Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
1992. január 14., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Információs „szakadék” Az agrárkutatás és termelés között A szakmai információval kapcsolatos gond, hogy — Shakespeare-rel szólva — „lépteinket a világ ritmusához igazítsuk". Égető szükség van erre, s most mégis mintha háttérbe szorult volna. Mezőgazdaságunk válságának, a termelési kedv csökkenésének oka ugyanis nemcsak a még mindig bizonytalan tulajdonviszonyokban, a késlekedő törvényhozásban vagy a kedvezőtlen hitellehetőségekben keresendő, hiányzik — vagy nem megfelelő — az információáramlás is. Igény és igazodás A mezőgazdasági kutatás eredményei nagymértékben javíthatnák a termelés produktivitását. A termelésben dolgozók azonban csak akkor tudják felhasználni a kutatás eredményeit, ha azok a gyakorlat igényének megfelelően, könnyen érthető formában jutnak el hozzájuk. Ehhez a folyamathoz közvetítők kellenek, akik felelősek az információ olyan „átcsomagolásáért”, hogy az a helyi körülményeknek megfelelően alkalmazható legyen. A közvetítők közül a legfontosabb a szaktanácsadó. Fontos szerpe van a laboratóriumok és kísérleti üzemek eredményeinek adaptálásában. Szaktudásán és gyakrolati ismeretein kívül többek között adaptációs készségre, mély emberismeretre, könyvtár- használati és számítástechnikai ismeretekre is szüksége van. S közvetlen egyéniségnek kell lennie, akiben a szakismereteken túl megvan a jövőbe vetett hit is. Külföldi tapasztalatok szerint számos rendszerben nincs hatékony kapcsolat a kutató és szaktanácsadó csoport között. A kutatási eredmények alacsony hatásfoka gyakran blamálja a szaktanácsadót, az viszont hiányolja a valóban alkalmazható eredményeket. Néhány országban sikeres volt a speciális kutató-szaktanácsadó szekció kialakítása. Ha a tudósok jól ismerik az információs és kommunikációs technikákat, könnyen elkészítik a szaktanácsadó csoportnak a használható anyagot. S mintegy visszacsatolásként farmerek és szaktanácsadók adnak nekik ötleteket. Ezeket be lehetne építeni az információs rendszerbe, s így az anyag — megfelelően gyűjtve és tárolva — visszanyerhető. Elmélet, gyakorlat A farmerek igen sokat tudnak földjükről, növényeikről és állataikról, mintegy összegzik generációk tapasztalatait. S ezek a tudományos ismeretek kombinálásával sokkal elfo- gadhatóbbá, emberközelibbé teszik a számítógépes információs rendszert. A gazdák részvétele a kutatásban így pszichológiai jelentőségű is. Ha megfelelő segítséggel rá lehetne venni őket arra, hogy tapasztalataikat összegeznék, közkincssé tennék, kialakulhatna az úgynevezett nem hagyományos irodalom. Ez lehetne az első lépés a dokumentált ismeretek terén. Kutatásom során találkoztam olyan gazdákkal, akiknek jó néhány „találmányuk” van. Arra ugyan nem tudtam rávenni őket, hogy ezt leírják (meg is mondták: nem akarják kinevettetni magukat a helyesírási hibák miatt); megfelelő szervezéssel azonban megoldható volna tapasztalataik hangszalagra vétele. így nagyon sok tapasztalat válna közkincssé; új információs kategóriákat lehetne kialakítani. Ezeknek az elképzeléseknek azonban többnyire nincs sikerük az elméleti szakemberek körében. így volt ez a Hi- malája-hegyi farmergazdaságok információellátásának megszervezésében is, ahol a hagyományok gyűjtésével, azokat vegyítve a modern tudományos eredményekkel tették hatékonnyá a rendszert. Szakemberek mozgása Az információáramlás leghatékonyabb módja, ha általánossá válik a szakemberek mozgása a kutatási és a gyakorlati szféra között. A napi gyakorlat azonban homlokegyenest más: a termelésben dolgozó szakemberek fényévnyi távolságra érzik magukat a kutatóktól. Szerintük a kutatóknak először 5-10 évet kellene kötelezően a termelésben eltölteniük. Egyetlen tsz-szakemberrel találkoztam csak, akit egy alkalommal meghívtak szakértőnek egy kutatóintézetbe. Pedig egyre inkább igénylik az üzemek, hogy a kutatóintézetek valódi értéket képviselő kísérletekbe vonják be őket. Általános panasz, hogy a kutatóintézet a kísérlet befejeztével az üzem, a kísérletet végző szakember számára semmiféle visszajelzést nem ad. Pedig ez gazdasági és szakmai érdektelenséget okoz. Monspart Judit könyvtáros Csatatér 25 dollárért Meghalt Neckermann 79 éves korában meghalt Joseph Neckermann, a németországi tömeges turizmus és a levelezés útján történő vásárlás úttörője. Neckermann kétszer nyert olimpiai bajnokságot lovaglásban s 1966- ban világbajnok is volt. 1967- ben létrehozta a Sportsegély Alapítványt. Kórház és főiskola Amerikaiak százai vásárolnak egy négyzetláb (0,1 négyzetméter) földet, hogy megakadályozzák egy polgárháborús csata színhelyének föl- parcellázását. A South Mountain-i csatát 1862. szeptember 14-én vívta az Északi Unió 25 ezer és a Déli Konföderáció 10 ezer katonája. Környékén az utóbbi időkben kezdték meg a parcellázást. Egy társadalmi szervezet, azonban elhatározta, hogy megmenti a 8,8 hektárnyi területet. A vevők 25 dollárjukért okiratot kapnak arról, hogy tiszteletbeli tulajdonosai annak a területnek, amelyen a polgárháborús ütközetet vívták. Eddig 347 okiratot adtak ki. Képek a Dunáról Horvátországi festő kiállítása Barcson Boris Salamaha 1940-ben született Jugoszláviában. A kor tette, hogy megpróbáltatások sorát kellett végigjárnia. Zágrábban szerzett művésztanári diplomát, s Pélmonosto- ron tanított, míg a fegyverek nem késztették őt is menekülésre. Harminc egyéni kiállítása volt, s 200 közös tárlaton szerepelt; munkáit bemutatták Németországban, Magyarországon, Lengyelországban és Svédországban is. A zágrábi művészetkritikus Jurij Baldari írta képei ürügyén: „Boris Salamaha az a festő, aki uralkodik a téren és a dunai vizeken, a Dunának öblein, mély sűrű növényzettel borított vagy éppen elhagyott Dunán.” Boris Salamaha látszólag Fotó: Gyertyás László ugyanazokat a képeket festi, mégis mindegyik más. Az ak- varellnek igazán nagy mestere. Az elmúlt hónapok terméséből most Barcson látható kiállítása a művelődési központban. Érdemes megnézni, és vásárolni is. Az alkotó a képekből származó bevételt a menekültek javára ajánlotta föl. N. J. Börtönben a „Sárga veszedelem” írója Pekingből érkezett jelentések szerint letartóztatták annak a „szamizdat” terjesztésű apokaliptikus regénynek az íróját, amely azt jósolja, hogy összeomlik a kommunista párt uralma, Kína pedig önmagát pusztítja el egy atomfegyverekkel vívott polgárháborúban... A „Sárga veszedelem” (Huang Huo) íróját — értesülések szerint — december végén tartóztatták le, röviddel azután, hogy vidéki rejtekhelyéről visszatért a fővárosba. Az író Bao Mi álnevet használ, ami azt jelenti „Maradj titokban!" Barátai, akik letartóztatásáról hírt adtak, nem voltak hajlandók elárulni az igazi nevét, bár azt minden bizonnyal ismerik a hatóságok. Az 500 ezer írásjelből álló regény kéziratát Tajvanra csempészték, és ott nyomatták ki. Pekingi értelmiségiek a könyv fotókópiáit és komputerizált variánsait terjesztik Kínában. A tajvani kiadás-szerint a Bao Mi álnév mögött ismert író rejtőzik. A „Sárga veszedelem” az első kínai regény, amely az 1989. évi demokratikus mozgalmat választotta kiindulási pontjául, valamint azt a társadalmi traumát, amelyet a hadsereg 1989. június 3-4-i, Tienanmen téri támadása okozott. A regény a demokrácia melletti tiltakozások megújulásával kezdődik. A virágzó Dél-Kína, amely megelégeli a pekingi hatalmi harcot, Tajvan segítségével kinyilvánítja függetlenségét. A pekingi hatóságok azonban nem nyugosznak bele az ország kettészakadásába és nukleáris támadást intéznek Dél-Kína ellen... A „Sárga veszedelem” azzal ér véget, hogy Kína elpusztul, világméretű atomháború tör ki, és az emberiség kis híján a kőkorszakba süllyed vissza. Fekete Viktória A volt szolnoki városi kórház Zagyva-parti épületét, amelyben szovjet katonai kórház működött, visszakapta a megyei jogú város önkormányzata, s hamarosan a megyei kórház kezelésébe kerül. Ha az épület főiskolai célokat is szolgálhat, úgy a külkereskedelmi főiskola helyi tagozata ideköltözik Tiszali- getből. Jagger ötödik gyermeke Jerry Hall, Mick Jagger felesége életet adott harmadik közös gyermeküknek. A Londonban született, Georgia May Ayeesha névre keresztelt lány a brit rockénekes ötödik gyermeke. A Rolling Stones 48 éves sztárjának négy lánya és egy fia van. Elsők vagyunk A világ valamennyi országa közül hazánkban a legmagasabb a szívbetegségek következtében elhunytak aránya. Az 1989-es adatokat ismertető amerikai tanulmány szerint Magyarországon 100 ezer emberből nyolcszázzal végez valamilyen szívbetegség. Mint minden reggel, Gorsky most is a parkba ment kocogni. A sarokon két dulakodó alakra lett figyelmes. Egy férfi és egy nő verekedett. A nő sikolya ijesztő volt. — Segítség! Látta, amint a kétségbeesett asszonyt a fickó a bokrok felé rángatta. — Hé, hagyja abba azonnal! A férfi megdermedt, aztán gyorsan elfutott. Gorsky lihegve hajolt a földön heverő nő fölé. — Megsérült? — Nem — válaszolt az könnyes szemmel, majd elkezdte a blúzát rendezni. Sápadt volt, egyéb baja nem látszott. — Itt lakom a közelben; jöjjön igyon meg egy kávét, aztán elkísérem a rendőrségre. A konyhába kalauzolta vendégét, és kávét főzött. — Szép a lakása — mondta a fiatal nő, amikor elébe tette a kávét. A férfi mosolygott, aztán javasolta, hogy menjenek a rendőrségre. Ekkor csengettek. — Hát ez meg ki lehet? — lepődött meg a ház ura, aztán a vendéghez fordult magabiztosan. — Jöjjön, mutatok valamit! A nő követte. Gorsky a bejárat fölötti képernyőre mutatott. — Aki itt csenget, fölveszi a videó. Én nem kockáztatok, biztosítottam a lakást. Ide senki be nem teheti a lábát nyom nélkül... No, ez meg hogy lehet?! — Arcán meglepetés tükröződött, amikor fölismerte a jövevényt. — Nem ez az alak támadta meg magát? — De igen, Gorsky úr — mondta a nő erélyes hangon. — És maga pedig szépen beengedi. — Szóval maguk ketten, ott... Aztán abbahagyta, amikor meglátta, hogy a nő pisztolyt vett elő. Gorsky kinyitotta az ajtót. — Na, mit mondtam? Ugye, hogy megette? — vigyorgott rájuk a jövevény. — Mit akarnak? — kérdezte Gorsky ingerülten. — A fekete Viktória királynőt — mondta a férfi határozottan. Még csak ez kellett — villant át Gorsky agyán. Bélyeggyűjteményének ezt a legértékesebb darabját. Ilyen primitív trükköt bevenni... — Hát bizony, jó lenne, ha az enyém lenne — mondta közömbösen. — Na ne! Gorsky úr, én véletlenül ott voltam, amikor 3,9 millióért megvette a bélyeget. És ha kedves az élete, nem játssza a hülyét. Gorsky agya gyorsan működött. — Jöjjenek — mondta elhaló hangon. És fölvezette őket a dolgozószobába. Az egyik fiókból kivett egy albumot. Egyetlen bélyeg volt benne. — Tessék... Itt van... A fickó fölvette a nagyítót az asztalról, és vizsgálni kezdte a bélyeget. Aztán a nőhöz fordult. — Másolat... Nem rossz kópia, de másolat. A pasas hülyének néz bennünket továbbra is. Gorskynak határozottan melege volt. De arra gondolt, hogy ezt meg kellett próbálnia. — Még egy lehetőséget adok, uram, aztán áttérek a megyőzés egyéb formáira. — A páncélban van. — Akkor talán nyissa ki. Gorsky levette a festményt a falról, beállította a szám- kombinációt, és kinyitotta az ajtót. Kicsiny dobozt emelt ki, abban volt a bélyeg. A gengszter egy pillantással látta, hogy ez az eredeti. — Miért nem így kezdte? — kérdezte vigyorogva. Aztán a nő felé fordult: — Na, most aztán tűnés...! — Egy pillanat... Előbb még szépen ideadja a bejárati videókazettáját is, különben este már a rendőrségen leszünk — szólt a nő. — Természetesen — motyogta a háziúr, és egy székre állva kapcsolta a szerkezetet. Kipirultan lépett le a székről. Ekkor a gengszter elkapta, és a csuklójánál fogva a lépcsőkorlát felé húzta. Zsebéből bilincset húzott elő, és a zárral bíbelődött. — Gyerünk már! — sürgette a nő idegesen. Megvárta, amíg ellenőrizte hogy tartós-e a bilincs, csak aztán nyitotta ki az ajtót, társa felé fordulva. És akkor váratlan fordulat történt. Kívülről két férfi vetette magát rájuk, és még mielőtt felocsúdhattak volna, már a földön feküdtek. — Minden rendben, Gorsky úr? — kérdezte az egyik. Gorsky megkönnyebülten bólintott. És arra gondolt, hogy nem volt rossz beruházás olyan berendezést vennie, amely a páncélszekrény kinyitásakor lámpával riasztja a magánrendőrséget. I ^
