Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám

1992. február 3., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 13 Már csak öt nap, és február 8-án az ünnepélyes meg­nyitóval (valamint a jégkorongtorna küzdelmeivel) megkezdődik a két héten át tartó albertville-i 16. Téli Olimpiai Játékok. Ahogy egyre inkább közeledik a nagy sportesemény, annál több és több információ, érdekes hír jelenik meg az olimpiára készülődő versenyzőkről, csapatokról. Alábbi összeállításunkban néhány „téli sportnagyhatalom” csapatát mutatjuk be, és megis­merkedhetnek olvasóink a téli olimpia műsorában sze­replő valamennyi versenyszámmal is. Alakuló olimpiai csapatok A napokban lezárult a név szerinti nevezések határideje a február 8-án kezdődő 16. téli olimpiai játékokra. Éppen ezért nem meglepő, hogy egyre több küldöttség névso­rát teszik közzé a hírügynök­ségek. íme, egy kis „országjá­rás”: Németország. Rengeteg esélyest vonultat fel a 75 férfi és 34 női versenyzőből álló egységes német csapat. Ezek közé tartozik a síugró Jens Weissflog, a biatlonos Petra Schaaf, Frank-Peter Rötsch, Mark Kirchner, a bobos Wolf­gang Hoppe, Bogdan Musiol, Haral Czudaj, a szánkós Susi Erdmann, Georg Hackt, az al­pesi síelő Katja Seizinger, Armin Bittner, a gyorskorcso­lyázó Gunde Niemann, Heike Warnicke, Uwe-Jens Mey, Pe­ter Adeberg. Mi tagadás, te­kintélyes névsor... Norvégia. A téli sportági nagyhatalom viszonylag cse­kély létszámú, viszont annál előkelőbb összetételű csapa­tot küld Albertville-be. A gyorskorcsolyázóknál „ara­nyos” álmokat szőhet a tavalyi világ- és Európa-bajnok Jo- han-Olav Köss, vagy a hosz- szabb távokon kitűnő Geir Karlstad. Az alpesieknél ép­pen a napokban aratott világ­kupa-elsőséget Ole-Christian Furuseth, de Finn-Christian Jagge is feliratkozott már a győztesek listájára. Az új számban, a síakrobatikában Stine Lise Hattestad neve cseng jól a hölgyeknél. A sífu­tók klasszisok sorát tudják „felmutatni” Björn Daihlie, Terje Langli és Vegard Ulvang személyében. A nőknél Trude Dybendahl volt már világbaj­nok. Az északi összetettben Trond-Einar Eiden és Fred-Börre Lundberg a leg­jobb futók közé számítanak. Finnország. A csapatkijelö­lés második fázisára „marad­tak” a síugrók, az északi ösz- szetett versenyzők és a jégko- rongozók. Velük együtt 68 fős lesz a skandináv ország kül­döttsége. Mint ismeretes, a síugróknál szóba sem jött a válogatásnál Calgary hőse, a háromszoros bajnok Matti Nykainen. A „tékozló fiú” távol­létében sem kell lemondaniuk győzelmi reményeikről a fin­neknek, hiszen már itt az utód, a 16 éves Toni Nieminen személyében. Mellette a vi­lágkupa-győztes Ari-Pekka Nikkola a kulcsember. A cím­védésre készülő csapatnak kettőjükön kívül Vesa Hakala, Risto Laakonen és Raimo Yli- pulli a tagja. Kanada. Az észak-amerikai ország egyike lesz a mamut­küldöttségeknek. Nem keve­sebb, mint 116 sportoló „ruc­canhat” át Európába a téli sportok kiemelkedő esemé­nyére. Ehhez képest a juhar­leveleseknek nincsen sok nagy egyénisége. A kevés ki­vétel között elsőként kell emlí­teni a háromszoros műkorcso­lyázó világbajnok Kurt Brow­ningot, no meg az egészen a legutolsó pillanatokig verbuvá­lódó jégkorong-válogatottat. Szintén a korcsolyázóknál érmet nyerhet az Isabelle Brasseur, Lloyd Eisler páros. Az alpesi síelők közül Kerrin Lee-Gartner pályázik a legna­gyobb eséllyel egy előkelőbb helyezésre. A kanadaiak alig­hanem örülnek a síakrobatika műsorba vételének, tekintettel arra, hogy Jean-Luc Brassard ebben a legjobbak közé tarto­zik. Még egy bemutatkozó versenyben, a rövidpályás gyorskorcsolyában számít­hatnak dobogóra a tengeren­túliak a világbajnok Sylvie Da­igle révén. Ausztria. A „sógorok” 73 versenyzőt neveztek Albert- ville-re. Természetesen az al­pesi versenyeket követik a legnagyobb érdeklődéssel, lé­vén, hogy ebben a svájciakkal együtt nagyhatalomnak szá­mítanak. A nőknél Petra Kronberger, Sabine Ginther, Ulli Maier közül bárki nyerhet. A férfiaknál a csapat tagja a kétszeres világbajnok Stefan Eberharter, vagy az 1980-as olimpia bajnoka, Leonhard Stock. Az északi összetettben világbajnok-csapat készül az újabb diadalra. A szánkósok közül Markus Prockban és Do­ris Neunerban van minden remény, az Ingo Appelt ve­zette bobos egységről már nem is beszélve. A síugrók ta­lán a legerősebb csapatot al­kotják a világon jelen pillanat­ban, hiszen a veterán Ernst Vettori és Andreas Felder mel­lett a fiatal Andreas Goldber­ger és Werner Rathmayr idei szereplése a legszebb remé­nyekre jogosít. Es hát termé­szetesen az éremvárományo­sok között emlegetik Hunyady Emesét, aki az összetett gyorskorcsolya Európa-baj- nokságon alig másfél héttel ezelőtt lett ezüstérmes. Svájc. A helvétek „világ­verő” alpesi válogatottjában nem szerepel egy nagy vete­rán neve: a lesikló Peter Mül­lern. A 34 éves síelő jogos el­keseredéssel fogadta a hírt, miszerint nem fér a szakveze­tők elképzelésébe annak elle­nére, hogy az előző két olim­pián ezüstérmes volt. A skan- dinávokat egyébként össze­sen 79 olimpikon képviseli Al- bertville-ban. Nagy-Britannia. A briteknél — mint ismert — élénk vihart váltott ki a „Sas”, azaz a sí­ugró Eddie Edwards mellő­zése. Érdekes név szerepel viszont a szánkósok között: a 24 éves Nick Ovett nem más, mint az olimpiai bajnok közép­távfutó, Steve Ovett öccse. Természetesen Nick nem ál­modhat bátyjához hasonló di­adalról. Cseh és Szlovák SZK. A csehszlovákok olimpiai reményei éppen a másfél hét­tel ezelőtt nőttek meg: Petr Barna Európa-bajnok lett a férfi műkorcsolyázásban. Rajta kívül a síugrók, Franti- sek Jez, Jiri Parma és a biat­lonos Jirina Adamickova szá­míthat jó helyezésre. Megle­petés, hogy csak tartaléksze- repjutott Pavel Plocnak. Észtország. Az észt olim­piai válogatott több mint fél­száz éves szünet után képvi­seli a balti országot az albert­ville-i téli olimpiai játékokon. Észt sportolók saját hazájuk színeiben legutóbb 1936-ban, a berlini olimpiai játékokon vettek részt, és akkor két ara­nyérmet nyertek. Összesen 20 észt sportoló vesz részt a franciaországi játékokon, akik biatlon, sífutás, északi össze­tett és műkorcsolya számok­ban indulnak. Különösen nagy várakozás előzi meg Allar Le- vandi szereplését. Az észt sportoló északi összetettben eddig világbajnoki második helyezést ért el. Téli olimpiai lexikon Ismert és kevésbé ismert sportágak Albertville-ben Sí. Két fő csoportra oszla­nak a síversenyek: az északi és az alpesi síversenyekre. Az északi síversenyek leg­hosszabb múltra visszatekintő száma a sífutás. 10, 15, 30 és 50 kilométeres egyéni verse­nyeket futnak a férfiak és 4x10 kilométeres váltóban vehet­nek részt. 5, 10, 15 és 30 ki­lométeren versenyeznek a nők és az ő váltójuk 4x5 kilo­méteres. Olimpiai szám az északi összetett, de csak a férfiak számára. Ők 15 kilométert futnak és a középsáncról ug­ranak hármat, amelyből a két legjobb ugrást veszik figye­lembe. A síugrás a sífutáshoz ha­sonlóan norvég eredetű. Az olimpián közép- és nagysánc- versenyeket rendeznek. 70 méter a középsáncok kritikus talajfogási pontja (K-pont), míg a nagysáncoké 90 méter. Ha a versenyzők túlugorják a K-pontot, akkor a biztonság érdekében lerövidítik a nekifu- tótávot. A biatlon a legfiatalabb északi szám, amelyet nálunk sílövészetnek is hívnak. Ebből a magyar elnevezésből kitű­nik, hogy sífutásból és lövé­szetből áll. Tíz és húsz kilomé­teres távon bonyolítják le a férfi egyéni versenyeket. A hosszabb távon húsz, a rövi­debben tíz lövést adnak le egy ötvenméteres lőpályán állva és fekve. A futás közben ma­gukkal vitt puska 5,6 mm-es, míg a cél átmérője a fekvő lö­véseknél 45 mm, álló lövé­seknél 115 mm. Hibás lövé­senként a tévőnként lefutott időhöz egy-egy percet adnak. Váltóban 4x7,5 kilométeres távon versenyeznek. Rövi- debb távokon, de ugyanilyen feltételekkel futnak a nők. Táv- jaik: 7,5 km és 15 km, vala­mint a 3x7,5 km-es váltófutás. Az alpesi síversenyek ver­senyszámai. Lesiklás. 3-4 kilométer hosszúságú, 500-1000 méter szintkülönbségű pályán ver­senyeznek a férfiak a lejtőn siklás fokozódó sebességét kihasználva. Legalább nyolc méter szélességű iránykapuk vannak a pályán elhelyezve. A női versenyeken a szintkü­lönbség 500-700 méter lehet. A lesiklók gyakran a 120-130 kilométeres sebességet is túl­szárnyalják. Műlesiklás (szlalom). Ez a szám 1948 óta szerepel a téli olimpiák műsorán és a síelők technikai tudását teszi pró­bára. A férfiak számára kitű­zött pályákon a szintkülönb­ség 140-200 m lehet, míg a kitűzött kapuk száma 55-75 között van. A nőknél a szintkü­lönbség 120-180 m 45-60 kapuval. A pályán úgy kell vé­gigmenni, hogy mindkét síkö­tésnek metszenie kell a kapu­kat jelentő, letűzött botok kö­zötti képzeletbeli egyenese­ket. Mind a férfi, mind a női műlesiklóversenyek kétmene- tesek. A helyezéseket a két különböző, de egymáshoz kö­zel levő pályán elért időered­mények összesítése alapján számítják ki. Óriásműlesiklás. A műlesik­láshoz hasonlóan kétmenetes verseny, amelyben a lesiklás és a műlesiklás elemei keve­rednek. Itt nagyobbak a szint- különbségek, tehát gyorsabb a pálya és ezért nem lehet a műlesikláshoz hasonló kapu­csoportokat felállítani. A elhe­lyezett kapuk számát a szint- különbség határozza meg. Super G. (Giant). A műlesik­lás és az óriásműlesiklás kö­zötti versenyág, amely a nagy lesiklási sebesség és a sűrűb­ben felállított kapuk miatt a legnagyobb technikai köve­telményeket támasztja. Az alpesi összetett verseny lesiklásból és műlesiklásból áll. A helyezéseket úgy döntik el, hogy a két szám időered­ményeit egy táblázat alapján pontokra számítják át és a legkevesebb pontszámot elért versenyző lesz a győztes. Műsíelés. A hivatásos síok­tatók bemutatóiból alakult ver­senyszám, az alpesi síverse­nyek legfiatalabb olimpiai eseménye. A műkorcsolyához hasonlóan 0-tól 6-ig pontozás alapján értékelik a három számból álló versenyeket. A síbalettet egyenletesre alapozott kemény havon bo­nyolítják le és a versenyzők a műkorcsolyához hasonló kű- röket mutatnak be. Hosszú bo­tokat és a testmagasságuknál legfeljebb 20 cm-rel rövidebb lécet használhatnak. A mogul vagy hot-dog számban egy rendkívül meredek, buckás, ugratókkal nehezített pályán kell lesiklani. A síakrobatika-versenyeken a lesiklópályába épített két vagy három sáncon kell egy­mást követő ugrásokat bemu­tatni. Előírt és szabadon vá­lasztott gyakorlatok is vannak. Műkorcsolyázás. Egyéni műkorcsolya-verse­nyek. Ebben a számban a fér­fiak és a nők külön verse­nyeznek. A verseny két rész­ből áll: a rövid programból és a szabadkorcsolyázásból. Az előírt időtartam a szabadkor­csolyázásnál férfiaknál 4,30 perc, a nőknél pedig 4 perc. A választott zenével összhang­ban kell a kűrt bemutatni. A páros műkorcsolyázás­ban rövidprogramot és sza­badkorcsolyázást mutatnak be. Egyéniségüket, a zene jel­legét minél inkább kifejező, egymással összhangban lévő előadási módot értékelik a pontozóbírók. Ebben a sza­kágban az egyéni korcsolyá­zótudás mellett nagy szerepe van az emeléseknek. Jégtáncban a kötelező tán­cok, az egyénileg alkotott tánc és a szabadtánc alkotja a ver­senyműsort. Ezek előírt ele­meit a versenyszabálykönyv által felsorolt táncokból vá­lasztják ki — lehetőleg már két évvel az olimpia előtt. Az egyénileg alkotott tánc ritmu­sát, ütemét is két évvel koráb­ban határozza meg az ISU (In­ternational Skating Union), de a zenét és a lépéseket a ver­senyzők maguk választják ki. A szabadtánc olyan lépések­ből áll, amelyeknél a lépésso­rozat nem előírás, hanem is­mert vagy a versenyzők által kialakított új lépések ismétlés nélküli sorozata. A szabad­táncot a versenyzők saját ma­guk által választott zenére mu­tatják be. Négy perc a gyakor­latok bemutatási ideje. A műkorcsolya-versenyeket fedett, 60x30 méteres téglalap alakú műjégpályán rendezik. A páratlan számú pontozóbí- rák 0-tól 6-ig értékelnek a ti­zedesek alkalmazásával. A szabadkorcsolyázásnál külön pontozzák a tartalmat és a művészi hatást. Gyorskorcsolya. A gyors­korcsolya-versenyeket egy 400 méter kerületű pályán fut­ják. Jellegzetessége, hogy az egymással párhuzamos két egyenes részt a két végén olyan ív köti össze, amelynek belső sugara nem lehet kisebb 25, a külső pedig 30 méternél. A pályán lévő két 4—5 méteres sávon egyszerre két ver­senyző futhat. A futamokat az óramutatóval ellentétes irány­ban tartják. 500, 1000, 1500, 5000 és 10 000 méteres távo­kon versenyeznek a férfiak, míg a nőknél a versenytávok 500, 1000, 1500, 3000 és 5000 méteresek. Rövidpályás gyorskorcso­lya. A hosszúkorcsolyások le­gújabb szakágának versenyeit a jégkorongpályán bonyolítják le, ahol a versenyzők bal keze — mert az óramutató járásá­val ellentétes irányban futnak — szinte állandóan érinti a je­get a folytonos kanyarodás miatt. A versenyeket a követ­kező távokon rendezik: nők — 500 m egyéni és 3000 m váltó, férfiak — 1000 m egyéni és 5000 m váltó. Jégkorong. Az igen gyors csapatjátékot egy három har­madra osztott, 60x30 méteres fedett műjégpályán játsszák. A játékidő 3x20 perc, a har­madok közötti pihenőidő 15 perc. Egy jégkorongcsapat 18 mezőnyjátékosból és két ka­pusból áll. A pályán egyszerre hat játékos tartózkodhat. A cél az, hogy a 7,62 cm-es, 2,54 cm magas korongot 147 cm-es ütőkkel az ellenfél 1,83 cm széles és 122 cm magas kapujába juttassák. Az IIHF (International Ice Hockey Fe­deration) döntése alapján az albertville-i olimpiai játékokon a korábbi 8-cal ellentétben 12 csapat vesz részt. Bob. A szánkózás egyik versenyága, amelyet egy kü­lönlegesen kiépített 1400- 1700 méter hosszú meredek lejtésű és enyhén lejtős sza­kaszokkal váltakozó verseny- pályán bonyolítanak le. A pá­lya többkanyaros és magas hóborítású támfalakkal védett. A bob kormánnyal és fékkel el­látott különleges verseny­szánkó, amelyet két vagy négy versenyző irányít. A né­gyes 3,80 méter hosszú és át­lagosan 230 kg súlyú. A né­gyes bob verseny közben el­érheti a 160 km-es sebessé­get is. A versenyeket két időfu­tam eredményeinek összesí­tése alapján értékelik. A bob­versenyeken női számok nin­csenek. Szánkó. Általában a bobpá­lyákon rendezik a szánkóver­senyeket is. A férfiak egy és kétüléses, a nők csak együlé- ses szánkóval versenyeznek. Együléses számokban a ver­senyzőknek négy futamot kell teljesíteniük, míg a kétüléses versenyen csak két futamot. Az együléses szánkók hossza általában 124-135 cm közötti, a kétüléseseké 135 cm feletti. A versenyszánkó súlya 20 kg körüli, amit a versenyzők ha­nyatt fekve irányítanak és fé­keznek. Curling (jégteke). Nem ver­senyszám, csak bemutatóként szerepel az albertville-i téli olimpián. A skót eredetű játé­kot két négytagú csapat játsz- sza egymás ellen. A cél az, hogy a játékosok egymás után minél közelebb csúsztassák a saját 30 cm szélességű, 15 cm magas, 20 kg-os kőből ké­szült korongjukat a 42,06 mé­ter hosszúságú pálya végén lévő kör közepéhez. A telje­sítményeket pontozzák. Egy játékos egy mérkőzés során 10-14-et csúsztat. Sákovics Lídia (Ferenczy Europress) HIÁNYZIK CALGARY „HŐSE”, A BRIT SÍUGRÓ „SAS”

Next

/
Oldalképek
Tartalom