Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-15 / 39. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. február 15., szombat A kistermelőket az első helyre tette Igazgatói programot készített a húskombinát válságmenedzsere Schmidt Ottó: kevesen maradtunk, akik képesek és hajlandók végigvinni a kibontakozást (Folytatás az 1. oldalról) — Baranyai születésű vagyok, — kezdte a bemutatkozást. — Eredeti szakmám bányász. 1959-ben a bányaipari technikumban érettségiztem, és 12 évet töltöttem föld alatt az uránbányában. A fizikai munka minden területét megismertem. Közben továbbtanultam: 1983-ban szereztem diplomát a közgazdaságtudományi egyetemen, tavaly pedig szakközgazdászi képesítést kaptam. A bánya után Somogybán, Zalában, és Baranyában tevékenykedő MÉH vállalat igazgatója lettem. Ezt a beremendi cementmű gazdasági igazgató posztja követte hat éven át. Ténykedésem eredményei: ez az egyetlen talponmaradt cementmű az országban. Tavaly augusztusban megkerestek a húskombinát akkori vezetői, és megbíztak a válságmenedzseri feladattal. — Március végéig kötöttünk szerződést a vállalat pénzügyi problémáinak kezelésére, megoldására. A válságról, annak mélységéről előre nem tájékoztattak. Az állásközvetítő „fejvadász” úgy ajánlotta ezt a lehetőséget, hogy olyasmit tanulhatok még hozzá az ismereteimhez, amit ma Magyarországon nem tanítanak. Ki juttatta oda? — A kívülről jött embert, aki nem szakmabéli, mi késztette arra, hogy megismerve a valóságot mégis vállalja az igazgatói pályázattal a kihívást? — A céget 2,2 milliárd forintos adóssággal vettem át. Ki vitte oda? Mezőgazdasági végzettségű, netán belső ember? Az egyik kft 4-500 millió forint veszteséget halmozott fel. Ki juttatta oda? Belső ember. Éz történt egy másik kft-nél. Ki vitte oda? Szakember. A menedzselés területén teljesen mindegy, hogy mit gyártunk. Van ráfordítás, van árbevétel és valamilyen gazdasági közegben működik. Ezt a mechanizmust kell működtetni. Gazdasági egységet a gazdasági törvények szerint kell vezetni. A menedzsernek azokra a területekre amelyekhez nem ért, ki kell válogatnia a megfelelő embereket. — Létezik akkor a „csapat” a húskombinátnál? — Az összetétel megfelelő, de tagjának számát tekintve kicsi ez a csapat. Kevesen maradtunk akik képesek és hajlandók végigvinni a kibontakoztatást. Közös nevezőnk csak annyi, hogy bízunk a cég megmenthetőségében, és egymásban. — A kinevezéssel együtt a várt „pénzsegély” elmaradt. Mi kell még a vállalat megmentéséhez? — A pénz sajnos alapfeltétel. Ha nincs pénz, akkor felesleges csinálni bármit is. Ezzel azonos hangsúlyú az, hogy hatékonyan tudjuk működtetni a vállalatot, Felülvizsgálni az irányító és végrehajtó szervezetet egyaránt a felesleges részeket le kell bontani, mert csak így lehet gazdaságos termékkel megjelenni a piacon. A többlet terhek további viselése a húskombinát halálát jelentenék. — Van már diagnózis. Jöhet hát a beavatkozás, a műtét? — Ha pénzhez jutunk, két három hónap kell ahhoz, hogy a rendszer feltöltődjön. Ennyit kellene finanszírozni, hogy a beérkező pénzekből már fenntarthassa magát a vállalat. Ezzel párhuzamosan kell megtenni a hatékonyságra utaló intézkedéseket. Pénzforrás — Mikorra és honnan reméli a termelés beindításához a pénzt? — Előrehaladott tárgyalásaink alapján mondhatom, reményeink vannak. Focinyelven szólva, az a gól, ha a labda a hálóban van, addig csak helyzet. A menedzselés és kezelés szempontjából három harmadra osztható az adósságállományunk. Egy- harmad kiváltható részvény formájában, ha a termelő hitelezőink ebbe beleegyeznek, ezt kiegészítve saját eszközeinkkel. Egyharmadra hosszú- lejáratú hitelt próbál szerezni a privatizációt végző partnerünk. A harmadik harmad lenne az exportmegelőlegezési hitel, aminek csak akkor lesz értelme ha az első kettő már megvan. Bármelyik harmad elmaradása, kiesése folytán már csak a csodában reménykedhetünk. A folyamatnak 3-4 héten belül ki kell alakulnia. — Nem kerülhetjük meg a kérdést. Változatlanul kérdések özönével árasztanak el minden fórumot a kistermelők elmaradt pénzeiket követelve. Mikor rendezi ezeket az adósságokat a húskombinát? — Ha az előbb említett első kétharmad rendelkezésünkre áll, akkor az első a kistermelői adósságállomány rendezése. Ehhez kell a számlavezető bank megértése, hiszen ő is ugyanolyan hitelező mint bármelyik kistermelő. A különbség csak annyi, hogy a bankkal szemben mintegy 3300 ember várja az őt megillető jussát. Bízom benne és úgy látom, hogy a bank is kedvezően áll hozzá elképzeléseinkhez. A helyzetet örököltem, átérzem a mögötte feszülő tragédiát, de vállalom. — Miként vélekedik a rövid idő alatti ekkora eladósodásról? — Amikor idekerültem, nem értettem a vezetésnek azt a koncepcióját, hogy a lehető legjobban eladósítják a céget, mert úgy könnyebb privatizálni. Ez közgazdaságilag lehetetlen. A vállalat ugyanis akkor sem kellett, amikor 2-300 millió forint nyeresége volt, 30 millió dollár exportbevétel mellett. Ki hiheti, hogy most a 2 milliárd forintos adóssággal valakinek kell. Az élet megválaszolta akkori kérdéseimet. Ha felszámolják a vállalatot, akkor a jelenlegi törvények szerint sorbaállítják a követelőket. Első helyen a bank, de ma a bankkal szembeni tartozásunk több, mint az egész vállalat könyvszerinti értéke. A termelőknek tehát semmi sem jut, hiszen a bank sem kapja vissza a teljes hitelállományt. Aki viszont megveszi a vállalatot, az az újraelőállítási érték 20-30 százalékáért megkapja. De már nem a 2,2 milliárdos (Fotó: Király J. Béla) adóssággal. Ez ellen küzdünk. Alakítsuk részvénytársasággá bevonva a termelőt, és vegyünk igénybe annyi idegen tőkét, amennyit vissza is tudunk fizetni hatékony munkával. Csak ezt követően döntsük el, hogy milyen mértékű külföldi tőkét veszünk igénybe. Ezt vállaltuk, kizárólag erkölcsi alapon. Akkor senki sem szólt, amikor azok az emberek, akik megzuhan- tották a vállalatot emelt fővel távoztak. Most bennünket fanatikusokat enyhén szólva nem szeretnek. Központi irányítás — Az átalakulás első teendőit a megbízott igazgató már elvégezte. Mi most a folytatás? — Elkezdtük a központi irányítás megvalósítását. Sem jogilag, sem pénzügyileg nem maradhatnak fenn a kft-k, hiszen felélték a vagyonukat. A pénzügyi és termelésirányítási területen már Richter Sándor igazgatása alatt elvégeztük ezt a feladatot, most jön a kereskedelem. — Ha minden az elképzelései szerint alakul, mikor támadhat fel haló porából a húskombinát? — Időpontot nem tudok mondani, inkább átfutási időt. Ha megszerezzük a pénzügyi forrásokat és március végére el tudunk indulni, akkor még mintegy két hónap kell a felfutáshoz. Őrület vár ránk a beindulás után is, hiszen az egyre élesedő árversenyt is bírni kell majd, olyan körülmények között, hogy az elődök megölték ezt a piacot is. Mindentől függetlenül első a szállítóink kifizetése. — Elterjedt a híre egy kormánybiztos kinevezésének is. Mi tud Ön erről? — Szó sincs erről, de az is biztos, hogy egyikünk sem vállalta volna kormánybiztos felügyelete mellett a munkát. Mészáros Tamás SZÜKSÉG VAN MÉG A KÉSZÜLTSÉGRE Megszüntettek egy rakétás dandárt Keleti György: „Nagy felelősséget vállalt a hadsereg” A múlt hét végén Ádándon, az MDF Akadémia és a helybeli Népfőiskola vendége volt Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője. Előadása után válaszolt kérdéseinkre. Reggeli jelentés — Mostanában, úgy tetszik, többet foglalkozik a közvélemény a hadsereggel, mint régebben. Mi ennek az oka? — Az elmúlt negyven évben a Varsói Szerződés megalakulása óta a magyar honvédség önálló tényezőként nem szerepelt, hiszen ez az akkor Néphadseregnek nevezett katonai szervezet egy hatalmas tömbbe integrálódott. Nem volt önálló elképzelése, de maga az ország, amelynek védelmére hivatott, sem volt szuverén. Az ismert változások után nagy felelősséget vállalt magára ez a hadsereg, és nekem az az érzésem, hogy nemcsak a jugoszláviai helyzet járult hozzá a honvédségről alkotott kép pozitívvá válásához, de kétségtelen, hogy a lakosság a múlt évben értette meg, mit jelent egy önálló ország polgárának lenni, aki követelményeket támaszthat a hadseregével szemben. A jugoszláv helyzet ezt a folyamatot gyorsította. Különösen a déli határvidéken, Somogy megyében. Köztudott: annak dacára, hogy a múlt év végén a tizenötödik tűzszünetet is megkötötték a harcoló felek, még mindig vannak köztük kisebb-nagyobb súrlódások; ezért a magyar katonai vezetés nem vonta vissza azokat a megelőző védelmi jellegű intézkedéseket, amelyeket a jugoszláv polgárháború közvetett veszélye miatt volt kénytelen bevezetni. A döntés helyességét az is bizonyítja, hogy sajnos szükség van még az említett készültségre. Például éppen ma reggel a katonai vezetés egy olyan jelentést kapott, amelyből megtudhatta, hogy tegnap a légierő készültségi gépét első fokozatba kellett helyezni (felszálltak vele), mert egy jugoszláv repülő megközelítette a Magyar Köztársaság államhatárát. Nem a tíz kilométeren belül ugyan, de mégis megelőző intézkedésre volt szükség. — Képzeletben vessünk egy pillantást Európa pár évvel ezelőtti katonai térképére, majd hasonlítsuk össze a mostanival! Mit látunk? Egymással szemben — Nos, még létezett a Varsói Szerződés, amikor a Magyar Köztársaság képviselői kijelentették Moszkvában, a VSZ Politikai Tanácskozó Testületé előtt, hogy tárgyalások révén ki óhajtunk lépni a Varsói Szerződésből. Ez 1990 nyarán történt. Az előző időszakot nézve, volt egy „klasszikus” állapot, amikor két hatalmas katonai szerveződés állt egymással szemben, mégpedig hatalmas erőkkel, óriási katonai arzenállal, mely katasztrófával fenyegette a világot. Bizonyos számítások szerint 7-7,5 millió katona állt fegyverben, ez egy kis magyaror- szágnyi létszám a gyermekeket leszámítva, egyszóval döbbenetes erő. Nálunk az akkori propaganda úgy tüntette fel a Varsói Szerződést, mintha az kizárólag védekező, a NATO pedig agresszív jellegű szervezet volna; ma már köztudott, hogy a NATO semmiféle agresszív tervet nem „dédelgetett”, s hogy a Varsói Szerződés volt az, amely elgondolásaiban, szervezeti felépítésében, technikájában támadó jelleget képviselt. Jó pár évvel ezelőtt Berlinben egy VSZ Politikai Tanácskozó Testületi ülésen elfogadták a Varsói Szerződés úgynevezett védelmi doktrínáját, amely csak kifejezésében volt védelmi, mert támadó csoportosításokat, fegyverzeteket tartalmazott. Rossz szándék nélkül — Ez természetesen a mi hadseregünkre is vonatkozott. — Igen. Noha a mi hadseregünk volt a legkisebb a VSZ-en belül, nálunk is megszüntetett a jelenlegi kormányzat egy rakéta tüzérdandárt, melyhez 300 kilométer hatótávolságú rakéták tartoztak, s erre a fegyverre, bizony, csak ráfog ni lehet, hogy védekező jellegű. Továbbá kivontunk a rendszerből több száz harckocsit, s több száz olyan tüzérségi eszközt, melyek szintén támadó fegyverek voltak. A magyar honvédség mára — szervezetében — eljutott oda, hogy az említett agresszív szándékot nem tükrözi, a Varsói Szerződés ilyen jellegű örökségét sikerült felszámolni. Területi elhelyezkedésében még nem, hiszen ez pénzkérdés. Korábban a Dunántúlra koncentrált katonai alakulat-elhelyezkedést, mely nyilván a nyugat ellen irányult, úgy kell megváltoztatni, hogy minden irányból biztosítani tudjuk szükség esetén az ország védelmét. Hangsúlyozom: szükség esetén. Ez nem azt jelenti, hogy új ellenségeket keresünk, vagy kreálunk. De egy reális, arányos területi elhelyezkedésre szükség van. — Köszönöm a véleményét. Szapudi András
