Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-20 / 43. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1992. február 20., csütörtök Pepe, az egér Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egér, úgy hívták: Pepe. A Sajt utca 6. szám alatt lakott. Pepe egy szép napon elhatározta, hogy ő bizony elmegy a macskák országába. Ahogy megtudta ezt a többi egér, rögtön megpróbálta lebeszélni szándékáról. De Pepe makacs volt, nem tudták lebeszélni szándékáról, és másnap már el is indult. Ment az Üveghegyeken, az Óperenciás tengeren túl, míg végre célhoz ért. Szíve tele volt izgalommal, félelemmel, de belépett a kapun. Amikor a Főtérre ért, meglátta egy cica és elkiáltotta magát: — Nini, egy egér! — Fogjuk meg! — Kapd el! Pepe egyszeriben rájött, hogy róla beszélnek. Usgyi! Futásnak eredt, rohant az Üveghegyeken, az Óperenciás tengeren, míg végre hazaért. Otthon társai faggatására mindent elmesélt, és nyomban lefeküdt, elaludt. Álmában újra Macskaországban járt, és nagy erejével legyőzte az összes cicát. Ám amikor felébredt, lehuppant a valóság kemény talajára: rájött a valóságban nem ez volt az igazság. Pepe azóta nem teszi ki az országból a lábát. Még mindig boldogan él, ha azóta meg nem halt. Kálmán Kinga ötödikes tanuló, Kaposvár Farsang van. Móka és kacagás, bál és jelmezbál követi egymást. Az óvodáskorú kicsiktől a nagymamákig vidám szórakozásra hívnak a programok. A jelmezötletek kifogyhatatlanok. íme közülük egy: ilyen legény a Kukorica Jancsi. Szarka Zoltán versei Iskola Iskolába járok én Tanulok sok szépet, Tudom, mi az egyszeregy, S tudom az igéket. Jó tanítóm magyaráz A széles világról, S tanulunk sok szép regét Szép szülőhazánkról. Osztályunk fehér falát Ékesítik képek, Onnan tekintenek reám Furcsa, furcsa népek. Vörösbőrű indián, Ferdeszemű sárga, Néger és az eszkimók Fehér jégvilága. Hát még állat mennyi van Szerte a világban, Mindannyiról tanulunk A jó iskolában. Tanuljunk hát, gyerekek, Mert a tudás élet, A teremtő írta meg A legszebb meséket. Hóvirág Szedtél-e már hóvirágot, Dombon, erdőszélen? Mikor még a többi virág Mind aluszik mélyen. Amikor a tarka színek, Még sötétbe bújnak, De a földön már a langyos Tavasz-szelek fújnak. Milyen édes, kicsi, gyenge, Tiszta fehér szirmuk. Nincsen szaguk, de illatuk Mégis mélyre szívjuk. Összeszedjük kis csokorba, A fehér virágot. S örömünkben átölelnénk Az egész világot. Kicsi kelyhük a nap fényét Olyan mohón issza! Legszebb virág a hóvirág, Egyszerű és tiszta. A nyuszika nagyon megharagudott az apró nyuszikákra, mert örökösen hajba kaptak, kiborogatták a levesüket, ösz- sze-vissza kenték bútoraikat, de olyan éktelen lármával, hogy még a szomszédban lakó hörcsögnek, az ürgének, de még vadmacskának sem volt nyugalma. — Elhallgassatok, rossz kölykök! — kiabált rájuk anyjuk — mert mindjárt itt lesz Pléhfpgú Palkó és összeszed benneteket! Éppen az ilyen, hangoskodó rossz gyerekeket szereti! A nyúlfiókák némileg meghunyászkodtak, mert bizony Pléhfogú Palkónak még az említése is tiszteletet parancsolt. Hallva a hörcsög, hogy csend lett, ezért ő is hasonlóképpen próbált hatni a hörcsögcsemetékre: — Bizony mondom nektek, maradjatok csendben, mert jön a Pléhfogú, és akkor jaj nektek! Úgy látszik a mondásnak hatása lett, mert még az ürge is ezzel fegyelmezte a pajkos ürgéket, de még a róka is élvezettel ejtette ki Pléhfogú Pali nevét, ha az apró rókák rendetlenkedtek. így terjedt szájról szájra Pléhfogú Palinak a története. Olyannyira elterjedt, hogy még Agyaras Arnold is azzal riogatta a szilaj vadmalacait. De az erdei állatok gyűlésén is az a szólásmondás járta: „Igazat mondj nagyszájú, mert elvisz a Pléhfogú!” Történt egy alkalommal, hogy Kecske Ferkó talált egy tábla csokoládét, és mint valami Ínyenc csemegét, bezabálta. Tanulatlan kecske lévén nem tudta, hogy a csokit borító ezüstpapírt le kell előbb bontani, és csak azután megenni. Úgy ahogy volt, befalta a csokoládét, és a fényes papírdarabkák ráragadtak a fogára. Mekegésre kinyíló szájában a fogak úgy világítottak, szinte tükröztek a napfényben. Az állatok éppen lagzit rendeztek az erdőben, az őzek háza táján volt a menynyegző. Annyi eledelt összehordtak az erdei tisztásra, hogy ennyit még senki sem látott. Éppen tálaltak, együtt volt már a vendégsereg, amikor a pincéri teendőket ellátó kis rókák ügyetlenkedtek, majd hajba kaptak. Az öreg róka rájuk mordult: — Teringettét! Még itt is veszekedtek?! A Pléhfogú vigyen el benneteket! Alig ejtette ki ezt a néhány feddő szót, keserves mekegéssel ott állt előttük a tisztás szélén a kecske. Tátott szájában csak úgy villogtak az ezüstpapírral bevont fogak. A medve elkiáltotta magát: — Itt van a Pléhfogú! Jaj nekünk! Meneküljünk! A sok állat úgy megijedt, hogy mind szanaszét szaladt. Pléhfogú Palkó pedig leült a megterített asztalokhoz, és úgy be- lakmározott, hogy talán még a pléhfoga is elkopott. Ha nem hiszitek, nézzetek utána! Törő István Kukorica Jancsi Rovatszerkesztő: Vörös Márta A rozsnyói gimnázium homlokzatán elhelyezett napóra latin szövege:,, A már elmúlt nap nem térhet vissza. Engem a nap irányít, benneteket az árnyék.” rozta, hogy az egykor itt honos napórákat újjáéleszti. Elsőként a régi főtér közepén álló, középkori őrtorony homlokzatán elhelyezett napórát készítette el. Valamikor ez rendkívül pontos volt: a város lakossága hozzá igazította az időt. „Napórát készíteni nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik — mondja Gömöri. — Az óra pontosságának első feltétele a számlap beosztásának pontos kiszámítása, s hogy a mutatórud pontosan északi irányba legyen elhelyezve.” Gömöri egyik napórája a maga módján unikumnak számít egész Csehszlovákiában. Alkotója a csillagvizsgáló udvarán helyezte el, ahol szemléltető taneszközként szolgál néhány csillagászati probléma megmagyarázásánál. A napóráknak egyetlen hátrányuk, hogy este nem mutatják az időt. Ezért a 64 éves Gömöri György nemrég elhatározta, hogy ezt is megoldja. Már elő is készített mindent ahhoz, hogy Rozsnyón csillagóra is működjék, amely éjszaka is mutatni fogja majd az időt. GYUFAÁLLATOK A |\ /N /\ /\ Játsszunk! Béka a körben A gyerekek kézfogással kört alakítanak. A körön kívül egy olyan nagy „házat” jelölünk ki, amelybe a csoport minden tagja bemenekülhet. Az első fogó, a „béka”, kiszámolás alapján, törökülésben elhelyezkedik a kör közepén. A gyerekek egymás kezét fogva körbetáncolnak, ugrálnak, és közben OVODASSAROK bosszantják kör közepén ülő békát: „Béka, béka, brekeke, megfognál, ha lehetne!” A béka egy ideig tűri a bosszantást, de egyszer- csak váratlanul felugrik és igyekszik valakit megfogni a házba menekülők közül. Ha ez sikerül neki, a megfogott játékos lesz a béka, ha pedig senkit sem tud utolérni, akkor visza kell mennie a körbe és továbbra is ő marad a béka. Összerakott cica Vágd ki és rakd össze a képen látható formákat. Ha ügyesen végzed, neked is lesz egy, ugyancsak képen megmutatott cicád. Báli Györgyné BARANGOLÁSOK A rozsnyói napórák Csehszlovákia keleti részén az ősi Rozsnyó bányavárosnak négy napórája is van. E vonatkozásban Szlovákiában csak Pozsony vetélkedhet vele. Az órák létezésüket a város egyik lakójának, Gömöri Györgynek köszönhetik. Gömöri, a történelmi emlékek lelkes csodálója, a rozsnyói csillagvizsgáló intézet egykori igazgatója egy napon elhatáAz őrtorony napórája. Valamikor a város lakossága ehhez irányította az időt. 11111111 SI II ISflf ■ Hi Üli3111
