Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-26 / 48. szám

1992. február 26., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Jósé Carreras Budapestre jön Meglepetést ígér a tavaszi fesztivál A Budapesti Tavaszi Fesz­tivál valódi csemegét ígér a zene rajongóinak: a márciusi napok egyik legkiemelkedőbb vendége Jósé Carreras lesz, a világhírű sztártenor. A spanyol énekes március 14-én lép fel a budapesti Sportcsarnokban, ahol a magyar közönség tisz­teletére Puccini és Verdi áriáin kívül Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjének egyik dalát is felvette program­jába. A tavaszi fesztiválon a bar­celonai énekes Tokody Iloná­val, primadonnánkkal duettet ad majd elő — árulták el a szervezők. Lehet, hogy ez lesz a tőle megszokott külön­leges meglepetés? — Ebben a városban min­dig jól éreztem magam és biz­tos vagyok benne, hogy a kö­zönséggel együtt csodálatos esténk lesz — mondja a 45. évében járó közkedvelt éne­kes. Nevét nemcsak az opera­kedvelők, hanem a fehérvérű­ségben megbetegedettek is hálásan emlegetik, hiszen Carreras, akin öt évvel ezelőtt mutatták ki a ráknak ezt a faj­táját, felgyógyulása után megalapította a róla elneve­zett Leukémia-segélyt. Azóta New Yorkban, a milánói Sca- laban, a bécsi Staatsoperben és a Salzburgi Tavaszi és Nyári Fesztiválon egyaránt ünnepelt tenor 1,5 millió dol­lárral gazdagította az alapít­ványt, amelynek fővédnöke egyébként Felipe Gonzalez spanyol miniszterelnök. Carreras példaképnek számít más szempontból is: az utóbbi két évben szerte a nagyvilágban 70 koncertet adott és egyetlenegyet sem mondott le! „Nem akarom, hogy csalódjanak azok az emberek, akik jegyet váltanak fellépéseimre” — mondja sze­rényen, pedig még a Guin­ness Rekordok Könyvébe is bekerült. Az ottani bejegyzés szerint 20 hónap leforgása alatt 1,3 millió ember hallgatta csodálatos hangját. Ausztrá­lia, Japán, Amerika, Nagy-Bri- tannia, Ausztria és természe­tesen Magyarország zenei közönsége egyaránt lelkese­dik érte, sőt, a neves Lloyds biztosító társaság is, amely — tekintettel a spanyol művész szavahihetőségére — a dales­teket rendkívül olcsón bizto­sítja. Carreras lemezmilliomos: több mint 100 aranylemeze van már. A Pavarottival és Placido Domingoval együtt Rómában felvett lemezből hi­hetetlen sokat — 7,4 millió CD-t — adtak el! A „Hollywood Golden Classics”-ból további 400 ezer talált gazdára, míg a West Side Storyt 1 millió­an vásárolták meg szerte a világon. Eddig összesen 11 millió korong őrzi kellemes te­norját. Ferenczy Europress Tini-divat Az amerikai tinik megint ki­találtak valami feltűnőt: már nem az a „menő" aki kopott farmerben jár, vagy mester­ségesen foltokkal díszíti ruhá­zatát, hanem az, aki azzal di­csekszik, hogy vadonatúj a szerelése. Ezt árcédulákkal is jelzik. Eladták a Borsalinot A legendás olasz kalap­gyártó cég, amelyet Giuseppe Borsalino 1857-ben alapított, most megvette egy japán vál­lalkozó. Ez valósággal meg­rendítette az olaszokat, hiszen az oly népszerű, nagy kari­májú puha férfikalap Európa szerte népszerű volt. Fejlett európai országokban tanulhatnak Siófoki alapítvány környezetvédelmi képzésre A siófoki Ipari Szakmunkás- képző Intézet és Szakközép- iskola 1991. szeptemberében az országban egyedül és- el­sőként beindította a környe­zetvédelmi technikusképzést, melynek résztvevői öt év tanu­lás után kaphatnak oklevelet. E szakképzés személyi, anyagi és tárgyi feltételeinek megteremtése végett a Kör­nyezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztérium, Siófok önkormányzata, valamint a si­ófoki Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola alapítványt hozott létre. Az alapítvány lehetővé teszi, hogy a környezetvédelmi szakközépiskolában tanítók és tanulók megismerkedhes­senek a fejlett európai orszá­gok legkorszerűbb szakmai ismereteivel. Az alapítvány támogatja a környezetvédelmi szakközépiskolák részére szükséges oktatási eszközök beszerzését, laboratóriumok kialakítását, a hazai és nem­zetközi továbbképzéseken való részvételt; pályázatok kií­rásával is segíti a tanulók szakmai fejlődését, esetleg külföldi továbbtanulását, s ál­talában a környezetvédelmi feladatok megoldását. Az anyagi támogatás odaítélése héttagú kuratórium joga. Az alapítvány közérdekű, nyílt, bárki csatlakozhat hozzá. A beküldött összeg az adóalap­ból levonható. Az alapítvány csekkszámla száma: OTP Siófoki Fiók (399-98111) 796-004164-3, a devizaszámla száma pedig: OTP Siófoki Fiók (399-98112) 4034. A z ulánbátori magyar geológus kolónia tagjai ajánlották a túrázásra a Nemzeti Park területét. A Nemzeti Park a várostól délre elhelyezkedő keleten gránit-, nyugaton kristályos kőzetek­ből felépült K-Ny-i irányú hegyvidéket foglalja magá­ban. A várostól a Tola folyó különíti el. Eléggé kimagaso­dik a környezetéből ahhoz, hogy a magasabb részeit erdő borítsa (az alacsonyabb magasságú területeken a ke­vés csapadék miatt sztyepp fejlődött ki). Felhívták a figyelmünket, hogy a behatolást ne valame­lyik völgyben kíséreljük meg, mert a területet őrzik, hanem az autóbuszról leszállva, mi­nél gyorsabban a völgyek kö­zötti gerincek egyikére igye­kezzünk feljutni. (Belépési engedély beszerzésével nem érdemes foglalkozni, mert többnapos utánjárást igé­nyel). Egyre inkább furcsállot- tam a dolgot, de még akkor sem sejtettem, hogy valójá­ban milyen Nemzeti Parkról is van szó, amikor megtudtam, egyik északra (tehát a város felé) néző völgyében a kor­mány üdülője van. Amikor azonban egész nap egyetlen legelésző állattal sem talál­koztunk, estefelé viszont egy laktanyába botlottunk, megér­Mongólia Nemzeti Parkjában tettem a Nemzeti Park serény létrehozása mögött megbúvó szándékot. Nyilván az ország vezetőinek szándékoztak kia­lakítani egy, a fővároshoz kö­zeli, kellemes környezetben levő zavartalan pihenőhelyet. Annak érdekében, hogy a mindenhol legelésző állatok ne tévedjenek be az üdülő te­rületére, az egész hegységet Nemzeti Parknak nyilvánítot­ták. A park területén termé­szetesen legeltetni nem le­het, így a rezindenciát magá­ban foglaló völgy területére állatok sem kerülhetnek. Mindez jól jellemzi az úgy­nevezett szocializmust. Ki­váltságokat tart fenn (ez per­sze mindenhol van, ha az ember igazságérzete tiltako­zik is ellene). Azt azonban már nehezebb elfogadni, hogy az igazságosság látszó­lagos fenntartása érdekében álszent módon a kiváltságok indoklását tetszetős hazug­ságba csomagolják. Az ég eleinte felhős, de egyre job­ban kitisztul. Lábunk előtt fo­kozatosan tárulkozik ki a vá­ros, a várost északról koszo­rúzó hegyek láncolata és közvetlenül alattunk a Tola. A folyó szeszélyesen szétága­zik és kanyarog, zöld, nö­vényzettel borított szigetek csoportjait alakítva így ki. A gerincet jobbra és balra is függőlegesen lezuhanó ol­dalú völgyek határolják, aljza­tuk teknős jellegűvé szelidül. A széles völgytalpakon az üdezöld gyeptakarón kerge- tőző felhőárnyékok tűnnek fel. A gyeptakaró folytonos­ságát — mint pálcával a ho­mokba húzott barázdák — le­felé siető patakok medrei szakítják meg. Még délelőtt elérjük az er­dőhatárt, az út és az utat kí­sérő kőkupacok eltűnnek. Szerencsére a csúcsra (2122 méter), ahová igyekszünk, ki­látót helyeztek el, s ez mesz- sziről látható. Tájolóval be­mérem, így az erdőben to­vábbra is a helyes irányt tud­juk tartani. A kilátó alatti sze­les helyen megebédeltünk, majd következett utunk leg­veszélyesebb szakasza, a felmászás a kilátóra. A faé­pítményen számos létrafok és több korlát hiányzott. A látvány azonban kárpótolt. Ameddig a szem csak ellá­tott, hatalmas füves térszínek és ebből kiemelkedő füves oldalú hegyek váltakoztak. A füves térszíneken jurták, le­gelésző állatcsordák, a felhők árnyékába be-, majd onnan kisiető folyók. Indulásunk után hamaro­san a fennsík jellegű területet határoló sziklás letörés pe­reméhez érkeztünk. Önbiza­lomtól eltelve, selymes, ruga­nyos gyepszőnyegű tisztáso­kon vágtunk át, a tisztások közötti erdőfoltokban a szél­ben hajladozó, kedves vörös- és lucfenyőket kerülgettünk. A felszín egyre egyenetle­nebb lett, a mélyedéseket víz töltötte ki, csörgedező ereket kereszteztünk. Menthetetle­A félévi után Tanulj, gyerek! De hogya Sok családban elhangzik ezekben a hetekben a félévi értesítő értékelésekor: Tanulj, gyerek! A legtöbb szülő és pedagógus arra törekszik, hogy a gyermekek minél jobb eredményeket érjenek el. Az otthoni eredményes munká­nak azonban több feltétele van: alapvető a nyugodt, de­rűs családi légkör. Zaklatott, idegesítő környezetben nehéz elvárni a gyermektől a rendes tanulást. Mikor? Mennyit? Fontos az is, hogy a gyer­mek rendszeresen tanuljon otthon, és nem mellékes, hogy mikor és mennyit tanul. A fá­rasztó és hosszú iskolai nap után szükség van egy kis ki- kapcsolódásra, mozgásra, já­tékra, szívesen végzett tevé­kenységre (hobbi, barkácso­lás, zenahallgatás stb.) Egy-másfél órás kikapcsoló­dás után azonban hozzá kell kezdeni a tanuláshoz, nem szabad azt a késő estére hagyni. Vannak hívei az esti tanulásnak, amikor nagyobb a csend, s a lefekvés után job­ban megmarad a tanulóban az új vagy a gyakorolt ismeret. Mégsem volna helye szo­kássá tenni ezt. A kisgyerek már nagyon kifárad estére és nehezebben tanul. Gyakran nem tud elaludni utána, fél­álomban tovább tanul, a lecke kavarog a fejében. A késő esti tanulás esetén megrövidül az alvási idő. Pedig a gyermekek jó része így is napi 2-3 órával alszik kevesebbet, mint amennyire szüksége lenne. Másnap az iskolában fárad­tak, nem képesek megfele­lően figyelni, nem értik meg a tanulnivalókat, és nem tudnak mire támaszkodni az otthoni (vagy napközis) tanulás so­rán. Mennyit tanuljon a gyer­mek? Annyit, amennyi szük­séges a megfelelő eredmé­nyekhez — az ő képességei­hez mérten jó eredmények­hez. Kisebb tanuló esetén a napi fél vagy egy óra a na­gyobbaknál a 2-3 óra a szük­séges. Az iskolai órákkal együtt ez is kitesz annyit, mint a legtöbb felnőtt napi munkai­deje. Hangosan? Vitatott, hogy némán vagy hangosan tanuljon-e a gyer­mek. Pszichológiai vizsgála­tok bizonyítják, hogy a szöveg hangos olvasása esetén jobb a tanulás eredménye. Még­sem javasolható a hangos ta­nulás. Ha napközis vagy kol­légista lesz a kisdiák, akkor már nem tudják biztosítani neki a külön helyiséget a tanu­láshoz. Felnőttként is a csendben végzett tevékeny­ségre lesz szüksége. Ha főis­kolás lesz, akkor is sokszor kell könyvtárban készülnie, csendben, mások zavarása nélkül. Egyes tantárgyak — idegen nyelvek, ének vagy a vers ta­nulása — esetén szükség van a hangos tanulásra. Az is jó lenne, ha a lecke ellen­őrzése, felmondása hango­san történne, a mai iskolában nagy szükség van a tanulók beszédkészségének fejlesz­tésére. Sok az írásbeli, a teszt, a feladatlap, kevés vi­szont a beszélgetés, a szóbeli közlés. Az otthoni készülés, tanulás legfőbb elve: értelmes legyen a tanulás, ne magoljon a diák. Szoktassuk rá, hogy amit olvas, azt értse meg, fogja fel, a szavak, fogalmak jelentését, a szabályok, törvé­nyek lényegét. Még egy veszélyre utalni kell: a jó tanulók már egyszeri hallás vagy elolvasás után úgy érzik, hogy tudják a leckét. Ám ez többnyire nem elég, mert így nem lesz tartós az ismeret. A tapasztalatok szerint a két- három elolvasást követő fel­mondás után válhat szilárddá a tananyag, és erre később támaszkodhat a tanuló mind felelés, mind újabb anyag ta­nulása során. Dr. Szeléndi Gábor főiskolai tanár nül újból átázott a részben már megszáradt cipőnk. Némi tanácskozás után többször tovább haladtunk. A lábunk alatti völgy mentén messze észak felé láthattunk el, de a város, amely eddig tő­lünk balra mindig ott volt a lá­tóhatáron, most eltűnt. Elté­vedtünk, anélkül, hogy észre­vettük volna. Az ösvény kü­lönböző sziklaalakzatok kö­zött vezetett a szép, gyeppel fedett gerincben. Az út azon-' ban hamarosan emelkedni kezdett, mellette megjelent egy szögesdrót kerítés. A jobboldali völgybe lepillantva néhány jurtát vettem észre. Úgy gondoltam a drótkerítés és a jurták arra utalnak, hogy a Nemzeti Park határához ér­keztünk. (Visszapillantva a hegység belsejére kiderült, hogy legmagasabb csúcsát jártuk körbe. Szerencsére, mert a kormánynyaralóban kötöttünk volna ki.) A völgy bejáratánál kide­rült, hogy a parkot őrző kato­nák laktanyáját ebben a völgyben helyezték el. Két ka­tona állt elénk és oroszul tet­ték fel kérdéseiket. Amikor azonban angolul válaszol­tunk, legyintettek és elenged­ték a csoportot. A hegységet kísérő úton hamarosan egy autó felvett bennünket, így azánt 18 óra körül már az Ulánbátor szál­loda éttermében várhattuk jól megérdemelt vacsoránkat. Dr. Veress Márton

Next

/
Oldalképek
Tartalom