Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-17 / 14. szám

1992. január 17., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 NAPIRENDEN AZ EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZERVÁLTÁS (2.) A munkanélkülieknek is jár ellátás A beszélgetés első részé­ben az egészségügyi rend­szerváltozást koordináló bi­zottság elnöke, dr. Kincses Gyula állította: beteg nem ma­radhat orvos nélkül. Főleg az idősek félnek attól, hogy biz­tosítási kártya hiányában nem mehetnek orvoshoz. Mi törté­nik akkor, ha a nyugdíjas a következő hetekben nem kapja meg a kártyát? — Reméljük, ilyen eset na­gyon kevés lesz. Éppen a nyugdíjasok kártyáinak kiosz­tása folyik a legrendezetteb- ben. A társadalombiztosítás naprakész nyilvántartással rendelkezik. A kártyákat térti- vevénnyel küldik ki postán, várhatóan kevés lesz a rekla­máció. Ha mégis előfordulna, akkor a területileg illetékes társadalombiztosítási igazga­tósághoz kell fordulni, oda, ahol egyébként a nyugdíjjal, járadékkal kapcsolatos pana­szokat is intézik. — Városban, nagyobb tele­pülésen, ahol több orvos is dolgozik, nincs akadálya a szabad választásnak. De mi a teendő akkor, ha a községben egy orvos van vagy két falu­nak egy orvosa? — Törvény írja elő, hogy a helyi önkormányzat köteles megteremteni a rendelés felté­teleit és működtetni az orvosi szolgálatot. Június végéig van idő erre, addig pedig a jelen­legi körzeti orvos köteles el­látni minden hozzáfordulót, akár van biztosítási kártyája, akár nincs. — Előfordulhat, hogy az ön­kormányzat és a falu lakói nem ugyanazt az orvost akar­ják felkérni? — Ilyen eset valóban lehet­séges. A demokrácia lényege, hogy a választott önkormány­zati képviselőkön keresztül a közösség érvényesíteni tudja az akaratát. Tehát az lesz a falu orvosa, akit az ott élők akarnak. — A nyugdíjasok, a biztosí­tottak és gyerekeik szinte au­tomatikusan megkapják az or­vosi ellátáshoz szükséges egészségügyi kártyát. De mi lesz azokkal, akik nem dol­goznak, munkanélküliek? — Azokkal nincs gond, akik munkanélküli-segélyt kapnak, hiszen ők szerepelnek a nyil­vántartásban. Az igazi prob­lémát azok jelentik, akik már nem kapnak segélyt. Termé­szetesen ők sem maradhat­nak ellátás nélkül. Nekik a he­lyi önkormányzatot kell meg­keresniük, ahol igazolást kap­nak szociális helyzetükről, és ennek alapján kérhetnek biz­tosítási kártyát. Feltétlenül meg kell je­gyezni, hogy a háziorvosi há­lózat kialakításában rendkívül nagy és fontos feladat hárul az önkormányzatokra. A terület szociális ellátásáért felelős testületeknek, tisztségviselők­nek, ott helyben kell gondos­kodniuk arról, hogy senki ne maradjon egészségügyi ellá­tás nélkül. — Változik-e és hogyan a szakorvosi ellátás eddigi rendje? — Az egészségügyi rend­szer átalakítása hosszabb fo­lyamat. Első lépésként a házi­orvosi hálózat jön létre, várha­tóan július elsejéig mindenütt megtörténik a választás. Az év második felében készülnek el azok a rendeletek, amelyek a szakorvosi rendszer igénybe­vételét fogják szabályozni. Egyébként ennek a kérdésnek a megoldása korántsem lesz olyan egyszerű, mint a házior­vos-választás. Ugyanis a szakorvosi ellátásnál szakmai és anyagi előírások, korlátok lesznek. Hasonlóan egy távo­labbi időpontban kerül sor a szabad kórházválasztás rend­szerének kidolgozására, sza­bályozására. Ebben az évben tehát csak a háziorvosi háló­zat jön létre. Szabó Margit Környezetvédelem Az MTA májusi közgyűlé­sén a központi előadás témája a környezetvédelem lesz. Egyúttal kidolgozzák a Rio de Janeiróban tartandó világkon­ferenciára a magyar nemzeti környezetvédelmi stratégiát is. Felújítják a jáki templomot Visszakapja a jáki templom a különböző múzeumokba, kőtárakba szállított eredeti szobrait. A 800 éves apátsági templom megtalált középkori szárnyas oltárának restaurá­lását húsvétra befejezik. Magyar PC World Megjelent a magyar PC World. A világ legnagyobb in­formatikai szaklapkiadó válla­lata, az IDG a világ 50 orszá­gában 150 kiadványt jelentet meg. A PC Worldot eddig 21 országban adták ki, s a ma­gyar a legújabb szám. Akiket kilenc feleség vár este Milyen az élet kilenc fele­séggel? — ezzel az ígére­tes címmel tervez tévéso­rozatot egy amerikai produ­cer. A Corriere della Sera tudósítója a helyszínen ke­reste fel a szereplőket, akik mintegy 50 ezren élnek Ari- ozna állam egyik eldugott szegletében. Minthogy a mormon vallás hivatalosan szakított a tőbbnejűséggel, ők inkább a sivatagba köl­töztek, csakhogy zavarta­lanul élvezhessék a több feleség — egy férj meghitt kapcsolatot. „Mit lehet kezdeni ennyi feleséggel?” — kérdezte az újságíró a település pol­gármester-asszonyát. „A békés együttélés kulcsa a harmadik feleség. Mert az első úgy érzi, hogy ő a leg­fontosabb; következéskép­pen állandó feszültségben él a második asszonnyal, mert úgy gondolja, hogy az ki akarja szorítani. A har­madik lehet az, aki őket is, meg a továbbiakat is ösz- szebékíti. És ha a harmadik feleség képes erre, akkor nincs baj. Ha nem? De hát hol nincsenek viták? Én magam is többnejű család­ban nőttem fel, és emlék­szem, kislányként is már ar­ról ábrándoztam, hogy harmadik feleség lehes­sek.” A férfi szempontból pa­radicsominak tetsző állapo­tot beárnyékolja a párvá­lasztás nem éppen irigy­lésre méltó módja. „A fele­ségeket nem a férfi vá­lasztja, hanem a szekta vé­nei jelölik ki. Amikor egy fia­talember már érett a há­zasságra, megmondják, hogy kivel kell együtt élnie. S ha jól viselkedik, további feleségeket kaphat.” A helyszíni tapasztalatok nyilván nem hatottak lelke­sítőén a feltehetőleg mono- gám házasságban élő új­ságíróra, mert megkér­dezte: és mi az előnye a többnejűségnek. „Az — mondta egy feleség —, hogy lehetővé teszi a férfi számára a férfigőgtől való megszabadulást, a nő számára pedig a szexuális rabszolgaság elkerülését.” Nem semmi... ODALETT A KOPZÓS-PÖDRŐS Bartókkal buktak Balatonberény téli álmát alussza. Horváth Jenő (Kos­suth Lajos utca 74.) fölriad, tol­lat fog. „Volt nálunk egy Kop- zós-pödrős együttes; sajnos, csak volt — írja a papírra. — Ismerték őket az egész or­szágban, még külföldön is. Hogy mi történt, nem tudjuk, csak keressük a titkot...” Nagy Károly polgármester komoran beszélte el a történ­teket. — Egyelőre úgy néz ki, megszűnt az együttes. Ötven­ezer forintot kértek az ön- kormányzattól, a képviselők nem szavazták meg. A művé­szeti vezetőjük lemondott, a hagyományőrzők szétszéled­tek. Lebbentsük föl a fátylat a ti­tokról, amelyet levélírónk is emlegetett! Múltidéző címmel két éve országos hagyomá­nyőrző-találkozót szervezett a Kopzós-pödrős együttes Bala- tonberényben. Erre az alka­lomra színes képeslapot nyomtattattak. Nem volt szok­ványos: a balatoni anzikszok­tól eltérően csak az új Bar- tók-emlékművet ábrázolja. Ki­adására az akkori községi ta­nács végrehajtó bizottságától kölcsönt kaptak. A képeslap nem fogyott, s a polgármesteri hivatal követelte az adósság visszafizetését. Bankkölcsön­ből megadta az együttes. Ám kölcsönt kölcsönnel kielégíteni aligha lehet. Folytassuk a beszélgetést Nagy Károllyal. — Szívügyem volt az együt­tes. Kevés falu büszkélkedhe­tett ilyennel. Elhibázott lépé­sük volt ellenben a 20-25 ezer darab képeslap kinyomtatása, olyané, amelyiken csak a Bar- tók-emlékmű látható. Az ak­kori tanácstól nyolcvanezer fo­rint kölcsönt kaptak azzal, hogy képeslapok eladási árá­ból 1990 végére visszafizetik. Vissza is fizették, újabb hitel­ből. Ez 1991. december 31 -én lejárt. Ennek a visszafizeté­sére kért támogatást az együt­tes vezetője, ötvenezer forin­tot. Nagy Károly búskomor. — Bánt a dolog. 1976-ban én alakítottam meg az együt­test. — Milyen a lelkiismerete most, hogy nem szavazta meg Garai Jánosné Fotó: Gyertyás László idei évre egy fillér támogatást sem kérnek. Az ötvenezer fo­rint átütemezését tagadta meg az önkormányzat. A harminc­ezer forint támogatást nem szavazták meg. Az önkormányzati ülés után Budai Imre művészeti vezető elfojtott hangon jelentette be: lemond. A tagságnak meg is indokolta eztés a hagyomány- őrzők együttéreztek vele. Megszűnt az együttes. A lemondott művészeti ve­zető így folytatta: — Természetesen a bank­kölcsönt saját zsebemből vissszafizettem; a képeslapok pedig nálam vannak. — Még meg is gazdagodhat rajtuk— vetettem közbe. — Lehet... — sóhajtott. Garai Jánosné az együttes alapító tagja. Azt kérdeztem tőle: miként vélekedik a történ­tekről. — Haragudtak ránk, kezdet­től fogva. Ez az igazság. — Nocsak? — Az együttes és a tanár úr (Budai Imréről van szó) nem ezt érdemelte. Szép szóval mindent meg lehetett volna beszélni. Úgy voltunk mi, a Kopzós-pödrős együttes, mint egy család... Ha megverik a pásztort, elszélednek a juhok. Ez történt itt, Balatonberény- ben is. — Bízik abban, hogy föltá­rnád még a Kopzós-pödrős együttes? — A fiatalokat már nem ér­deklik a hagyományok, más utat járnak. Nem így képzel­tem el, hogy egyszer az együt­tesnek is vége lesz... Horányi Barna az önkormányzat a kért támo­gatást? — Az enyém rossz — mondta Nagy Károly. — Köl­csönt kértek, visszafizették volna... Budai Imre a Kopzós-pöd­rős hagyományőrző együttes művészeti vezetője. Arcán nyoma sincs a bánatnak. — Mi bíztunk abban, hogy elfogy a huszonkétezer ké­Budai Imre peslap, amely hetvenezer fo­rintba került. Az eladási ár tö­redékéből visszafizethettük volna a kölcsönt, a fennma­radó pénzből pedig gazdál­kodhatott volna az együttes. Bankkölcsönből kifizettük a polgármesteri hivatalt. 1991-ben kapott az együt­tes az önkormányzattól ötven­ezer forintot. Nem költötték el. Csak azt kérték, hogy a bankkölcsön kiegyenlítésére használhassák föl. A felelet: Azt nem! Újabb harmincezer forint volt még az igénye Budai Imrének, így 1992-t nulláról indulva kezd­hették volna, azzal, hogy az Ma már csak emlék

Next

/
Oldalképek
Tartalom