Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 4. szám

1992. január 6., hétfő

SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN

13

Félévi bizonyítványosztás a megyei bajnokságban

Csapatok

otthon

és

idegenben

Gólzáporos győzelmek és nagy meglepetések, megóvott (Somogyszob-Gyékényes) és elmaradt (Balatonföldvár- Gyékényes) mérkőzés, félbeszakadt, „egy félidős” találkozó (Balatoni Vasas-Homokszentgyörgy), amik miatt aztán az eredeti sorsolástól eltérően csak egy héttel később, december 8-án zárulhatott le a bajnoki pontvadászat őszi sorozata. Röviden talán így lehetne leginkább tömören összefoglalni és jellemezni a Somogy megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság első, őszi felvonását.

Pályaválasztóként:

1. Tab

8

821- 3

16

2. B.szentgyörgy

7

6

116- 4

13

Fonyód

7

6

116- 4

13

4. Cs.visonta

8

5

2

1

17- 7

12

5. Csurgó

7

4

1

2

18- 2

9

6. Balatoni Vasas

7

4

1

2

12- 8

9

Somogysárd

7

3

3

1

12- 8

9

8. Lengyeltóti

8

3

3

2

13-10

9

9. Nagybajom

7

4

1

2

11- 8

9

Szülök

8

3

3

2

11- 8

9

11. Taszár

8

3

2

3

14-12

8

12. Balatonföldvár

8

44

10- 9

8

13. Rákóczi FC II.

8

2

2

4

9-11

6

14. H.szentgyörgy

7

2

1

4

5-11

5

15. Somogyszob

8

1

2

5

10-18

4

16. Gyékényes

7

1

1

5

9-15

3

Százszázalékos teljesítménnyel áll az élen a Tab; ez a kitűnő hazai szereplés adta alapját az őszi elsőségüknek. A fonyódiak az első fordulóbeli döntetlent (a Somogysárd ellen) követően hatszor nyertek, a balatonszentgyörgyiek pedig csak az utolsó mérkőzésen vesztettek pontot a Szu- lokkal szemben. Egy-egy vereséggel zárt a Csokonyavi- sonta és a Somogysárd. Előbbiek a Somogyszobtól, utóbbiak pedig a Csurgótól kaptak ki.

A csurgói közönség az első négy meccs után elégedett lehetett. Tizennyolc hazai gólt láthattak, amelyre nem tudtak válaszolni az ellenfelek. Ezután jött a hidegzuhany. Három talákozón sem sikerült a hálóba találniuk, s így elvesztettek két rangadót (Fonyód, Tab) és öt pontot. Ez utóbbi nagyon hiányzott a végelszámolásnál.

A taszáriak két dobogóst is legyőztek (Fonyód, Csurgó), de közben egymás után háromszor is vesztettek. Bala- tonföldváron két vereséget két győzelem követett. Jól kezdett a Rákóczi II. (a Fonyódot győzték le), a folytatás viszont elmaradt.

3-0-ás sikerrel rajtolt a so- mogyszobi együttes, amit két döntetlen követett. Ezzel azonban vége is szakadt a hazai pontszerzésnek,

ugyanis a hátralévő öt mécsesét a vendégségbe érkezők nyerték.

Vendégként:

1.Csurgó

8

71

19- 4

14

2. Tab

7

52

15- 7

10

3. Fonyód

8

4

2

2

7- 9

10

4. Nagybajom

8

2

4

2

12-10

8

5. Szülök

7

3

2

2

11-12

8

6. Balatonföldvár

7

3

1

3

13-11

7

7. Somogyszob

7

3

1

3

8- 6

7

8. Rákóczi FC II.

7

3

1

3

11-12

7

9. Balatoni Vasas

8

2

2

4

9-12

6

10. Somogysárd

8

2

2

4

8-14

6

11. B.szentgyörgy

8

1

2

5

6-15

4

12. Cs.visonta

7

1

1

5

5-14

3

13. H.szentgyörgy

8

1

1

6

3-16

3

14. Taszár

72

5

2-14

2

15. Lengyeltóti

7

16

4-21

2

16. Gyékényes

81

7

3-25

1

Rendkívül udvariatlan vendég volt a Csurgó, csak a ta- szári közönséget „örvendeztették" meg. A Tabot Fonyódon és Szulokon verték meg, a Fonyód pedig Kaposváron és Taszáron maradt alul a második és a harmadik fordulóban.

Két csapat (Somogyszob, Rákóczi II.) több pontot szerzett idegenben, mint otthon. Meglepően gyengén ment a Balatonszentgyörgynek, a Csokonyavisontának és a Lengyeltótinak.

Veretlen együttes nem volt, nyeretlen maradt viszont a Taszár és a Gyékényes. Utóbbiak az egyetlen „pontocskájukat” Somogysárdon szerezték.

Az állás félidőben:

1. Tab

15

132

36-10

26

2. Csurgó

15

11

1

3

37- 6

23

3. Fonyód

15

10

3

2

23-13

23

4. Nagybajom

15

6

5

4

23-18

17

5. B.szentgyörgy

15

7

3

5

22-19

17

6. Szülök

15

6

5

4

22-20

17

7. Balatonföldvár

15

7

1

7

23-20

15

8. Cs.visonta

15

6

3

6

22-21

15

9. Balatoni Vasas

15

6

3

6

21-20

15

10. Somogysárd

15

5

5

5

20-22

15

11. Rákóczi FC II.

15

5

3

7

20-23

13

12. Somogyszob

15

4

3

8

18-24

11

13. Lengyeltóti

15

4

3

8

17-31

11

14. Taszár

15

3

4

8

16-26

10

15. H.szentgyörgy

15

3

2

10

8-27

8

16. Gyékényes

15

1

2

12

12-40

4

Az őszi győztes

Az első helyről — némi meglepetésre — a Tabi MSC várhatja a tavaszi folytatást. Ahhoz képest, hogy az együttes tavaly még a dobogóra sem tudott felkerülni (végül ötödikek lettek), hatalmas fejlődés tapasztalható náluk. Bár a bajnoki rajtnál a tabi csapat vezetői az első három hely valamelyikét célozták meg, talán még maguk sem számítottak arra, hogy ebből végül első sikeredik. Úgy lettek őszi bajnokok, hogy tavalyhoz képest még valójában gyengült is az együttes, hiszen négy játékosuk más csapathoz igazolt, illetve leállt a nyáron.

Remekül kezdett Nagy Károly legénysége: az első három fordulót sikerrel vették. A következő mérkőzésen aztán megállította őket a Fonyód. Mint később kiderült, ez csupán csak kisiklás volt, hiszen a következő találkozókon újra csak magabiztos tabi győzelmek születtek (otthon 3-0 a Taszár ellen, ugyancsak 3-0 a Csokonyavisonta ellen, 4-1 a Lengyeltóti és a Balaton- szentgyörgy ellen, idegenben pedig 6-2 arányú győzelem Somogyszobon). Sokáig a bajnokesélyes Csurgó mögött tanyáztak, mígnem aztán a 13. fordulóban Csurgón találkozott egymással a két csapat. A tabiak idegenben győzték le esélyesebb ellenfelüket, s így az élre „ugrottak”.

Magabiztosan vezetik a tabiak a mezőnyt: három pont az előnyük az őket üldöző csurgói és fonyódi gárda előtt. A Csurgó után ők szerezték a legtöbb gólt — 36-ot —, s védelmük magabiztosságáról árulkodik, hogy mindössze csak 10-et kaptak a 15 mérkőzésen. Náluk található az őszi gólkirály is: Balázs 13 góllal vezet a mesterlövészek versenyében. Úgy látszik, hogy egyáltalán nem babonásak a tabiak, hiszen pontosan 13 alkalommal vonulhattak le győztesen a pályáról, s csak kétszer — Fonyódon és Szulokon — szenvedtek vereséget.

Az üldözők

A bajnoki rajt előtt sokan úgy fogalmaztak, hogy a megyei bajnokságot nem is nyerheti meg más csapat, csak az NB lll-ból kiesett Csurgói Spartacus SE. Maguk a csurgói vezetők is úgy nyilatkoztak, hogy csak egyetlen céljuk lehet: visszajutni a Nemzeti

Bajnokság harmadik vonalába. Ezért hoztak új edzőt (Deme Imrét a Nagykanizsai Olajbányász volt játékosa, Martinkovics József váltotta fel), s ezért igazoltak új játékosokat is. Nos, az eddig sorra került mérkőzések egyáltalán nem ezt a derűlátást igazolják. Bár sokáig úgy tűnt, azoknak lesz igaza, akik egyértelműen a csurgói együttest kiáltották ki győztesnek. Az első öt fordulóban még gólt sem kaptak (a Balatoni Vasas fosztotta meg „szüzességétől” a csurgóiak kapuját; igaz, a mérkőzés végeredménye 4-1 lett — a Csurgónak), s egészen a 10. fordulóig 100 százalékosak voltak. Egymás után aratták fölényes győzelmeiket — a Lengyeltóti ellen

8-0 (!), a Gyékényes ellen 6- 0, a Nagybajom ellen 3-0 — , de idegenben is többször remekeltek (Homokszentgyör- gyön 5-0, a Balatoni Vasas ellen 4-1, Somogysárdon és Somogyszobon pedig 3-1 arányú csurgói siker). Ezután azonban érthetetlenül „mélyrepülésbe” kezdett a gárda; egymás után háromszor is veCsurgó, csak rosszabb gólarányával szorul a képzeletbeli dobogó harmadik fokára. Nagyon nehezen lendült csak játékba a Deákvári Antal által „dirigált” Balaton-parti együttes. Mindjárt a pontvadászat elején kikaptak a Rákóczitól, s megalázó vereséget szenvedtek Taszáron. Az első három mérkőzést követően csak egyetlen pont árválkodott a fonyódi csapat neve mellett, s az utolsó előtti helyet foglalták el a bajnoki tabellán. Ezt követően azonban egyre jobban magára talált a gárda; a negyedik fordulóban pont a listavezető Tabot győzték le, s jobbnak bizonyultak a Csurgónál is. A hetedik fordulót követően már a negyedik helyen álltak, s tíz mérkőzés után kerültek a harmadik helyre.

Az ősszel látott „produkciók” alapján nagyon valószínűnek tűnik, hogy ez a három csapat osztja majd el egymás között az első három helyet. Hogy azonban közülük ki lesz majd a befutó — a mostani éllovas Tab, a Csurgó, avagy a Fonyód e —, arra csak tavasszal kapjuk majd meg a választ.

Tömörülés a középmezőnyben

Alaposan, vagy féltucat ponttal leszakadva követi a vezető hármast a nyolc csapatból álló középmezőny.

Úgy vágott neki az idei bajedző személye is: Szabó Zoltánt Klauz Ernő váltotta fel a kispadon. Az együttesnek a történtek után nem lehettek vérmes reményei; a középmezőnyt célozták meg — eddig sikerrel.

A két újonccsapat közül a Szuloki Petőfi SE szerepelt az ősszel eredményesebben. A hatodik helyük minden előzetes várakozást felülmúl.

A hetedik helyen található a Balatonföldvár. Jónéhány új ismert, tapasztalt játékos érkezett a nyáron a Balaton-parti együtteshez, így nem meglepő, hogy tavalyhoz képest valamelyest előrébb lépett a földvári gárda. A Taszár és a Somogyszob (mindkettőt hazai pályán) kapuját is egy négyessel tömték ki a földvári játékosok.

Némi túlzással élve azt is írhatnánk, hogy szinte az egész együttes kicserélődött a Csokonyavisontai KSE-nél. A jelenlegi nyolcadik helynél lényegesen több van ebben a gárdában.

A megyei I. osztály másik újoncának, a Balatoni Vasas csapatának sincs különösebb oka szégyenkezésre. Csak két ponttal gyűjtött kevesebbet, mint másik újonctársa, a Szülök, s kilencedik helyével biztos tagja a középmezőnynek.

Tavalyhoz képest nagyot zuhant vissza a Somogysárdi TSZ SK együttese. Tavaly a hatodik helyen fejezték be a bajnoki küzelemsorozatot; most az őszi záráskor csak a tizedik helyen találhatók megszerzett 15 pontjukkal. Rájuk is ugyanaz vonatkozik, mint a csokonyavisontai csapatra: ennél a teljesítménynél sokkal többre képesek.

A fiatalokból álló Kaposvári Rákóczi FC II. áll a 11. helyen. (Mint ismeretes, ők a megszűnt Kaposvári Textiles SE helyett indulhattak.) Náluk nem is annyira a jó helyezés, hanem sokkal inkább a minél több játéklehetőség biztosítása az elsődleges cél. Több alkalommal is magabiztos győzelmet arattak (a Somogyszob és a Lengyeltóti ellen — mindkét mérkőzés idegenben volt — egyaránt 3-1, míg Kaposváron 4-1 arányban verték a Gyékényest, de legyőzték például a harmadik helyen álló fonyódi gárdát is). Ugyanakkor több olyan találkozó is volt, amit nemes egyszerűséggel „elszórakoztak”.

Nagy harc a kiesés ellen

Csak a Marcali Honvéd visszalépésének, illetve megszűnésének köszönheti a Somogyszobi Vasutas SE, hogy ezt az idényt is az első osztályban kezdhette. Az őszszel arattak értékes győzelmeket (a Taszárt, a Csoko- nyavisontát és az utolsó fordulóban nagy meglepetésre a Balatoni Vasast is egyaránt idegenben győzték le), ugyanakkor viszont súlyos vereségek is érték a somogyszobi csapatot (saját otthonukban kaptak ki a Rákóczitól és a Csurgótól egyaránt 31- re, a Balatonföldvártól 42- re, a listavezető Tabtól pedig 6-2 arányban). Ha tavasz- szal is sikerül megőrizniük a most elfoglalt 12. helyüket, akkor nem kell félniük a kiesés rémétől.

Csak a 13. helyen tanyázik az a Lengyeltóti SE, amely taA Homokszentgyörgy egy ponttal távozhatott Kaposvárról

(Lang Róbert felvétele)

noki küzdelemsorozatnak a Nagybajom, hogy lehetőleg ne legyenek kiesési gondjai. Nos, a csapat alaposan túlteljesítette eddig a tervet. Megszerzett 17 pontjukkal ők vezetik a középmezőnyt, s csak a dicséret hangján lehet szólni elfoglalt negyedik helyükről. Idegenben kétszer is gólzáporos győzelmet arattak; a Gyékényest 4-1-re, a Rákóczit pedig 5-2-re győzték le. Ha a tavasszal is így folytatják menetelésüket, biztos, hogy jóval előrébb végeznek, mint tavaly (akkor a 11. lettek).

Alaposan meggyengült csapattal várta a rajtot a tavalyi ezüstérmes Balatonszentgyörgyi Érdért Medosz SE. Egy fél csapatra való (meghatározó) játékosuk távozott, köztük az a Csikós József és Krénusz László — az előbbi Ausztriában folytatja tovább sportpályafutását, míg utóbbi játékos most már a Fonyódot erősíti —, akik tavaly (24-24 góllal) igazságosan megosztozva lettek a megyei bajnokság gólkirályai. Változott az

reséget szenvedtek. Először a Fonyód verte meg őket saját otthonukban, majd a kiesés ellen küzdő Taszártól szenvedtek vereséget, utána pedig a Tab előtt voltak kénytelenek meghajolni. (A sors fintora, hogy mindhárom alkalommal csak egyetlen góllal maradtak alul; mindhárom találkozó végeredménye 1-0 lett). Ezzel aztán vissza is csúsztak a második helyre, s mivel az utolsó fordulóban a Csoko- nyavisontát sem tudták két vállra fektetni (0-0 lett a mérkőzés végeredménye), három pontos hátrányba kerültek a tabiakkal szemben.

A jelentősnek tűnő hátrány ellenére is nagyon valószínű, hogy nem adják fel a harcot Csurgón. Nekik a legjobb a gólarányuk; ők szerezték a legtöbb (37), s ugyanakkor ők is kapták a legkevesebb gilt (mindössze csak hatot). Ha a télen sikerül rendezni a sorokat, akkor még semmi sincs veszve.

Ugyanannyi pontot gyűjtött a Fonyódi Petőfi SE, mint a

Kézfogó a Rákóczi- Somogysárd találkozón

(Fotó: Gyertyás László)

valy még jó erős középcsapatnak számított. Most ősszel a Csurgótól nyolc, a Tabtól pedig négy gólt kaptak. Erre mondják: ez még gombócból is sok... Rájuk is érvényes: a tavaszi folytatásban sokkal többet várunk a lengyeltóti együttestől.

Tavaly is a kiesés ellen küzdött, és most is — legalábbis az ősszel játszott mérkőzések ezt bizonyítják — az ellen kell harcolnia a Taszári Honvéd-Egyetértés SE-nek. Annak ellenére találhatók a 14. helyen, hogy hazai pályán legyőzték az „ezüsthelyen’’ álló Csurgót 1-0-ra, a szintén Taszáron játszott mérkőzésen pedig szinte „kiütötték” a harmadik helyezett Fonyódot (6- 1 lett a találkozó végeredménye). Egyik nagy riválisuktól, a Somogyszobtól viszont vereséget szenvedtek 3-0 arányban.

Két ponttal leszakadva az előtte álló Taszártól a 15. a Homokszentgyörgy SC. Messze ők szerezték a-16 csapat közül a legkevesebb gólt: az ősszel mindössze csak nyolc alkalommal tudták bevenni ellenfelük kapuját, s ez nagyban meg is határozta igencsak halovány őszi szereplésüket. A kilencedik fordulóban a Balatoni Vasastól már az első félidőben egy négyest kaptak. Ezek után úgy látták jónak, hogy a második félidőre már nem is érdemes kijönniük...

„Szegény embert az ág is húzza”

A tavalyi végelszámoláskor még a 10. helyet foglalta el a Gyékényest TSZ SE. Az eltelt fél év alatt nagyot változott arrafelé a világ... Most alaposan leszakadva, mindössze csak négy pontot szerezve az utolsó, 16. helyen árválkodik a gyékényesi együttes. Az egyetlen győzelmüket még a második fordulóban a Csokonyavisonta ellen szerezték. Annál több súlyos vereségbe futottak viszont bele (a Szülök, „ a Nagybajom és a Rákóczi is egyaránt 4-1 arányban verte el őket, a Csurgótól pedig féltucatot kaptak). Nagyon úgy tűnik, hogy a gyékényesiek sorsa már most félévkor megpecsételődött. Nem véletlenül tartja a mondás, hogy szegény embert még az ág is húzza: még a legelső fordulóban játszott, döntetlenre végződött Somogyszob elleni találkozó bajnoki pontját is elvesztették a „zöld asztal mellett”, mert jogosulatlanul szerepeltették az egyik játékosukat. Ha a tavasszal mégis sikerülne kiharcolniuk a bent- maradást, az hatalmas bravúr lenne...

Az összeállítást készítette:

Fenyő Gábor és Kele János