Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-03 / 28. szám
1992. február 3-, hétfő SOMOGYI HÍRLAP — BIZONYTALAN MEZŐGAZDSÁG 15 Átalakuló termelőszövetkezetek A szövetkezeti törvényhez kapcsolódó átmeneti szabályok előírják, hogy a szövetkezet — termőfölddel és részjegytökével csökkentett — vagyonát nem természetben, hanem szövetkezeti üzletrész formájában kell felosztani. A vagyon nevesítését — amely egyébként adó- és illetékmentes — a mezőgazdasági és az ipari szövetkezetben 1992. április 30-ig kell befejezni. A vagyonnevesítés során nem osztható fel az általános fogyasztási szövetkezet vagyonának 30 százaléka és a lakás-, a takarék-, valamint az iskolai szövetkezet vagyona. MEZŐGAZDASÁGI PROGNÓZIS Én vetek, te aratsz, de ki veszi meg? Vagyonnevesítésben azt kell részesíteni, aki 1991. január 1-jén és a törvény hatályba lépésének napján is tagja volt a szövetkezetnek. Bejelentés alapján ugyancsak vagyonnevesítésben részesülnek a következők: aki megszűnt tagsági viszonyát helyreállította és legalább 5 évig tagja volt a szövetkezetnek; akinek 1987. december 31. után tagsági viszonya megszűnt, de 1991. január 1-jén és a törvény hatálybalépésekor a szövetkezettel munkaviszonyban állt: akinek tagsági viszonya a gazdasági társaságokról szóló törvény végrehajtása következtében szűnt meg; akinek tagsága föld-visszaigénylés következtében szűnt meg. A jogosultnak — illetve örökösének — a bejelentést a törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül kell megtenni. Az említetteken kívül a közgyűlés szövetkezeti üzletrészt juttathat a szövetkezet alkalmazottainak, volt tagjainak (azok örököseinek) és a szövetkezetnek rendszeres munkát űző segítő családtagoknak. Ezen túl a közgyűlés köteles vagyonnevesítésben részesíteni azt a volt tagot, akinek legalább 5 éves tagsági viszonya átlépéssel szűnt meg. A tagok szövetkezeti üzletrészének mértékét úgy kell meghatározni, hogy az feleljen meg a vagyon létrehozásában és gyarapításában való közreműködés mértékének. Az átalakulás után az üzletrésszel rendelkezők a szövetkezet adózott eredményéből évente részesedésre jogosultak. A termőföld vagyonnevesítése A termőföld vagyonnevesítéséről sajátos szabályok rendelkeznek. Az átmeneti törvény szerint a szövetkezetek feladata kijelölni a tagok (velük azonos jogállású személyek és kívülálló tulajdonosok) és a magyar állam földje mellett a földtulajdonnal nem rendelkező tagok és alkalmazottak, valamint a kárpótlásra jogosultak földhöz jutását szolgáló földterületeket. Vételi jog illeti meg a szövetkezeti szakcsoport tagját és a haszonbérlőt, ha legalább 5 éve használják az adott földet, valamint a volt szövetkezeti tagot a megváltott földjére. A törvény részletesen meghatározza a különböző földterületek kijelölésének szabályait annak érdekében, hogy egyik fél se jusson előnyhöz, (gy például a tagok és a kárpótlásra jogosultak számára meghatározott földeket úgy kell kijelölni, hogy azok lehetőleg azon a településen és a település azon részén legyenek kijelölve, ahol azok a tulajdonosoktól a szövetkezet közös használatába kerültek. A földeket ezentúl úgy kell kijelölni, hogy azok kataszteri jövedelme megfeleljen a részarány-földtulajdonosokat az ingatlannyilvántartás szerint megillető összesített aranyko- rona-értéknek. A földkijelölés ellenőrzése céljából az érdekeltek — a helyi önkormányzat, a kárpótlási igényt bejelentők és a szövetkezet képviselője — érdekegyeztető fórumot hozhatnak létre. A szövetkezet köteles a földalapok elkülönítésének tervezetét a fórumnak véleményezésre megküldeni. Ha a szövetkezet és a fórum között nem jön létre egyezség a tervezettel kapcsolatban, az illetékes kárrendezési hivatal dönt a kérdésben. Az illetékes kárrendezési hivatal határozata ellen az Országos Kár- rendezési és Kárpótlási Hivatalhoz lehet föllebbezni. A hivatal jogerős határozatának bírósági felülvizsgálatát is kérhetik az érintettek. A kárpótlási törvény termőföldre vonatkozó szabályainak végrehajtása után a szövetkezet tulajdonában maradó földet az általános szabályok szerint a tagok és az alkalmazottak tulajdonába kell adni. A közgyűlés arról is dönthet, hogy tulajdoni részarányt juttat volt tagjainak (azok örököseinek) és a szövetkezetnek rendszeres munkát végző segítő családtagoknak. A szervezeti változások átmeneti szabályai A szövetkezetekkel kapcsolatos szervezeti változásokat — egyesülés, beolvadás, szétválás, gazdasági társasággá alakulás és kiválás — a vagyonnevesítésről hozott közgyűlési határozatot követő 15 nap utáni két hónapon belül lehet kezdeményezni. A kiválás a mezőgazdasági és ipari szövetkezet esetében egyénileg, vagy csoportosan és a közgyűlés hozzájárulása nélkül történhet meg 1992. december 31-ig. Az általános fogyasztási szövetkezetből és lakásszövetkezetből 1992. június 30-ig csoportosan lehet kiválni. Az általános fogyasztási szövetkezet esetében az azonos településen lakók, míg a lakásszövetkezet esetén az elkülöníthető épületegységben érdekelt tagok válhatnak ki együttesen. A kiváláshoz az érintett tagok által megalakított részközgyűlés legalább kétharmados szavazattöbbséggel meghozott határozata szükséges. A szövetkezet vagyonából a kiváló tagokra jutó arányos részt (a jogokkal és a kötelezettségekkel együtt) a közgyűlés határozata alapján a gazdasági év végéig ki kell adni. Ettől eltérő a vagyonmegosztási eljárás a mezőgazdasági és az ipari szövetkezetek esetében akkor, ha a kivinni szándékozott vagyonrészek összértéke eléri a szövetkezet vagyonának 10 százalékát. Az átmeneti törvény szerint megszűnik a szövetkezeti szakcsoporti forma. A szakcsoport tagjai -- - ha a szövetkezet, amelynek keretében működtek, nem létesít velük tagsági viszonyt megszüntethetik a szakcsoportot és szövetkezetét, s gazdasági társaságot, egyesületet alapíthatnak. Ha egyik felsorolt döntést sem hozzák meg 1992. június 30-ig — mező- gazdasági és ipari szövetkezeti szakcsoport esetében 1992. december 31-ig —, akkor az említett határnapot követő 31. napon a szakcsoport megszűntnek tekintendő. A vagyon megosztása A szervezeti változás kezdeményezését követően a szövetkezet vagyonát a közgyűlés döntésétől függően vagy szakértői becsléssel, vagy egyszerűsített vagyonértékeléssel kell felmérni. Ennek alapján kell meghatározni az egyes üzletrészek névértékét is. A vagyonértékelés után a közgyűlés kétharmados szótöbbséggel dönt — először a gazdaságilag önállóan működtethető vagyontárgyakat elkülönítve — a vagyon csoportosításáról. A szövetkezet követeléseit és tartozásait meg kell osztani az egyes vagyontárgyak között, azok értékének arányában és figyelemmel arra, hogy a követelés, illetve tartozás amelyekkel kapcsolatban keletkezett. A vagyoncsoportosításhoz, a tartozások megosztásához és átvállalásához a szövetkezet hitelezőinek hozzájárulása is szükséges. A szövetkezet megszűnése esetén a közgyűlés egyhangúlag megszavazott határozattal dönt a vagyon megosztásáról. Gazdasági társasággá átalakulás esetében a gazdasági társaságba belépő tagok egyszerű szótöbbsége, illetve valamennyi be nem lépő tag egyhangú szavazata az előírás. A szövetkezet szétválásához, illetőleg valamely egységének kiválásához szervezetekbe kerülő tagok egyszerű szótöbbsége szükséges. Árverés Azoknál a vagyontárgyaknál, amelyeknek megosztásáról a közgyűlés nem hozott határozatot, árveréses megosztásra kerül sor. A zárt körű árverésen a tagok — és a kívülálló tulajdonosok — egyénileg és csoportosan licitálhatnak a vagyontárgyakra. A vagyontárgy kikiáltási ára a vagyonértékelés szerinti összeg. A tagok a szövetkezeti üzletrész-értékpapírjaikkal vehetnek részt az árverésen. Az üzletrész névértékéből a kikiáltási ár 10 százalékának megfelelő összeg árverési előlegnek minősül. Nem vehet részt az árverésen az, aki az ajánlattétel előtt nem tett nyilatkozatot a vagyontárgyhoz kapcsolt tartozás átvállalására. Az árverésre bocsátott vagyontárgyra a tulajdonjogot a legnagyobb vételárat ígérő tag, azonos összegű ajánlatok esetén pedig az első ajánlattevő szerzi meg. Aki az ajánlatok lezárását követően az árverési vételárat nem fizeti meg, kizárják az adott vagyontárgy ismételt árverezéséből és árverési előlegét is elveszti. A zárt körű árverést addig kell folytatni, amíg közgyűlési határozat nem születik a vagyon megosztásáról, illetőleg a vagyontárgyak legalább a kikiáltási áron el nem kelnek. Ha a vagyontárgy nem kel el, a közgyűlés dönthet, hogy az árverést alacsonyabb áron is lehet-e folytatni. Ha ez sem vezet eredményre, akkor nyílt árverést kell tartani, amelyen szövetkezeti üzletrésszel nem rendelkező is részt vehet és készpénzzel is licitálhat. H. Á. (MTI-Press) Még hideg téli szelek fújnak, de hamarosan kitavaszodik. Hogy mi fagy el, mit ver el a jég, az eső, mit visz el az aszály, nem tudni még. A mezőgazdaság egészének sorsát meghatározó tényezők egy része azonban már ma is látható. Melyek ezek? Úgy tűnik, hogy fizetőképesség hiánya miatt tovább csökken a keleti kereskedelem; a mezőgazda- sági termékek nyugati exportjánál robbanásszerű változásra nem lehet számítani, tehát termékeink jó része itthon marad. A munkanélküli tömegek egy csoportja a mezőgazdaságban fog tevékenykedni. Ezzel saját fogyasztását biztosítva csökkenti a fizetőképes keresletet, piacra vitt termékeivel pedig növeli a kínálatot. Az üzemanyagok áremelkedése, az egyre drágább alkatrész- és géputánpótlás — nem beszélve a műtrágyák és növényvédő szerek áráról — jelentősen megdrágítja a mezőgazdasági termékek önköltségét. A mezőgazdasági kistermelésre vonatkozó adó- kedvezmény azonban növeli a termelési kedvet — már ahol a termelés rugalmasan növelhető. Csökken a gyümölcsök esetében a kiskertekben régen megszokott pazarlás, ami abban nyilvánult meg, hogy a családi-baráti fogyasztáson felüli termés sok kiskertben veszendőbe — legfeljebb a cefrébe — ment. Várhatóan növekszik a házi zöldség- és gyümölcstartósítás, fagyasztás — saját termésből —, tovább csökkentve a keresletet a konzervipar termékei iránt. Az elszegényedő tömegek elsősorban az alacsonyabb árú termékeket keresik. Ezek fogyasztása tehát megnőhet, míg a jobb minőségű, drágább áruk értékesítése gondokkal járhat. Számítani lehet arra is, hogy a jugoszláviai események miatt az ottani turistaforgalom egy része Magyarországra terlődik. Ez az extra kereslet föltehetőleg jót tesz majd a magasabb árú termékek eladhatóságának. A fizetőképesség csökkenése dacára az árak további emelkedése várható. Ennek okai: a növekvő boltbérleti díjak, a kereskedők növekvő költségei, az emelkedő adók, a kereskedők megnövekedett haszonérdekeltsége és a továbbélő lánckereskedelem. A termelők tehát ismét rosszul járhatnak, mivel a kereskedő a költségét, a profitját az eladásnál nem tudja megszerezni, ezért megpróbálja lenyomni a beszerzési árat. Ez a törekvése kellemetlenül egybeeshet a termelők költségeinek növekedésével és ütközhet azok árbevételi törekvéseivel. Nagy kérdés, hogy mi lesz a mezőgazda- sági üzemek, a tsz-ek sorsa. Ha ezeket előbb bomlasztják fel, mint ahogy a modern, gépesített farmergazdaságok kialakulnak, akkor „űrhiány” léphet fel. Ezek sokszor egymásnak ellentmondó tendenciák. Bizonyosra vehető azonban, hogy növekvő termelés, csökkenő fogyasztás várható. Az agrárolló pedig tovább nyílik. Mi lehet a kiút? Erre a kérdésre sem lehet egy mondatban válaszolni. Bizonyára sokat segítene a magyar mező- gazdasági termékek külföldi értékesítésénél a csomagolástechnika fejlesztése. A „belső” fogyasztás is növelhető, mégpedig liberális vámpolitikával, a határ menti kereskedelmi egységek fejlesztésével, a bevásárlóturizmus igényeinek jobb kiszolgálásával. Alapos piaci munkával fel kellene mérni azon termékek körét, amelyek külföldi bartel- ügylet formájában — akár külföldi eladással, akár hazai beszállítással — a volt vagy leendő partnerországok fölöslegéből hasznosíthatók. Közös kereskedelmi vállalatok alapítását is szorgalmazni lehetne azokkal az országokkal, amelyek nagy mezőgazdasági felvevőpiaccal rendelkeznek. Feltételezhető például, hogy egy kínai-magyar vegyesvállalat rugalmasabban tudna működni a kínai piacon, mint egy magyar külkereskedő. Ugyanez vonatkozik az indiai és a szovjet piacra is. Ha a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékfölösleg exportja útján eredményeket tudunk elérni, akkor itthon is csökkennek a munkanélküliség okozta feszültségek, javul a szavazók jelentős részét alkotó falusi lakosság közérzete. Kérdés, hogy érdekli-e ez a két év múlva esedékes választásokra még nagyon módjával készülődő pártokat. Ha igen, akkor talán tenni kellene valamit. Magyaroszátg számára a mezőgazdaság mindig is létkérdés volt. Aminthogy létkérdés volt az is, hogyan érzi magát honában vidéken élő csendes többség. Süveges Kr rr Kedvezményes vásárlási it hetőség viszonteladóknak és vevőknek Cseh import női posztócipő 400 Ft + áfa Cseh import ffi vadászcsizma 492 Ft + áfa Cseh import ffi bélelt halina csizma 450 Ft + áfa Lengyel gyerek gumicsizma 210 Ft + áfa Érdeklődni és vásárolni iehe!: a SZINvonal BT. raktárában naponta 10.00 és 14.00 óra között Cím: SZINvonal BT., Kaposvár, Kanizsai u. 56. II/204. Tel.: 82/11-344/35 (536) I ------------A tejpuccs és a csökkenő élvezetek elve A csökkenő élvezetek elve jól ismert dolog közgazdász-berkekben. Az a lényege, hogy egy napok óta ét- len-szomjan vándorló ember talál az oázisban egy kereskedőt, aki húsz szem narancsot árul. Vándorunk — mivel nagyon éhes — az első szem narancsért minden pénzt kész megadni. A másodikért, mivel az elsőt már megette, valamivel kevesebbet ad. A kilencediknél elgondolkodik, hogy ő tulajdonképpen a drága narancs helyett valami mást is vehetne. A huszadik narancsot pedig már fillérekért sem kéri. Pedig a huszadik narancs is pontosan olyan, mint az első, csak a vevő lett közben más. A mostani puccsszerű tej- és tejtermék-áremelés mellett is bizonyos, hogy valamilyen meny- nyiségű tejre és tejtermékre lesz vevő. Ám az is bizonyos, hogy időlegesen csökkeni fog ezeknek a termékeknek az ára. Azt persze senki sem várja el a tejesektől, hogy önköltségi ár alatt vesztegessék terméküket és tönkremenjenek. Végtére is nincs drágább a nemlétező, de szükséges terméknél. Azaz: nincs drágább az első szem narancsnál. A drasztikus áremelés kisgyermekes családok és nyugdíjasok sokaságának teremt olyan helyzetet, hogy nem — vagy kevésbé — tudják megvenni a tejet és a tejtermékeket. A következmény pedig az lesz, hogy a tejesek általános költségei egy egységnyi termékre megnőnek, hiszen a fix költségek kisebb eladott mennyiségre jutnak. A kiút háromféle lehet. Vagy csökkentik az árakat és a megnövekvő mennyiségből még nyereségre is szert tehetnek. Vagy emelik az árakat, s ezzel a fogyasztás további csökkenését idézik elő, egészen addig, míg eljutnak az egyetlen szem eladható narancsig. A harmadik lehetőség pedig az, hogy kilobbiznak valamilyen dotációt a termékre... Ez utóbbi megoldás a világon sok országi megvalósult, de a költségve tés mai helyzetében nále: ehhez nem lehet nagy rém' nyékét fűzni. A tejesek és a lakossá;; számára alighanem az lenn a legcélszerűbb megoldás : növekvő költségek kivédi sére, ha a stagnáló árak mellett bővíteni lehetne a külső és belső értékesítést. Ehhez azonban piaci munka kell, hozzáértés kell, reklám kell. Sokkal egyszerűbb tehát árat emelni. Csakhogy ez hosszú távon üt vissza. Ezért van ok a félelemre, hogy a mostani áremelést sok bánatos szemű boci és tehénke élete bánja. S. K.
