Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-09 / 7. szám

1992. január 9., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 1956 AZ ISKOLÁKBAN A forradalom „utóhangjai” Érdeklődő gimnazisták, passzív főiskolások A nyolcadikosoknak rendkívül heterogén, pontatlan, de többrétegű ismereteik vannak az 1956-os forradalomról. Ez annak a vizsgálatnak az egyik megállapítása, amelyet a ka­posvári Honvéd utcai, a gyakorló és a szentbalázsi általá­nos iskola, a kaposvári Munkácsy gimnázium és a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola, valamint a tanító­képző tanulói — összesen 153 diák — között végeztek. Műszerek az epeműtéthez Fotó: Kovács Tibor Bongor János vezető szak- tanácsadó, Zetz József gim­náziumi tanár, Érfalvyné Lud­vig Borbála igazgató, történe­lemtanár, Simonná dr. Pallós Piroska főiskolai adjunktus, dr. Gulyás József főiskolai do­cens és még négy történelem szakos tanár először arról szerzett információt, hogy mit tudnak a tanulók 1956-ról. Ezt követően a három könyvben kijelölték a feladatokat (olvas­nivalókat), majd tudásszintet mértek. A nyolcadikosok ismereteik forrásául a tévéadásokat, a szülőktől és az újságokból szerzett információkat említet­ték. 1956 kapcsán a szabad­ságharcról nemigen szóltak, s keveset tudtak Kádár János szerepéről. Néhányan utaltak csak arra, hogy „ő hívta be az oroszokat”. Az írásbeli feladat­lap arról győzte meg a peda­gógusokat, hogy a gyerekek ismeretei megbízhatóvá fej­leszthetők, azonban az össze­függések és az események rendszerben való láttatására irányuló tanári törekvések már kevésbé voltak sikeresek. 1990. október 23-án Ka­posváron, a Nagy Imre-háznál Göncz Árpád a kaposvári ta­nulók képviselőinek — és raj­tuk keresztül jelképesen a magyar ifjúságnak — három könyvet adott át az 56-os for­radalomról és szabadságharc­ról. A forradalom kronológiája és bibliográfiája, Az igazság a Nagy Imre-ügyben, valamint A forradalom hangjai című köte­tek a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium jóvoltából egy-egy példányban eljutottak az ország valamennyi iskolá­jába. Tanári használatra, ké­zikönyv gyanánt. Király Béla, Kaposvár or­szággyűlési képviselője, a New Yersey-ben működő At­lanti Kutató és Kiadó Társulat elnöke — mint a forrásmunkát gondozó és kiadását finanszí­rozó intézet vezetője — to­vábbi 2000 példányt ajándé­kozott Somogy iskoláinak. Ki­rály Béla néhány önként vál­lalkozó tanárt arra kért: vizs­gálják meg, miként hasznosít­hatók a könyvek az általános- és a középiskolákban, vala­mint a főiskolai oktatásban. Az összegzés elkészült, s vala­mennyi somogyi iskolába elju­tott. Az érettségi előtt álló gim­nazisták — a Munkácsy Mi­hály Gimnázium legjobb tanu­lóközössége — a bölcsészet­tudományok után érdeklődő fiatalok. Mivel az eseményt taglaló történelem tankönyv a vizsgálati időszakban még nem volt, ezért a forradalom eseményeinek feldolgozásá­hoz A forradalom hangja és az Igazság a Nagy Imre-ügyben című könyveket használták fel. A Nagy Imre-per nemzet­közi hátterének bemutatását feltáró írás érdekes tényekkel szolgált; a per részletes elem­zését elsősorban az országos tanulmányi versenyre, vala­mint a történelemfelvételire készülők vállalták. A szakkö­zépiskola tanárai úgy vélték: az 1956-tal kapcsolatos ese­mények hiteles története a vártnál mérsékeltebb érdeklő­dést váltott ki. A forradalmat és szabadságharcot „egy lec­keként” fogták fel, úgy, mint bármely más történelmi ese­ményt. Teljes bizonytalanság, tájé­kozatlanság és bizonyos fokú érdektelenség jellemzi a meg­kérdezett főiskolai hallgatók 1956-ról szóló ismereteit — derül ki az összegzésből. En­nek oka az, hogy e korosztály egyik része középiskolában nemigen tanult 56-ról, annak okairól, következményeiről. A pedagógusok nem éltek a fel­kínált lehetőséggel: nem be­széltek a forradalomról. (Sok esetben az oktatók tudása, ismeretei is hiányosak, egyol­dalúak.) Másik része az éppen érvé­nyes tankönyv anyagát ismeri, kiegészítve a tanár szubjektív véleményével. A főiskolások szüleiktől, nagyszüleiktől ke­veset hallottak az események­ről. Hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy megkavarodott érzelmeik megnyugodjanak, ismereteik igaz tényekkel gya­rapodjanak. Nem értik a hirte­len véleményváltozást, mani­pulációt sejtenek, ezért nehe­zen nyílnak meg, s elég pasz- szívak. Általános tapasztalat volt, hogy szokatlan feladat elé állí­totta (állítja) a tanárokat és a diákokat a forrásművek okta­tásban való felhasználása, hi­szen az egyetemes és a ma­gyar történelem legfontosabb eseményeinek megismerteté­séből mindezideig — kénye­lemből? biztonságból? — ki­zárólag a tankönyveket hasz­nálták, mert 1956-ról hiteles forrásanyag nem volt. Az sem lehet mellékes, hogy a mai magyar tanulóifjúság törté­nelmi tudatát, beállítódását legalább olyan erővel befolyá­solja a szülői ház, mint az is­kola. A legújabbkori magyar történelem a tanulók ugyan­csak fiatal szüleinek gondol­kodásában, érzelemvilágában „irányított nyomot” hagyott. A szülők zöme az 56-os esemé­nyekről egyoldalú ismereteket kapott és adott tovább. A három forradalomtörténeti forrásmunka iskolai felhaszná­lásának tapasztalataival már szembesült dr. Király Béla is. Levelében — többek közt — ezt írta a vizsgálatban részt vevő tanároknak: „Igazán nagyszerű munkát végeztetek. A nekem megkül­dött vizsgálati anyag rendkívül hasznos következtetésekhez ad alapot. Örömmel olvastam ki belőle saját törekvéseim igazolását és felvillanó ered­ményeit. A továbbiakban is remélem, hogy töretlen aka­rattal végzitek ezt a nehéz munkát. ” Dr. Király Béla újabb aján­dékaként megkapták már az iskolák Molnár Miklós Egy ve­reség diadala című könyvét is. A szakmai „team” vállalta: er­ről a kötetről, illetve az ismere­tek hasznosításáról is készít felmérést a különböző iskola­típusokban. Lőrincz Sándor Kézzel formázta meg és re­szelte ki Kapitány Ferenc, a Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári műszaki fejlesztőcsoportjának fejlesztő mérnöke ezeket a speciális orvosi műszereket. A dr. Rozsos István egye­temi tanár, a kaposvári me­(Folytatás az 1. oldalról) A megyei tisztiorvosi szolgá­lat szakemberei ezentúl ható­sági koordinációs feladatokat látnak el. Ők gondoskodnak az .ügyeletekről, a szakmai felügyeletről, a védőnői, a ter­hes-,- a csecsemőgondozói munka zavartalan ellátásáról, valamint az etikai problémák egy részének megoldásáról. Az egészségügyet a társada­lombiztosító és az önkor­mányzat közösen finanszí­rozza. A betegbiztosítási igazolvá­nyok bevezetésével kapcsola­tos tennivalók élénken foglal­koztatják az embereket. Saj­nos, a társadalombiztosítási törvény kiegészítése és mó­dosítása még várat magára, ezért a szakemberek is csak az átmeneti teendőkről adhat­tak felvilágosítást. Dr. Balogh Ágnes a megyei társadalombiztosítási igazga­tóság osztályvezető főorvosa. Tőle tudom: egyelőre nem vál­tozik az ellátás rendje; a vizs­gálatokért, kezelésekért tó­gyei kórház sebészfőorvosa által alkalmazott speciális epehólyageltávolító műtétnél használatos eszközöket a mű­téti tapasztalatok alapján ter­vezték meg. Májusban próbál­ták ki az első készletet, ame­lyet a szakemberek a Los-An- geles-i nemzetközi sebész­vábbra sem kell fizetni és a kórházi beutalás menete is a régi marad. A fogorvosi ellá­tásban ebben a naptári évben nem várható változás. — A betegbiztosítási iga­zolványokat még nem kaptuk meg, a további teendőkről sem érkezett hivatalos utasí­tás — mondta Kisdeák Mária, a megyei társadalombiztosí­tási igazgatóság igazgatóhe­lyettese. Ha megérkeznek, ki­osztásukról mi gondoskodunk. Csak ezután kerülhet sor arra, hogy akik igénybe veszik a kártyát, azok a szelvényét le­adják a választott orvosnak. — Bárkinek leadható az el­lenőrző szelvény? — Nem. Csak a körzeti, a gyermekkörzeti és az üzem­orvosoknak, valamint a táp­pénzes felülvizsgálatban prak­tizálok közül annak, akinél a következő egy évben igénybe szeretnék venni az ellátást. Az igazolvánnyal és a biztosítási rendszer kialakításával kap­csolatos további információk még nincsenek birtokunkban, erről érdemben nem nyilat­kongresszuson is elismerés­sel fogadtak. Eddig öt szettet sikerült el­készíteni, de tervezik, hogy Európa több országában is meghonosítják majd a műsze­reket. kozhatok. Annyi biztos, hogy továbbra is mindenkinek meg­jár állampolgári jogon a be­tegellátás és a társadalombiz­tosító ezt a fizetésekből le­vont, illetve a befizetett 10 százalékos hozzájárulásokból fedezi. A munkanélküliekről külön gondoskodunk, a nyug­díjasoknak pedig a nyugdíj- szelvény alapján biztosítjuk az ellátást. — Ha kiosztják a betegbiz­tosítási igazolványokat, azt kötelező érvénnyel fel is kell használni? Mi lesz azokkal a betegekkel, akik nem adják le senkinek? — Az alapellátás mindenki­nek megjár majd. A betegnek a területileg illetékes körzeti orvoshoz kell fordulnia. A dif­ferenciált ellátás és az orvo­sok díjazásának kialakítása azonban csak a kártyák lea­dása, a társadalombiztosítás és biztosítási rendszer új szisztémájának kialakítása után várható. Addig minden marad a régiben. Várnai Ágnes ■ • ; : ■■ ■: ' ■ .........' W. ' v Wm sm®wSHraHnli i i f . # í t T:í 9M#lr4i9 Kií $ i' Ki Jf F#nf' 7$J PT^lFPTiT «1111 ' ' ' '.V " ' .- . Egyelőre marad a körorvos W. H. Boeur A rabszolga boszúja Kultúrközpont oda és vissza Várhatóan még az idén megnyílik a bukaresti magyar, illetve a budapesti román kul­turális központ. A két intéz­mény a kultúra lehetőségeit kiaknázva segítheti majd a két ország közötti kapcsolatok rendezését. A tervek szerint értelmiségi találkozókat, könyv- és filmbemutatókat rendeznek majd az épület falai között, s elképzelhető, hogy ez lesz a román és a magyar műfordítók alkotóhelye. A kul­turális kötpontok megnyitá­sára azonos időben kerül sor. Madách minden dokumentuma Az elmúlt évben a salgótar­jáni Nógrádi Történeti Mú­zeum birtokába került a Ma- dách-famíliával rokonságban levő Balogh-család hagya­téka. A család egy ma Buda­pesten élő leszármazottjától jelképes áron vette meg a csa­ládi dokumentumok csaknem félszáz darabból álló együt­tesét. A csengő erőszakosan szakította meg a csendet. Mabei már várta, mégis ösz- szerezzent. A szíve gyorsab­ban vert, és a keze remegett. Menekülést keresve nézett szét a szobában, de nem volt kiút. Elmúlt már éjfél, s a 10. emeleti lakásban jól látszot­tak a nagyváros fényei. Most, ha lehet még élesebben csengettek. Fáradtnak és idegesnek érezte magát; vég­tére is alig egy órája dobta ki kuncsaftjainak egyikét, egy családapát, aki bizonyára pa­naszt tesz ellene a fiújánál, a stricinél. Mabei úgy érezte, betelt a pohár, elege van eb­ből a „munkából”. Bátorságát összeszedve nyitott ajtót. — Gyere be — mondta alig leplezett félelemmel. — Csak nem aludtál már ilyen korán? — kérdezte a férfi lihegve. — Nem tudom, miért nem javítják meg ezt a rohadt liftet. Nem fognak fel­jönni hozzád a fickók ilyen magasra. — Megjavították — mondta Mabei közönyösen, és a strici kezét figyelte, nem lendül-e ütésre. — A házmester biztos nem vette le a táblát. — Ne pofázz! Arról beszélj inkább, hogy miért zavartad el Krugert, aki mindig jól fize­tett?! Es adj tüzet. Mabei öngyújtóját nyújtotta, és ekkor a strici elkapta a csuklóját. — Még egyszer nem aka­rok ilyen kérdést föltenni, vi­lágos?! — A hangja durva volt és erőszakos. — Mi az, talán nem akart most fizetni, ezért zavartad el? A lány némán rázta a fejét. — Fizetett volna. De én nem csinálom tovább. Ele­gem van a... Tovább nem mondhatta, mert a strici nagy erővel arcul csapta. A lány védőleg emelte ke­zét szeme elé, és szinte nyö- szörgött. — Ne bánts! Kérlek... — Hangjában érezni lehetet a gyűlölet árnyalatát is. A strici újból ütött, pontosan és keményen, ahogy az alvi­lágban tanulta a számla tör­lesztésének ezt a mó'dját. — Nem tűröm, hogy elza­vard a törzsvendégeket! Ér­ted?! — Mindkét kezével megragadta a lány vállát, majd a kezét a nyaka felé csúsztatta. — Az a mese az AIDS-ről, amit szeretnél be­adni, hisztéria. Elég régen vagy a szakmában, hogy vé­dekezz! — Nem a rabszolgvásáron vettél — nyöszörgött a lány. Érezte, hogy az iménti ütéstől felrepedt az ajka. — Nem va­gyok a rabszolgád... Nem volt képes folytatni. Két szoros kéz összefonó­dott a torkán. A strici gúnyo­san nevetni kezdett, aztán gyűlölködően válaszolt: — Hát ide figyelj! A te dol­god az, hogy pénzt keress. Nekem is. Ez nem olyan vál­lalkozás, ahonnan ki lehet lépni — sziszegte. — Itt csak elbocsátás van, de annak a joga az enyém... És ha meg­teszem, úgy vigyázz, a folyó partján találnak a csinos tes­tedre. Vagy az utcán szednek föl, amint az „öngyilkosság­ban kerestél menedéket a gondjaid elől...” A lánynak ideje sem volt a válaszra, mert megszólalt a telefon. Á strici rászólt: — Fölveszed, és ha kun­csaft, fél óra múlva jöhet! Mabei átvette a kagylót, és megbeszélte a randevút. — Na látod... Tudtam, hogy értesz a jó szóból. Szedd rendbe magad! Vágd le jól a pasast. Én még az éjszaka feljövök a részemért. A lány némán bólintott, és a város fényeit nézte. Érezte, hogy az idegei a pattanásig feszültek. A strici motyogott valami köszönésfélét, kiment, de az ajtót nyitva hagyta. Már a lép- csőrőljött vissza, és beszólt: — Én hülye, majdnem elfe­lejtettem, hogy a liftet megja­vították... Minden oké? — Hát persze — mondta a lány éles hangon. A strici kinyitotta a liftajtót, és fél fordulattal bevágódott — a semmibe. Az ajtó becsa­pódott, a sikolyt és a tompa puffanást alig lehetett hallani. Mabei hallgatódzott egy darabig, s miután semmi gyanúsat ■ nem észlelt, be­ment a szobába, a szekrény alól elővette a kulcsot meg a figyelmeztető táblát, és a lift­hez osont. Remegő kézzel zárta be a liftajtót; nekidőlt, mert úgy érezte, hogy össze- csuklik. Aztán erőt vett ma­gán, és kiakasztotta a táblát: „A lift nem működik.” A kulcsot majd reggel visz- szalopja az öreg házmester asztalára, amikor az a szom­széd kocsmában a reggeli snapszot tölti magába. (Az Astra alapján, D. H. M.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom