Somogyi Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-13 / 10. szám

1992. január 13., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — VÁLLALKOZÓKNAK 7 KERÜLJÜK AZ ÜZÉREKET! Mire jó a kárpótlási jegyi Szakértők véleménye Agrár-prognózis December 16-án zárult le a kárpótlási igények beadásá­nak határideje. Az igényeket egészen az utolsó pillanatig nem lehetett pontosan fölbe­csülni, hiszen még a határidő előtt néhány nappal is mintegy 70 ezer beadvány érkezett az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalba. A leg­utolsó adatok szerint mintegy 780 ezer kérelmet adtak be 2 millió 230 ezer vagyontárgy — termőföld, ingatlan, vállalko­zás — kárpótlása ügyében. A legtöbb igény Pest, illetve Bé­kés megyéből érkezett, az összes kérelemnek mintegy 90 százaléka föld utáni kárpót­lásra vonatkozik. Sok a hiányos beadvány Közvetlenül karácsony után, december 27-én a kár­pótlási hivatal megbízásából a Budapest Értékpapír és Be­fektetési Részvénytársaság, valamint az OTP Bróker Rt ki­jelölt fiókjai megkezdték a kárpótlási jegyek kiadását. A kárpótlási hivatalról érkező ér­tesítés kézhez vétele után az igénylők országszerte több mint száz helyen juthatnak hozzá a hajdani tulajdon után járó kárpótlási jegyekhez. Az első körben mintegy 300 kérelem ügyében született ha­tározat, az illetékesek szerint azonban ez a munka a követ­kező hetekben kissé lelassul, mivel a tisztviselők még nem tudtak végezni az utolsó na­pokban beérkezett, hatalmas mennyiségű beadvány iktatá­sával és számítógépre vitelé­vel. Január végére már rendes kerékvágásba térhet a műve­let, azonban a károsultak így sem számíthatnak azonnali kiszolgálásra, tekintetbe véve, hogy egy tisztviselő naponta csupán 9-10 kérelem elbírá­lására képes. Munkájukat to­vább lassítja, hogy a beadott igénylések több mint fele hiá­nyos, nem tartalmazza a meg­felelő adatokat. A kárpótlási hivatal az adatok pótlásával arra törekszik, hogy ez lehető­leg a károsultak újabb bevo­nása nélkül, az érintett intéz­mények segítségével oldja meg. Lakást, részvényt is A kárpótlási jegy értékpapír, amely fizetőeszközként is fel­használható. A törvény szerint a kárpótlási jegyért lakást, termőföldet, vagyontárgyat, üzletrészt vagy részvényt vá­sárolhat tulajdonosa. A kárpótlási jegy ezen túl átváltható életjáradékra és sa­ját erőként számítják be az Egzisztencia-hitel vagy a pri­vatizációs hitel felvétele ese­tén. A kárpótlási jegy nem névre szól, csak bemutatásra, ezért átruházható. A hivatal azon­ban óvja attól a károsultakat, hogy üzéreknek adják el je­gyeiket. Aki viszont termőföld- vásárlás céljára vásárolná meg másoktól a kamatozó ér­tékpapírt, nem árt, ha tudja: földet csak a saját nevére szóló jeggyel vásárolhat. Ugyanígy nem váltható életjá­radékra más nevére szóló kárpótlási jegy — határozza meg a törvény. A részvényekért 8 milliárdos vagyont A kárpótlási jegy alkalmas arra, hogy tulajdonosa gazda­sági társaságba vigye apport­ként vagy részvényeket vásá­roljon vele. Az Állami Vagyon­ügynökség mintegy 1 milliárd forint értékű portfoliót ajánl fel az állami vagyonból, s ezt az igényjogosultak megvásárol­hatják. A kárpótoltak számá­nak emelkedésével — a ter­vek szerint — ezt az összeget 8 milliárd forintra emelik. Az ÁVÜ már meghatározta azo­kat a vállalatokat is, amelyek­nek részvényeit január köze­pétől meg lehet vásárolni. Ezek: az Alfa Kereskedelmi Részvénytársaság, a Zalake- rámia, a Viktória Első Magyar Gabona Rt, valamint a Mű­szaki Áruk Kereskedőháza. A kárpótlási hivatal tervezi a kárpótlási jegyek tőzsdei be­vezetését is. A tőzsdén azon­ban csak akkor jelenhet meg az értékpapír, ha már egy tel­jes kibocsátott sorozatot szét­osztottak. Ez pedig május-jú­niusra várható. Valószínű, hogy sokan nem tudnak majd azonnal dönteni, mit is kezdjenek kárpótlási je- gyükkkel. A gondolkodásra azonban három évük van, az értékpapír kézhezvételétől számítva. Biztosan lesznek, akiknek kárpótlási jegye el­vész vagy megsérül. Nekik mondjuk el: a Budapest Ér­tékpapír és Befektetési Rt le­téti szolgáltatást kínál, s ennek országos rendszere lehetővé teszi, hogy az értékpapír in­gyenesen biztonságban le­gyen. U. Z. A növénytermesztés és az állattenyésztés fonosabb terü­letein a termelés tovább csök­ken 1992-ben. A szakértők véleménye sze­rint gabonából mintegy 2-3 millió tonnával kevesebb ter­mésre lehet számítani, ám ennek ellenére fennmaradnak az ágazatban tapasztalható piaci feszültségek a múlt évről raktáron maradt készletek mi­att. A prognózis szerint a búza rovására növekszik a kukorica vetésterülete, s ez kedvezően befolyásolhatja a termékszer­kezet alakulását. A cukorrépa termelése várhatóan ugyan­csak jelentős mértékben, mintegy 30 százalékkal mér­séklődik majd, főként annak hatására, hogy tavaly jelentős túltermelés volt ebből a nö­vényféleségből, s felhalmo­zódtak a cukorkészletek. A cukorgyárak erre az évre ke­vesebb cukorrépa átvételére szerződtek. A növényolajiparban jelen­tős bizonytalanság tapasztal­ható a feldolgozást végző vál­lalat privatizációja miatt. A szőlő-bor ágazatban szintén elkerülhetetlen a termelés visszafogása. A szakértők szerint a sertéstenyésztésben a termelők bizalma vissza­nyerhető. Ehhez stabilizáló és kiszámítható intézkedésre van szükség. Ennek egyik fő alap- feltételeként jelölik meg, tiogy a szovjet utódállamok piacain javuljanak az értékesítési fel­tételek. A baromfi ágazatban a tava­lyi termeléscsökkenés és a belső szerkezetátalakítás után az idei évre a korábbi terme­lési szint fenntartását várják az elemzők. A tejtermelésben azonban mérséklődéssel lehet szá­molni. A fogyasztói árkiegészí­tés megszüntetését önmagá­ban nem ítélik meg kedvezőt­lenül az érdekképviselet szakemberei. Véleményük szerint ez ön­magában nem okoz majd piaci feszültséget. A szakértők sze­rint az ágazat feszültségeit nagymértékben oldhatná, ha a volt Szovjetunió helyén kiala­kult köztársaságok piacai megnyílnának a magyar ter­mékek előtt; továbbá a fejlett országok segélyakcióihoz kapcsolódhatnának a magyar gazdaságok. Ha pénzed nincs, de trappolni akarsz Lízing a szegény gazdaság doppingja Adóbevallást is készítenek Információs központ kisvállalkozóknak Neves cégek — a Ford vagy éppen a Bell — talponmara- dását és világhódító útjukat a lízingnek köszönhetik. Gaz­daságelemzők mondják: a gondjaiból kievickélni szándé­kozó magyar gazdaságnak tőkére van szüksége, de pénz híján a lízing is megteszi. Miről is van szó? Erre keres­tük a választ dr. Tamás ■Lajos­sal, a Janus Pannonius Tu­dományegyetem civilisztikai tanszékének vezetőjével, aki a téma szakértője, sikerkönyv írója. — A magyar polgári tör­vénykönyvből hiányzik e szer­ződésfajta... — Igen, hiszen valamiféle­képpen száműzték a gazda­ságból. Néhány éve azonban a gyakorlat bizonyítja, hogy beruházási eszközök híján, e sajátos megoldással az is trappolhat — futhat a gazda­sági életben —, akinek üres a zsebe. — Mi a lízing tulajdonkép­pen? — Többoldalú kötelem, amelyben az egyik félnek van pénze, de nem a bankban for­gatja, hanem különféle dolgo­kat vesz rajta — mondjuk ter­melési eszközöket —, s azo­kat adja át a másik félnek, bi­zonyos futamidőre, részletfi­zetéshez hasonló megoldás­sal. Biztonsága: a lízingdíj, mint valamiféle járadék, időről időre megérkezik. Nálunk az elmúlt időszakban a leggyako­ribb a gépkocsi- vagy a számí­tógéplízing. S amiről keveset tudunk — vagy beszélünk — ma értékében a magyar beru­házások 20 százaléka lízing formájában realizálódik. — Gondolom, rendkívül széles körben alkalmazható, az ön kézikönyve szerint a la­kásépítések terén is. — Van rá példa: lakáshoz juthat e kvázi vásárlási mód­dal az is, akinek momentán nincs annyi pénze, hogy egy összegben kifizesse azt. — A magyar jog nem ad nagy biztonságot a lízingszer­ződésre akkor, ha meg sem említi... — Ezért szorgalmazom a Ptk kodifikálását és a lízing nevesítését, melyet a nagyvi­lágban jól ismernek. Ma a bí­róság egy lízingügyletben azért dönthet, a hasonló kö­telmek analógiája, az általá­nos felelősség-elv alapján. De sokkal nagyobb biztonságra lenne szükség, hiszen a nyu­gati tőke bejövetelekor egyre gyakrabban ölt lízing-jelmezt. Kozma Ferenc Rövidesen működni kezd a Kereskedelemfejlesztési és Tájékoztatási Központ Kft (KFTK), a Szabó Ervin Könyv­tár és a Számítástechnikai Ku­tatóintézet Business Lib- rary-Üzleti Szolgálat-nevű központja — adta hírül a Vi­lággazdaság. Az Üzleti Szolgálat kisvál­lalkozóknak ad tanácsot üz­leti, könyvelési ügyekben, partnereket és termékeket közvetít, valamint szakköny­veket kölcsönöz az érdeklő­dőknek. Adatbankjuk a Szabó Ervin Könyvtár közhasznú in­formációs szolgálatának adatbankjára támaszkodik, és bővítésében a KFTK ügynökei segítenek. Szolgáltatásaikat ingyen vagy minimális áron nyújtják; az Üzleti Szolgálat nonprofit szervezet, csak a fennmaradásához szükséges haszon megszerzésére törek­szik. A központot egy 2-3 mil­lió forintos alaptőkével rendel­kező alapítvány működteti. A szakértők minisztériumokból jönnek vagy maguk is vállal­kozók. Az üzleti központba nemcsak vállalkozók mehet­nek; jelképes áron vagy in­gyen elkészítik magánszemé­lyek adóbevallását, valamint irodatechnikai szolgáltatáso­kat nyújtanak. Az is számít, hány éves a cég első három embere Gyorsfénykép a külföldi befektetőkről A most búcsúzott óesztendő két­ségtelenül nehéz gazdasági év volt, de máris megállapíthatjuk, hogy volt néhány biztató, a jövőre ígéretes eredménye. Ezek között a leglátványosabb: a külföldi tőke érzékelhetően növekvő szerepe a magyar gazdaságban. Bár ennek ágazatonkénti, tevékenység- fajtánként részarányáról, strukturális és területi elhelyezkedéséről még nincsenek pontos adatok, minden­képp figyelemre méltó, hogy a volt KGST-országokba irányuló tőke leg­nagyobb mértékben a magyar gaz­daságban talált működőképes piaci lehetőséget. Mi a vonzó? Ugyanakkor gazdaságunk szem­pontjából egyáltalán nem közömbös, hogy mi vonzza ide a külföldi tőkése­ket. Milyen jellegű befektetéseket he­lyeznek előtérbe? A rövid, a közép­vagy a hosszabb távú érdekeltség jellemzi őket? S általában: mit vár a külföldi befektető a magyar partnertől a sikeres és tartós együttműködés érdekében? E kérdésekre — egzakt statisztikai kimutatások hiányában — egy esz­tendő céginformációs adatainak és tapasztalatainak alapján is közelí­tően pontos válasz adható. Az egyik általánosítható tapaszta­lat, hogy a külföldi tőkések nagy többsége alaposan tájékozódik, mi­előtt közös vállalat alapításába kezd. S nemcsak a korábbi magyar cég vagyoni helyzete, adósságállomá­nya, banki értékelése érdekli, hanem például a cég első három vezetőjé­nek a személye: kora, szakképzett­sége, iskolai végzettsége, korábbi munkahelye stb. Gyakori az a kérdés is, hogy a magyar állam felelősséget vállal-e a cég működéséért, felgyülemlett adósságaiért... Egy másik tapasztalat: a külföldi befektetők körében markánsan kiraj­zolódik két csoport. Az egyikbe a vi­szonylag kisebb tőkét befektető, el­sősorban az infrastruktúra létrehozá­sában közreműködő tőkések tartoz­nak. A másodikba a nagy tőkével, Európa- vagy világszerte ismert már­kanévvel rendelkező ipari és keres­kedelmi nagy vállalatok, amelyek egymással versengve igyekeznek megvetni lábukat térségünkben. Az első csoportba tartozó — s né­hány ezer-tízezer schillinget, márkát befektető — tőkések jelentős része marketing, bróker, tanácsadó, adó­szakértő, oktató-továbbképző közös vállalatot létesít, tehát a hiányzó piaci infrastruktúra kialakításához járul hozzá. Ehhez szerencsésen igazodik a hazai joggyakorlat, bár még van­nak jogi fehér foltok, például a későn megszületett csődtörvény vagy a még érvényes számviteli szabályo­zás. „Belépő” a piacra A zömmel kis- vagy részben kö­zépméretű vállalkozások a külföldi tőkés számára a „belépőt” jelentik a magyar piacra. Többségük azt igényli, hogy a vállalkozásnak több mint a fele az ő birtokába jusson. Ál­talában nem várnak nyereséget a közös vállalkozástól az első egy-két évben; elvárják viszont, hogy az itt létrejött vállalkozások teljes mérték­ben vegyék át azt a működési formát, amelyet ők saját hazájukban meg­szoktak. Az igény ugyan érthető és jogos, de gyakran ütközik a hazai piac fejletlenségének korlátaiba vagy éppen a hazai partnerek egy részé­nek értetlenségébe. A jelentős tőkével rendelkező be­fektetők óvatosabbak. Egy részük ki­vár, más részük kemény feltételeket szab a vételhez vagy a társuláshoz. A tapasztalatok szerint elsősorban a szellemi tőkét, a szakértelmet és ez­zel együtt a hazai közeget jól ismerő, jó kapcsolatokkal rendelkező mene­dzsereket, vezető munkatársakat ke­resik. Igénylik a gyár vagy üzlethálózat területét, de kevésbé vagy egyáltalán nem igénylik a berendezéseket, a gépeket, a munkaeszközöket. Más­szóval: a vállalkozás magját, a kor­szerű technikát, az ismeretanyagot maguk hozzák, sőt a szakmai kép­zést, továbbképzést is maguk valósít­ják meg. Rendszerint nem tartanak igényt a hazai vállalat jóléti, szociális, kulturális intézményeire sem. A külföldi nagyvállalatok másik ér­tékes „hozadéka” a minőségi munka iránti igény, amelyet a betanított és szakmunkásoktól a vezető beosz­tású dolgozókig mindenkivel szem­ben támasztanak. Ez pedig olyan új szemléletet, felfogást követel, amelyre a fejlődő piac építése során múlhatatlanul szüksége van gazda­ságunknak. A nagy befektetők zöme hosszú távon érdekelt. Olyan vállalkozásba fektet be tehát szívesen, amely nem­csak a szűk magyar piacot képes el­látni, hanem — részben vagy egész­ben — az egész régiót. Ez magya­rázza, hogy a megtermelt nyereséget általában visszaforgatják a vállalko­zásba, alaptőkét emelnek, bővítenék ott, ahol perspektívát látnak — de csak ott... Érdekeltség, igény A befektetők között — szerencsére elvétve — vannak csupán rövid távra tekintő szerencselovagok is, akik ki­használják a magyar piac fejletlen­ségét, a hazai vállalkozók naivitását, tájékozatlanságát. Ellenük csakis megfelelő információval lehet véde­kezni. Végül még egy általánosítható ta­pasztalat: a külföldi partnerek hozzá­szoktak a kiszámítható érdekeltség­hez, igénylik — teljes joggal — a vi­szonylag stabil adózási, elvonási fel­tételeket, a még meglevő joghéza­gok mielőbbi kiiktatását. Ha ez bizto­sítva van, akkor vállalkozásaik szá­mukra és a magyar gazdaság szá­mára egyaránt sikeresek lesznek. Nyitrai Ferencné dr.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom