Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-09 / 288. szám
1991. december 9., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 13 Karácsonyi ajándék a siófoki „szakácskönyv” Samaranch 1976-ban kinézte magának a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöki székét, 1980-ban pedig már bele is ült. Ebben igen jó üzleti érzéke is segítette. Erről írt „A sport hatalma" című könyvében két újságíró, Jaume Boix Angelats és Arcadio Espada. Bemutatták, hogy Samaranch hazája moszkvai nagyköveteként — 1977-től 1980-ig — nem sajnálta a saját pénzét sem, és rendkívül sok party-t és fogadást adott. Ő volt az egyetlen külföldi diplomata, aki a Szovjetunió nagy ünnepein orosz nyelven beszédet mondott. Ez vezetett valójában a sikerhez; elnökké választásakor éppen a keleti és a szovjet szavazatok döntötték el a javára a versenyt. A NOB-nak előtte még soha nem volt olyan elnöke, aki végiglátogatta volna a 167 tagállamot. Samaranch találkozott elnökökkel, királyokkal, diktátorokkal, katonai vezetőkkel, s magával a pápával is. A megbeszélések a régi mottó szerint folytak: az ilyen találkozásoknál nem az volt a fontos, hogy miről beszéltek, hanem, hogy egyáltalán létre jöttek. Samaranch közvetlenül nem foglalkozik üzleti tevékenységgel. De ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy másokat bízzon meg vele. Nagy tekintélye miatt a cégek szinte ostromolják, hogy vállaljon náluk tanácsadói funkciót. A könyv szerzői közük mindazon cégek listáját, ahol Samaranch tagja a felügyelő bizottságnak, vagy valamilyen vezető posztot tölt be. Ilyenek többek között a Banco de Madrid Brocato, a Constanca de Segurus, az Ibéria de Seguros. A szerzők szerint azonban ebben nemcsak a pénz játszik szerepet, hanem Samaranch egyik igen jellemző tulajdonsága is: szereti, ha figyelnek rá. Élvezi, ha focimeccseken vagy az operában övé az egyik legjobb hely. Legyezgeti a hiúságát minden díszdoktori cím. Fantasztikus képgyűjteménye van, Mirottól, Picasso-n keresztül Dali-ig. Másik gyűjtőszenvedélye az újságkivágások, amelyeknek egyetlen szereplőjük van a világ sok nyelvén — Juan Antonio Samaranch. Roix és Espada szerint: „Nincs a világon még egy ilyen hatalmas könyvtár, amely csak egy emberről szól. A baj csak az, hogy egyik cikkből sem derül ki, valójában milyen ember is Samaranch.” (Ferenczy-Europress) — Taktikánk csak akkor volt kockázatos, ha egyidejűleg három támadót vittünk a pályára. Miután Fodor sem védekezik, négy ilyen típusú játékost valóban csak kockázattal bír el a csapat. Ezt nem is alkalmaztuk máskor, csak kényszerhelyzetekben. — Igaz, a labdarúgásban is elsősorban a győzelmeket díjazzák, de azért nem mellékes a tetszetős játék sem. Napjainkban pedig ezt már sokan elcserélnék egy nagyiramú, változatos, küzdelmes mérkőzésre. Mi valamennyi fajtából kaptunk az ősszel. Bár sejtem a választ, azért megkérdezem: melyiket tartja az „ősz mérkőzésének"? — Az Újpest ellenit, amelyen 0—3-ról fordítottunk, de- tetszett odahaza a BVSC és a Fradi, idegenben pedig a Vasas elleni játékunk is. Ciprus és dobogó — A Bányász végül is az említett fogyatékosságok ellenére négy hazai és öt(!) idegenbeli győzelemmel, két hazai döntetlennel, továbbá egy otthoni és három vendégkénti vereséggel összesen húsz pontot kasszírozott. Ez a követelmény is. Képesek lesznek tartani ezt a szép helyet? — Nem az a fontos, hogy én miként érzem. A csapat elé az egyik dobogós hely elérését tűzték ki célul, és nekünk ezt teljesítenünk kell. — Másként teszem fel a kérdést: ez az „ezüsthely” benne van a jelenlegi együttesben? — Egy idény összeredmé- nyei alapján jutottunk oda. Ez sok mindent megmagyaráz. — Meggyőzött, s most már csak egy kérdésem lenne: kérem, tájékoztasson bennünket a csapat további programjáról. — A pécsi teremtorna után e hét pénteki napjáig maradunk edzésben, majd január 6-ig szabadságot kapnak a játékosok, de úgy, hogy annak utolsó hetét — a megadott edzésterv alapján — már egyénileg mozgással kell eltöl- teniük. Január 10-től pedig Ciprusra megyünk edzőtáborozni, majd februárban négy mérkőzésből álló német túra következik. Jutási Róbert (Fotó: Gerendássy Tamás) A Siófoki Bányász — tartva ígéretét — minössze egyetlen ponttal lemaradva a második helyen várja a további tavaszi menetelést. Amit főztek Varga István vezető edzőtől kérdeztem: hogy ízlik a saját főztjük? — Egy-két ponttal jobb is lehetne, és akkor teljesen elégedett lennék. De azért azt hiszem,így is tálalható. — Új anyagokból főzni mindig kockázatos. Bizonyára jobban kell ügyelni az arányokra, s többet kell tartózkodni a tűzhely mellett is. — Igen. Tizenegy labdarúgó érkezett a Bányászhoz, s a legütőképesebb csapat megtalálása ilyenkor mindig gonddal jár. Óriási volt a felelősségünk, és a hasonlatnál maradva úgy kellett ebből az anyagból új csapatot gyúrni, hogy közben ne feledkezzünk meg a végcélunkról, az érmes termékről. — Úgy gondolom, hogy jó érzékkel fogtak hozzá a kuk- táskodáshoz. Általános volt ugyanis a vélemény, hogy rá fog menni az ősz a legjobb összetétel megtalálására. Ugyanakkor ha megnézem az első fordulóbeli összeállítást, Varga István az szóról szóra, helyesebben névről névre azonos az utolsó mérkőzésen pályára lépő csapattal. — így igaz. Ma is azt valljuk: szerkezetileg jobb együttest nem tudunk pályára küldeni. A változtatásoknak többnyire kényszerű okai voltak. — A csapatjáték bizony gyakorta akadozott, s ez nemegyszer kudarchoz, váratlan eredményekhez vezetett. Viták hevében — Bármily hihetetlenül is hangzik, mi szerepeltettük a legkevesebb játékost az őszszel. 17 labdarúgó jutott szóhoz és köztük hatan voltak újak. Ettől függetlenül a csapatépítés szülte kockázatokat nem tudtuk elkerülni. Bizony, voltak nagyon nehéz időszakok, és nem is mindig a vereségeknél. Én ilyen szempontból a mélypontnak a Videoton elleni mérkőzést tekintem. Akkor a szünetben olyan parázs vita tört ki a játékosok között az öltözőben, hogy edzői pályafutásom során ilyennel még nem találkoztam. Egyszerűen nem lehetett csitítani a szembenállókat. Akkor döbbentem rá, hogy ez a tizenegy labdarúgó még nem csapat. Ezek után örülnünk kellett a hazai döntetlennek is. Hosszas beszélgetések következtek, és úgy érzem, hogy azok nem maradtak hatástalanok. Kisebb véleménykülönbségek voltak ugyan utána is, de nem több, mint minden más csapatnál. Ezt a Videoton-mérkő- zést követte a győri, s előtte kijelentettem, hogy ha lesz eredmény, akkor a pályára lépő csapat mellett leteszem a voksot, és csak sérülés vagy egyéb indokolt dolog miatt változtatok. Nos, ott a Rába-sta- dionban érzékeltem először, hogy képesek elnézni egymás hibáit. Nyertünk, és én betartottam ígéretemet. — Nem jelentett túlzott elkötelezettséget „esküje” arra a tizenegyre? Értem ezalatt, rült, hogy a mi hadrendünkben nem fér el egy sorban két támadó középpályás, mert a mögöttük játszó három védő ezt a terhet nem bírná el. Ezért kényszerül a kispadra Somogyi, aki jól képzett labdarúgó, ráadásul nagyon becsületes fiú, de hát Fodor jobb nála. A kapuban Bíró azt nyújtotta, amit vártunk tőle, csak egy-két megingása volt. Hátul Keszeg most lett állandó csapattag, s őszi szereplése azt igazolta, hogy nem választottunk rosszul. A másik oldalon Wolf az a típusú játékos, aki a taktikánktól függően hátul és középen is képes a helytállásra. Kolovics szerelőkészsége ugyan mindkettőjü- kénél jobb, de összességében mögöttük marad. Zare rutinja, játéktudása jól érvényesül a rült, s szerepkörében Meksz nagyobb játékintelligenciája jobban érvényesült. Durónak az ő feladatkörében nincs ve- télytársa, így gyengébb teljesítmény után is a csapatban maradt. Összességében azonban megfelelt, bár ő ennél többet tud. Máriási is többre képes, őt azonban korábbi fehérvári mellőzése és a katonáskodás eléggé visszavetette. Hihetetlenül akar, és néha ezért válik játéka görcsössé. Varsányi technikailag képzettebb nála, de közel sem olyan rakkolós. Meggyőződésem, hogy Máriási a tavasszal a csapat egyik erőssége lesz. Gondolom, elöl nem lehet vita annak ellenére, hogy Kámánt nagyon jó futballistának tartjuk. Gregor gyorsabb, mint ő, ráadásul neki az igazi helye a A legemlékezetesebb mérkőzés, az Újpest elleni (csíkosban a Siófok) (Fotó: Török László) hogy egyesek indokolatlanul sok, míg mások — éppen ellenkezőleg — kevesebb bizalmat kaptak. A főszereplők — Azért nem, mert az előkészületi mérkőzések sok nyitott kérdésre korábban választ adtak. Például már akkor kideMekkora hatalom Samaranch? A NOB-elnök, védelem tengelyében, s most bizonyára meglepetés, amit mondok: Menze ezen a poszton méltó vetélytársa lehet a tavasszal. A német fiú mindkét ábbal nagyon jól rúg, de sajnos gyenge a kezdősebessége. Olajosról csak a legjobbakat mondhatom, ő — hogy e kifejezéssel éljek — végig „hozta magát”. A középpályán Fodoré a meghatározó szerep. Ő csapatkapitányként nagyszerűen irányít, s gyengébb játékát vagy a hiányát azonnal megérzi az együttes. Kerepeczky is a középpályán jöhetne szóba, ő azonban a felkészülési időszakban lesémásik oldalon van, ahol viszont Fischert— aki megközelítette önnön legjobbját — nem tudja kiszorítani. Kirchmayer is azonos cipőben jár Kámánnaí, csereként gyakran szóhoz jutott, s vegyes benyomást keltett. Egyaránt voltak jó és gyenge periódusai. A kockázat határai — Többen állítják, hogy a pontvesztésekben szerepe volt a csapat kockázatos taktikájának, mindenekelőtt a három védővel való játéknak; különösen amikor középen többen is gyengén játszottak. mint üzletember A pécsi találkozó, ahol az „ezüsthely” megszületett
