Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. január 4., szombat Mint pillangó a fény nyomában Harminc nyelven keresi kenyerét (Fotó: Király J. Béla) Do you speak English? Sprechen Sie Deutsch? Gá- várítye pá russzki? — faggattam dr. Lomb Katót, aki a kaposvári TIT-székházban tartott előadást nyelvtanulási módszeréről. Kérdéseimre sorjáztak a válaszok, hiszen a nagy karriert befutott, világjáró tolmács legalább egy tucat nyelven beszél, ír és olvas. Kései érdeklődés — A nyelvek iránti érdeklődésem későn fejlődött ki. Az első nyelv, amit komolyan tanultam, az az orosz volt. Az én fiatal koromban — mondanom sem kell — nem volt kötelező; sőt az erősen fasizálódó Magyarországon még egy kicsit „fel is akasztották” azt, aki beszélte e nyelvet. Doktorátusomat Pécsett szereztem kémiából és fizikából. E két tudományág igencsak messze esik a nyelvektől. Ekkor kezdtem el egyedül tanulni az oroszt. Azóta is ezt a módszert használom; s ez nem más, mint rátanulás. Ez elvezet a célhoz, a kommunikációhoz. Úgy vélem: akkor tudunk igazán egy nyelvet, ha saját intelligenciaszintünkön kommunikálni tudunk olyanokkal, akik nem a mi anyanyelvűnket beszélik. — Pécsről hova vezetett az útja? — Pestre kerültem. Szerencsére egy olyan dekonjukturá- lis időben, amikor nem volt semmilyen sanszom, hogy szakképzettségemnek megfelelő munkakört kapjak. Akkor kezdtem el igazán „kóstolgatni” a nyelveket. Az orosszal indult professzionalista nyelvkarrierem. 1945-ben Magyar- országon nekem volt egyedül cirillbetűs írógépem. Egy villanykörtének köszönhetem első állásomat. 1945. február 4-én égett egy lámpa valahol... A be sem fejeződött ostrom idején ez nagy vonzóerő volt számomra. Mint pillangó a fény nyomában, úgy kopogtattam be az épület kapuján. A városháza volt ez, s rögtön alkalmaztak tolmácsnak. — Az orosz után milyen nyelvek jöttek? Itthon is lehet — A középiskolában tanultunk németet, de körülbelül olyan eredménnyel, amilyennel az elmúlt negyven évben az oroszt. Ezt, valamint töredékes angol és francia tudásomat is megerősítettem. Érdekeltek a keleti nyelvek; a japán, a kínai elsajátítása köny- nyen ment. Sokat voltam e két országban, bár én úgy vélem, egy nyelvet nem kint, az anyaországban lehet csak megtanulni, mint ahogy erre sokan hivatkoznak. Minisztereink, államtitkáraink általában nemigen tudtak idegen nyelvet, így mindig kellett nekik tolmács. Hamar „szabadúszó” lettem. Én voltam az első ember Magyarországon, aki szimultán tdl- mácsként be mert ülni egy fülkébe. Egy cukoripari konferencián vállalkoztam erre a feladatra. Sokan tudathasadásos állapotot tételeztek fel rólam, és pszichológiai szempontból abszurdumnak tartották, hogy miközben az egyik mondatot oroszra fordítom, már a következőre figyelek. — Milyen nyelveken beszél, illetve fordít? — Inkább azokat sorolom, amelyeken nem tudokl Nem tudok finnül, görögül és arabul, nem ismerem a balti nyelveket, és a kis nyelvek között is még kapargathatnánk. Különféle szinten sajátítottam el a nyelveket, de legalább harminccal pénzt kerestem. Az érdeklődés és az érdek alapvető faktor. Minden ezen áll vagy bukik! Büszke vagyok az anyanyelvemre, amelyben az érdeket és az érdeklődést két szó jelenti, nem úgy mint más nyelvekben. Ez a két szó azt a célt szolgálja, hogy minél gyorsabb léptékkel és minél mélyebben hatoljak bele a nyelvekbe. Ami érdekel, azzal intenzívebben foglalkozom. — Mi a lényege nyelvtanulási módszerének? Mit tud jó szívvel ajánlani a nyelvtanároknak és a tanítványoknak? A „rátanulás” — Sem a tanításról, sem a tanulásról nem tudok annyit, mint arról a fázisról, amit én rátanulásnak nevezek. Ha valaki órákat vesz, tanfolyamra jár, kiegészítheti a tanulási időt arra az óraszámra, amely feltétlenül szükséges egy nyelvhez. Ez — megítélésem szerint — heti 12-14 óra. A rá- tanulásnál az olvasást, a könyveket tartom a legragyogóbb módszernek. A hozzá írást és a „hozzá-beszélést” pedig egy olyan partnerrel lehet gyakorolni, aki bármikor rendelkezésünkre áll. Pozitívan legyen elfogult irányunkban, bocsássa meg hibáinkat, ismerje.el érdemeinket. Erre találtam valakit, aki az összes kritériumnak megfelelek saját magamat... — Számos könyv, tanulmány és cikk szerzője Lomb Kató. — Négy könyvet írtam, ezek közül némelyiket hét nyelvre is lefordították. Sajnos, nemigen kaphatók. Általában mindig a nyelvek körül forognak a könyveim. Az egyik esett csak távolabb e témától. Öt kontinens ötvenöt országában fordultam meg, s utazásaimat írtam meg Egy tolmács a világ körül címmel. Oda pedig a munkám során juthattam el, pénzzel ugyanis nem bírtam volna. — Van-e valamilyen érdekes sztorija, hiszen húsz éven át — 1955-től 1975-ig — kísérő tolmácsként gyakran tűnt fel egy-egy fogadáson, tárgyaláson előkelőségeink oldalán. — Sajnos, a kíséretekkel kapcsolatos tapasztalataim nemigen jók. Annak, hogy nem tudtak nyelveket a minisztereink, magas rangú vezetőink, tulajdonképpen örülnünk kellett volna, hiszen a tolmácsok előtt megnyílt az út, szabadabb lett a mozgás. Nehéz volt azonban alkalmazkodnunk a színvonalukhoz; de segítettek megismerni a világot... Egyik neves politikusunkkal angol nyelvterületen jártunk, amikor az egy feliratot pillantott meg: Romen Pub. Rögtön megjegyezte: „Hát ezek a románok már ide is betették a lábukat!” Pedig a felirat csak annyit jelentett: Római Klub. — Tervei? Jelenleg mit tanul? Az ivritet gyúrva — Azt a nyelvet, amit a mai Izraelben beszélnek; egy éve az ivritet gyúrom keményen. Azt hiszem, csak a mi anyanyelvűnk lehet ilyen nehéz. Nagyon sokat kínlódom vele. Hamarosan kiutazom Izraelbe. Egy igeragozási rendszert állítok össze azoknak, akik felnőtt-fejjel tanulják ezt a nyelvet. Amikor azt hiszem, hogy kész a táblázat, valahonnan mindig előugrik egy „antiszemita” ige, és nem hajlandó sorba állni. Ekkor az egészet elölről kell kezdenem... — Tett-e valamilyen vizsgát a több mint két tucat nyelvből? Egyáltalán: lényeges a papír? — Soha nem kérték, és nem is kérdezték még tőlem. Talán azért, mert „a Lombtól” nemigen illett volna! De kínaiból van nyelvvizsgám. A tolmácsigazolványomat is megkaptam, anélkül, hogy bármiféle papírt fel tudtam volna mutatni... Borzasztóan szeretném egyébként, ha az emberek rájönnének arra: a nyelvtudás alapja az, hogy mennyire tudnak kommunikálni. Természetesen vannak olyan esetek, amikor a vizsga a mérvadó. — Idegennel való kommunikációról beszélt. Vajon teremthetünk-e kapcsolatot más nemzetiségűvel, amikor még honfitársainkkal sem igen tudunk? — Ne haragudjon, hogy erre kicsit agresszívan válaszolok! Bár még egy nyelven így tudnánk szóban és írásban kapcsolatot teremteni, mint ahogy az anyanyelvűnkön! Lőrincz Sándor A község élni akar! Somogyegresi álmok Göröngyös, elécjgé rossz minőségű „műút” vezet Somogyegres felé. A község alig több mint 300 lakosa az önkormányzati választások után az önálló települések sorába lépett. A település lélekszámúval szorosan összefüggő pénzügyi keretek nem tették lehetővé önálló állam- igazgatási szervezet kialakítását, így a képviselőtestület úgy döntött, hogy az alig 10 kilométerre fekvő szomszéddal, Kányával közös körjegyzőséget hoznak létre. Somogyegres zömében idősek' lakta település. Ritkán fordul itt meg idegen. Bérdi József, Kánya és Somogyegres körjegyzője naponta ingázik Tabról — azért, hogy a két településen a szakigazgatási munka megfelelő színvonalú legyen. Az „örökség” — A választásokat követően, az önálló önkormányzatiság nem párosult megfelelő infrastruktúrával és intézményhálózattal — kezdi a körjegyző.^- Az elmúlt évtizedekben jelentősebb fejlesztések itt nem voltak. Megszűnt az önálló tanács, s a település előbb Kánya, majd pedig Tab társközsége lett. Körzetesítették az iskolát, megszűnt a postai kézbesítés, helyébe a postaládás rendszer lépett. Az állami tulajdonú ingatlanok állapota leromlott, az ivóvízkészlet nitrátossá és nitritessé vált. A község a hátrányos helyzetű települések sorába lépett... Ezt örökölte az önkormányzat. VÍZ, víz, víz... — Az első költségvetés jóváhagyásakor világossá vált: a pénzügyi lehetőségek — sajnos — nincsenek arányban a több évtizedes folyamatosan halmozódó hátrányok felszámolása megkívánta jogos lakossági igénnyel. A mintegy 4,9 milliós költségvetés egy részét lekötötte az óvodás és iskolás germekek ellátása, a körjegyzőség fenntartásához való hozzáárulás. így a település „működtetésén” kívül nem sok pénz maradt a kisközség fejlesztésére. — Mi az, ami 1991-et emlékeze tessé teszi? — A képviselő-testület ciklusprogramját és éves tervét a közvéleménykutatási eredményekre alapozta. Valamennyi családhoz eljuttattunk egy kérdőívet, s a válaszok elemzéséből egyértelműen kiderült: a lakosság elsősorban a vezetékes ivóvízrendszer mellett foglalt állást! A megvalósítására kidolgozott tanulmányterv azt sugallta, hogy a szomszédos Bedegkér községgel együtt létesítendő víztársulat a legolcsóbb megoldás. Ennek alapján indult el a szervezőmunka. A lakosság nagy többsége tagként lépett a Bedegkér- Somogyegres községi vízműtársulatba. A csaknem 40 millió forintos beruházáshoz a települések 30 százalékos állami céltámogatásban részesültek, míg a két község önkormányzata a költségek 10 százalékával járult hozzá az egészséges ivóvízrendszer megvalósításához. A társulat szeptemberi megalakulását követően a DRV mint kivitelező, azonnal hozzálátott a munkálatokhoz. Már áll a hidroglóbusz, és megkezdődött a gerincvezeték fektetése is. A volt iskolaépületben kialakítottak egy községi termet is. Az önkormányzat nagy figyelmet fordított a nehéz helyzetben levő családok megsegítésére. Jelentős a rendszeres nevelési segélyben részesülők száma. 1991-ben két alkalommal is sor került az általános iskolás gyermekek szüleinek támogatására. Szeptemberben gyermekenként 1500 forinttal járult hozzá az ön- korányzat a tanévkezdéssel kapcsolatos családi kiadásokhoz, novemberben pedig 2000 forinttal támogatta a gyermekes családokat. Az önkormányzat az alacsony nyugdíjú emberek támogatásáról sem feledkezett meg. A szociális támogatás egy része őket szolgálja. így aztán nem meglepő az, amit a jegyző mondott: — Az átlagosnál jobb az emberek érdeklődése a közügyek iránt. Jellemző, hogy a nyilvános testületi üléseken mintegy 25-30 polgár hallgatja végig a képviselők tárgyalásait. Énnek alapján az önkormányzat kiemelt figyelmet fordít a lakosság véleményének megismerésére is. Csak példaként említem, hogy 1991-ben öt falugyűlést tartottunk. — 1992-ben sem lesz könnyebb, mint tavaly. Mire számíthat az ön- kormányáat, az itt élő lakosság? Pénz pályázattal — Jelentős siker, hogy pályázati úton összesen 2,1 millió forint ösz- szegű állami céltámogatásban részesült az önkormányzat. Ebből a pénzből a volt tanácsház épületének felújítását kell elvégezni. Ébben kívánunk majd helyet adni az újonnan megalakult gazdakörnek, illetve az ifjúsági klubnak is. Az év legfontosabb feladata tehát ennek a megvalósítása lesz, de nem feledkezik meg az önkormányzat az utak, hidak karbantartásáról és felújításáról, a település esztétikai színvonalának emeléséről, a lakossági ellátás bővítéséről, illetve a szolgáltatások körének növeléséről sem. Az önkormányzat egyik fontos törekvése lesz az is, hogy visszaállítsák a postai kézbesítés hagyományos rendszerét. Somogyegres kis település, kevés ember lakja. Somogyegres azonban abban reménykedik, hogy az álmok valóra válnak. Krutek József
