Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖLTSÉGVETÉS 1992. február 17., hétfő Egész éves kötéltánc KÖLTSÉGVETÉSI VITA UTÁN A MEGYEI KÖZGYŰLÉS ELNÖKÉNÉL Legutóbbi (február 14-i) közgyűlésén négyórás vita után, az ilyenkor megszokottnál több elismerő hozzászólás mel­lett fogadta el a megyei testület az 1992. évi költségvetést. Erről tájékoztatta a Somogyi Hírlapot dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke, a napirend előadója. — Meggyőződésem, hogy tökéletes, de még jó költség- vetés sem létezik. Egy költ­ségvetésre két jelző illik: jóvá­hagyott vagy elutasított. A ko­rábbi tanácsi költségvetések túlzott szubjektivitáson ala­puló intézményi támogatási rendszerétől szeretnénk mie­lőbb elszakadni, és a valósá­goshoz közelebb álló, ellenőr­zött intézményi igényeket ki­elégíteni. Az egyenlősdi ép­pen akkora hiba, mint az eltúl­zott különbségtétel. Annak el­lenére, hogy évek óta látjuk a kialakult helyzetet és próbá­lunk ezen változtatni, a fel­halmozódott, indokolatlan aránytalanságok még ma is lé­teznek. — Milyen új elemeket tar­talmaz a megyei költségve­tés? — Talán a legfontosabb, hogy először a gazdálkodás fi­lozófiáját, rendező elveit alakí­tottuk ki, és minden további lépésünket ennek rendeltünk alá. Ezt röviden úgy össze­gezhetném, hogy a törvény­ben megfogalmazott kötelező feladataink finanszírozására figyeltünk elsősorban. De úgy, hogy folytatni, ha lehet, bőví­teni tudjuk az önként vállalt te­vékenységi kört, amit 1991-ben megkezdtünk, és ami elsősorban a települése­ket, az egyes mikrokörzeteket hozza kedvezőbb helyzetbe. A kötelező feladatokra (intéz­ményi működés, beruházás, felújítás) a 2,3 miliárdos költ­ségvetés 79,1 százalékát ter­veztük, az önként vállalt, fő­ként térségi feladatok 15,6 százalékot, míg a tartalék 5,3 százalékot köt le. Belső törvény — Mi tartozik a kötelező és mi az önként vállalt kategóri­ába? — A csecsemőotthonok, a nevelőotthonok, a gyermek- otthonok, a szociális otthonok, néhány középiskola és kollé­gium, a Kaposváron levő me­gyei és a mosdósi kórház, a pedagógiai intézet, a megyei­városi könyvtár, a levéltár, a múzeum, a rövidesen létreho­zandó „non-profit” érdekelt­ségű idegenforgalmi propa­gandahivatal, az önkormány­zati hivatal és a közgyűlés működtetése törvényben előírt feladatunk. Ugyanakkor a megyei művelődési központ, a gyermek- és ifjúsági táborok, a vállalkozói központ alapít­vány, a jogtanácsosi irodánk, az egyre kiterjedtebb nemzet­közi kapcsolataink, a Jogar továbbképző központ és az ez évben tovább bővülő társulá­sok önként vállalt feladatot je­lentenek. De ebbe a kategóri­ába sorolhatók a települési önkormányzatoknak átadott pénzeszközök is, mint a csur­gói gimnázium nyelvi labor kia­lakításához, a tabi gimnázium tornaterméhez, az ádándi szakmunkásképző gázbekö­téséhez és a csurgói szak­munkásképző konyhai beru­házásához átadandó 17,5 mil­lió forint, a vállalkozói központ alapítvány hét alközpontjának létrehozásához 20 millió forint, nyolc (városi, községi tulaj­donban levő) kollégium fej­lesztéséhez és felújításához nyújtandó 25,3 millió forint, a marcali kórház kötvény tör­lesztésére 24,5 millió forint, ál­lami gondozott gyermekek óvodai, iskolai ellátásához át­adott hozzájárulás 37,8 millió forint, a nevelési tanácsok működéséhez hozzájárulás 4 millió forint, a gyermektábo­roztatáshoz 9,6 millió forint, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Az önként vállalt feladat a testületi döntést kö­vetően azonban kötelezővé lesz. Ezt nevezhetjük belső törvénynek is, ami gyakran erősebb, mint a parlament ál­tal alkotott jogszabály. — Az önként vállalt felada­tok közé tartozó tudományos élet, a műemlékvédelem, a művészeti élet, a kisebbsé­gek, a sport, az egyházak, az egyesületek, a szervezetek, a rendezvények, valamint az alapítványok támogatására elkülönített összeget fogadott el a közgyűlés. Ezt milyen fel­tételekkel használhatják fel? — Erről folyt a legnagyobb vita, hiszen a felhasználói kör az On által felsoroltnál is szé­lesebb. Nagyon sok támoga­tási igény érkezett hozzánk az elmúlt év végén és ez év ele­jén. Valamennyinek a kielégí­tése lehetetlen. Ezért a legfon­tosabbakra, mint a falugond­noki hálózat kialakítása, a Somogyi Tavasz-Kaposi Fesztivál támogatására, a természettudományi állandó múzeumi kiállításra, a meteo­rológiai állomás működteté­sére, a fogyasztóvédelmi és a bűnmegelőzési alapítvány ré­szére stb. 14,5 millió forintot ítélt oda a testület. További, mintegy 68 millió forint igény, valamint az év közben még várható kérelmek „kielégíté­sére” 38 millió forintot szava­zott meg a közgyűlés. Ezt az egyes bizottságaink kapják meg, és saját hatáskörükben dönthetik el a felhasználás kö­rét, illetve mértékét. Mindösz- sze annyi a megkötés, hogy az igényeket lehetőleg pályá­zati úton gyűjtsék össze, és döntéseikről utólag tájékoz­tassák a közgyűlést. Egyedül nem megy — Az egyik „kényes kér­dés", hogy a megyei jogú vá­ros, Kaposvár életét hogyan segíti a megyei közgyűlés? — Természetes, hogy azok az intézményeink, amelyek a város területén működnek (többségükben a város lakos­ságát is ellátva), kizárólag a megyei közgyűlés költségve­téséből kapják forrásukat. A városnak is vannak intézmé­nyei, amelyek térségi felada­tokat látnak el, de finanszíro­zásukat Kaposvár végzi. Ugyanakkor közösen, fele-fele arányban működtetjük a me­gyei-városi könyvtárat. A vá­ros tulajdonába került szín­házhoz 17,3 millió forintot, a színház felújítási kötvényének törlesztésére 33,6 millió forin­tot, a többségében megyei szolgáltatást végző illetékhiva­tal működéséhez pedig 23 mil­lió forintot biztosítunk. Külön­böző városi szervezetek tá­mogatásához, rendezvények­hez, alapítványokhoz járulunk hozzá elsősorban későbbi bi­zottsági döntéseket követően több mint 10 millió forinttal.,De említést érdemel az is, hogy mi helyeztük el tulajdonunk­ban a megyeszékhelyen is ak­tívan tevékenykedő Köztársa­sági Megbízotti Hivatalt, a többi dekoncentrált szervezet­tel együtt. A Siotour privatizá­ciója kapcsán Kaposvárnak is juttatott a megyei közgyűlés több mint 10 millió forint értékű részvényt. S az sem közöm­bös, hogy a donneri felüljáró és a töröcskei kivezető út épí­téséhez öt év időtartamra adott kamatmentes kölcsö- nünk 1992-ben egyszerű ka­matszámítás szerint is 60 mil­lió forint kiesést jelent szá­munkra, s ugyanennyi „át­adott” támogatást a városnak. Ezek után talán érthető, hogy a közösen vállalt beru­házások befejezéséhez, ami­hez még 1991-ben is 23 millió forint átadásával kapcsolód­tunk (ezt egyébként törvény már tavaly sem írta elő), to­vábbi szabad forrás hiányá­ban a megyei közgyűlés már nem tudott hozzájárulni. Bár­mennyire is hiányzik ez a vá­rosnak, nem szabad, hogy ez megrontsa a megye-város kapcsolatot. Ennek a kérés­nek a teljesítése részünkről már nem szándék kérdése, mi több, mi is tudnánk hasonlóan megalapozott igénnyel fel­lépni, mondjuk a Kaposváron működő megyei kórház kor­szerűsítési-felújítási program­jához való hozzájárulási kérés megfogalmazásával. Itt pél­dául százmilliós nagyság­rendben hiányzik forrásunk. Tudjuk, hogy nem vezetne eredményre. Ez nem lenne más, mint két koldus egymás zsebébe való nyúlkálása. Kemény feltételek — Tud-e a megye új beru­házásokat elindítani? Adott-e a lehetőség a folyamatban le­vők befejezéséhez? — Minden korábbinál ke­ményebb feltételei vannak a beruházások folytatásának, a szükséges felújítások elvég­zésének. Intézményeink sza­bad kezet kaptak megtakarí­tott pénzeik ilyen célú felhasz­nálására. Ugyanakkor a ne­hézségek ellenére főleg egészségügyi, szociális és ok­tatási célú épület' beruhá­zásra, illetve gép-műszer be­szerzésre több mint 600 millió forintot tervezünk, aminek nagy részét központi forrás­ból, pályázat útján cél és cím­zett támogatás formájában szeretnénk elnyerni. Nem akarom elkiabálni, de ismerve a kormány-előterjesztést, jó esélyeink vannak. — Nyilván Ön is tudja, hogy minden hivatalnál a legtöbb el­lenérzést kiváltó költségvetési tétel az apparátus működési költségének alakulása. — 19^. évi költségveté­sünk alig 1,8 százalékát teszi ki az önkormányzati hivatal működtetése. Megnyugtatok mindenkit, aki mást képzel, hogy a megyei önkormányzat 1992. évi hivatali költségei az 1991. évinél alacsonyabbak lesznek, s ezen belül a bérfel­használás tömege azonos marad, miközben a többi in­tézményünknél kivétel nélkül mindenütt biztosítjuk a 10 százalékos átlagos bérnöve­kedést. Természetesen ná­lunk is igény a bérek növe­lése. Ennek forrása az a né­hány fős létszámcsökkentés lesz, amely a feladataink átte­kintése és az erők belső át­csoportosítása révén érhető el. Ezzel azonban eljutottunk egy olyan pontra, ahol a to­vábbi „takarékosság" már nem csupán ésszerűtlen, de a fel­adatok elvégzését is veszé­lyeztetné. — A megyei önkormányzat újszerű, települések számára vonzó térségi tevékenységi formája lehet ez évtől az a 20 millió forint nagyságú beruhá­zási hitelalap, amit fenntartás nélkül támogatott a közgyűlés. Milyen céllal hozták létre? — Ez az alap maximum másfél millió forint mértékig biztosítana kamatmentes köl­csönt a községeknek rövid távú visszafizetési kötelezett­séggel. Célja, hogy a kis tele­pülések beruházásainak megvalósulását gyorsítsa. A hitelalapot évről évre növelheti a közgyűlés, ami így egy ál­landóan bővülő megyei ön- kormányzati tartalékként is szolgál.-A hitel pályázati úton nyerhető el, egy erre létreho­zott közgyűlési bizottság dön­tése alapján. A karaván halad — Nem érheti önöket olyan vád, hogy folytatják a korábbi osztogató megye hagyomá­nyát? — De igen. S bizonyára lesznek olyanok, akik ezt itt-ott meg is fogalmazzák. Akik ezt teszik, azok az ilyenkor szo­kásos csúsztatások mellett „csupán” arról feledkeznek meg, hogy a települések, in­tézmények, szervezetek, személyek stb. ezt a pénzt többségében azonos feltéte­lek mellett, pályázati úton és minden esetben testületi dön­tés, testületi ellenőrzés mellett kapják meg. S egyébként is juthat-e jobb helyre pénz, mint az állampolgárok számára közvetlenül szolgáltatást nyújtó településekhez? Ne­künk ma az a feladatunk, hogy a megye kitörési pontjait meg­találjuk, a karaván haladását segítsük, s ne figyeljünk a rosszindulatú „kísérőzenére”. — Hogyan alakul a költség- vetés bevételi oldala? Forintok patikamérlegen — Az, hogy végül is mire, mekkora kiadást tervezhe­tünk, ez nem egyszerűen jó­szándék kérdése, hanem a felosztható források alakulá­sának függvénye. Ennek mér­tékével pedig nem dicseked­hetünk. Az előző évhez képest csökkent a központi költség- vetésből biztosított pénzünk. A parlament még az utolsó pil­lanatban is közel 40 millió fo­rint már betervezett forrást vont el tőlünk. A normatív tá­mogatások összegének egész országra és minden intéz­ményre egységes megállapí­tása, a valós kiadások figyel­men kívül hagyása is nehéz helyzetet teremt. Az újat vál­laló, átlagostól innovatívabb intézményeink jogos többlet anyagi igényeinek elismeré­sére nem is merünk gondolni. Különösen, ha már így is né­hány millió forinttal a norma­tíva felett kaptak. Intézménye­inket (mivel nem tudunk min­den igényt kielégítő támoga­tást adni) azzal segítjük, hogy évi végi maradványaikat nem vonjuk el, ár- és díjbevételei­ket szabadon felhasználhat­ják, és a felesleges eszközök értékesítéséből származó be­vételeik is náluk maradnak. S, ha mindennek ellenére ellehe­tetlenülnének, egy gyorsított szakértői vizsgálat után a pénzügyi ellenőrző bizottsá­gunk tenne javaslatot a meg­oldás módjára. Reméljük azonban, hogy ez feltételes módban marad az év végéig. — Mennyire biztosak a ter­vezett bevételek? — Minden bevétel egészen let a költségvetést, egész éves kötéltánc annak teljesí­tése. — Ön a közgyűlésen kördi­agrammal szemléltette a költ­ségvetés belső arányainak alakulását. Kérem, ossza ezt meg a Hírlap olvasóival is! Előtérben az oktatás — Sokan megelégedéssel sóhajtottak fel az összegzést látva, amely szerint a költség- vetésünk 27,6 százalékát for­dítjuk az oktatásra, 24,6 szá­zalékát szociálpolitikára, be­leértve az ifjúsági ügyeket is, 23,9 százalékot tesz ki az egészségügy részaránya, 7,6 százalékot a közművelődés, a tudomány, az egyházak, a ki­sebbségek támogatása, és 6,4 százalék a gazdaság, az idegenforgalom és a környe­zetvédelem. Ugyanakkor (s ez fáj nekem) méltánytalanul ke­veset, 0,8 százalékot fordítunk a sportra. A fennmaradó há­nyad elsősorban a biztonsági tartalékot, illetve az igazgatási költségeket adja. — A Somogy Megyei Köz­gyűlés 1992. évi költségveté­sének, valamint az Ön által elmondottaknak az ismereté­ben nem látszik olyan veszély, hogy a megye elszigetelődne vagy ellehetetlenülne? — Éppen ez a költségvetés alapozza meg az elszigetelő­dés ellenkezőjét. S bár nem tudom, mit hoz az 1993. év, de amíg munkatársaimmal, s nem utolsósorban a közgyűlé­sünk tagjaival tesszük, tehet­jük a dolgunkat, nem bénít meg bennünket a körülmé­nyek kedvezőtlen alakulása. Keressük és keresni fogjuk a megoldásokat. Erre rá is kényszerülünk, hiszen miért is tagadnánk, de rövidlátásból, múltból fakadó gyűlöletből vagy egyszerű hozzá nem ér­addig bizonytalan, amíg hoz­zánk nem kerül. Ezért veszé­lyes ma kötelezettségek sorát vállalni. Például 150 millió fo­rint adó és díjbevétellel, 30 miliő forint privatizációs bevé­tellel, 100 millió forintot meg­haladó kölcsön visszafizeté­sével, 200 millió forint körüli iletékbevétellel számolunk. Ha mondjuk 10 százalékkal, ami ugye nem sok, becsültük túl a valós bevételt, akkor csupán e néhány felsorolt tétel eseté­ben 40-50 millió forint terve­zett forrás nem fog a rendel­kezésünkre állni. De teljesen bizonytalan még az IMS-szer- kezetű épületek megerősíté­séhez feltétlenül szükséges pénz „megszerezhetősége” is. Tehát hiába fogadta el a testü­tésből történnek kísérletek sa­rokba szorításunkra. Ezért is tekintettem kiemelten fontos feladatomnak a költségvetés készítésében való tevőleges részvételt. Az elmúlt hetekben ez tette ki napi munkám na­gyobb részét, ezért vállaltam a megszokottnál kevesebb köz- szereplést, s ezért nem tud­tam részt venni több fontos nemzetközi fórumon sem. Azt hiszem, megérte. Végül, engedjen meg még egy mondatot: minél nehe­zebb körülmények között élünk (természetesen ez csak egy határig igaz), annál több nagyszerű gondolat, ötlet és gyakorlat születik. A kényszer kedvező hatása ez, s ezért le­hetünk optimisták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom