Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-31 / 26. szám

1992. január 31., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Csurgó mai mecénása Tolnai György könyvkötő mester a gimnáziumért A 200. évfordulós ünnepsé­geire készülő csurgói gimná­zium történelmének első más­fél évszázadában a támoga­tók, az alapítványtevők meg­határozó szerepet játszottak. Festetics György, Sárközy János és István, Nagyváthy János, Soltra Alajos, Nyárády János és a többiek önzetlen­sége nélkül az intézmény za­vartalan működése elképzel­hetetlen lett volna. Az utóbbi években újra megmozdultak a kultúrapárto­lók Csurgóért. Kovács Andor és Oszeszly Miklósné alapít­ványáról már tájékoztatott a Somogyi Hírlap, de a támoga­tók, a segíteni szándékozók tábora egyre bővül. Tolnai György kaposvári könyvkötőt és restaurátort a csurgói gimnázium könyvtá­rának állapotáról szóló újság­cikkek indították az elhatáro­zásra: elvégzi a restaurátori tanfolyamot. Csak nehezen, hosszú ki­lincselés után sikerült bejut­nia, hiszen a minisztérium in­tézményben végzett munká­hoz kötötte a tanfolyamot. De sikerült. Az Országos Szé­chenyi Könyvtár hároméves tanfolyamán 1987-ben papír- és könyvrestaurátori képesí­tést szerzett. A vizsgamunkájához Csur­góról vitt helyreállítandó mű­veket. Az öt könyv és két tér­kép helyreállításával csaknem négyszázezer forintot nyert a gimnázium. Közben már jó ütemben folytak a Széchenyi Könyvtár által végzett munká­latok is. Csakhogy az iskolai költségvetésből kevés da­rabra futotta; volt olyan könyv, amely 122 ezer forin­tért került használható álla­potba. A nem könyves szakember nem tudja, hogyan varázsol­nak újjá egy könyvet. — Először egy felmérést készítünk, milyen állapotban volt. Lefényképezzük, jegyző­könyvbe vesszük. Ezután jön a különböző foltok vegyi elemzése. Nem mindegy, hogy lúgos vagy savas a pa­pír. Általában savas szokott lenni, és ez teszi tönkre a pa­pír anyagát. Eldöntjük, mit kell tenni. A jegyzőkönyv végén le­írjuk, mit határoztunk el. — A megújult könyvek kül­sőre szépek, de megőrzik pa­tinájukat, szemmel láthatóan minden régi elemet megőriz­nek. — Ezeket a könyveket a restaurálás után ugyanúgy le­het használni, mint új koruk­ban. Legelőször szétszedjük őket. Ha elszakadt a lap, a szakadás mentén a papírszá­lakat ragasztjuk össze. Úgy kell összeragasztani, hogy vastagabb ne legyen. Majd a fűzés következik. Ugyanazzal a technikával varrjuk fel, mint az őseink. A kötést kiegészí­teni nem szabad, a hiányzó részeket kell pótolni. Tolnai György restaurátor és könyvkötő mester műhelye a Somogy áruházzal szem­közti pavilonsoron van. Kez­detben Diera József könyv­kötő műhelyét bérelte, itt dol­gozott 1981-ig. Mint minden, a munkáját szerető ember, va­lami maradandót szeretne maga után hagyni. Vállalko­zóként törvény adta joga el­dönteni, hogy az adófizetési kötelezettségéből eredő ősz- szeg hova kerül. Az egész könyvtár megújításáról álmo­dik. Bodrogi István szekszárdi könyvkötő személyében segí­tőtársa is van. 1991-ben negyvenegy régi könyvet va­rázsoltak újjá. Az elvégzett munka értéke milliós nagyság- rendű. A gimnázium, a város, a megye, az ország is csak nyer az önzetlenségükkel. Bodrogi Istvánnak sincs Cso- konain kívül csurgói kapcso­lata. Horváth József A kuratórium döntött a csurgói gimnázium közelgő 200 éves évfordulójának három napos rendezvényéről. A Cso­konai Vitéz Mihály Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolá­ban a május 14-i díszünnepség vendégei lesznek többek között: Göncz Árpád és Andrásfalvy Bertalan. A sportprog­ramoktól a tudományos előadásokig, a kulturális műsoroktól az istentiszteletig igen gazdag és színes rendezvénysoro­zattal ünnepli az iskola fennállásának 200. jubileumát. Elment a Naksol feltalálója A gyógyítás szellemi szabadságharcosa Elfelejtett irodalom Az irodalom­tudomány kandidátusa Megvédte kandidátusi értekezését a Magyar Tu­dományos Akadémia Tu­dományos Minősítő Bi­zottsága által rendezett nyilvános vita során, és ezzel az irodalomtudo­mány kandidátusa lett Fio- láné dr. Komáromi Gabri­ella, a Csokonai Vitéz Mi­hály Tanítóképző Főiskola tanszékvezetője. Értekezésének címe: Elfelejtett irodalom. Feje­zetek XX. századi ifjúsági prózánk történetéből (1900-1944) A dombóvári római katoli­kus temetőben kísértük utolsó útjára Széles Lajos bácsit, a város díszpolgárát, aki 94 éves korában hunyt el. Ki ne tudná, hogy ki volt? Ha égési sebekről volt szó a sajtóban, rádióban, vagy a televízióban a neve, illetve a Naksol nélkül nem fejeződhetett be riport vagy tudósítás. Mezei András így vallott róla: „Széles Lajos bácsi élete Naké, Dombóváré, ahol hazá­ját, melybe értéket hozni jött vissza több évtizede, itt végül is megtalálta. Harca, hogy égési szere gyógyítson, egy­beesett azzal a gyógyítani akaró reformtörekvéssel, amely minden ízében átjárta a nemzetet. Mondjuk ki, hogy Széles Lajos harca szabad­ságharc volt 1964-től kezdve, mikor is dr. Klapka János Nak körzeti orvosa a szemének hitt a gyógyításban, nem az akkori államhatalommal összefo­nódó orvosi diktatúrának, s kezdve attól, hogy _ Szegvári Katalin felfedezte Őt Nakon Vitéz Lászlóval, hogy a filmet Vitray Tamás mesélő széke elé vitette, országos üggyé válhatott, mert sebet ejtett a diktatúrában érdekeltek presz­tízsén...” Az égési szer gyógyult ez­rei, tízezrei a tanúk arra, hogy Széles Lajos bácsi a nemzet­nek, sőt nem túlzók, ha azt mondom, hogy az egész em­beriségnek alkotott és dolgo­zott. Ő igen szerény ember hí­rében állt, sosem tagadta meg paraszti múltját és mindvégig megőrizte magyarságát, ízes tájszólásos somogyi beszé­dével, naki származásával együtt. Erényei összevetésében a szomszéd falu, Gölle szülöt­téhez, Fekete István íróhoz tudom hasonlítani — így mindketten erkölcsiségben et­től nőttek jegenyemagasra. Bodó Imre Felújítják a lengyeltóti templomot. A rekonstrukciós költsé­gekből részt vállal többek között a helyi önkormányzat és a műemlékvédelmi felügyelőség is. Az önkormányzat megvásárolja NINCS VESZÉLYBEN A BESZÉDES MÚZEUM Néhány hónappal ezelőtt több aggályos megnyilatko­zás, újságcikk foglalkozott a Sió-parti Beszédes József Múzeum esetleges eladásá­val, illetve azzal, hogy ha eset­leg magánkézbe kerül az in­gatlan, az intézmény sorsa minden bizonnyal megpecsé­telődik. Nos, a siófoki Vízgaz­dálkodási Múzeumot (jogo- san) féltő helybeliek meg­nyugvással vehetik tudomá­sul, hogy a Sió utca 2. számú épületet a város önkormány­zata megvásárolja tulajdono­sától, a megyei közgyűléstől. A múzeum létét tehát nem fe­nyegeti veszély. Az ingatlan tulajdonjogáért 15 millió forin­tot fizet a város, ebből 10 mil­liót március 31-ig, ötöt pedig 1993. január 31-ig utal át az eladó számlájára. Sz. A. J. DEROGY —H. CARMEL: Szupertitkos Izrael A damaszkuszi 33 60 68-as nem válaszol A kábító- ' szer-kereske- • delem fő útvo­nalai azonban a tengeren át vezetnek. Kis hajók ingáznak a libanoni partvidék és a Sí- nai-félsziget partja között, s közben kiteszik a partra az Iz­raelbe készülő terrorista­kommandókat is. Az Egyesült Államok — hogy megakadá­lyozza a „Made in Liba- non”-termékek tömeges ex­portját a Földközi-tengeren Európába és az Atlanti-óceá­non az amerikai kontinens felé — állandó jelleggel a cédru­sok országában állomásoz- tatja kábítószer-kereskedelem ellen küzdő szervezete ügy­nökeinek diszkrét és titkos csoportját. Ezek azok az ügy­nökök, akik jól fizetett informá­torok hálózatával rendelkez­nek, s akik kísérletet tettek, hogy a CIA sikertelen próbál­kozásai után megmentsék Wil­liam Buckleyt, a kémszervezet bejrúti rezindensét... A terrorista-hálózatok elleni harc még veszélyesebb, költ­ségesebb és kockázatosabb, mint a kábítószer-csempé­A zsidó állam titkos diplomáciájá­nak kulisszatitkait tárja fel a fran­cia-izraeli szerzőpáros. Részleteket közlünk az Akadémiai Kiadónál meg­jelent könyvből. székkel vívott küzdelem. Iz­rael, amely a palesztin terro­rizmus és nemzetközivé vált megnyilvánulásai első számú célpontja, egyben a világon az első országként felkészült arra is, hogy szembeszálljon a be­kerítés stratégiájával, amely a háború folytatása más eszkö­zökkel. Elsősorban oly mó­don, hogy mindenféle bizton­sági intézkedések révén meg­védi a lakosságot. Azután kö­vetkezik az ehhez szükséges értesülések beszerzése, a hírszérzés és a dokumentá­ció. A Moszad és a Sin Bet nem kímélte a költségeket, hogy kiépítse az informátorok hálózatát, beépüljön a terro­rista-szervezetekbe, ügynö­köket toborozzon soraikból, akik például a libanoni háború idején irányították az izraeli légierő bombázásait a PFSZ bejrúti központjai ellen vagy lehetővé tették a „kinyíró” ak­ciókat Ali Hasszán Szalameh- nek, a „vörös herceginek a „hidrafejei” ellen. Szalameh, a Fekete Szeptember szellemi irányítója lett Jasszer Arafat első számú kardja, a palesztin központ második emberének, Abu Dzsihadnak az irányítá­sával. Ez az állandó titkos há­borús erőfeszítés évente több mint egymilliárd frankba ke­rül... Egy másik bűnügy, amelyet a londoni bíróság tárgyalt, fényt vet arra, hogy az izraeli titkos szerveztek milyen mé­lyen behatoltak a terrorista csillagködbe. A Szovan-ügyről van szó. Iszmail Szovan, a jeruzsálemi arab 1978-ban, tizennyolc éves korában hagyta el Izra­elt, hogy a bejrúti egyetemen folytassa tanulmányait — a Sin Bet költségére, mert az iz­raeli elhárítás még elutazása előtt beszervezte; hírszerző ügynökként azt a feladatot kapta, hogy épüljön be a Fa- tahba, a PFSZ elnökének ere­deti szervezetébe. A szünidő­ben rendszeresen hazautazik, hogy átnyújtsa beszámolóit az izraeli elhárításnak. „Munkaa­dói” egyik visszatérése alkal­mával megbízzák azzal, hogy szervezzen meg egy szabotázsakciót Nablusz környékén, a megszállt Cisz- jordániában. Erről azonnal ér­tesíti igazi főnökeit is, akik egy megelőző csapással még az előkészületek közepette letar­tóztatják a szabotőröket. Szo­van visszatér a libanoni fővá­rosba, s elég pénzt kap ahhoz, hogy méregdrága áron kibé­relje a PFSZ egyik vezető ká­derének, Abdel Rahman Musztafának, a fedajin köz­pont akciócsoportjának, a 17. alakulat őrnagyának a lakását. Szovan 1982-ben Párizs­ban folytatja tanulmányait a Sin Bet utasítására, s ugyanez a szervezet finanszírozza két esztendővel később letelepe­dését Londonban is, ahol az izraeli nagykövetség Albert fedőnevű munkatársa az irá­nyítója. Az a feladata, hogy nyomon kövesse és „megje­lölje” Abdel Rahman Muszta- fát, akit a PFSZ angliai irodá­jához osztottak be. A hírhedt Musztafa már több terrorista-bűncselek­ménnyel büszkélkedhet. 1970-ben ő hajtotta végre a gyilkos támadást München­ben az EI-AI egyik gépe ellen, aminek következtében Hanna Maron, az izraeli „Sarah Bern­hardt” elvesztette mindkét lá­bát. Jelenleg a PFSZ 18. ala­kulatának a parancsnoka — a különleges erők számozása megfelel a szervezet bejrúti te­lefonközpontja hívószámai­nak. A 18. alakulat az úgyne­vezett homo-akciókkal, vagyis a belső ellenfelek fizikai likvi­dálásával foglalkozik. Muszta- fát a PFSZ-szel ellenségesen szembenálló palesztinok el­leni hajtóvadászat semmikép­pen sem gátolja meg abban, hogy jó kapcsolatokat ne tart­son fenn a Scotland Yard anti- terrorista részlegével. Éppen ellenkezőleg: tájékoztatja ar­ról, miként törekszenek a Szí­riái titkosszolgálatok arra, hogy beépüljenek a brit fővá­ros jelentős palesztin közös­ségébe. Szovannak olyany- nyira sikerült Musztafa bizal­mába férkőznie, hogy az gondjaira bízott két nehéz kof­fert: vigyázzon rájuk, amíg neki Bejrútban kell tartózkod­nia. A két koffer színültig meg volt töltve fegyverekkel és robbanóanyagokkal... A diák „célpontjának” távol­létében beleszeretett egy fia­tal lányba, s elhatározta, hogy családot alapít. Magánéleté­nek ez a fordulata viszont arra késztette, hogy kerülje a ve­szélyeket és a kettős játékból kiszállva feladja a kettős-ügy­nöki szerepet. 1987 nyarán — izraeli nászútja során — kö­zölte elhatározását „Eliasz századossal”, aki a Sin Bei­ben az első irányítója volt, s tájékoztatta a két kofferról is, amit megbízásból őrzött lon­doni lakásán... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom