Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)

1991-12-07 / 287. szám

1991. december 7., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 KARAKTEREK KAVALKÁDJA Az Embergyülöl'ó Kaposváron Igazán elégedett lehetne Moliére mester. A kaposvári Csiky Gergely Színház Mi- zaníróp-produkciója hamisítat­lanul közvetíti Moliére re­mekbe szabott alkotását, e vígjátéknak álcázott színpadi művet. Mert igazából drámai jellemrajzot láthatunk a pódi­umon és — nemcsak jelképe­sen — a közönség sorai kö­zött folyó játékban, amely újra rádöbbent bennünket: évszá­zadok ide vagy oda, mit sem változtunk. Éppen ettől klasz- szikus a Mizantróp, vagyis az Embergyűlölő, mert kérlelhe­tetlenül a szemünkbe mondja: szinte kilátástalan, hogy ne deformálódjon az emberi jel­lem (ha élni akar), mégha küzd is ellene. Ascher Tamás rendező erre keresi a választ. A moliére-i gondolatokat idézve arra ser­kenti a nézőt, hogy a sok-sok színpadi fonákhelyzetben önmagát ismerje föl vagy lega­lábbis önvizsgálatra késztes­sen. Kiélezett és sarkított, ámde tipikus emberi jelleme­ket, a kapcsolatok bonyulult rendszerét ábrázolva fordul szembe a torz társadalmi vi­szonyokkal és értékekkel a humorban bővelkedő, ámde keserű történetben. Az ascheri rendezéseket szuperlatívuszokkal szokták jellemezni. Ez — és nem az előbbiek miatt — most is meg­tehető. Nagyon hatásos elő­adást láthatunk a színházban, amelyben Petri György műfor­dítása is segítségünkre van. Úgy öntötte verses remekbe Moliére Mizantrópját, hogy a mának a máról teszi fel ke­mény kérdéseit. Az élet álnokságait és Al- ceste — Lukáts Andor — már-már demagógnak tetsző erkölcsösségét állítja kímélet­lenül szembe. A napjainkra is jellemző élethelyzeteket élezi ki, a torz értékrend, a gyarló emberi jellem és az alceste-i morál kibékíthetetlenségét szinte kajánul mutatja be. Mert bármennyire is nevetést fa­kasztó jeleneteket láthatunk, azért igazából megrendítő tragédia a Mizantróp. Valljuk csak be: titkon azo­nosulunk Alceste tisztaságá­val, tényleg jó volna feloldani belső konfliktusainkat, ame­lyek ellen lelkünk tiltakozik: a sanda szándékú érdekszövet­ségek és összefonódások, a befolyásos „erényesek", a túl­szabályozott léttel, egyszóval a gyarló emberi élettel szem­ben. Eszünk parancsa mégis az — szívünkön és lelkiisme­retünkön felülkerekedve —, amely a Mizantrópból világo­san kiderül: nem vállalható az alceste-i magatartás, hiszen ezzel önmagunkat zárjuk ki a társadalomból, amelynek megvannak — mégha vitat­ható is — az együttélési sza­bályai. Alceste következete­sen ragaszkodik az elveihez, így bele is esik saját csapdá­jába. Mégpedig számára talán a legfontosabb dologban... Szerelmével, Céliméne-nel — Börcsök Enikő —, akivel Börcsök Enikő és Molnár Piroska Lukáts Andor és Börcsök Enikő már-már betegessé váló er­kölcs tanai tették tönkre kap­csolatát. Az igazán tartalmas estét je­lentő produkció elemzésénél külön fejezet illetné meg Lu­káts Andor játékának méltatá­sát. Alceste megformálásának is köszönhető, hogy bizonyára a színház egyik legjelentő­sebb előadása született meg. Az Ascher Tamás rendezése és Lukáts Andor játéka teljé­sen egymásra talál. Lukáts rendkívül árnyaltan személye­síti meg a moliére-i főhőst, zsigereiben is átéli szerepét. Roppant hatásos játéka ma­gával ragadó. Méltó partnere az ígéretes jövő előtt álló Börcsök Enikő. Pillanatokra sem kétséges, hogy tényleg ő a „modern" Cé­liméne. És a néhány epizódban fel­tűnők: Molnár Piroska (Arsi- noé) nemkülönben, akinek még az arcjátékai is mester­munkára vallanak, amelyeket élvezet figyelni; Bezerédi Zol­tán (Oronte), aki „koszorús" szonettíróként és Céliméne Hódolójaként szerez emléke­zetes perceket a humorba ágyazott, ámde mégis meg­rendítő jelenetekben. Khell Zsolt díszletei és Sza­kács Györgyi jelmezei erősítik érzésünket: tényleg kortár­sunk Moliére. Varga Zsolt Fotó: Lang Róbert TELI KÖNYVVÁSÁR Bizakodó boltosok Kevés a leporelló a gyerekeknek A téli könyvvásár idején fölkerestem öt kaposvári köny­vesboltot. Balogh Istvánné a József Attila, Takács Csaba a Teleki utcai Müveit Nép könyvesbolt vezetője. Holló Szabó Aranka a Holló és társa, Rugya Béla a Kossuth, Molnár Ist­ván pedig a tanítóképzőben működő könyvesboltot vezeti. Valamennyien kiguró for­galmat várnak decemberben. A vásárlók igényei, kívánságai eltérőek, a téli könyvvásár kí­nálata azonban igen gazdag. Egyértelmű sikerkönyv a min­den családnak ajánlott Ma­gyar Larousse enciklopédia. Az első kötet ugyan nyomda- technikai okok miatt még nincs az üzletekben, a terjesz­tők azonban azt ígérik, hogy karácsonyra már az ajándé­kok között lehet. További két kötete a következő téli vásá­rokra jelenik majd meg, az Akadémia Kiadó szerint a mostani 2500 forintos áron. A listán szereplő könyvek nagy része már az üzletekben van. Egyedül a legkisebbekre nem gondoltak a kiadók. Hiá­nyoznak a kínálatból a ke­mény táblás leporellók, pedig a gyermekkönyvhét is jó alka­lom lett volna megjelenteté­sükre. A József Attila könyvesbolt vezetője könyvgyűjtőknek kí­nál igazi csemegét: Károli Gáspár klasszikus fordításá­ban, Rex Nicholls.gyönyörű il­lusztrációival és Patrick Va- ughan hittudós magyarázatai­val jelent meg a Márk képes evangéliuma című bibliofil kü­lönlegesség. Takács Csgba az utó­buszra, vonatra siető utasokat várja ünnepi árukészletével. A Holló bolt a könyvkínálat mellé nagyon szép, régi kará­csonyi képeslapokat élesztett újjá. A választék bővítésére 18 féle „nosztalgia” üdvözlőlapot nyomattak igényes kivitelben. Az Arany János utcai Kossuth könyvesbolt december 24-ig a teljes árukészletét árenged- ménnyek kínálja a vásárlók­nak. Itt ugyan szűkebb a vá­laszték, mint a többi boltban, de a könyvek mellé játékokat, iskolaszerket és más aprósá­gokat is lehet venni, szintén kedvezményesen. Molnár István sajátos he­lyen és helyzetben árusít. Ta­lán nem véletlen, hogy ez az egyetlen bolt, ahol felhívják a figyelmemet egy gyönyörű verseskönyvre. A Szonett aranykulcs — 1001 szonett a világirodalomból alcímmel je­lent meg. Elegáns kivitelű, ér­tékálló tartalmú kötet. A könyvekkel foglalkozó szakemberek egyöntetű vé­leménye, hogy a ponyvairoda­lom iránti kereslet leáldozóban van. A vásárlók a könyvesbol­tok polcain ismét a komolyabb tárgyú, tartalmasabb kötete­ket, a klasszikus értelemben vett könyvet — az ismeretek hordozóját, az irodalom köz­vetítőjét — keresik. A bolveze- tők ígérik: az utolsó hetekben, napokban is tudnak majd szép és hasznos ajándékot kínálni a vásárlóknak. Spitzer Edit Gyűjt a Máltai Szeretetszolgálat A Máltai Szeretetszolgálat kaposvári tagozata köszönetét mond azoknak a személyeknek és intézményeknek, akik, il­letve amelyek hozzájárultak adományaikkal, valamint köz­reműködésükkel a menekültek segítségére meghirdetett gyűjtési akció sikeréhez. A gyűjtést tovább folytatják! Első­sorban tartós élelmiszerekre, tisztító- és tisztálkodó szerekre lenne szükség. A gyűjtés helye: Kaposvár, Füredi u. 81-83. Hétfőtől péntekig 16 órától 19 óráig. Felvilágosítást ad dr. Szöllősy Józsefné, telefon: 82/12-328. TATAY SÁNDOR AZ OROKLETBEN Teleink nélküle telnek A Meglepetéseim könyvét 1975. június 1-jén dedikálta Győrött, egy könyvünnepély után. Ott volt Féja Géza is — beszédében Bornemissza Pétert idézte —, eljött Pozsonyból Buda Gyula és Csanda Sándor, _s a „Virá­gos katona”, Gion Nándor Újvidékről. Tatay Sándor később jóidéig állta a Kinizsivel, Puskák és galambokkal fölszerelkezett gyerekek rohamát, akiket aláírásán kívül egy-egy nagy- bácsis mosollyal is megajándékozott. Ki hinné, hogy élete első emléke a rémületé, gondoltam, amikor letet­tem eléje a Meglepetéseim könyvét. Engem egyébként Ferenc nagybá­tyámra emlékeztetett (négy anyai nagybátyám közül születés szerint ő volt a második), aki gyerekkorom nyarain a legtöbb csukát fogta a Rábcán, s horgászkacatai között jó néhány jó hírű egyetem diplomája is nevert. Vele történt valamikor az ötvenes svek elején, hogy egy napon megállt i falunk főutcáján, s rémülten látta, nogy a házak inogva megindulnak eléje, s az árok fölcsavarodik a vil- anypóznára. Valószínű, tériszonyom ?an, futott át rajta, majd üggyel-baj- al, nagy félelemmel hazabotorkált. Bebújt a házába, a könyvei és a há- tinyulai közé, s csak olyankor érezte gazán jól magát, ha eső dobolt az iblakán... Szóval, rá gondoltam (or- ’os öccsétől kapott zakóban feküdt a koporsójában), amikor Tatay a Meg­lepetéseim könyvét dedikálta. Bár tudtam, hogy ő éppen az a fajta em­ber, akit nem egykönnyen keríthet­nének be, ejthetnének tőrbe holmi iszonyok. Ó a házat együtt látta a fundamentumával. A szépen meszelt fal nem rejthette el szeme elől a rossz minőségű téglákat, s a friss pi­ros cserép a tető megbízhatatlan al­kotóelemeit... Tudtam, amit tudtam... Nemcsak az írásaiból, hanem tördemici sógo­rom elbeszéléseiből is, aki gyerekko­rában nemegyszer látta Tatay Sán­dort, amint bort, elemózsiát szolgált fel a Rodostó túristaház vendégei­nek. Ő mondta azt is, hogy a hegy legszebb lányát vette feleségül, s ez nagy merészség volt, hiszen a hegyi férfiak a gyilkosságtól sem riadtak vissza, ha vetélytárs akadt útjukba. Éppen a felesége, pontosabban az anyósa révén került a „Rodostóba”, ahol tíz évig gondoskodott a vendé­gekről. Miután átvészelte Budapest ost­romát, miután Füst Milánt, atyai ba­rátját föltámogatta a Rádió épületé­nek emeleti termébe, ahol a Magyar írók Szövetsége tartotta (nélküle) alakuló ülését, visszji — immár haza — utazott Badacsonyba. „Jó lesz nekem