Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-27 / 49. szám

1992. február 27., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — EGÉSZSÉGÜGY 5 Üzemorvosból — foglalkozás-egészségügyi orvos Még nem tudni, ki adja a fizetésüket FOGLALT A STERIL SZOBA Hetvenketten várnak szívátültetésre Mi lesz az üzemorvosi ren­delők sorsa? A vállalatok egy része tönkrement vagy kisebb egységekre szakadt, nem akarják és sok esetben nem is tudják fenntartani a rendelő­ket. Egyébként is az új elv: aki beteg, menjen a körzeti vagy a házi orvoshoz. A gazdasági hátterű gondokhoz csatlakozik egy másik, szintén az üzem- egészségügyet érintő javaslat: egyértelműen határozzák meg a szolgálat feladatát, amely ezentúl foglalkozás-egész­ségügy néven működik to­vább. A Népjóléti Minisztériumban dr. Slezák Zita osztályvezető­helyettes, aki korábban cse­peli üzemorvosként dolgozott, nyilatkozik, mert ő foglalkozik ezzel a betegeket, orvosokat egyaránt érintő kérdéskörrel. — Három évvel ezelőtt csat­lakoztunk a genfi székhelyű Nemzetközi Munkaügyi Hiva­tal egyezményéhez, s ebből következően az állam vállalja, hogy a hazai feltételeknek és gyakorlatnak megfelelő nem­zeti politikát alkalmaz az üzemegészségügyi szolgá­latra vonatkozóan, és azt idő­szakonként felülvizsgálja. Ez az egyezmény kiköti azt is, hogy időről időre egyeztessék az álláspontokat mind a mun­káltatókkal, mind az érdek- képviseletekkel. Ennek szel­lemében tehát szó sincs meg­szüntetésről, sokkal inkább ar­ról, hogy — amint az új név is sugallja —, a foglalko­zás-egészségügyi szolgálat valóban azzal foglalkozzon, amiért létrehozták. Vagyis ne vállalja át az alapellátást, és főleg ne csak táppénzügyek­kel bíbelődjön. E helyett vé­gezze el az alkalmassági vizsgálatokat, derítse fel az egészségre káros munkahe­lyeket, és főleg tegyen meg mindent a zaj-, a vibráció- és a fertőzésveszély felszámolása érdekében. — Mi történik, ha a munkál­tató pénz hiányra hivatkozva föl akarja számolni az üzem­egészségügyi szolgálatot? — Reméljük, hogy erre se­hol sem kerül sor. A társada­lombiztosítás idei költségve­tésében szerepel az üzemor­vosok bérének finanszíro­zása. A jövőben pedig a vállalato­kat is érdekeltté lehet tenni azzal, hogy a foglalko­zás-egészségügyre fordított költségeket az adóalapjukból leírhatják. Lehet vállalkozni is, több, kisebb üzem közösen foglalkoztathat egy-egy üzemorvost. A szakmai szak- szervezetek például máris ér­deklődnek, és igenis ragasz­kodnak a foglalkozás-egész­ségügyi szolgálathoz. — Hogyan fogadják az or­vosok a tervezett változáso­kat? — A fogadtatás vegyes, so­kan megértik, mások elutasít­ják. Képzésükről, továbbkép­zésükről és a foglalko­zás-egészségügyi hálózat szakmai irányításáról és ellenőrzéséről a tiszti főor­vosi szolgálat gondoskodik majd. Jelenleg a legnagyobb probléma: jövőre ki fizeti majd a szolgálat dolgozóit? Az egészségügy átszervezésé­nek második lépcsőjében, várhatóan a jövő esztendőben válik időszerűvé a foglalko­zás-egészségügyi szolgálat működési feltételeinek megte­remtése. (szabó) Az első két hazai szívátülte­tés után a viszonylagos csend, az eseménytelenség napjait éljük. Ez azonban nem jelenti a műtétek fölfüggeszté- sét; a szünetnek gyakorlati okai vannak. Például az, hogy a beültetett szív kilökődését megakadályozó gyógyszerek elnyomják a szervezet véde­kező, immunrendszerét, s egyúttal hozzáférhetőbbé te­szik a fertőző betegségek számára. Hazánkra január végén, február elején megle­hetősen erős influenzajárvány tört rá, annak is a szokottnál magasabb