Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-14 / 38. szám

1992. február 14., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Mind több gyerek szorul segítségre Pedagógusiét bizonytalan • •• a jovo A minap bemutatta a Ma­gyar Televízió a Magyar Köz­társaság új pénzérméit. A ter­veket hazai és külföldi szak­emberek bírálták el. A néző közben arra gondolt, hogyan fialtathatná csekélyke apróját. Ha másban másképpen is ál­lunk, ötletekben még gazda­gok vagyunk. Ajánlotta is egyik ismerősöm, a jó porha- nyós földre vessük el megta­karított forintjainkat, hátha ki­kelnek. Jön még a késő téli, kora tavaszi fagy, mire kikel­nének tíz-húszfilléreseink, ki­vonnák azokat, mert jön az új. Mindenki számol, még az is, aki az általános iskolában megbukott matekból. Számol­nak az intézmények fenntar­tói, így az önkormányzatok is-, hogy hány pedagógust tudnak megfizetni: czi úgy is mond­ják. hány tanítóid, tahárra lesz szükség ái ÚJ tSRÉVbéR. A lé- ÍVé§ ŰcM8H8£. Kevesebbén ognak tanítani, mint az idén. mlf 8 íáfiév végéR élbbcsátá- R8k néhányat, mája augusz­tusban követik őket mások a munkanélküliek táborába. Jó, hogy vannak az ember­nek olyan ismerősei, akik — nem panaszképpen — el­mondják a véleményüket. Ka­posvári gyógytestnevelő me­sélte: a munkájára egyre na­gyobb szükség van, mind több gyerek szorul a segítségére. Már a gyógytestnevelő sem csak gyógytestnevelő. Nem­csak a testtel, a lélekkel is fog­lalkoznia kell, és a hangsúly egyre inkább az utóbbira esik. A családi gondokon, amelyket a gyerek bevisz az iskolába is, a pedagógus is igyekszik a maga módján segíteni. Úgy, hogy megértőbb a gyerekkel, segítőkészebb, azzal, hogy többet foglalkozik egyénileg a rászoruló nebulókkal. És nemcsak a gyógytestne- yelő tapasztalja, hogy megnö- /ekedett a pedagógusok fel­adata, munkája. A munkanél­küli szülők gyereke nehezeb­ben „kezelhető”, a reggel éhe­sen érkező diáknak korog a gyomra, szédül, nem érzi jól magát — nem elég neki a szellemi táplálék, ebédelnie is kellene. Igaz, néhány évig csökkenő gyereklétszámra lehet számí­tani az iskolákban, van, aki ezért úgy számol, hogy keve­sebb pedagógus is elláthatja a feladatot. Talán még tanter­mek is fölszabadulnak, a vál­lalkozó iskola ezeket bérbe is adhatná. Az eddigi, a mostani magas osztálylétszámok csökkennek, kevesebb tanuló jut egy pedagógusra. A hiva­tását komolyan vevő tanító, tanár, ha nem fenyegetné a munkanélküliség veszélye, arra gondolhatná, Rd^jf 8féd; hiényesebb munkát végez íétne. többét foglalkozhatni} ánulöiva', áz Iskola minőségi tlbbcsájóképessége jlvuí- latnä. Az esetlegesen felsza- 38ÖÜI§ .termekkel jfll, ißRfR- ietne? A tanórán kívüli foglal­kozásokon ezek is hasznosít­hatók, tágabb teret kaphat a minden oldalú tehetséggon­dozás a metematikától, a bio­lógián át az ügyességet pró­bára tevő munkálkodásig. Kevesebb pedagógusra van szükség? A jelen anyagi szá­mítások szerint igen, a jövőt szem előtt tartó oktatásnak és nevelésnek — ezt pedig már sejteti is a készülő új oktatási törvény — a nevelői létszám megállapításában is az opti­mumra kell törekednie. A minap Kaposváron meg­rendezett nemzetközi peda­gógiai tanácskozáson elhang­zott előadások is azt bizonyí­tották számomra, bőven van mit tennie a magyar oktatás­ügynek abban, hogy megfe­leljen az európai mércének. Az értékteremtő, emberköz­pontú iskola követelményei­nek. Horányi Barna Teaültetvények a vasút mellett Egyik megbeszélésünkön — még Pekingben — köntör­falazás nélkül kijelentettem: az út neheze Dél-Kínában vár ránk. Magam sem gondoltam mennyire igazam lesz. A délre szánt, alaposan megpakolt hátizsákjainkkal jú­lius 26-án este átnyomultunk a pekingi pályaudvar előtt vára­kozó tömegen. Csak rövid megnyugvást találtunk a nem­zetközi váróteremben, ahon­nan a Peking-Kanton között közlekedő vonathoz vergőd­tünk. Bizony senkinek nem kí­vánom, hogy 30 Celsius-fokos hőségben éjfél körül egy zsú­folt, mozgó vonaton 25-30 Pasztellpróféta filozófus Horváth János Milán alkotásai a Toldi iskola aulájában A kaposvári Toldi-lakótelepi Általános Iskola és Gimná­zium, bár feladatai közt nincs meghatározva, kiállításokat szervez rendre az aula sok­színű világában. Sokszínű, mert a gyerekek szárnypró­bálgatásainak eredményei, életük és élményeik lenyoma­tai öltöztetik díszessé a kör­nyezetet. A látványgazdag térben most egy kaposvári születésű festőművész tizen­egy alkotása kapott helyet. A számtalan egyéni kiállí­tást megélt művész tárlatát a megyeszékhely szülötte, Czinkotay Frigyes festőmű­vész ajánlotta a megjelentek figyelmébe a minap. S hogy a gyerekek számára egy „szimpla” tárlatlátogatásnál többet nyújtson az esemény, a két művész rendhagyó tanóra keretében igyekezett megfe­lelni a nebulók kíváncsiságá­nak. Horváth János Milán a Pécsi Tanárképző Főiskolán, majd ezt követően a Képzőművé­szét! Főiskolán,, szerzett tílb- fefflit: 1§?í-í0l MíP§ÉÉ Alánig; ilfprtg mm a vi- F8s„ mm i mm mmM\ arjit: AltoiiWfi bIsBISfBih a pasztelltechnikát részesíti előnyben, tematikájában meg­figyelhető egy-egy emberi as- pekttís iránti fogékonyság, IHteiyik ár) — Sálitek áltái s — klitfliitóH; Hangsúlyosan eleHnik Bieg ímihkáiBáB; lyefl I Bőlfcselet i^iíetetét megszemélyesítő elmélkedő, A filozófus, a (valamely) isten (valamilyen) tanait hirdető, A próféta, és Kodály. Akinek illte 6ÍR8B§F§Í§F0§R liílk I BikiFiteiifi paBirdh. vigy egyszerűén Bllk Alvillffllte) Mtámtótt, á „kék-BIFősbáH” (Fotó: Gyertyás László) elmerülő (Elmerülés). A kiállí­tás, HöBrltH Jáhoi MlilH paszteiljeinek tárlata rttárcius 6-ig VáHÍ át éraikléBőkiC ffliJHkäRIBBkBR Ö-16 BFIig. (Ba-sa) _______________________l________: J eles napok Bálint és Valentin napja A magyar Bálint név a latin Valentinusból származik, eredeti jelentése: erős, egészsé­ges. Február 14-én a római katolikus kalendá­rium Bálint (Valentin) püspökre, az itáliai óke­resztény vértanúra emlékezik. Legendája sze­rint egy pogány fejedelem vak leányát meg­gyógyította, hogy bebizonyítsa a keresztény hit erejét. Arról is nevetes volt, hogy „megszállot­takat”, nyavalyatörősöket is gyógyított, ezzel van összefüggésben, hogy egykor az ilyen be­tegségben szenvedők — a baj elhárítása céljá­ból — a nyakukban úgynevezett „bálintkeresz- tet”, „frászkeresztet” hordtak. Fontos ez a nap a tavasz közeledte szem­pontjából is. A horvát néphit szerint a madarak ekkor tartják menyegzőjüket, a verebek páro­sodnak, és megkezdik a fészekrakást. Sokfelé azt is megfigyelték, hogy „Bálint hívja vissza a vadgalambokat”. Amikor még kotlós keltette ki a tojásokat, ezt a napot tyúkültetésre különösen alkalmasnak tartották. Talán a farsangolás vidámsága és a tavasz éledésének öröme tette ezt a napot Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a szerelmesek és a szeretet napjává. Ez a szokás néhány éve hozzánk is átterjedt, és évről évre több követője akad. Ilyenkor a szerelmesek „Valentin-ajándékot” adnak egy­másnak, de alkalom ez arra is, hogy mások is a szeretett vagy kedvelt ismerősüknek üdvözlő­lapot vagy ajándékot küldjenek. Nem az ajándék értékén van a hangsúly, ha­nem a saját kezű készítésén, a piros színű csomagoláson, a szeretet egyszerű kinyilvání­tásán. Nálunk is megjelentek a Valentin-napi üdvözlőkártyák, a romantikus ízlésűek és a tré­fás kedvűek is találnak kedvükre valót. A szere­lem napjának jelképe a piros szív és a piros ró­zsa. (Király) Kitüntetések A Magyar Köztársaság el­nöke Halmos László zene­szerzőnek művészi életútja el­ismeréseként a Magyar Köz- társasági Érdemrend Közép- keresztje kitüntetést adomá­nyozta. Nagy Gyula muzeoló­gusnak életműve elismerése­ként és dr. Timaffy László néprajzkutatónak, a honisme­reti mozgalom szervezésé­ben, valamint a Szigetköz és a Rábaköz néprajzi kutatásában elért eredményeiért, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést adományozta. A Magyar Köz- társasági Érdemrend Kiske- resztjét Buday Péter karnagy és Polányi Imre ny. gimnázi­umi tanár kapta a magyar kul­túra érdekében kifejtett mun­kássága elismeréseként. A kitüntetéseket Göncz Ár­pád tegnap adta át. UTAZAS A MENNYEI BIRODALOMBAN A kínai vonat kg-os hátizsákkal egyensú­lyozzon. A zsúfoltság egyébként tel­jesen érthető. A hálófülkék (azért hívom így, mert ajtajuk nincs, a vagon folyosójától nem különítik el) 6 személye­sek. A fülke mindkét oldalán 3-3 fekvőhely egymás felett. A hátizsákomnak már csak az alsó fekhely alatt jut hely. Nem egyszerű a legszük­ségesebb holmikat egy fek­vőhely alá beszorult háti­zsákból kivarázsolni. Ráadá­sul gyorsan. Ugyanis megje­lenik a kalauz — aki láthatóan a kocsi parancsnokának te­kinti magát — és közli igen katonásan: 5 perc múlva vil­lanyoltás. Vitának itt nincs he­lye. A parancsnok szót nem véletlenül használom. A vo­naton nemcsak rendőrség van, hanem az utasok közül — önként jelentkezéses ala­pon — segéderőt is szervez­nek. Állítólag a lopások meg­akadályozására. A rendszer működése még bizonyára ki­sebb zökkenőkkel jár, lega­lábbis ezt látszik bizonyítani, hogy a kínai utasok csomag­jaikat kerékpárzárral bilincse­lik a csomagtartóhoz. Minket nem érhet vád, egészen ad­dig komolyan vettük, hogy nem lopnak, amíg egy háti­zsákunkat ki nem emeltek a nyitott ablakon. 6.30-kor a kínai rádió híre­ire ébredtünk, majd reggeli tornát sugárzott a rádió. Kb. egy óra múlva a rádiót kikap­csolták. Szégyellem beval­lani, de elég renitensek vol­tunk ahhoz, hogy később, ahol nem lehetett a rádiókat kikapcsolni, néhányat üzem- képtelenné tettünk. Itt egyébként nem a nem­zetközi vonaton már meg­szokott körülmények vannak. Légkondicionálás természe­tesen nincs, a ventillátor meg csak akkor működik, ha áll a vonat. Pedig erre nagy szük­ség lenne. Ahogy Vuhan felé tartunk, a hőség egyre foko­zódik. (Vuhan és környéke az ország legmelegebb része.) Délután, amikor már a vagon falai felforrósodnak — a nap­sugarak egész napos gyilkos sugárzása miatt — és amikor a pályáján lefelé mozgó nap az ablakokon keresztül min­denhol utoléri az utasokat, egyesek teljes apátiába sül­lyednek, mások vizes törül­közőbe bugyolálják magukat. Nem sokáig, mert természe­tesen a vagonok vizes tartá­lyaiból egymás után fogy el a víz. Ezekben az órákban leg­féltettebb kincsem a termosz, amelyben hideg üdítőt tartok. A táj egyre inkább megvál­tozik. Egyre uralkodóbb lesz a rizs, amely harsogóan üde­zöld. Itt már a teraszos műve­lés miatt kanyargós gátak há­lózzák be a tájat. Van ahol le­aratták (itt sárga csonkok áll­nak ki a vízből), van ahol ép­pen ültetik a palántákat. A ta­laj megmunkálását bivalyok­kal végzik. Délután átkelünk a Jangcén. A felszínt minden­hol vörös málladék fedi, a mészkőhegyek koszorújában egyre meghatározóbbak lesznek a poljék (mészköves területek nagyméretű lefo­lyástalan mélyedése). Egyre jellemzőbb lesz a bambusz. Július 26-án itteni idő sze­rint 22 óra körül megérkez­tünk Hengyangba. Ezzel végkép elszakadtunk a hazá­tól (eddig szólt Budapesttől a jegyünk). A város olyan Szombathely nagyságú, kivi- lágítatlan, ahol nem sok eu­rópai látható. Néhány száz méter után egy kifőzdéhez érkeztünk. A kifőzde teljes személyzete megmozdult. Hajlongtak, rohangáltak, a kínai vendégek alól kiszedték a mi hokkedliainknak (csak kisebbek) megfelelő széke­ket. Egy 12 év körüli srác minden egyes hokkedlit letö­rölt és boldogan beszélt, be­szélt. Volt hűtőjük, benne hi­deg sör és üdítő. A hátizsá­kokat a sarokban halmoztuk fel, mi előttük elhelyezked­tünk és ittunk, csak ittunk, amíg a hűtő hideg italkészlete ki nem fogyott. Ekkor pillantottam körül és alaposan meglepődtem. A ki­főzde ajtó nélküli bejáratánál már több száz főnyi tömeg bámult minket. Sokan elmen­tek, de újabbak jöttek. A kör­nyéken villámgyorsan elter­jedt a hír, idegenek vannak a városban. Július 27-én 0.20-kor indultunk tovább Gu- ilinba. Szerencsére nagyon rendes kalauzzal hozott ösz- sze bennünket a sors. Az éj­szaka egyetlen eseménye, hogy Zoltán figyelmeztet: az egyik kínai utas (hölgy) pa­nasszal fordult hozzá. Állító­lag szemérmetlenül viselked­tem, mert a trikóm kissé fel­csúszott a hátamon. (Azonnal tettem róla, hogy a helyi szo­kásrendet ne sértsem.) Dr. Veress Márton

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom