Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-28 / 50. szám
1992. február 28., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Az igényekhez igazodó oktatás Tábori Frányó László: a gimnázium, a szakközépiskola és a szakmunkásképző nem működhet hatékonyan közös igazgatás alatt Válságban van a (közoktatás. Ezt mindennap a saját bőrén érzi a tanár, a diák és a szülő. Frányó Lászlótól, a tabi Rud- nay Gyula szakközépiskola és szakmunkásképző intézet igazgatójától kérdeztem: — Az intézményben jelenleg gimnáziumi oktatás és szakképzés folyik. Az oktatási törvények megjelenését illetve módosítását követően célszerű egyszerűsíteni: a gimnázium, a szakközépiskola, a szakmunkásképzés illetve a kollégium ugyanis nem működhet hatékonyan közös igazgatás alatt. A gimnáziumi oktatás célja a továbbtanulásra való felkészítés, ezen belül az idegen nyelv (német, angol), valamint a számítástechnikai ismeretek oktatása. A szakképzést két részre kell választani: szakközépiskolai oktatásra és szakmunkásképzésre. Az alap, hogy a változó igényekhez alkalmazkodva korszerűsítsük a képzést. Ezért az 1992-1993- as tanévben kezdődik a négyéves mezőgazdasági gépjavító és karbantartó szakmunkás célú szakközépiskolai oktatás. A tartalmi vonatkozásaiban is új, illetve atabi mezőgazdasági gépészképzés hagyományaira épülő elképzelésünkről megbeszélést folytattunk a Földművelésügyi Minisztérium közoktatási osztályával, és felvettük a kapcsolatot a körmendi Rázsó Imre szakközépiskolával. Az országban iskolánk indítja harmadikként ezt a típusú képzést. A diákok a javítási ismereteken kívül a gépek üzemeltetésével kapcsolatos feladatokat is megtanulják, és felkészülnek a farmergazdaságok igényeinek kielégítésére. Az alapképzésre kiegészítő illetve fakultatív oktatási programok megvalósítását építjük. Ilyen lehet többek között a betanított hegesztői tanfolyam, a mezőgazdasági haszonjárművagy a vontatóvezetői képzés. Az elektronikai műszerészek képzését a Videoton helyi gyáregységének igényeire alapozva 1985-ben kezdtük, most azonban műszerészre gyakorlatilag alig van igény. Az oktatást nem szüntetjük meg; vegyes összetételű (mezőgazda- sági gépész, műszerész) osztály indítását tervezzük. — Van-e válság a szakmunkásképzésben? — Az általános iskolát végzettek részére szakmánként változó időtartamú képzést tervezünk. Forgácsolóra nincs igény, ilyen szakmát nem indítunk. A Tartály- és Vegyipari Gépgyár hegesztő- és lakatostanulókat kér. A gondot a gyakorlati képzés okozza. Elképzelésünk az, hogy az alapképzést (az első év) az iskolai tanműhelyben, a második és a harmadik évfolyamot pedig a termelésben szervezzük meg. Úgy látszik, hogy lehetőségünk lesz egy nőiruhakészítő-tan- műhely kialakítására Tabon. — Egyre nagyobb a szerepe a rövidebb idejű átképző tanfolyamoknak. — A tavasszal kettőt is szervezünk: a TVG részére — főleg a munkanélküliekből — 10-15 lakatost képezünk át hegesztőnek (alap és minősített), illetve a Balaton Textil Kft. részére mintegy 20 személynek női szabászattal kapcsolatos átképző tanfolyamot indítunk. Átképzésre a városi önkormányzat és az iskolánk által közösen benyújtott pályázatán másfél millió forint támogatást nyertünk. Krutek József Barokk vízió Egy fiatal nagykanizsai leány, Flumbort Rita festményeiből nyílt kiállítás a kaposvári városi művelődési központban. A 23 éves művészjelőlt a képzőművészeti főiskolára készül, addig is a festészet sajátosságait egy nagykanizsai művésztől igyekszik elsajátítani. Könyvillusztrációkat készít, és hamarosan megjelenik első verseskötete, Barokk vízió címmel. Darányi irányok és erények Hogyan válasszunk háziorvost? A háziorvos-választással kapcsolatos tudnivalókról jelentetett meg egy vékony könyvet az Unió Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft. A kiadó szándéka az volt, hogy az egészségügyi ellátással kapcsolatos változásokról részletes tájékoztatást nyújtson az állampolgároknak. 1992. július 1-jét követően ugyanis egészségügyi ellátásra csak az lehet jogosult, aki biztosított. A jogosultságot pedig kártyával kell igazolni. / "írjatok levelet Júliának” Verona város tanácsa végre talált egy titkárnőt, akire rábízhatta Júlia leveleinek megválaszolását. Capuleték Júliájáról van szó, Shakespeare halhatatlan veronai szerelmespárja nőalakjáról, akinek erkélyét a Veronát járó turisták áhítattal és kitartóan keresik fel (noha sohasem lakott ott Júlia), és akinek a világ minden tájáról írnak leveleket a boldogtalan szerelmesek: “Júliának — Verona — Olaszország”. A veronai tanács régóta szeretett volna felállítani egy titkárságot a kiterjedt levelezésre, de nem akadt megfelelő vállalkozó. Úgy látszik a szerelmes levél kényes műfaj. Esetleg kimenta divatból? Talán a tanács ajánlata anyagilag nem volt túl vonzó? “Szó sincs róla — feleli Alfredo Meocci, a város kulturális és idegenforgalmi felelőse. — Mi selejteztük ki kíméletlenül a jelentkezőket. Most végre megtaláltuk a megfelelőket. Bárki, bárhonnan írhat ezután Júliának, és biztos, hogy választ fog kapni.” Hogy ki válaszol Júlia nevében — titok. Meocci nem kívánta elárulni — egyébként nagyon helyes. A titok és misztérium növeli a hitelt. Beavatottak azonban tudni vélik, hogy nem egyetlen nőszemélyről van szó, hanem valóságos kis titkárságról, amely több nyelven dolgozik. Egyedül aligha tudná ugyanis bárki megválaszolni a százával, ezrével érkező leveleket. A legkülönbözőbb nyelveken, törökül és spanyolul, japánul és portugálul íródnak ezek, mégis meglehetősen hasonló nyelvezettel — a boldogtalan szerelem nyelvén. Verona kis kötetet is szerkesztett belőlük. Ezt hamarosan bemutatják a sajtónak. És a “Kedves Júlia” — kezdetű levelek írói ezentúl válaszra is számíthatnak tehát. Megértő lelkek vigasztalni fogják őket bánatukban. Némi gyógyírt csepegtetnek kedvelt közhelyek formájában a megcsaltaknak, elhagyottaknak, bizonytalanságban tartottaknak. Mindenki kap majd néhány diszkrét és vigasztaló szót, a világ bármelyik sarkából érkezett is panasza a Ca- pulet-házba. A bélyegköltséget a város állja az idegenforgalom némi fellendülése reményében. A válaszolóknak fel kell készülniük mindenre: vigasztalni az elhagyottakat, reményt csö- pögtetni a megcsaltakba, bátorítani a reménytelenül szeretőket (a levelekből úgy tetszik, ez a legelterjedtebb eset). Az aláírás mindig: Júlia. Bár lehet, hogy férfikéztől származik a rutinos lelkivigasz. A város további kezdeményezésként díjat is alapított a legszebb szerelmes levélnek. Neves kulturális személyiségeket, írókat kérnek fel a zsűribe. A győztes minden évben kellemes hetet tölthet el Rómeó és Júlia városában a helyi idegenforgalmi irodák számlájára. Nem tudni, a díjban benne foglaltatik-e egy szerelmes éjszaka is Júlia erkélyes szobájában? Magyar Péter Tömegkommunikációs fakultációt akarnak — Kosárfonást és nyúttartást is tanulhatnak az iskolában Az integrált közművelődési és közoktatási központ megszűnésével a darányi iskola az év elejétől — több intézménynyel együtt — önálló. A határmenti falu általános iskolájának vállalásaiba, terveibe, és már megvalósult, „vívmányaiba” Radics József igazgató engedett bepillantást. Vívmánynak lehet csak nevezni egy kis tanulólétszámú intézmény iskolaújságját. Ami még nem is annyira „nagy kaland”, de van ott iskolarádió és iskolatévé is! Ez pedig már nagy dolog, amit a gyerekek lelkesedése és akarása éltet: nem a kötelezettség és érdektelenség szüleménye. A sulitévében az „ollózott” műsorok mellett már sulikamerával megörökített saját művek is szerepeltek. A rádióból, miközben az aulában a képújság pereg, zeneszó kapcsolja ki adiákos fáradalmakat. Mi sem természetesebb, hogy ezeknek a „szolgáltatásoknak” a megteremtése után az iskola vezetői a tömegkommunikációs fakultáció bevezetésére készülnek, s elindításához most kémek pályázati támogatást. Felvették a kapcsolatot a kaposvári tanítóképző főiskolával, ahonnan a hamarosan meginduló kommunikátorképzésnek köszönhetően járhatnának ki a főiskolások. És ha már a fakultációnál tartunk: egyelőre számítástechnika, a háztartási, valamint a mezőgazdasági ismeretek közül választhatnak a tanulók. E keretek között szó esik betegápolásról, kosárfonásról, de tartanak nyulakat is a gyereket. Sőt, talán meglepetést okoz, ott mégis természetes, hogy az iskolában a főzőcskézés fortélyainak elsajátítására is lehetőség nyílik. Az új, sokadik tervezetében meglevő nemzeti alaptantervben már találhatók utalások e fakultációk általános bevezetésének esélyeire. Ezeknek Darányban már múltjuk van. Radics József igazgató — miközben kikísér bennünket az épületből, — mintegy mottóként mondja: „sok nálunk a hátrányos helyzetű cigány- gyermek, akik egy lehetőséget Ha nem is csúcstechnika, de a műsor ebből is megszólal... (Fotó: Kovács Tibor) kapnak az élettől, ha megtanítjuk őket — ha másra nem, hát — a nyúltartásra. És amikor elkerülnek a faluból, kisebb az esélyük az elkallódásra. Akkor már megérte. Persze ennél mindig többre törekszünk.” Ez az iskola tehát valóban a gyerekekért van. Bizonyítja ezt az igazgató oktatási koncepciójára utaló képzeletbeli miértre adott valódi válasza is: „Nehogy eszébe jusson a darányi szülőknek barcsi iskolába járatni a gyermekeiket.” Megkockáztatom: nem fog. Balassa Tamás SZERVEZETI ÁTALAKULÁS ELŐTT • • On, Mister Halmy? obert Halmy néhány évvel ezelőtt a Hosszú vágta című kalandfilmmel gyarapította az amerikai—magyar koprodukciók számát, pénzt, energiát fektetve e valós történeten alapuló vállalkozásba. A film egy kényszerleszállt amerikai hadipilóta hortobágyi menekülését mesélte el izgalmas fordulatokkal és nagyszerű képbeállításokkal. Kicsoda Ön, Mister Halmy? A nyomok a régi budapesti belváros neves fotószalonjához vezettek, a Fotó Halmy- hoz, amelyet apja, Béla úr, a Mester vezetett be, s amelynek kilincsét külföldi koronás fők és a hazai élet legfőbb művészkiválóságai adták kézről kézre. Ez volt a húszas évek derekán született fiúgyerek iskolája. Kéri Dániel, a hajdani “segédmester” úgy emlékezett, hogy kevés cégnek járt ki annak idején a „cs. és kir. udvari szállító" paszpartu-cégér. Itt teltek „Bobi" gyermekévei, amelyek később á sárospataki református kollégiumbán folytatódtak. A háború éveit és a 40-es évek végét már Halmy Róbert is fotógéppel a kezében éli át. 1948-ban, állítólag egy szociofotó-sorozatáért kikezdik, és jobbnak látja elhagyni az országot. Amerikába készül, de az Újvilág nem éppen rá vár. S akkor egy majdnem végzetes kaland megalapozta a karrierjét. Indiába invitálták egy elefántvadászatra, amelyre jó néhány filmes is rástartolt. Jöhet egy fotós is, mondta az expedíció vezetője, legfeljebb kiadunk egy albumot is. Bobinak is épp ez járt az eszében. Egyszer, alkonyaikor elzarándokolt egy folyóhoz, ahol olyan tájt isznak az elefántok. Félórányi járás után bukkant rájuk egy ösvény végén, ahol valóságos mesevilág tárult ki előtte. Amíg gyermekkorában legfeljebb öttíz elefántot láthatott az állatkertien, itt több mint százan lubickoltak. Legfőbb szerencséje az volt, hogy a szél a víz felől fújt, s így nem vitte el az emberszagot a fürdőző állatsereglethez. Bobi megszállottan exponált, három gépének majd minden filmjét kilőtte, amikor hirtelen vad horkantás hallatszott. Megfordult a szél, és a vezérelefánt — emberszagot érezvén — riadót fújt. Halmy vette a cókmókját, és futott visszafelé. Negyedóra után óvatosan hátrafordult, és csaknem szívgörcsöt kapott. Az eddig békésen fürdőzők most szinte hadrendbe sorakozva, fákat taposva trappoltak utána. Bobi már az életéért futott. Előbb a kalapját hajította el, aztán a táskáját, benne a gépekkel. Arcát, karját tüskés bozóterdő vérezte fel. Még néhány perc, és úgy érezte, minden ereje elhagyja, és habár feltűnt már a kősáncokkal megerősített táborhely, úgy érezte, nem bírja tovább. Beledőlt egy vízmosásba, legyen túl végre ezen az egész észveszejtő menekülésen. S akkor újra csoda történt. Megfordult a szél, és a vadul trombitáló elefántcsorda elvágtatott mellette. Megmenekült. Amikor valamelyest összeszedte magát, visz- szatámolygott társai közé, és épp korholni kezdte őket, hogy miért nem puffantottak legalább néhány riasztólövést, megkövültén látta, hogy társai igen elégedettek a történtekkel. Ugyanis minden kamera filmre vette a fotográfus dzsungelbeli vesszőfutását. Ez a szafári adta anyagát az első Halmy-fotóalbumnak. Ez olyan sikeres lett, hogy több másik követte, egészen az önálló fotómagazin-kiadó alapításáig. Most már ő küldhetett a világba mindenfelé tehetséges és kalandvágyó riportereket. S itt jegyezte el magát életre szóló frigyre a filmművészettel. Volt operatőr, rendező, vágó, de leginkább producerként találta meg számításait, amelyeket most, 1992 elején feltehetően a Scarlet (az Elfújta a szél folytatása) tetőzi be. L. B.
