Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-19 / 42. szám
1992. február 19., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Székelyföldi üdvözlet Fotóim — ezt a címet adta kiállításának a marosvásárhelyi Molnár Zoltán, aki csaknem félszáz alkotását küldte el a kaposvári közönségnek. A szakszervezetek művelődési házának aulájában kapott helyet a gazdag fotósmúltat illusztráló kollekció. A nyugalmazott tanár neve ismert fotóskörökben, hiszen képei a világ minden részén megfordulnak, s gyakran díjjal térnek haza gazdájukhoz. Színvonalas munkáját a Nemzetközi Fotószövetség is elismerte. Molnár Zoltán AFIAP fotóművész több évtized anyagából válogatta kiállítását. A látogató úgy véli: elsősorban a hagyományos fotográfiákban mester. A krónikást leginkább természetképeivel bűvölte el. S ez nem csoda, hiszen a hófödte hegycsúcsok a menyasszonyi ruhába bújt fák nap nap után lencsevégre kívánkoznak. S ha a fotóapparátot művész tartja kézben, akkor a téma és a komponálásmód összhangja érzékelhető a műveken. A táj — mint kimeríthetetlen, s titkokat rejtegető téma — az alkotó szívéhez nőtt. S ez az igézet, ez a nehéz szerelem érződik a képeken. Hatásos fény-árnyék játékai pedig tovább fokozzák a látványt. A műveken az ember is meg-megjelenik. Hol csak munkásportré erejéig, hol mélyebb gondolati tartalommal. Föld és gazdája, ház és lakója is premier planba kerül; gyakran evokatív célzattal. A Székelyföld rögeihez foggal-körömmel ragaszkodók megkapó, meditativ képei diszkrét politikával telítettek. A falusi hétköznapokat megelevenítő életképek a legszebb darabjai a kiállításnak. Molnár Zoltán ért a kísérleti — experimentális — fotózáshoz is. Mostani tárlatán azonban a hagyományos technikával készült fotók nyújtanak nagyobb élvezetet. Lőrincz Sándor KÖZMŰVELŐDÉSI PÁLYÁZAT Esély az amatőröknek A Művelődési és Közoktatási Minisztérium idén is kiírta pályázatát a közművelődési céltámogatások elnyerésére. Pályázni lehet A települések művelődési hagyományainak megőrzése és az amatőr művészeti mozgalom értékeit fenntartó tevékenységek, A hátrányos helyzetű településeken és a kisközségekben folyó közművelődési tevékenységek és kezdeméynezések, Humán és közhasznú információs szolgáltatások, valamint a helyi társadalom környezetét és életmódját formáló új típusú közművelődési kezdeményezések, Népfősi- kolák, iskolarendszeren kívüli ifjúsági- és felnőttképzések, Megalakult a Táncpedagógusok Országos Szövetsége Budapesten. A szervezet magában foglalja a balett, a modern tánc, a társastánc területén dolgozó kollégákat, szakembereket. A szövetség célja a szakmai összefogás megteremtése, továbbképézések, bemutatók, előadások, versenyek szerveátképzések, Nemzetközi, országos, regionális közművelődési rendezvények, Közművelődési szakmai tovább- és átképzés témakörökben. A pályázónak meg kell fogalmaznia a tervezett tevékenység célját, s azt, hogy miként bonja be a közösséget tevékenységébe. Elnyeréséhez előny, ha a pályázó más forrásból is kap támogatást vagy saját bevétellel rendelkezik. Az űrlap a városi és a megyei művelődési központokban szerezhető be, és bővebb felvilágosítást is adnak. A pályázatokat március 31-ig kell beadni, a támogatás felhasználásáról 1993 június 30-ig kell beszámolni. zése és tagjainak érdekképviselete, érdekvédelme. Első feladatuknak egy adatbank létrehozását tekintik. Ezért kérik, jelentkezzen, aki részt kíván venni a szövetség munkájában. Címük: Táncpedagógusok Országos Szövetsége 1068 Budapest, Gorkij fasor 38. A Paracelsus javára Bál az egészségért Atádon Nagyatádon tavaly óta működik a Paracelsus népegészségügyi alapítvány. Képviselői célul tűzték ki, hogy a számlára befolyt összeget a városi kórház fejlesztésére, valamint a betegellátás minőségének javítására használják föl. Mivel a pénz mindig kevés, elhatározták, hogy az alapítvány támogatására jótékony- sági bált szerveznek, s ennek a teljes bevételét átutalják a számlára. Február 29-én tehát az egészségért rendeznek bált a helyőrségi klubban. A felhívásra több közintézmény, gazdálkodó szervezet és magánszemély ajánlotta fel segítségét belépőjegyek vásárlásával és más egyéb formában. A bál fővédnöke Varga Vince polgármester, a házigazdák pedig a kórház igazgatói. Az alapítvány továbbra is szívesen fogadja a támogatásokat. Számlaszáma: OTP Nagyatád 795000324. Szövetségben a táncpedagógusok MANFRED KRUG MEGY, FRITZ ECKHARDT VISSZATÉR Kimerülnek a krimik főfelügyelői? A nyomozóhajlamú tv-né- zők készüljenek fel mindenre: kedvenc • felügyelőik egyre-másra merülnek ki és vonulnak — színészként és szereplőként egyaránt — nyugdíjba. Derrick főfelügyelő (Horst Tapped) után, aki Skandináviában szeretné nyugdíjas éveit tölteni, most Manfred Krug, a Tetthely egyik főfelügyelője jelentette be, hogy befejezi... Az 54 éves, kopasz, nyugodt színész, akit Stover főfelügyelőként ismert meg sok ország népe, már csak négy Tetthely-folytatásban működik közre, azután kiszáll. Az ARD tévéállomás krimikért felelős szervezője, dr. Matthias Esche elárulta, milyen okok állnak a háttérben. A német színészt magán- és anyagi megfontolások egyaránt befolyásolták: egyrészt az egészségére akar többet ügyelni, másrészt nem vállalja a krimisorozat forgatásával járó stresszt, és kevesli folytatásonként az 50 ezer márkás gázsit. A forgatókönyvön is talált kivetnivalót: „Ezek képpel aláfestett hangjátékok” — állította a színész-főfelügyelő. Az ARD krimiszakértője ennek ellenére megérti Manfred Krug döntését, aki ezentúl inkább játékfilmekben szeretne játszani. Azért, hogy „a gyilkosok ne szaporodjanak el”, fiatal utódot keresnek helyébe. A főfelügyelő távozásán bánkódó nézőket Fritz Eckhardt talán egy kicsit meg tudja vigasztalni. A népszerű osztrák színész, aki négy és fél éve mondott búcsút a Tetthelynek, most kicsit kipihenve, 85 évesen tér vissza, hogy még egyetlen alkalommal ugyanúgy Marek felügyelőt alakítsa, mint ahogy azt 14 folytatásban annak idején az ORF megbízásából nagy sikerrel tette. A bajszos, sötét hajú, meleg szemű, idős színész önmagát lepi meg születésnapjára az új szereppel. A bölcs felügyelő ezúttal nem háziasszonyok és csődbe ment vállalkozók gyilkosait fogja üldözni. Politikai gyilkosságokban mutatja majd be, mit tud még mindig. Ferenczy Europress UTAZÁS A MENNYEI BIRODALOMBAN A mészkősziklák erdejében A ugusztus 4-én 7 óra után indultunk egy a szállodától bérelt autóbusszal. Elhaladtunk egy nagy tó, majd egy külszíni szénfejtés mellett (errefelé kizárólag szénnel tüzelnek — mivel fa nincs — a szén szabályos lyukakkal átlyuggatott, hogy jobban égjen), majd a Földalatti-kőerdő barlangnál álltunk meg. A barlang ugyan nem volt különösebben érdekes, környezete azonban annál inkább. A környező magaslatokon egyre gyakrabban tűntek fel az úgynevezett kőerdők. A kőerdő tulajdonnévből ment át földrajzi fogalomba. A mészköves felszíneken végbement oldás hatására a kőzet egyenetlenre oldódik. Ennek nyomán néhány dm-es tornyocskák, gerincek kaotikus rendszere jön létre. Ezt hívják karrnak (a magyar köznyelvben ördögszántásnak, melynek a legismertebb előfordulása nálunk az Aggtelek feletti hegyoldalon látható). Ez a karros formakincs nagyon csapadékos, meleg éghajlatú területeken hatalmas méretűvé fejlődik. A tornyok és gerincek 5-10, esetleg még ennél is magasabbak, közöttük hasonló nagyságú, 1-2 méteres szélességű kanyargós lefutású labirintusos mélyedések rendszere oldódott ki. A Lunan melletti ilyen formaegyüttes — a környékbeliek kőerdőnek nevezték el — után hívják már ezt a karr típust a világon mindenhol kőerdőnek. Utunk következő állomása a Fehér Sárkány-barlang. Ez a barlang az első, amely szakmai különlegességet jelentett számunkra. A barlang falait sok helyen a padozattól a mennyezetig agyag borítja, amelynek a felszíne nagyon változatos: mintha helyenként óriási hímzett felületek lennének a barlang oldalfalai. A barlang különlegességét tovább fokozza, hogy az agyagborításon helyenként görbült, máshol karfiolszerű cseppkövek fejlődtek ki. Előfordulnak olyan helyek, ahol a cseppkövek a falra merőlegesek, aztán láthatók olyan falfelületek, ahol cseppkövek helyett hatalmas — centiméteres nagyságú — kristályok ragyognak egymás mellett. A döbbenetét számomra nem a szebbnél szebb cseppkövek jelentették, hanem az, hogy e képződmények nem kalcitból, hanem aragonitból — ez a mészpát melegvizes kristályalakja — állnak. Miután itt termálvizekkel nem lehet számolni, az aragonit a felszíni — végső soron a meleg csapadékvízből — jött létre. A barlang után az autóbuszról jókora folyót pillantok meg, amely egy barlangkapuban tűnik el. Megállunk megszemlélni és fotózni. Keresgéltem a jobb fotózási helyet, közben egy kisebb épület mellé tévedtem. Bepillantottam — persze megérdemeltem minek kíváncsiskodom — egy falusi árnyékszék belseje tárult elém (ajtók természetesen nem voltak) egy öregasz- szonnyal. Gyorsan hátráltam, fényképezőgépemet feltűnően lóbálva, nehogy félreértsenek. Aggodalmam gyorsan elmúlt, amikor az öregasszony megjelent és megmutatta az utat lefelé a folyóhoz. Segítsége nagyon értékes volt, mert a barlangot lentről lehetett a legjobban fényképezni. Innen a már annyira várt Lunani kőerdőhöz érkeztünk. Mielőtt beléptünk volna, gyorsan közölték velünk, egyedül ne nagyon csatangoljunk el, mert tavaly két honkongit egy félreeső részen meggyilkoltak. Már a bejáratnál különleges látvány fogadott bennünket. Szelíden fodrozódó vizű tóból egy kőerdőrészlet tornyai szökkentek vidáman az ég felé. (A víz fodrozódása ellenére minden egyes sziklaalakzat tükörképe pontosan látható.) Mint egy elvarázsolt kastély. A tornyok oldalán már itt is — viszonylag távolról jól látszottak — az egymás mellett sorakozó már elpusztult kürtők (függőlegesen kioldódott csőhöz hasonló formák) maradványai. Mintha egy játékos kedvű bádogos — egymás mellé esővíz levezető csatornákat süllyesztve egy puha falba — a kiálló részeket lefűrészelte volna! Amikor tovább haladunk, egyre jobban behatolunk a kőből álló „erdőrengetegbe”. Igazi labarintusrendszer. Néhány perc múlva már fogalmam sincs arról, hogy hol vagyok. Szűk folyosók, kisebb terek — némelyikben sejtelmesen kisebb tavak csillognak — körös-körül mint hatalmas fatörzsek szökkenek az ég felé a sziklatornyok, a sziklatarajok. Helyenként mint az erdő öreg, elpusztult, kidőlt fái félbetört, eldőlt sziklakolosszusok hevernek a földön vagy a testvéreiken. A ragyogóan kék ég csak itt-ott bukkan elő. Egy szírt tetejére kapaszkodom. Ahogy körbe nézek eláll a lélegzetem. Amerre csak pillantok, mindenfelé szirtek egymás he- gyén-hátán. Nagyobbak, kisebbek, csipkézettek, bemélyedésekkel (kürtőkkel) megszaggatott oldalúak. Mintha egy vadul háborgó tenger megdermedt volna. 16 óra körül értünk ki a kőerdőből. Egy kifőzdébe megyünk, ahol apróra darabolt sertésoldalast ebédelünk... Hosszú idő óta először majdnem hazai ízekkel találkoztam. Itt szokatlan látványban volt részünk. A kifőzde előtt megpucolt nyers és sült kacsák tömege függött egy kötélen, mint a száradó ruhák a ruhaszárító kötélen. (Folytatjuk) Dr. Veress Márton