lázzal és szövőd­ményei járó, a korábbiaknál súlyosabb változata. A vírus fertőzése végzetes lenne az immunelnyomó gyógyszerek­kel kezelt újszíves betegek számára. Ez a magyarázata például annak, hogy Schwarz Sándor, a szívátültetés első magyar alanya az ilyen műté­tek után megszokottnál jóval hosszabb időt töltött az inten­zív utókezelő szobában, ame­lyet sterilen elzártak a külvilág­tól, hogy lakóját minden fertő­zéstől megvédjék. Jelenleg a steril szoba foglalt, szívátülte­téssel műtött újabb beteget nem tudnának hol elhelyezni, ráadásul ezekben a járványos napokban a szokásosnál na­gyobb a veszélye annak, hogy esetleg valamelyik orvos, ápo­lónő megkapja az influenzát, s így a vírus utat talál a paci­enshez. Egyelőre tehát nem kezdenek hozzá sem a Vá­rosmajorban, sem a többi ha­zai szívcentrumban a soro­zatműtétekhez. Az előkészítő vizsgálatok azonban országszerte gyors ütemben folytatódnak. A kar­diológusok annyit már megál­lapítottak, hogy 72 beteg van előjegyzésben, akinek álla­pota szívátültetést indokol, közöttük hat olyan, akinél — ahogy az orvosok mondják — „élesben ketyeg az óra”, tehát a szó szoros értelmében élet- fontosságú, hogy mielőbb mű­tőasztalra kerüljön. Tudósítónknak alkalma nyílt megismerkedni azzal az angol nyelvű „chartával”, amely a szívátültetés tízparancsolatát — pontosabban több tucat pa­rancsolatát — ismerteti. Szak­szerű útmutatással szolgál például arra, hogy milyen álla­potban levő betegnél javallt, milyennél nem ajánlott a transzplantáció. Indokolt a műtét annál, akinek szívelég­telensége már olyan stádium­ban van, hogy a gyönge szív­működés súlyos légzési, víze- nyősödési és egyéb tüntekkel jár. Indokolt annál is, akinek általános állapotából az orvo­sok arra következtetnek, hogy átültetés nélkül egy évnél hosszabb ideig nincs kilátása normális, elviselhető életre s más sebészi beavatkozás nem jöhet szóba. Kizáró té­nyezők között szerepelnek bi­zonyos betegségfajták, köztük a kezdeti stádiumban levő da­ganatos megbetegedések. A daganatok leküzdésében ugyanis fontos az immun- rendszer szerepe, s ha ezt visszaszorítják, a daganat is gyorsabban terjed. Ilyenkor előbb a daganatot kell eltávolí­tani és csak azután kerülhet sor a szívátültetésre. -szi­Nyilvános koleszterinszint-mérések Magyarország lélekszáma drámaian fogy. Ezért csak közvetve felelősek a szülőké­pes korban levő nők. A kép tel­jességéhez tartozik, hogy sokkal többen halnak meg, mint ahányan születnek. A magas halálozás egyik fő oka a szívinfarktus. A statisztikák szerint ez a betegség nem tizedeli, hanem ötödöli az embereket. Minden ötödik halálért ma szívizom elhalás, ismertebb nevén az infarktus tehető felelőssé. Az erre való hajlam korai felisme­rését segíti a vérkoleszterin vizsgálata. Az utóbbi években ezzel a szóval gyakran talál­kozunk az egészségvédők szájából, sőt azt is tudjuk, hogy Amerikában szinte hisz­tériáig fajuló kultusza van a ko­leszterinmentes táplálkozás­nak. Mellesleg ennek meg is van az eredménye: az USA-ban 55 százalékkal szo­rították vissza az infarktust, míg országunkban az összes halálozásnak az 54 százalé­káért a szív- és érrendszeri betegségek a felelősek. Mi a koleszterin, és miért kell mérni? A koleszterin nem más, mint szervezetünk sejtje­inek fontos alkotórésze. Hiá­nya lehetetlenné teszi az éle­tet, felszaporodása kóros, és betegségekhez vezet. A szív koszorúerei látják el a szív izomzatát vérrel. Ha a koszo­rúerek belső rétege megvas­tagodik, abban „plakkok” ke­letkeznek. A plakkok fő alkotó­része a koleszterin, és ebbe a gélszerű anyagba később mész rakódik le. Ez előbb érelmeszesedéshez vezet, majd a lassú keringés miatt előállhat a vérrögösödés, azaz a trombózis, és ha a vér­rög a beszűkült ereket elzárja, akkor a szívizom nem kap többé elég vért. Ez pedig a szívizomzat elhalásához, in­farktushoz vezethet. Czeizel doktor tavalyi nyil­vános koleszterinszűrésén, amit a fővárosban hirdetett meg 25 000-en jelentek meg. Az eredmények azt mutatták, hogy a megmértek közül csak 28 százaléknak volt meg a kí­vánatos jó érték. A szűrésben resztvettek 59 százalékának 5,3 és 7,8 közötti átlaga volt, amivel már ajánlatos lenne or­voshoz fordulni. Végül 13 szá­zaléknak az átlaga megha­ladta a 7,8-at, s ez komoly or­vosi ellátást igényel. A vérko­leszterin-szűrés olyan sikeres volt, hogy az idén május 20- 27, május 30 és június 7-e kö­zött a méréseket ismétlik. Közkívánatra most a vidék is bekapcsolódik. Dr. Kökény Mihály kardiológus vezetésé­vel Tatabányán, Salgótarján­ban, Debrecenben, Pécsen és Sopronban is lesznek nyilvá­nos koleszterinszint-mérések. Természetesen mindenki fölteszi a kérdés, vajon nekem milyen a koleszterinszintem? Ha Önnek magas a vérnyo­mása, ha gyakran érez szívtáji szorító fájdalmat, ha netán volt már agyvérzése, trombó­zisa, nos, akkor minden bi­zonnyal komoly a veszély. A cigaretta is nagyon lényeges kockázati tényezője a infark­tusnak. Az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlako­zásunknak egyik fontos felté­tele például a közintézmények füstmentesítése. Nehéz hely­zetben vannak azok is, akik imádják a jó magyar konyhát. A koleszterinszintet különösen emelik a zsírok, a zsíros, szaf­tos húsok. Nem igazán aján­lott fogyasztásra a tejszín, a szalonna, a tepertő, a belső­ségek, a császárhús, a sza­lámi, a zsíros sajtok. A tojás- sárgája tömény koleszterin. Nemkülönben a csokoládék, a habos vajas sütemények. Mit kellene tennünk? A leg­fontosabb, hogy a telítetlen zsírsavak bevitelét csökkent­sük. Azaz, ha lehet, ne főz­zünk zsírral, ne együnk disz­nózsírt, vagy tokaszalonnát. Próbáljunk olajjal vagy marga­rinnal főzni. Barátkozzunk meg a hallal, a barna kenyér­rel és a sovány tejjel. Ne tegyünk három kanál cukrot a kávéba, és főképp ne púpozzuk meg tejszínhabbal. Ne sózzunk, de ha igen, akkor mértékkel. A szója csökkenti a kolesz­terint, a főzelékek, rostos gyümölcsök, hüvelyesek szin­tén hasznosak. Mostanában több olyan termék is megjelent a Fitotékák polcain, amelyek sikerrel csökkentik a szerve­zet vérzsírszintjét. Ezek sze­dését azonban az orvossal kell megbeszélni. De gyógyszerek helyett le­galább egyszer az életben meg kell méretni a koleszte­rinszintünket. Seszták Ágnes A legutóbbi orvosi Nobel-díjat két német tudós kapta: a göt- tingai sejtfiziológus Erwin Neher (lent) és a heidelbergi Bert Sakmann (lent). A KECSKE EHES MARAD L egalább egy jó hírünk van: az orvosok nem fognak sztráj­kolni, bármifajta tiltakozó akci­ójuk csak az állami hivatalok ellen irányul majd. Ezen kívül minden más cseppfolyós — vagy inkább zavaros — az egészségügyben. 1992 a nagy reform, a megújulás évének ígérke­zett, ám — legalábbis egyelőre — úgy tetszik, csak egy kifordított köz­mondás érvényesül: a kecske éhes marad, de a káposzta elfogy. Tulaj­donképpen két egyidejű reformról van szó. Az egyik a társadalombizto­sításé. Lényedé, hogy az államtól, a költségvetéstől önállósítva — és ket­téválasztva a'nyugdíj —, valamint az egészségbiztosítást — saját vagyo­nával és bevételeivel gazdálkodó, önkormányzatú társadalombiztosítás jön létre. Szakítva „az állampolgári jogon járó ingyenes, magas színvo­nalú ellátás” utópiájával, képmutató mítoszával és kevéssé hatékony, de nagyon pazarló gyakorlatával, ez csak az alapellátás ingyenességét garantálja a munkavállalónak, illetve családtagjainak. A másik nagy válto­zás a háziorvosi rendszer beveze­tése, amely a rideg és zsúfolt rende­lőben betegére egy-két kényszere­dett percet szánó, a hálapénzt szinte kikövetelő körzeti orvossal szemben a „boldog békeidők" szinte családtag „doktor bácsiját” akarja újra „beve­zetni”. Ezek olyan célok, elképzelések, amelyeket csak kevesen vitatnak. A reformok előkészítése és megvalósí­tása azonban vontatottan megy. A költségvetés az eredeti elgondo­lás szerint 1992-ben mindössze 1 (egy) százalékkal részesedne a be­tegbiztosítás kiadásaiból. Ez az arány Európában 50 és 90 százalék között változik. Finnországban pél­dául 71 százalék az állami fedezet. Nálunk az állam a jövőben nem vállal garanciát az egészségügyi ellátásért. Ez a körülmény — tekintettel a társa­dalombiztosítás anyagi helyzetére, valamint az önkormányzatok „meg­élhetési gondjaira” — még érdekes helyzetet eredményezhet. A társadalombiztosítás finanszíro­zásában a legnagyobb teher a mun­káltatókra hárul, az ő befizetéseik fe­deznék a betegbiztosítási kiadások 81 százalékát. Emellett — a társada­lombiztosítás tehermentesítése ér­dekében — a betegszabadság in­tézményének bevezetésével évi 10 napig a dolgozó munkáltatójának zsebére beteg. Ez viszont, az egyéb terhekkel együtt, arra ösztönzi a vál­lalkozót, hogy bocsássa el beteges­kedő alkalmazottját, illetve feketén — tb-járulék nélkül — foglalkoztassa. Persze aki után nem fizetnek tb-járu- lékot, az egyúttal ki is esik a biztosí­tásból, mint ahogy — a jelenlegi tör­vényszöveg alapján — kimaradná­nak például a járadékban nem ré­szesülő munkanélküliek, a keveset kereső bedolgozók, vagy akik bármi­lyen okból hosszabb idejű fizetés nélküli szabadságot vesznek ki. Köt­hetnek persze önkéntes biztosítást, havi 1200-4000 forintért. Nem tisz­tázott kellően az sem, hogy mi tarto­zik az ingyenes alapellátásba. Az új rendszer legnagyobb előnye — az évenként ismételhető — sza­bad orvosválasztás. A városiak per­sze az utóbbi években már „átjárhat­tak” az egyik orvosi körzetből a má­sikba. Másrészt az új rendszerben is meglesznek a korlátok: a háziorvos nem lesz köteles más körzeten élő biztosított jelentkezését elfogadni, s a kis településen élőknek, ahol csak egy — esetleg bejáró — orvosa van, azután sem lesz választási lehetősé­gük. Ugyanakkor a választási lehető­séget és az ellátást szűkíteni fogja, hogy az üzemorvosok csak munka- egészségüggyel foglalkozhatnak majd, tehát például nem írhatnak re­ceptet a hozzájuk forduló influenzás­nak. A legnagyobb várakozás a há­lapénz megszűnéséhez fűződött. Az új rendszerben az orvos jövedelme nagy mértékben függ majd attól, hogy hány beteget lát el, s egy sajá­tos kulcs alapján lényegesen több pénzt fizet majd a biztosító az orvos­nak a több törődést igénylő öregek után. A jelenlegi fizetések mellett, amikor egy kezdő orvos bére 10 ezer forint, s az orvosi átlagfizetések 20 ezer körül vannak, az orvos továbbra sem tud lemondani a zsebbe csúsz­tatott kiegészítésről. Az orvosok mostani nagy felháborodását éppen az váltotta ki — elsősorban a Népjó­léti Minisztériummal és személyesen dr. Surján László miniszterrel szem­ben —, hogy minden korábbi ígéret ellenére ez évben csak 10 százalék­kal emelik a béreket. Hajdú András Lázas egészségügy

Next

/
Oldalképek
Tartalom