Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-27 / 49. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. február 27., csütörtök Együtt a nyugdíjasok érdekeiért TISZTÚJÍTÁS A KAPOSVÁRI EGYESÜLETBEN (Fotó: Király J. Béla) A csaknem három esztendeje alakult Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete február 19-én tartotta közgyűlését a szakszervezetek megyei székházának színháztermében. Horváth Lászlónak, a közgyűlés elnökének megnyitója után Kovács Lajos elnök számolt be a legutóbbi közgyűlés óta végzett egyesületi munkáról. A szakbizottságok nagyobbrészt megoldották a rájuk háruló feladatokat. Az elnök jó példaként említette az egészségügyi és szociális bizottságot, amely dr. Kárpáti Kálmán és Székely Sándor vezetésével igen hatékonyan dolgozott. A mezőgazdasági és kistermelő-bizottság még ausztriai kapcsolatot is létesített. A kulturális bizottság szintén osztrák utakkal kezdte, aztán rájöttek: hasznosabb előbb megismerni szűkebb hazánkat, Somogyot. Még ma is emlegetik azt a buszkirándulást, amelynek során So- mogyvárt, Buzsákot, Niklát, Csisztapusztát keresték föl. A kaposvári egyesület elismerését jelenti, hogy hárman helyet kaptak az országos szövetség elnökségében, illetve választmányában. Az elnök elmondta: számos támogatójuk van, például a kaposvári polgármesteri hivatal, amely a ma is kedvelt nyugdíjasbolt helyiségeit ingyen bocsátotta az egyesület rendelkezésére. Nem mindenki viseli szívén a kaposvári öregek sorsát! Ősszel — országos megmozdulás keretében — Kaposváron is demonstrációt szerveztek, s az illetékesek elé tárták a nyugdíjasok legégetőbb gondjait. — Meghívtuk Somogy valamennyi országgyűlési képviselőjét is. Közülük dr. Tarján Lászlóné és Horn Gyula írásban, Flczere Mátyás telefonon kimentette magát, a többi somogyi honatya válaszra sem méltatta az egyesületet, amely a megye nyugdíjasai érdekében emelte fel szavát — mondta a maga és vezető társai nevében leköszönő Kovács Lajos elnök. (Mint a somogyi nyugdíjasok előtt ismert: ő tölti be a nemrég megalakult megyei nyugdíjasszövetség elnöki tisztét.) Az elnökségi beszámolóban hallottuk, hogy Göncz Árpád köztársasági elnökhöz és Antall József miniszterelnökhöz is eljutottak a somogyi nyugdíjasok kérelmei. A gazdasági és ellenőrző bizottsági beszámolót Szentes József, illetve Pőcze József terjesztette elő, s ahogy az elnöki beszámolót, úgy ezeket is elfogadták a résztvevők. Ezután a hozzászólások következtek. Örömmel hallottuk például az MSZOSZ somogyi képviselőjétől, hogy a nyugdíjasok mindenkor — akár állandó jelleggel is — helyet kaphatnak a szakszervezetek székházában, a szak- szervezetek és a nyugdíjasok egyesülete pedig dolgozzon együtt a munkában megöregedett, elfáradt és zömmel kisjövedelmű nyugdíjasok érdekeiért. Elhangzott, hogy a közgyűlésen jelen levők szinte kivétel nélkül részt vettek all. világháború nyomán romokban heverő ország újjáépítésében, Az egyik felszólaló a kárpótlást idézve mondta: azoknak a munkástömegeknek a kárpótlása ma senkinek nem jut az eszébe, akik annak idején nélkülözések között kétkezi munkájukkal segítettek hazánk talpra állításában... A következő három évre megválasztották az 54 tagú választmányt, a 11 tagú elnökséget és a 3 tagú ellenőrző bizottságot. A közgyűlés döntése alapján Székely Sándor lett a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének elnöke. Kovács Sándor Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Rokkantaktól a nagyothallókig — mínusz 24 ezer forint Ügyeleti pótdíjat vagyis alkalmanként 80 forintot annak kell fizetnie a gyógyszertárak ügyeleti, készenléti szolgálati ideje alatt január 1 -je óta, aki több napja felírt recepttel vagy vény nélkül jelentkezik a patikában. Felár fizetése nélkül válthatók ki azok az orvosságok, amelyeket aznap írtak föl. Önsegítő szövetség látott munkához az érdekeltek rendszeres tájékoztatására a fővárosban. A KÖSZ, vagyis a Kárpótlási Önsegélyező Szövetség címe: Budapest, Radnóti Miklós utca 17., 1137. Minden kedden és csütörtökön 16-tól 18 óráig tartanak fogadóórát, s az 1-201 -810-es telefonon hívhatók. A hadigondozottak szövetségének címét kérte szerkesztőségünktől Simon Ferenc lábodi levélírónk és még sok olvasónk, akik ügyük elintézését, érdekeik képviseletét várják a szövetségtől. A cím: Hadirokkan- tak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Szövetsége, Budapest XI. kér., Lágymányosi u.12. Irányító- szám: 1111. Telefon: (1) 185-6342. Adókedvezmény súlyos fogyatékosoknak Az adószabályok szerint havi kétezer forinttal — ösz- szesen legfeljebb évi 24 ezer forinttal — csökkenthetik adóalapul szolgáló évi összjövedelmüket a súlyosan fogyatékos személyek. Az érintettek közül is kevesen tudják, hogy orvosi igazolással mindazokra a hónapokra érvényesíteni lehet ezt a kedvezményt, amelyekben a fogyatékos állapot legalább egy napig fennállt. Azt, hogy ki számít súlyosan fogyatékosnak, részben az adótörvény előírásai, részben pedig különböző miniszteri rendeletek szabályozzák. Ezek szerint ebbe a kategóriába tartoznak: — akik látásukat tartósan (1 évre) vagy véglegesen elvesztették; — a mozgáskorlátozottak, akiknek betegsége a tartós járást, állást, fogódzkodást, kapaszkodást nagymértékben megnehezíti, s akiknél a mozgásszervek megbetegedéseit, fejlődési rendellenességeit, hiányát állapították meg; — az elzáródást okozó érbetegségben szenvedők; — haemophilia ízületi merevséggel élők; — gyógyszerrel nem befolyásolható veseelégtelenségben szenvedők; — akiknél a központi vagy perifériás idegrendszernek az egyik alsó végtagra vagy több végtagra kiterjedő súlyos rendellenességet állapítottak meg; — az előrehaladott defor- matív rendszerbetegségekben szenvedők; — akik rokkantsági járadékban részesülnek; — a siketek és nagyothallók; — az értelmi fogyatékosok; — a veleszületett és szerzett szívbetegségben szenvedők, a III—IV. funkcionális stádiumban; — a vérképző rendszer rosszindulatú betegségében szenvedők; — a gégecsővel élők; — az ileo, illetve colosto- más (bélcsonkolt) betegek; — a súlyos szervi károsodással járó immunbetegek; — a maiabszorpciós (a tápanyagok felszívódásának zavarai) betegségek számos vállfájában szenvedők. Az adókedvezmény igénybevételének jogosságát dokumentáló „súlyos fogyatékosság” igazolására, az állapot végleges vagy átmeneti jellegének megállapítására csak meghatározott orvosok jogosultak. Az illetékességi körök a következők: siketek és nagyothallók esetében a területileg illetékes audiológiai állomás szakfőorvosa, értelmi fogyatékosok esetében a területileg illetékes ideggondozó intézet szakfőorvosa, veleszületett és szerzett szívbetegség esetében a megyei, fővárosi kardiológus főorvos vagy megbízottja, vérképzőrendszeri betegségben szenvedők esetében a szak- rendelés, kórházi osztály kezelő orvosa, gégecsővel élők esetében a területileg illetékes gégészeti szakrendelés főorvosa, ileo, illetve colostomás beteg esetében, műtéti zárójelentés alapján a körzeti vagy üzemi orvos, egyéb esetekben csoportvezető, felülvizsgáló főorvos; a kórházi, szakintézeti zárójelentés alapján a körzeti vagy üzemorvos. Ferenczy Europress Etuska borítékjai Évek óta egy fodrászhoz járunk. Mindig ugyanabban az időben érkezik, frissen, fiatalosan. Sohasem mertem megkérdezni, hány éves... A haját szökésre festeti, arca ápolt, a blúza mindig hófehér. Jó társalgó, de saját gondjá- ról-bajáról nem beszél. Néhány éve csak úgy mellékesen közölte: most különösen szép akar lenni, mert ma lesz a bankettje! Ma megy utoljára a gyárba, ahol adminisztrátorként dolgozik... Aztán sokáig semmi sem változott. Tudtuk, hogy egyedül él, s amíg dolgozott, szépen keresett. Rendszeresen jött ezután is: péntek délutáni programja a fodrász maradt. Egyszer aztán elmondta: unatkozik otthon és takarítást vállal. Sejtettük, hogy erre nemcsak a magányosság miatt szánta rá magát... Két éve váratlanul bekapcsolódott a vendégek beszélgetésébe; megerősítette, hogy mennyire hasznos a háztartási pénz kiborítékolása. Ő is így gazdálkodik, mondta, napra kiszámolja az elkölthető összeget. Kicsit félre is tud tenni, és addig nyújtózik, ameddig a takarója ér... Egyik pénteken aztán nem jött a fodrászhoz. Csak három hónap múlva tudtuk meg — amikor kicsit bizonytalan járással, lefogyva ismét megjelent —, hogy beteg volt. Elmondta: kórházban feküdt, abba kellett hagynia a takarítást, és most „átmegy vegetáriánusba". Okosan érvelt. A hús árának emelését csak úgy mellékesen említette. Annyi minden megterem a kertjében, mondta, miért dobná ki?! És a húsfélék any- nyira egészségtelenek... Aztán a heti találkozásokból két-, majd háromhetenkénti fodrászlátogatás lett. Sejtettük, hogy gond lehet a borítékok körül. Amikor rákérdeztünk, a homlokát ráncolta. — Borítékok?... Jó volt addig, amíg volt mit beosztani. De ahogy nőtt a lakás rezsije, beszűkültek a források, elmaradt a takarítási pénz — hát hol fogja meg az ember?! Két-három éve még napi 110 forint volt az elkölthető ösz- szeg, ez mostanra 41 forintra zsugorodott. Heti fodrászra már nem marad... — mondta, s hozzátette: de ő majd segít a bajon, nem fog ki rajta holmi kis infláció. Megpróbál még kevesebbet költeni! Két-három napra valót megfőz, és máris marad naponta 20-30 forintja... Élmesélte, hogy naponta átrakosgatja a borítékokat, s a múltkor nagyon boldog volt, mert az egyik „lejárt" borítékban talált tíz forintot. Karácsonykor egy hanglemezzel lepte meg magát. Ez volt az egyetlen meglepetése — a villanyszámlán kívül. Mert azt meglátva igazán kiborult... Volt, aki javasolta: kérjen segélyt. Amíg ő dolgozni tud, nem fog segélyért kuncsorogni, mondta erre, csak egészség legyen... Láttuk a hallatlan akaraterőt, amivel létfenntartásáért küzd. A gázzal úgy takarékoskodott, hogy későn kelt fel és az ágyban olvasgatott. Szerettünk volna segíteni neki. Bíztatni, bátorítani, hogy majd csak rendbe jön minden. Lesz még a borítékokban több pénz is. De ezt így egyikünk sem merte kimondani. Báli Györgyné Mire telik? Felbuzdulva azon, hogy — hála honatyáink, pénzügyi szakembereink kitartó munkájának — van az országnak érvényes költségvetése 1992-re, magam is hozzáláttam családi költségvetésünk elkészítéséhez és elfogadtatásához. A bevételi oldalon a múlt évi adatok állnak: szerény nyugdíjam 37 százalékkal (ennyi volt a múlt évi infláció) lesová- nyítva, melléje feleségem ugyancsak szerény fizetése. A kiadási oldalon már jóval több „új” adat is ismert: fűtés és melegvíz, gáz, villany, biztosítás, tv-előfizetés, újságok megemelt díjai... Néhány egyszerű szorzási művelet után máris kész az eredmény: a lakás (50 négyzetméteres, panel) 1992. évi költsége minimálisan 40 ezerből megoldható... A gépkocsi (Trabant) fenntartása, üzemeltetése (felelősségbiztosítás, súlyadó, üzemanyag, szervizköltség stb.) évi 45 ezer forintba kerül, még akkor is, ha minden a legnagyobb rendben lesz (nem lopják el a kerekeket, nem koccanunk). Megfordult már a fejemben, hogy eladom. De akkor hogyan jutok el a második falu határában levő telkemre? A busz- és vonatjegyek ára tudvalévőén alaposan emelkedett az idén... Márpedig ha nincs telek, akkor nincs zöldség, gyümölcs, szőlő. Húst, sajtot nemigen fogyasztunk, mert egészségtelennek tartjuk, kenyeret is keveset eszünk, kávét nem iszunk, hasonló okból, ily módon a kosztolásunk megoldható évi 40 ezer forintból. Olyan „luxuscikkeknek” a vásárlását, mint a könyvek, a hanglemezek, a jobb ruhadarabok, az idei költségvetésből (is) kiiktattuk. Záradék. A költségvetést egyhangú szavazással elfogadta a család, azzal, hogy a fennmaradó összeget az éppen adódó rések, lyukak tol- dozására-foltozására kell tartalékolni... Kerner Tibor