meghúzódni ott a sziklák tövén, mondtam, mert akkor már látszottak a Badacsony bazalt orgonái”, írja a Lyuk a tetőn című művében. „Bent jártunk a kúp alakú hegyek meseországában. Némelyi­ken szakadozott várrom, megint má­sok olyan csúcsosak, hogy úgy vél­néd, a gólya is csak fél lábon állhat rajtuk.” Ettől kezdve nap nap után megmászta a hegyet. Jókora cso­magokat cipelt föl a turistaházhoz, hogy Marikának legyen miből főznie a vendégeknek. Meg kellett tanulnia — nem esett nehezére —, hogy hol lehet borért kukoricát kapni, s kukori­cáért deszkát, deszkáért borjút; jár­tasságot szerzett a feketevágásban, tudta, kitől lehet halat vásárolni Fo­nyódon, s hogy Szentpáli Jani bácsi csónakjával lehetőleg holdtalan éjjel kell átúsztatni a Balatont a Somogy­bán beszerzett nyersanyagot. „Már az is törvénytelen — emlékezik ezekre az időkre a már idézett köny­vében —, hogy az ember a borospin­cében nyúzza meg a borjút, sőt még az is törvényellenes, ha sárgarépát tárolunk a homokban, az ászokfák között. Nem akarta senki, mégis olyanok lettek a törvények, a rendele­tek, hogy azok szerint nem lehetett élni. Minden ember örökös bűnben élt.” Eközben, gondolom, sokszor és fájó szívvel gondolt' szülőfalujára, Bakonytamási szorgalmas népére, a hajdani disznófalkákra, hízott ök­rökre: „Huszonötmászás hízott ökör párban, nem volt ritkasá'g az istállók­ban.” Talán lelki szemei előtt föl-föl tárultak az üres, hideg istállók, kam­rák, pajták... . Az akkori Tatayról a Mester is so­kat mesélhetne — állok meg Egry József szobra mellett, a badacsonyi hajóállomáson. A magas, szikár alak fázékonyan, összehúzott vállal, me­zítláb áll a parton, s evilági dolgokkal már mit sem törődve fürkészi a végte­lent. Nekem azért eszembe jut az az átmeneti kabát — egy nemszere- tem-ruhadarabja — amiért a fel­esége (a Vízkeletiek révén rokona volt a Kisfaludyaknak) többféle élel­miszert szeretett volna kapni. Kihez fordulhatott segítségért az üzlet le­bonyolításában?! Tatay Sándor ke­nyérlisztet vásárolt a kabátért, a lisz­tet pedig kolbászra, sonkára, krump­lira cserélte, s mindezt saját tákol­mányé szánján csúsztatta le a hegy­ről. 1945 decembere .....Szép, napos, d e hideg időben indultunk. A hó már jól összeállt és kifényesedett... A Kis­faludy úton olyan jó szánkópálya kí­nálkozott, hogy fogtam magam, felül­tem a krumpliszsákra. Félútig men­tem, ott kicsit túlságosan megindult, aztán egy zökkenő, a szánkóm da­rabjaira hullott, csúszott jobbra, balra a rakomány. Az pedig sokféléből állt, mert ha már ilyen jó szállítóeszkö­zünk volt, feltettünk ezt azt, fazékban savanyúkáposztát, szilvalekvárt kö­csögben, ecetes uborkát, szárított zöldbabot.” Most úgy tetszik, emlékszem arra a decemberre. Talán életem leg­hosszabb decembere volt, eltartott vagy három-négy hónapig. Hatéves korom tele, az első apa-nélküli telem, tele volt szán-talpnyommal, csiga­szeggel, ezüstpatkóval... Néma Badacsony, dermedt kikötő, „lássátok feleim”, december megint. Teleink ezután nélküle telnek, pincé­jét bezárta, borából nem iszunk többé. Tatay Sándor az öröklétbe költözött. Szapudi András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom