Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-30 / 25. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — OKTATÁS 1992. január 30., csütörtök Gimnáziumok és szakközépiskolák Felvételi sikerlista A középiskola, mint minden iskola, osztályozza diákjait. S „osztályozza” az élet, diákjainak sikere is. Ezúttal a középiskolák egy újabb csoportját állítjuk sorrendbe, az úgynevezett vegyes iskolákat, amelyekben gimnáziumi és szakközépiskolai osztályok egyaránt működnek. Teljesítményüket a gimnáziumokéhoz hasonlóan azzal lehet mérni, hogy diákjaik milyen arányban jutnak be az egyetemekre, főiskolákra. 79 iskola adatait dolgozták fel, öt évre visszamenően. Az. 1987 óta feltüntetett helyezési számokból kitűnik: vannak közöttük olyan iskolák, amelyek nemcsak egy-két esztendőben képesek jó felvételi eredményre. Az alábbi összesítés a vegyes iskolák számítógép-alakította képét mutatja. (Az elemző tanulmányt a Köznevelés közli.) Angol után metszőolló... Válság vagy váltás? — Alku a diákönkormányzattal — Vállalkozót napszámos helyett „Az iskola tanulói és tanárai az intézmény gépeivel, eszközeivel, a gyakorlati oktatási időben vagy azon túl munkát vállalhatnak ... A vállalt munka feleljen meg a vállalkozóvá nevelés oktatáspedagógiai feltételeinek, a tanulók életkori sajátosságainak. A munka vállalásával a tanulók értsenek egyet. Előzetesen kapjanak tájékoztást a bérezésről, a várható kereset összegéről, a munkakörülményekről, a munkaadó mennyiségi és minőségi igényeiről, kikötéseiről, a várható munkaidőről, az étkezési lehetőségről...” (Részlet a balatonboglári Mathiász János Mezőgazdasági Szakközép- iskola és Szakmunkásképző vállalkozói szabályzatából. A tanteremben most nem tanítás folyik; az igazgató a diákönkormányzattal vitatja meg a vállalkozási tervezetet — Ez az idézet az iskola változó életét is dokumentálja. Közoktatásunk nyomasztó gondjainak sorában az elsők között említik a szakképzés dilemmáit. A bogiári szakközép- iskola igazgatóját, Petrovics Jenőt arról kérdeztük: indo- kolt-e a szakmai képzés válságáról beszélni? — Nem hiszem, hogy válságban volna a szakképzés. Tanítani kell, ez bizonyos. A tananyag viszont változik. Ez jellemzi a képzést is, ahogy változik a társadalmi struktúra is. Valószínű, hogy a régi felfogáson kell változtatni. Arról kell gondolkodnunk s azt kell eldöntenünk, hogy milyen szakmai alapokat adjunk a gyerekeknek. Azt hiszem, sehol a világon nincs úgy, hogy kimondják: szüksége van az országnak 500 közgazdászra, s akkor képeznek 500 közgazdászt. És ezzel megoldott a probléma. Ha a mi szakmánkat vesszük figyelembe, a kertészeknél széles alapú képzést folytatunk. Magyarán: kertészt képezünk. Olyant, aki ért a dísznövényhez, a zöldségtermesztéshez, a parképítéshez. Ennek itt az alapjait tanulja meg. Olyan szakembert képezünk, akinek a későbbiek folyamán a megalapozott szakmai műveltsége folytán nem lesz gond váltani, specializálódni. — Tudja-e az iskola, hogy amire képez, az valóban kell a gazdaságnak: illetve kellően felmérhető-e, hogy mit igényel ma és holnap a gazdaság? — Pillanatnyilag nem látunk tisztán az elhelyezkedést illetően, hiszen a mezőgazdaság olyan változásban van, hogy nem lehet látni azokat a vonalakat, amelyek azt mutatnák, hogy ide képezzünk s itt el is lehet helyezkedni. Egy biztos: a mezőgazdaságban marad majd az állami birtok is, oda szakemberek kellenek. Megmaradnak a szövetkezetek — ha módosult formában is —, oda ugyancsak szakemberek kellenek. S következnek a családi gazdaságok, amelyeknek nagysága változó lesz. El tudom képzelni, hogy egy kertészeti családi gazdasághoz elég másfél-két hektár terület. Ha szőlőben gondolkodom, elég 3-4 hektáros szőlő, gyümölcsössel: az is el tud tartani egy családot. Meggyőződésem, hogyha ma még nem is, de később oda jutunk, ahol a tőlünk nyugatra levő országok már tartanak. Ha elvégez valaki egy iskolát s szakember lesz, az biztosan kap kölcsönt a banktól. Mert a szakértelem egy „jó pont", s ebből adódóan a bank is úgy véli: jó helyre teszi a pénzét, ha neki ad kölcsönt, s ebből a tőkéjét ki tudja fejleszteni. — Megfogalmazódott az is, hogy a szakmai racionalitás, a mindennapi igény indokolja bizonyos „közismereti" tárgyak felszámolását. — Néha vannak nézetkülönbségeink a gyerekeinkkel. Amikor a gyerek azt kérdezi: ezt miért tanuljuk? Miért tanulunk fizikát, matematikát vagy a szakmai tárgyakat megalapozó biológiát, fizikát, kémiát. Ahhoz, hogy egy ismeretrendszert felépítsünk a tanulóban, szükséges az alapozás. A nyelvtudás pedig legalább annyira kötelező, mint a szakma. Egyrészt, hogy eladhassa azt, amit termel, másrészt hogy el tudja adni értelmesen saját magát, a munkaerejét is. Évente 35-40 gyerek Németországba megy tőlünk gyakorlatra, ahol a nyelvet is megtanulják. De a munkafegyelmet is... — Az iskola működési, fejlesztési gondjaira ma gyakran az a válasz, hogy vállalkozzon is az iskola. Ne csupán a fenntartóra számítson... — Ez így téves. Mert az iskolákat valakinek finanszírozni kell: vagy az államnak vagy azoknak, akik a szakembereket fogadják. Vagy együtt. Magyarországon — legalábbis a mezőgazdaságban — nem alakult ki az a réteg, amelyiknek mi képezzük az embereket (Németországban például már adottak a családi gazdaságok.) Amíg ez megtörténik, addig valaki másnak finanszírozni kell. Lehet ez az állam vagy az önkormányzat, esetleg mindkettő. Az iskola fenntartásával — idézve az úgynevezett dologi kiadásokat — eddig nem volt problémánk. Olyan gondunk azonban van, hogy nem tudjuk az iskolát kellően fejleszteni. Félúton tartunk: kialakítottunk egy új oktatási épületet, felépítettünk egy új iskolát. Most folytatni kellene: újabb 8 tanterem kellene tornateremmel, ebédlővel, hogy a városnak legyen egy igazi középiskolája. Sajnos, most nincs pénz rá. — Mi történne, ha az ön- kormányzat úgy gondolná: ide nemcsak bogiári gyerekek járnak, az iskola nemcsak Ba- latonboglárnak képez? — Az önkormányzat gondolatában valószínűleg ez is megfordulhat, de abban az időszakban, amikor az ön- kormányzat vállalta a megyétől az iskola fenntartását, igen komoly és őszinte megbeszélést folytattunk. Megmondtuk, hogy normatív támogatással ezt az iskolát nem lehet fenntartani, mert fejlesztésre szorul. Az önkormányzat úgy döntött, hogy fönntartja. — A nemzetközileg is ismert bogiári kombinát hátteret jelent? — A gazdaság ma már csak egy háttér. Elsősorban a szőlőtermesztés, a szaporítóanyag-termelés, néhány gyümölcs termesztésének a hátterét jelenti. Önmagában ez kevés. Szükségünk van olyan háttérre is, ahol a „dísznövényt” tanítjuk, mint a szombathelyi tsz. Aztán szükségünk van a Siófoki Állami Gazdaságra, ahol a gyümölcs- termesztést és az oltványelőállítást gyakorolják gyermekeink. Egyelőre azok a gazdaságok, ahol jól megy a termelés, szakképzési alapjuk egy részét átadják az iskolának. Az utóbbi időben a fejlesztéseinket ebből valósítottuk meg. Ebből építettünk utat, tanműhelyeket, ebből építünk most növényházat. Azt azonban, hogy kimehessünk egy gazdaságba gyakorolni valamit, elsősorban az iskolai tanműhelyben kell megalapozni. Három éve telepítettünk egy három és fél hektáros szőlőt és egy gyümölcsöst. Bérleményben különféle területeink vannak. Tervezzük, hogy az ön- kormányzattól kérünk húsz hektár földet egy tangazdaság kialakítására. Ezt úgynevezett non profit jellegű vállalkozásnak tartjuk, mert a jelenlegi közgazdasági viszonyok mellett úgy tetszik, hogy ebből olyan nagy bevétel nem lesz. — Ha jól értem tehát, a szakképzésben a vállalkozás gondolata sokkal inkább azt jelenti, hogy ne az iskola „kal- márkodjon", hanem a legjobb vállalkozás — ami feladata is —, ha vállalkozásra képes szakembert nevel. Eközben lehet közvetlen anyagi haszna is, de létét illetően fontosabb a kinevelt szakember távlati „haszna”. — Meggyőződésem, hogy új, amibe belefogtunk. Gyakorlataink egy részét, amelyeket már a tankertben biztonsággal begyakoroltunk, kivisszük Boglár környékére. Tegyük föl, hogy Bogláron, amikor a gazdák, szakcsoportok metszenek, akkor a tanulócsoport a tanárral együtt elvállalja a metszést. Megegyeznek a munkaadóval, szerződést kötnek, hogy egy hektárt mennyiért vállalnak. Elvégzik a munkát, visszaadják a területet, utána megkapják az árát. Ennek a bevételnek a fele a tanulóé lesz, a másik fele az iskoláé, ezt viszont az iskola köteles a gyakorlati oktatás fejlesztésére fordítani és erről a tanulóknak elszámolni, így lehet vállalkozót nevelni! Éppen ezért tilos időbéres munkákta vagy napszámbérben vállalkozni, mert nem napszámosokat akarunk nevelni! Most beszélem meg a diákönkormányzattal a vállalkozási szabályzatot, amelyben a gyerekeknek vétójoga van. Ezt már próbáltuk; a tanulók teljesen másképp dolgoznak, a gyakorlatoknak megszűnik a kényszer jellege. * * * Utólagos megjegyzés: a diákönkormányzat nem a vétójogával élt: elfogadta az alkut. Angol után tehát — jöhet a metszőolló. Tröszt Tibor A gimnáziumi és szakközépiskolai osztályú iskolák sorrendje a felvételek aránya szerint (felvett/érettségizett) Átlag Iskola Város Ötévi Helyezési szám felv. átlag 87 88 89 90 91 arány sor években 40-44 Gárdonyi Eger 1 2 13 4 2 Batsányi J. Csongrád 2- 5 1 1 6 Batthyány L. Nagykanizsa 3 3 3 2 5 4 30-39 Türr I. Pápa 4 4 9 4 2 3 Török I. Gödöllő 5 1 4 22 8 8 Eötvös J. Tiszaújváros 6 9 14 5 7 10 Kodály Z. Kecskemét 7 7 1327 10 1 Táncsics M. Orosháza 8 5 626 12 15 20-29 Hajnóczy J. Tiszaföldvár 9 16 7 9 28 9 Kossuth L. M. magyaróvár 10 11 20 14 19 16 Árpád Tatabánya 11 47 2 6 21 5 Vasvári P. Sz.fehérvár 12 12 18 29 16 13 Esze T. Mátészalka 13 25 12 17 1323 Arany J. Nagykőrös 14 28 31 10 15 7 Hunyadi J. Csorna 15 33 21 16 3 18 Bajza J. Hatvan 16 18 25 7 18 26 Neumann J. Eger 17------13 24 24 Szilárdy Á. Kiskunhalas 18 35 35 11 14 11 Kossuth L. Tiszafüred 19 6 45 20 6 30 Körösi Cs. S. Hajdúnánás 20 10 11 28 23 37 Erkel F. Gyula 21 15 10 37 25 25 I. László Mezőkövesd 22 42 37 8 9 32 G. és Mg. Heves 23------12 17 14 Földvári M. Tolna 24 8 15 39 22 48 G. és Zeneműv. Szombathely 25 14 19 21 54 33 Kossuth L. Miskolc 26 17 29 33 42 21 József A. Ózd 27 23 27 32 20 44 Vajda P. Szarvas 28 32 16 30 47 22 Tokaji J. Tokaj 29 21 26 19 35 47 Kossuth L. Sátoraljaújhely 30 30 49 24 11 35 Batsányi J. Tapolca 31 41 41 15 43 19 Ady E. Nagyatád 32 59 30 31 29 14 Munkácsy M Kaposvár 33 34 33 18 32 56 Karacs F. Püspökladány 34 43 24 57 26 27 Zrínyi M. Szigetvár 35 49 17 47 40 29 Széchenyi I. Szeged 36 19 39 44 53 28 Gábor Á. Karcag 37 56 28 34 50 20 10-19 Kner I. Gyomaendrőd 38 20 43 60 31 38 Dr. Mező F. Nagykanizsa 39 27 48 25 57 36 Arany J. Berettyóújfalu 40 37 38 41 30 51 Csokonai V. M. Csurgó 41 39 42 48 27 42 Damjanich J. Nagykáta 42 54 8 56 41 40 Tömörkény I. Szeged 43 58 33 49 55 17 Petőfi S. Pápa 44 45 36 53 36 43 Teleki B. Mezőtúr 45 24 50 46 33 69 Mátyás kir. Fonyód 46 50 22 51 46 53 Janus P. Pécs 47 38 46 50 59 31 Gyakorló (JPTE) Pécs 48 29 52 45 62 45 Báthory I. Nyírbátor 49 31 34 54 58 58 Petőfi S. Kiskőrös 50 66 40 38 48 50 Ványai A. Túrkeve 51 26 51 59 49 61 Péter A. Szeghalom 52 22 44 65 64 54 Tiszaparti Szolnok 53 44 56 42 56 52 Móricz Zs. Kisújszállás 54 52 32 69 37 64 G. és Mezőg. Putnok 55 65 60 35 44 55 Mészáros L. Jászapáti 56 60 71 55 34 39 Táncsics M. Dabas 57 57 63 63 45 41 Berzsenyi D. Marcali 58 48 61 58 38 66 Ady E. Csenger 59 69 64 52 -34 Fodor J. Szeged 60 74 69 -69 12 Mikszáth K. Pásztó 61 63 67 23 65 63 József A. Monor 62 61 70 43 39 67 Petőfi S. Aszód 63 46 59 68 52 57 G. és Mezőg. Mezőcsát 64 13 75 73 74 60 Bercsényi M. Győr 65 51 62 75 63 46 Széchenyi I. Pécs 66 53 58 62 68 62 Baktay E. Dunakeszi 67 36 54 72 66 76 Illyés Gy. Budaörs 68 55 55 74 61 65 Árpád fej. Kistelek 69 64 66 40 70 72 2-9 G. és Műszaki Újszász 70 40 53 71 71 78 Tevan A. Békéscsaba 71 67 65 61 73 59 Ady E. Sarkad 72 68 73 36 75 73 Vajda J. Bicske 73 71 47 76 67 68 Mikes K. Battonya 74 62 72 66 60 70 Szántó K. J. Balassagyarmat 75-74 64 51 75 Remenyik Zs. Füzesabony 76 73 68 67 72 71 Nagy L. Kunhegyes 77 70 57 70 76 79 G. és Közgazd. Pilisvörösvár 78 72 76 77 -74 Velinszky L. Pusztaszabolcs 79 75 -78 77 77 Figyelembe vett iskola 79 75 76 78 77 79
