazdasági igazgatónak. Közben elvégez­tem a jogtudományi egyete­met. A 70-es években szüntették meg az országban a felsőfokú technikumokat, egyedül a ka­posvárinak volt jövője a főisko­lává váláshoz. Dr. Guba Sán­dor az intézmény alapítója hívta ide dolgozni. Az intéz­mény egyetem lett: a kapos­vári állattenyésztési kar, a keszthelyi és óvári mezőgaz­daságtudományi karok, vala­mint az iregszemcsei kutatóin­tézet együtt alkotja a Pannon Agrártudományi Egyetemet. © — A többi intézményben erős központi irányítás van. Tudvalevő: az emberek szere­tik a hatalmat. Nem fogadták elelnérzéssel ezt az újító tö­rekvést? — Biztosan nagy ellenállás lett volna, ha földrajzilag nem négy különböző helyre tago­zódik az egyetem. Közösen dolgozzuk ki az intézmény stratégiáját és ezen belül önál­lóan gazdálkodnak a karok. Hetente átmegyek Keszt­helyre, ahol a gazdasági igaz­gatókkal és a dékánhelyette­sekkel megbeszéljük a felme­rülő kérdéseket. A rektorral együtt azt valljuk, hogy a mi dolgunk nem az utasítások osztogatása, hanem a segít­ségadás problémák esetén. — Sok egyetemen gondot okoz, hogy a gazdasági és szakmai apparátus szinte szemben áll egymással... — Lehetnék én egy hivatal­nok is, aki elvonul a papírjai közé a szobájába. Amikor ide­jöttem dolgozni, feltételem volt, hogy az oktatásban részt vehessek. Meggyőződésem, hogy rengeteg kamatozik a munkámban abból, hogy a hallgatókkal találkozom, okta­tom és vizsgáztatom őket, kö­zel kerülök a problémáikhoz. Ha órában mezőgazdasági és gazdasági jogot oktatok. Tudva azt, hogy a mezőgaz­dasági szakemberek milyen gondokkal kerülnek szembe, a gyakorlati felkészítést helye­zem előtérbe. Innen úgy kell kikerülnie a hallgatóknak, hogy bizonyos feladatokat ügyvéd nélkül is meg tudjanak oldani. Sok megtisztelő feladata van, ami rengeteg munkával jár. Somogybán a vagyonát­adó bizottság elnökének ne­vezték ki, és nemrég kérték fel a felsőfokú intézmények nor­matíváit kidolgozó bizottság vezetésére. Elnöke a kapos­vári önkormányzat pénzügyi bizottságának. o — Hogyan került kapcso­latba a politkával? — Nem vagyok párttag. Az MDF keresett meg, hogy vál­lalnék-e képviselőséget? El­fogadtam a jelölést, mert el­képzelhetetlennek tartottam, hogy az egyetemről ne legyen képviselő a városban. A pol­gármesterséget azért nem vál­laltam el, mert akkor itt kellett volna hagynom az egyetemet, ígéretet tettem, hogy minden segítséget megadok a pol­gármesternek. Ügy érzem ezt teljesítettem. Látom mennyi protokollal vannak lekötve ezek az emberek. Én nem szeretem a szerepléseket. — Marad-e ideje a családra, kikapcsolódásra ? — Jó lenne többet együtt lenni az unokáimmal. Sze­retne az ember színházba járni, szépirodalmat olvasni. A sportra azért mindig sza­kítok időt. A Puskásék idejé­ben NB ll-es focista és asztali­teniszező voltam. 17 évig ak­tívan sportoltam, aztán el kel­lett döntenem, hogy sportoló leszek, vagy a szakmámat végzem. © 40 éves kora után vette rá Horn Péter, hogy teniszezzen. Azóta rendszeresen játszik. Sokak szerint ha teniszben versenyt hirdetnének Európá­ban az egyetemek vezető­sége között, a Baka-Horn pá­ros biztosan nyerő lenne. 15 éve versenyeznek együtt pá­rosban. Amikor futballmeccsen mérte össze erejét a megyei és a városi önkormányzat, azt sem a karzatról nézte. S. Papp Gitta Füred álomiskolája A száztagú csalad Ebben az évben ünnepli 110 éves fennállását a Somogy Megyei Neve­lőotthon, ismertebb nevén a Zója. Az ódon épületben emléktábla őrzi a jócselekedetet, az árvaház megalapítását, amely Ferenc József 25. há­zassági évfordulójához kapcsolódik. Tizedik esztendejébe lépett a ka- posfüredi iskolaépítés ügye. Négy éve rendszeresen szerepel a városi költségvetés-tervezetekben, a vég­legesben azonban soha. Lesz-e hát valamikor is felső tago­zat Füreden vagy iskolabusz fuva­rozza majd a nebulókat? Épül-e új iskola? A szülők — még mindig — szeretnék, ha épülne, az önkor­mányzat képviselői azonban — így mondják — „gúzsba kötve táncol­nak”. A leendő iskola impozáns terve ott díszítette a kaposfüredi művelődési ház falát az iskoláról szóló lakossági fórumon. A várost a tisztségviselők képviselték, a fürediek pedig egysze­rűen sokan voltak. A fórumon Bellái Zoltán, az okta­tási és kulturájjs bizottság elnöke ki­emelte: a füredi iskola ügye nem mostohagyereke a városi önkor­mányzatnak, de — tőle származik a megállapítás — a képviselők „gúzsba kötve táncolnak”, megpró­bálkozva az ezzel kapcsolatos félre­értések eloszlatásával. Garai László oktatási irodavezető szerint az új oktatási törvény nagy mértékben beleszólhat abba, mit is érdemes kezdeni a fürediek nagy és valóságos vágyával, az iskola felépü­lésével. Ezután a nagy számban megjelent helybeli lakosok hozzászólásai kö­vetkeztek, köztük sajnos, egy szél­sőséges és kevéssé korrekt megnyi­latkozás is volt. Ám a nagy többség gyermekeinek érdekeit képviselve igyekezett lega­lább az építkezés idei elkezdésének ígéretét kicsikarni az asztal másik oldalán helyet foglalókból. Szabados Péter polgármester „az önkormányzat lehetetlen helyzetére” hivatkozva, nem tudta megígérni, hogy ebben az évben elkezdődik az építkezés. Talán a következő esztendőben. Addig álom marad. Azután...?-b-t­Az esemény rangok, címek elnye­résével járt, s a kitüntetettek közt volt Köves Gyűri Freystadtler Antal is, aki gazdagságával és jószándékával felépíttette ezt az árvaházat. Lovagi címmel jutalmazták érte. A Mária-Va- léria Egylet működtette az intézetet, pénzügyileg a megye támogatta. Az épülettel szemben lévő temető is az Árvaház tulajdona volt, de 1912-ben a város kisajátította. Jutalmul koldu­lási engedélyt kapott az Árvaház. Tömpe István, Somogy megye al­pinistája rendelte el ismét finanszíro­zását és vármegyei kezelését. Meg­bízás alapján a Zárda utcai irgalmas- rendiek közül kivezényeltek két apá­cát a gyermekek mellé. Később: a Magyar Nők Demokratikus Szövet­sége kapott felhatalmazást arra, hogy ellenőrizze a nevelőotthonban folyó munkát, hogy az demokratikus és vallásos legyen. Az álispán erről kéthavonta kért tájékoztatást. Fel­hívta a körjegyzőségeket, hogy gyűjtsenek az Árvaháznak gabonát, élelmiszert. Ruhaneműt 1945 után külföldről kaptak a kis árvák. A régi stílus helyett Péntek Károly igazgató és munka­társai néhány évvel ezelőtt úgy dön­töttek, felszámolják a régi nevelőott­honi stílust, a merev szokásokat. Igazi otthonná varázsolták a Zóját, nem kevés állami támogatással, az akkori Somogy Megyei Tanács megértő segítségével. Teljesen át­tértek a családias életre. Az orszá­gos nevelőotthoni hálózatban is tel­jesen új volt ez a kezdeményezés és e jó példa más intézményekben is követőkre, megvalósításra talált — mint például Foton. Az otthonban száznál több gyer­mek él. Széles a korhatár: 3-tól 18 éves korig lakhatnak itt a gyerekek és minden szándékuk az, hogy a testvérek egy helyre kerülhessenek. Először a „felnőtt” közösség alakult ki, utána választhattak a gyerekek, kivel akarnak egy csoportban élni. A nevelők is szabad kezet kapnak, sa­ját maguk döntöttek abban, hogy kik­kel szeretnének együtt dolgozni. Az elmúlt évek alatt mindannyian jól összeszoktak, ennek jó példája, hogy mindössze csak 4 kislány kért cserét. A régi berendezést lakószobai bú­torokra cserélték. Minden kis közös­ség maga válászthatta ki ízlésének megfelelő bútorzatát. Erre keretet kaptak a csoportok, 60-ezer forinttal gazdálkodhattak. Ezekkel, a kötött­ségeket teljesen felborították és igazi élettereket alakítottak ki, végül is ez volt az elsődleges cél. A csoportok általában 12 fősek, 3 nevelővel. „Saját” kasszából Megszűnt a hálótermi rendszer, apartmanokká váltak a helyiségek: egy nappalival és a két hálószobával, valamint a hozzájuk tartozó, általá­ban 15 főre felszerelt konyhákkal és fürdőszobákkal. Szembetűnő a sokféle ízlésvilág összehangoltsága, a látható alkal­mazkodási képesség. A szobákban példás rend uralkodik. A polcokon sok-sok könyv, gondozott növény, a heverőkön a kedvenc játékok... A konyháknak külön hangulata van. A belépő érzi, hogy az ittlakó kislányok fontos szerepe, hogy nap mint nap kipróbálhassák önmagukat. Hetente egyszer saját maguk készítik vacso­rájukat. Önállóan vásárolják az alap­anyagokat, és közösen főzőcskéz- nek. De ha úgy döntenek, hogy el­mennek valahová vacsorázni, ám le­gyen! Csak ezt is úgy kell kigazdál­kodniuk, hogy utána ne zsíroskenyé­ren kelljen élniük a következő hé­ten... Az igazgató szerint fontos alapelv az életre nevelés, a pénzbe­osztás, a szabadidő hasznos eltöl­tése a tanulás mellett. Különböző programokat szervez­nek a gyerekeknek, színházbérletük is van. Csoportonként van televízió, magnetofon; videó még számítógép is rendelkezésükre áll, csakúgy mint a könyvtár. A gyerekek idejüket szabadon osztják be, kimenőt is egyénileg kap­nak — természetesen a korosztályok figyelembe vételével. Áz itt élő kislányok éppoly csino­sak, ápoltak, mint hasonló korú tár­saik. Év elején ruházkodásukra cso­portonként kapnak keretet. Terméze- tesen van egy alapnorma, de saját íz­lés szerint vásárolhatnak. Persze a drágaság miatt egyre több ellát­mányra lenne szükség, így aztán igyekeznek okosan felhasználni a meghatározott keretet, amit a fenn­tartó, a Somogy Megyei Önkormány­zat biztosít. A tanulásban képességeiknek megfelelő teljesítményt várnak el a gyerekektől. Az ide bekerülők (saj­nos, nagy hátránnyal), ismeretbeli hiányokkal, lemaradással küszköd­nek. Az általános iskola befejeztével többnyire szakmunkásképzőbe Készül a vacsora.... (Fotó: Csobod Péter) mennek, jelenleg hárman járnak szakközépiskolába. Az otthonban korrepetálásokkal segítenek a jobb eredmények elérése érdekében. A családias légkör is átsegíti őket a ne­héz időszakokon. Unokák is vannak A tanulmányok befejeztével nem kerülnek „utcára” a gyerekek. Lehe­tőség nyílott arra, hogy 18 éves kor után is maradhatnak. A hogyan to­vább kérdésben az állam segít. Egy bizottság dönt a Gyermek- és Ifjú­ságvédő Intézettel közösen, hogy ki kapja — egyéni rászorultság szerint — az 50-150 ezer forintos induló tő­két a jövő megalapozásához. Az intézmény nagy családdá vált, már „unokákkal” is büszkélkedhet­nek. Sok-sok volt növendék jár visz- sza ebbe az öreg épületbe, s büsz­kélkedik olykor sorsa jórafordulásá- val is. Péntek Károly igazgató 38 év tapasztalatával, a yállán a régi épü­letben gonddal, aggódással telve sok-sok szeretettel dolgozik — min­dig megújulva a gyermekeiért. Katona Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom