Somogyi Hírlap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-11 / 35. szám
1992. február 11., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Megkezdődött a beiskolázási csúcs SÜH Menekülttáborokat látogatott 150 ezren végeznek A pályaválasztás kényszerhelyzet Floirat asszony magyar barátai Gyógyszerészek határok nélkül — Járt Eszéken és Vinkovciban Marie-Jose Floirat asszony a már rendezett gyógyszerekkel (Folytatás az 1. oldalról) — Milyen iskolatípusokban jobb a felvételi esély? — A hagyományos alaptantervű gimnháziumokban. A felvételeket követően is megmaradó üres helyeket az ön- kormányzatok koordinációs irodái tartják nyilván, ők helyezik el a jelentkezőket. — Melyek a legfelkapottabb iskolatípusok? — A közgazdasági, a vendéglátóipari, az idegenforgalmi szakközépiskolák, a gimnáziumok közül pedig az „elit” gimnáziumok, a kéttan- nyelvűek, valamint azok az egyházi és magángimnáziumok, amelyekben az államilag előírt tanterven felül némi tudástöbbletet is kapnak a diákok. A szülők úgy gondolkodnak, hogy az a szakközépiskola a legjobb, amelyik a legtöbb papírt adja: ezek pedig a szakmunkásokat’képző szak- középiskolák, illetve az arra épülő technikumok. Ezekben a negyedik év végén a gyerek megkapja az érettségit, mellé a szakmunkás-bizonyítványt, az ötödik év végén pedig a technikusi minősítésről szóló papírt. Öt év alatt tehát három bizonyítvány — (nagyobb az esély az elhelyezkedésre. — Várhatóan kik lesznek a leghátrányosabb helyzetben? — A „sima” gimnáziumot végzett lányok, akiket nem vettek fel az egyetemre. Az a több mint százféle szakma, amelyet érettségi után el lehet sajátítani, elsősorban fiúknak kínál továbbtanulási lehetőséget. — Országosan milyen beiskolázási gondok tapasztalhatók a szakmunkásképzésben? — A pályaválasztás kényszerhelyzetet teremt gyereknek és szülőnek egyaránt. Ma ugyanis senki nem tudja megmondani, hogy öt év múlva melyik lesz a gazdaság húzó ágazata, milyen szakemberekre lesz szükség a jövőben. Időt kell tehát nyerni, s ezt az egy-két évnyi időnyerést a tanulásra kell fordítani. — Milyen új iskolatípusokkal találkozhatunk az idén? — A változások elsősorban a speciális szakiskolákat érintik, és abból a kényszerhelyzetből adódnak, hogy az új oktatási törvényben a tankötelezettségi kor határa a 16. év. Ez azt jelenti, hogy az általános iskola elvégzése után még be kell iratkoznia a gyereknek valamelyik középfokú tanintézetbe. Az ő számukra jöttek létre a speciális szakiskolák, közülük a legjobbak minden bizonnyal ki fogják nőni magukat, akár az elit iskolák sorában is bekerülhetnek. — Említene néhányat a speciális szakiskolákban elsajátítható szakmákból? — Vannak farmerképző, gazdaasszonyképző, háziasszonyképző, népi kismesterségeket — kézi és gépi hímzést, szövést, fazekasságot, bőrmüves szakmát — tanító iskolák. Tanulhatnak a lányok csecsemőgondozást, háztartási gazdaságtant, házi betegápolást, elsősegélynyújtást, mezőgazdasági alapismereteket. Az önkormányzatok gondoskodnak mindazoknak a gyerekeknek az elhelyezéséről, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak a középfokú intézménybe bejutni. (Újvári) Nem kis gondot okozott gyógyszerészeinknek az egykori jugoszláv menekültek megsegítésére érkező különböző gyógyszersegélyek feldolgozása. Elkelt tehát a külföldi segítség is. Három hete érkezett Kaposvárra dr. Marie-Jose Floirat Larcher asszony, a francia Pharmaciens Sans Frontiéres nevű szervezet tagja. Itteni munkájáról, tapasztalatairól kérdeztem. — Elsősorban egy elosztóközpont kialakítása volt a feladatom. Ehhez először a Népjóléti Minisztérium engedélyét kértem. Utána kezdhettem dolgozni a Somogy Megyei Gyógyszertári Központban. Nagy segítőkészséget tapasztaltam. Szeretném külön megköszönni dr. Győrbíró Árpád, dr. Kapolka Pál és dr. Koncz Gábor segítségét. Munkámhoz tartozott a menekülttáborok látogatása. Nemcsak Somogy, hanem Baranya megye táborait is felkerestem. Az orvosok tapasztalatai érdekeltek legjobban —, hogy, milyen gyógyszereket tudnak leginkább használni, s mire lenne szükségük. Tájékozódtam, hol mennyien vannak, mennyi a gyermek, a nő, az öreg. Fontos ez, hiszen a küldemények egészségügyi és higiéniai termékeket is tarTARLAT Horváth János Milán festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás ma Kaposváron a Toldi-lakótelepi általános iskola és gimnázium aulájában. A tárlatot Czinkotay Frigyes festőművész ajánlja a közönség figyelmébe ma délelőtt fél tizenegykor. A kiállítás március 6-ig látogatható. talmaznak. Elmondhatom, úton van már az a szállítmány, amilyet éppen az én „jelentésem” alapján állítottak össze, és a szükséges gyógyszereket tartalmazza. Elutaztam Horvátországba, Eszéken és Vinkovciban jártam. Fölkerestem a kórházakat. Nagyon szomorú látványban volt részem, különösen Vinkovciban, ahol a kórház épületében súlyos károk keletkeztek. Ott is az érdekelt, hogy milyen készítményekkel Bár az influenzajárvány miatti kényszerű elzártságot nehezen viselik, a két újszíves állapota változatlanul kielégítő. Szabó Zoltán professzor, az Ér- és Szívsebészeti Klinika nyugalmazott igazgatója elmondta: a több mint egy hónapja operált Schwartz Sántudnánk a gyógyító munkát segíteni. — Úgy tudom, hogy segített a gyógyszerek osztályozásában. — Valóban. A mi szervezetünk igyekezett a szakmai szempontok figyelembevételével küldeni a segélyeket. Sajnos, nem mindenki tett így, az ömlesztve érkezett gyógyszerek sok gondot okoztak magyar kollégáimnak, szükségük volt a segítségre a rendszerezésben. Mondhador egyszer már elhagyhatta az intenzív osztályt, ám az influenzajárvány miatt újra visz- sza kellett költöznie. Ennek Koncz ’Antal, a 3 hetes újszíves örült igazán, aki sorstársát így újra a közelben érezheti. Ha az influenzajárvány miatti fertőzésveszély elmúlik és a tóm az itteni munkámnak ez volt a legnehezebb része. — Itt-tartózkodása más eredménnyel is járt. — Dr. Kapolka Pálnak, a megye tiszti főgyógyszerészének köszönhetően létre kívánjuk hozni immárom Magyarországon is a „Gyógyszerészek Határok Nélkül” szervezetet. Ő vállalta a szükséges engedélyek beszerzését, a munka szervezését, felajánlotta telefonját, telefaxát és szükség esetén az ANTSZ szolgálat Somogy Megyei Intézete tiszti gyógyszerészi hivatalának gépkocsiját is. — Miben látja e szervezet jelentőségét? — Ez a szervezet 1985-ben alakult. Csak Franciaországban 4000 gyógyszerész tagunk van. A világon nagyon sok országban jelen vagyunk. A munkánk fontosságát abban látom, hogy mindig ott segítettünk, ahol a legjobban kell. Ne csak háborús helyzetre gondoljon, hanem arra is, ha valahol országos gyógyszerhiány van, akkor hatékony segítséget nyújthatunk. — Ón most elutazik. Visszatér még hozzánk? — Most másik kollégám lép a helyembe, de mint magánember mindenképpen, hiszen barátokra találtam itt, szívesen jövök vissza. Szöveg és kép: Kovács Tibor szerv kilökődésének veszélye továbbra sem fenyeget, Schwartz Sándort két hét múlva átszállítják az Orvostovábbképző Egyetemre. A végleges hazatérésig ott, a transzplantációt megelőző kezelésének színhelyén kell még egy hónapot eltöltenie. Újszívesele „karanténban” Pekingbe késéssel, helyi idő szerint 6.30 helyett 11.30-kor érkeztünk. Nagy megkönnyebbülésünkre Zoltán, a kínai kísérőnk szorgalmasan várakozott ránk. A pályaudvaron nem voltak sokan, de a pályaudvar előtti téren lépni is alig lehetett a várakozóktól, az árusoktól. Ennek oka egyszerű, Kínában nagyon sokan szeretnének utazni, a jegyet azonban a pályaudvarra belépésnél is, majd innen a vonathoz kilépés esetén is fel kell mutatni. Ráadásul a vonatok ritkán indulnak. Egyirányba induló két vonat között több nap is eltelhet. Először tehát meg kell szerezni a jegyet, majd ki kell várni a vonat indulását. Peking él, fejlődik, lüktet, pezseg, gyakorlatilag néhány éjszakai órát leszámítva a nap majdnem mind a huszonnégy órájában. Rengeteg az új épület. A város még ha zsúfolt is, emberközpontú, az emberért van. Peking teljes területe mintegy 20 ezer- négyzetkilométer-város területére esik a Nagy Fal is — amely azonban két részre különül: egy belső övezetre, amely sűrűn beépült és kerületekre oszlik. Itt mindenhol *A szerző kínai és mongóliai útjának visszaemlékezéseit közöljük több folytatásban. Az általa vezetett — főiskolai hallgatókból és tanárokból álló — csoport utazása mintegy 40 napig tartott. UTAZÁS A MENNYEI BIRODALOMBAN Ismerkedés Pekinggel sokan vannak, óriási a forgalom. A különbség csak annyi, hogy az utcákon sokan vannak, az autóbuszokon még többen, a frekventált helyeken, pl. a Tiltott Városban még ennél is többen. A központi részt járások övezik. Ezeknek csak a központjai — a járási székhelyek — zsúfoltak, melyek között mezőgazdasági területek helyezkednek el, elszórtan lakóépületekkel. Valósággal ledöntött a lábamról a mintegy 35 Cel- sius-fokos hőség, amely igen magas páratartalommal párosult. A megérkezéstől kezdve közel 3 héten keresztül szinte egy perc megállásom sem volt, a hőség valósággal üldözött, mindenhová elkísért. Hőség volt nappal, hőség éjszaka, hőség az utcákon és a járműveken. Érkezésünk utáni első teendőnk volt a helyjegy és a hálókocsijegy megvétele Pekingtől Hengyangig. Ezután elfoglaltuk a szállodánkat, ahova Zoltán édesapja egy autóbusszal szállított bennünket (autóbuszsofőr az egyik pekingi egyetemen). A szálloda kifejezetten külföldiek számára készült, így lakói között természetesen rengeteg a lengyel. (A lengyelek élénk kereskedelmi tevékenysége Kínát is elérte, bár újabban állítólag vízumköteles az ország számukra.) A szállodánk nem mérhető Peking komoly szállodáihoz, ahol még a WC-ben is kiszolgáló személyzet van. (Ők minden egyes látogatót elkísérnek az igényelt helyre, majd a kézmosás után csipesszel nyújtják át a papírtörülközőt.) A mi szállodánkban 2-3-4 ágyas szobák vannak, minden szobában tv és ventillátor. Van forróvizes termosz és minden lakónak szandál. Zuhanyozó azonban csak két emeletenként. A WC guggo- lós és az ajtaja kertkapu magasságú. Ez a kényelembeli különbség rögtön elviselhetővé zsugorodik, ha figyelembe vesszük: egy előkelő szállodában 100-150 dollárba kerül egy éjszaka, a miénkben viszont csak 2 dollárba.Késő délután buszra szálltunk. Miután a kínaiak alacsonyak, praktikusan a buszaikat is jóval alacsonyabbra építik, mint nálunk. Csoportunk magasabb legényei felszállás után valósággal beékelődtek a buszokba. A később nagy taktikai érzékkel két zóna valamelyikét igyekeztünk „megszállni”: a lépcsőfeljárók (ez nem lehetett általában tartós, mivel a le- és felszállók minden megállónál ezen a helyen átözön- löttek) vagy a szellőzőablakok alatti helyeket. Hazai mércével gondolkodva maradt volna még az ülőhely. Itt azonban ilyenre normális utazási viszonyokat feltételezve nem lehetett számítani. Miután az európaiakkal megkülönböztetetten udvariassal bármikor előfordulhatott, hogy átadják a helyüket. Olyant is tapasztaltam, hogy kínai nő európai férfinak ajánlotta fel a helyét. Az autóbuszról leszállva a kerékpárosok áradatát csodálhattuk. Ebben az áradatban először nem volt könnyű a közlekedés. Lassan ismertük meg a követendő taktikát: nyugodtan lehet átkelni az utakon (csak megtorpanni, nem szabad), mert a kerékpárosok virtuóz módon vezetnek (ez az autósokra közel sem érvényes). Az útvonalukra merőlegesen mozgó gyalogos háta mögé és nem elébe irányítják a kerékpárjukat. Ha mégis ütközés veszélye fenyeget, még mindig meg tudnak állni, ugyanis a kezük állandóan a féken van (hátsó fék nincs kerékpárjaikon). Ez nem jelenti azt, hogy időnként nem fordulnak elő koccanások, például a kerékpárosok között. Meglepetésünkre a máskor türelmes kínaiak ilyenkor iszonyú méregbe gurulnak. A kakasko- dókat rendszerint lefogják, de olyan esetnek is tanúi voltunk, amikor ez már csak néhány ütésváltás után sikerült. Rövid sétát tettünk a most oly békés Mennyei Béke terén (ahol mű-madarak kecses repüléseiben gyönyörködhettünk), majd egy sétálóutcában folytattuk ismerkedésünket a várossal. Itt meggyőződhettünk a nagy árubőségről (a hagyományos kínai cikkek mellett az európai áruk vagy azok kínai utánzatai is megtalálhatók). Egy önki- szolgálóban fejeztük be első pekingi napunkat. Az önkiszolgáló árai igen alacsonyak (kb. fél dollár egy igen bőséges és ízletes étel). A kínai asztalszomszédok igen segítőkészen mutatták meg, hogyan kell a pálcikákat kézbe venni, majd a mozBevásárlóutca Pekingben dulatokat, szinte lassítva is. Hazafelé a szálloda előtt egy öreg utcai árus a söreinket becserélte hütöttre. (Amikor megsejtette,hogy hideg sört kérünk, előbb a reszke- tést utánozva bizonyosodott meg, hogy tényleg jól gondolja-e.) A sör nagyon fontos ital itt: a vizet nem ajánlatos meginni, az üdítő meg többe kerül. Ezután mindig nála vettem az esti hideg sört. Kitapasztaltam, csak akkor kezdett az öreg árulni, amikor a standja mögötti bolt zárt. A helyet a bolttól bérelte. Dr. Veress Márton (Folytatjuk)
