Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-13 / 10. szám

1992. január 13., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 11 KOSÁRLABDA NB I Kiütéses győzelem Kaposcukor SE-Szeged SC 115-74 (58-40) Kis Sándor a helyzet magaslatán (Fotó Lang Róbert) Kaposvár, városi sportcsar­nok, 1000 néző. V.: dr. Valo- vics, Smied. Kaposcukor SE: Vojvoda (28), Venclovas (16), Grigas (30/12), Kovács L (3/3), Bog­nár (10). Csere: Nagy L. (4), Nagy I. (9/3), Kis S. (9), Stett- ner (6), Balogh Cs. Edző: Si­mon Károly. Szeged SC: Véh (13), Pa- rády (9), Palicz (8/6), Veress (13), dr. Tímár (8). Csere: Thuma (13/3), Vitaszek (5), Országh (3), Antal (2). Edző: Molnár Csaba. Szombaton az a Szeged SC volt a Kaposcukor kosarasai­nak a vendége, amely az idei bajnokságban még egyetlen alkalommal sem tudott győzni, így hát nem is az volt a kér­dés, hogy melyik együttes nyeri a találkozót, hanem az, hogy mekkora különbséggel veri a kaposvári gárda szegedi ellenfelét. Mi tagadás, erős túlzás lenne azt írni, hogy a közön­ség kitörő lelkesedéssel fo­gadta volna Valovics játékve­zetőt. Úgy tűnik, hogy a ka­posvári szurkolók nem egy­könnyen „emésztik meg" a csütörtöki (Bp. Tungsram el­leni) ténykedését... A vendégek szerezték az első kosarat, amelyre néhány másodpercen belül már érke­zett is a kaposvári csapat vá­lasza. Egyre jobban játékba lendült a hazai együttes, és az ötödik percben már 15-6-ra vezetett. Újabb négy perc el­teltével már több mint 10 pont volt a Kaposcukor előnye (27- 16). Bár az első percektől kezdve Vojvodáék játszottak fölényben, időnként bizony igencsak akadozott a Kapos­cukor gépezete. Az egészpá­lyás letámadást alkalmazó szegedieknek többször is si­került megzavarniuk a kapos­váriak próbálkozásait. Ennek ellenére folyamatosan nőtt a különbség a két csapat között: négy perccel a félidő vége előtt például már 49-31 ará­nyú hazai vezetés állt az eredményjelző táblán, két perccel később pedig kerek 20 pontra nőtt a Kaposcukor elő­nye. Különösen Vojvoda és a litván Venclovas „villogott”; ők ketten az első játékrészben összesen 34 pontot gyűjtöttek. Ugyanakkor Kovács László jobbnál jobb labdákkal „tömte" társait, Vojvoda látványos zsákolásai pedig többször ra­gadtatták vastapsra a néző­ket. A szegedieknél egyedül Veress próbálta meg — ki- sebb-nagyobb sikerrel — tar­tani a lépést a hazaiakkal. Hatalmas kosáresővel kez­dődött a második félidő, amelyből a Kaposcukor játé­kosai kerültek ki győztesen. A 26. percben már 83 pontnál járt a hazai gárda, míg ugyan­akkor ellenfelük még át sem tudta lépni a félszázat. Köz­ben a másik litván idegenlé­giós, Grigas is „beindult”, s egymás után szerezte a kosa­rakat — közte négy triplát is. A 33. percben hatalmas üdvri­valgás fogadta a Kaposcukor századik pontját. Simon Ká­roly edző egymás után küldte be a pályára a cseréket (va­lamennyi Kaposcukor játékos lehetőséget kapott), de a kü­lönbség így sem akart fogyni a két csapat között. Sőt, inkább még tovább nőtt, s a vége 41 (!) pontos Kaposcukor siker lett. Amint azt várni lehetett, csak az első egy-két percben tudta a szegedi együttes a Kaposcukorral tartani a lépést. Fokozatosan húzott el ellenfe­létől Simon Károly legény­sége, s a kaposvári játékosok azt is megengedhették ma­guknak, hogy közönségüknek játszanak. Mindenesetre a kö­vetkező két bajnoki a mosta­ninál kicsit rázósabbnak ígér­kezik, hiszen először Sop­ronba, majd Bajára látogat el a Kaposcukor. (Az első körben mindkét csapatot megverte a kaposvári gárda.) A Szeged SC elleni találko­zón Kovács L., Vojvoda, va­lamint a két litván játékos, Gri­gas és Venclovas játéka ér­demel külön elismerést. A szegedi együttesben Palicz, és amíg a pályán volt, Veress játszott jól. Az ifjúsági mérkőzésen: Szeged SC-Kaposcukor SE 93-80 (42-42) Fenyő Gábor Későn ébredt a Honvéd Vásárhelyi KK-Kaposvári Honvéd 86-81 (44-30) Kaposvár, városi sportcsar­nok, 300 néző. V.: Szabó Gy., Major L. Vásárhelyi KK: Kocsergin (27), Polányi (5), Czuprák (19/9), dr. Borbáth (17/9), Les­tár. Csere: Vincze (18). Edző: Faragó István, Valaczkay Győző. K. Honvéd: Dorogi (13/9), Rétháti (4), Vitári (8), Ágh (33/15), Szabó (14/12). Csere: Cservék (4), Bán (3/3), Török (2), László, Gyenge. Edző: Ékes Tamás. Hazai ponttal indult a mér­kőzés, s a 7. percig a Hon­védnél volt az előny (14-12). Ezután azonban négy percen át nem sikerült kosarat sze­rezni, s a vendégek 20-14-re fordítottak. 22-20-as állásnál Ékes Tamás edző valamennyi pályán lévő játékosát lecse­rélte. Ez nem volt túl szeren­csés dolog, hiszen Vásárhely gyorsan növelte az előnyét. Két perc múlva ugyan vissza­jött az előző ötös, de a kü­lönbség tovább nőtt. Feltű­nően sokat szabálytalankod­tak a Honvéd-játékosok, jóné- hányszor teljesen felesleges en az ellenfél térfelén. Az első játékrészben húsz személyi hibát gyűjtöttek össze, míg a vendégek csak hetet. A folytatásban sokáig nem változott a játék. A hódmező­vásárhelyiek — elsősorban centereik révén — biztosan gyűjtögették pontjaikat, a Honvéd pedig továbbra is rengeteg hibával játszott. A 28. percben 58-42-re vezet­tek a vendégek, de irányítójuk hamarosan kipontozódott. A Honvéd ekkor a kitűnő telje­sítményt nyújtó Ágh vezérle­tével megkezdte a felzárkó­zást. Két perccel a vége előtt már csak hat pont hiányzott az egyenlítéshez, amikor Vitári kipontozódott. Ugyanígy járt Rétháti is, de már csak két pont volt a különbség a csapa­tok között (83-81). Mindössze tíz másodperc volt hátra, a Vásárhely dobhatott büntető­ket. Ezek közül a második ki­maradt, de a lepattanó labdát — és ezzel az egyenlítési le­hetőséget — nem sikerült megszerezni. A házigazdák játékosai kö­zül többen mélyen formán kí­vül játszottak ezen a délután. A sok eladott labda, szabályta­lanság, rossz dobások mellett csak néha-néha láthattunk tő­lük jó megoldásokat. Az idő­sebb, rutinos kosarasokkból álló Vásárhely a döntő pillana­tokban mindig tudott újítani, s így megérdemelten nyerte a találkozót. Mindössze hat já­tékost szerepeltettek, akik kö­zül Kocsergin és dr. Borbáth az első, Czuprák és Vincze a második félidőben nyújtott jó teljesítményt. A hazaiaknál Ághnak ezúttal nem voltak méltó társai. Az ifjúsági mérkőzésen: Vásárhelyi KK-Honvéd 70-52 Kele János Vitári (balról) és Dorogi (5) harcol a lepattanó labdáért (Fotó: Csobod Péter) A szovjet sakk — Szovjetunió nélkül A szovjet felfordulás a sakk­táblákon is lejátszódik — írta a The Times című brit lap. A legnagyobbak kivételével megrendült a hivatásos szov­jet sakkozók „létalapja”. Soke­zer mesterjelöltnek, mester­nek és nagymesternek volt sportállása hivatalokban és vállalatoknál. Nem akadt más dolguk, csak a sakkozás. Ezért kapták a fizetésüket, de az új gazda­sági és politikai realitások el­söpörték kiváltságaikat. A „felfordulás” ráadásul nem áll meg a volt Szovjetunió határainál. Sokan köztársa­sági színekben játszanak ezentúl, de annak is megvan a veszélye, hogy emigrálnak, és learatják az összes lehetsé­ges díjat a nyugati versenye­ken. Tény, hogy máris mind több szovjet sakkozót igazolnak nyugat-európai klubokhoz. A Szovjetunióban négymil­lió igazolt sakkozó játszott, ők adták a nemzetközi sakkszö­vetség tagságának 80 száza­lékát. Lenin 1920-ban „az elme tornatermének” nevezte a sakktáblát, és az állami bürok­raták azóta sem kíméltek semmilyen energiát, hogy sakknagyhatalommá tegyék az országot. Mihail Botvinnik 1948-ban világbajnok lett, s a szovjet sakk-világuralom azóta is tö­retlen, eltekintve az amerikai Bobby Fischer rövid „közjáté­kától”. Fischer 1972-ben Bo­risz Szpasszkijtól vette el a vi­lágbajnoki címet. Három évvel később Fischer lemondott ar­ról, és azóta sem játszott nyil­vános mérkőzést. A kivételezett helyzetbe ke­rült szovjet sakkozók közül a Kaszparov és Karpov kvalitá- súak anyagi biztonságát nyil­ván ezentúl sem fenyegeti semmi, de a második és a többi vonal helyzete bizonyta­lansággal terhes. Az angliai Hastingsben nemrégiben lezajlott nagy­mester-versenyen, az első­számú brit sakkbajnokságon három volt szovjet nagymes­ter vetélkedett, s Jevgenyij ßare/'ev állt az élen, miután ta­valy is megnyerte ezt a baj­nokságot. Ő és a 65 éves veterán Alekszej Szuetyin — 1967-es győztes — orosz színekben játszik, a 19 éves Alekszej Si­rov pedig Lettország zászlaját tűzte órája mellé. De az olaszországi, Reggio Emilia-i tíz résztvevős bajnok­ságot, amelyet hivatalosan a világ egyik legnehezebb ver­senyének tartanak, valóságos sakk-diaszpóra sajátította ki. Egy volt szovjet játékos, Mi­hail Gurevics Belgiumot képvi­seli. Egy másik, Alexander Ha- lifman egy német klub hírne­vét öregbíti. Valerij Szalov „spanyol zsoldban" játszik, Lev Polugajevszkij, a nagy te­oretikus pedig Szpasszkijhoz csatlakozott Párizsban — em­lékeztet a lap. A nemzetközi sakkszövet­ség most már háromévi hely- benlakást követel meg, mielőtt egy játékos valamelyik ország színeiben játszhat a sakko­limpián. Enélkül a nemzeti csapatokat mihamarabb el­áraszthatnák a szovjet sakko­zók és irreálissá válna a ver­senyek nemzetközi jellege — írta a The Times. Samaranch - Szmirnov „ forduló” Nyitott kérdések az olimpia előtt Ma találkozik Lausanne-ban Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság spanyol elnöke, és Vitalij Szmirnov, a Független Álla­mok Közössége Olimpiai Bi­zottságának elnöke. Áz esz­mecsere témája: a volt szovjet tagköztársaságok sportembe­rei végül is milyen „minőség­ben” vesznek részt az albert- ville-i téli olimpiai játékokon februárban. Kevesebb mint egy hónap­pal a téli sportfesztivál rajtja előtt a NOB-ot érthetően ér­dekli, vajon egy közös csapat színeiben indulnak-e a függet­len államok olimpikonjai? Annyi végleges, hogy a balti országok sportolói saját nem­zetük zászlói alatt vonulnak fel, ám arról még nincs dön­tés, hogy a FÁK Olimpiai Bi­zottságához nem tartozó ta­A bíróság döntött Bírósági úton szerzett há­rom amerikai bobversenyző jogot ahhoz, hogy ismételt olimpiai válogatón bizonyítsa: helye van (vagy inkább: lehet) az albertvillei téli olimpián in­duló tengerentúli küldöttség­ben. A hármak között szerepel Edwin Moses, volt gátfutó vi­lágklasszis, továbbá Willie Gault és Greg Harrell. A szu­perklasszis Moses tehát új le­hetőséghez jutott álma meg­valósításához. dzsik, türkmén, üzbég és grúz sportolók (ha egyáltalán részt kívánnak venni a havas-jeges eseményen) miként jelenné­nek meg francia földön... NOB-sajtóforrások szerint arról ejt szót Samaranch és Szmirnov, hogy a közös FÁK-küldöttségben verseny­zési lehetőséghez jutók szere­lésükön tagköztársaságuk emblémáját viselik-e; sikerük esetén melyik himnuszt játsz- szák el a tiszteletükre; s az sem lehet közömbös, hogy mi­lyen zászlót húznak fel az ün­nepélyes eredményhirdetés­kor. És ez még csak Albertville kérdésköre. Március kilence­dikén esedékes egy újabb Samaranch — Szmirnov „for­duló” amikor a barcelonai nyári játékok kerülnek terí­tékre. TOTÓ 1. Verona-Milan 0-1 2 2. Cagliari—Juventus 1-1 X 3. Foggia-Genoa 1-0 1 4. Napoli-Fiorentina 1-0 1 5. Parma-Ascoli 2-0 1 6. Roma-Cremonese 3-0 1 7. Sampdoria-Lazio- 1-0 1 8. Torino-Atalanta 1-1 X 9. Ancona-Bologna 0-2 2 10. Lecce-Reggiana 0-1 2 11. Palermo-Cosenza 1-1 X 12. Pisa-Brescia 2-2 X 13. Venezia-Lucchese 0-0 X Pluszmérkőzés: 14. internazionale-Bari 1-0 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom