Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-05 / 285. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. decenber 5., csütörtök Mária-kert a határon Zamárdi tanár Gasztony díszpolgára Pillér Dezső, a fiatal tanító (Gasztony, 1936) Az ország nyugati határán a „vasfüggöny” lebontása után ünnepséget rendezett a Rába és az országhatár között levő kis falu, Gasztony népe. A helyszín a faluhoz közeli erdőben a hármas tagolású Má- ria-emlékmű volt, melyet 1941 -ben építettek Sarlós Boldogasszony tiszteletére. Az emlékművet az akkori ifjú tanító, Pillér Dezső kezdeményezésére hozták létre s a helyet Mária-kertnek nevezték el. 1949-ig a kertet a hívők, a kirándulók és a zarándokok gyakorta fölkeresték. Az utolsó egyházi rendezvényt 1948. május 23-án tartották itt, aztán a „vasfüggöny” elzárta a kegyhelyet a hívők elől. A szobrot a templom előtti térre menekítették. Az erdő jó részét időközben letarolták, az emlékhely területét benőtte a vadon... A „vasfüggöny” lebontása után az emlékhely környékét rendbe hozták, az emlékművet felújították, újbóli megál- dását pedig tábori mise keretében Hencz György püspöki helynök végezte. Pillér Dezső alig húszévesen, 1930-ban került Gasz- tonyba és mint osztálytanító tizennyolc éven át a három alsó osztályt tanította. Tanítványaiból alkalmi énekkart, szavalókórust szervezett és bevonta őket az ünnepi rendezvényekbe. Karácsonyra gyermekszíndarabokkal készült s a bevételből karácsonyfát állított fel az iskolásoknak. . Gyalog, lovas kocsin, vonaton, hajón kirándulásokra vitte őket. A Mária-kert létrehozásán két évig dolgozott. Anyaggal, munkával, fuvarral a falu segítette. A fiatal tanító legelőt fásított nemes gyümölcsfákat hozatott a gazdáknak. Pável Ágoston és dr. Smidt Lajos főorvos, múzeumalapító ösztönzésére gyűjtötte iskolája számára a néprajzi hagyományokat, a régészeti leleteket. A hallott mondákat, meséket versben feldolgozta, s maga is írt ilyeneket. Már a harmincas évek elején megszervezte a faluban a fizetővendéglátást: a nyaralók szobákat vehettek ki és tejet, vajat, tojást, baromfit, gyümölcsöt vásárolhattak a házaknál. Jelzett utak, szép erdők, pihenők fogadták az üdülőket. A vízimalomnál strand, csónakázó állt rendelkezésükre. A front alatt a közbiztonságra ügyelt, két oda menekült tanító társával a személyeket és a vagyont védték. Az iskola tantermeiben sebesülteket helyeztek el, s hogy a tanulók ne maradjanak le, a két helybeli tanító egy asztalosműhelyben tanított. A front után kántortanítói állásra, új lakásra már nem tartottak számot, s családját mind jobban hívta a szülőföld: a szépséges Balaton-vidék... Tizennyolc év után búcsút mondtak a derék, vallásos, emberbecsülő gasztonyiak- nak, a ragaszkodó gyermekeknek, a szép határnak, és 1947 karácsonyára Balaton- endrédre költöztek. Pár év után Zamárdiba helyezték, s ott kis családi házat vásároltak. Ebben a somogyi községben húsz éven át tanított a felső osztályokban. 1972 után, nyugdíjas éveibentudomá- nyos kutatóként pedagógiai irodalommal, szépirodalommal, a Balaton-vidék történetével, néprajzzal és régészeti, levéltári anyagok feldolgozásával foglalkozott. A tavalyi Mária-kerti ünnepségekre súlyos szemműtétje miatt nem mehetett el. Az idén nyáron újból meghívták Gasz- tonyba, ahol ünnepséget rendeztek az emlékmű felépülésének ötvenedik évfordulójára. A tábori misére Pillerék is elmentek... Gyönyörű volt a táj, ragyogott a Mária-kert. Az ünnepségen a volt tanítványok is részt vettek. A szónoklatot Takács Gyula rábagyar- mati plébános tartotta. Az egyházközség vezetősége és Deák László polgármester az önkormányzat nevében megköszönte Pillér Dezsőnek a munkásságát, és a község érdekében kifejtett tevékenységéért díszpolgári oklevéllel tüntették ki. Az idős pedagógus meghatott szavakkal köszönte meg az elismerést. Matyikó Sebestyén József A díszpolgárságról szóló oklevél átadása a Mária-kertben (1991) Hajnali fürdőzés Még egyszer a „nagy nyugdíjasfórumről” Nem vagyok koránkelő, s hogy ma mégis megtettem, annak nyomós oka volt. Nővérem már régóta csábított, hogy menjek vele úszni — hajnalban! Úszni nyáron a Balatonban, esetleg — ha volt rá mód — a tengerben szoktam. De meleg vízben?! Inkább durmolok a jó meleg ágyikóm- ban... Most mégsem bántam meg, hogy hallgattam a rábeszélésre. Bár már előbb tettem volna! Kipróbáltam a nagyatádi szabad strandot — hajnali hatkor! November elején! Még szinte sötét volt az indulásunkkor, s azt hittem magunk leszünk és morcos személyzet fogad majd bennünket, de kellemesen csalódtam! A pénztáros hölgy hófehér köpenyben, vidáman üdvözölte a naponta ott úszó testvéremet, egy másik pedig el is marasztalta, amiért két napig hiányzott... Zuhanyozás közben erős karcsapásokat hallottunk, s noha a gőzben alig lehetett látni, nővérem nevetve üdvözölte mindennapi úszótársát, aztán mi is belevetettük magunkat a gőzölgő vízbe. Perceken belül benépesült a medence, miközben a park öreg fái mögül előbújt a tűzpirosán izzó napkorong. Csodálatos élmény volt! Ahogy róttuk a medencében a hosszakat, színes falevelek táncoltak körülöttünk a víz tetején. Megkondult a közeli templom harangja. Mérhetetlen nagy nyugalom áradt szét bennem és arra gondoltam: mit veszít az az ember, aki legalább egyszer nem részesül ebben az örömben... Pedig nem mindenki úszott itt szórakozásból, puszta kedvtelésből, mint én. Volt, aki orvosi rendeletre, mások javaslatra, megint mások az egészségük megőrzéséért tempóztak. Sok volt közöttük a nyugdíjas! De úszott itt gimnazista lány, tisztviselőnő és kórházi orvos is. Érkezett egy egész család is: ők gyakran itt kezdik a napot, utána a gyerek iskolába, a mama főzni, a papa pedig tanítani megy. Pannika két gerincműtéten esett át és már sorvadásnak indult a lába, az állandó tréning, a gyógyító erejű víz, a kitartás, a gyógyulni akarás vágya azonban csodát tett vele. Ilonka néni a helyi konzervgyár nyugdíjasa, s ő is esküszik a víz csodálatos hatására. Olyan kincse ez a fürdő Nagyatádnak, amilyennel nem sok városunk büszkétkedhe\J A bérletek ára még a nyugdíjasok erszényét se terheli meg túlságosan. A fürdő szép természeti környezetéért külön irigylem gyermekkorom kedves, de rég elhagyott városát. Remélem, hogy kipróbálhatom még hóesésben is ezt a csodálatos fürdőt, ahol nemcsak testileg, de lelkileg is felfrissülhet, megújulhat az ember. Báli Györgyné Nem annak szánták, ám mégis az lett belőle: küldött- gyűlés helyett nagyszabású nyugdíjastalálkozó, ahol a megye minden részéből ösz- szesereglett több száz nyugdíjas támogatta az otthonmaradottak, -■' munkaképtelenségük vagy mozgásképtelenségük miatt utazásra nem vállalkozók nevében is — az előterjesztett követeléseket. Kiáltásukat lesöpörni az asztalról most már azért sem lehet, mert a somogyiak nem voltak egyedül: november végén — a Nyugdíjasok Győri Egyesületének felhívása nyomán — az egész országon végigsöpört (utcai felvonulás, vagy, mint Kaposváron történt, tanácskozótermi összejövetel formájában) a tiltakozó demonstráció. A győri és a debreceni rendezvényre hangfelvételek, a kaposvárira jegyzetek emlékeztetnek, s az utóbbiak között találtam azt a néhány szót is, amelyet figyelemfölkeltés végett aláhúztam. „Idézetek — tőlünk” olvasom most a rövid utalást. Arról van szó, hogy az ösz- szejövetelen szétosztott, ingyenes Nyugdíjasok lapjában a Somogyi Hírlap (s ezen belül is a Nyugdíjasok oldala) több írásából közöltek részleteket. Ezek közül az egyiket mottóként idézte dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke, aki felszólalt a nyugdíjasrendezvényen. A néhány mondat a Kései kesergő című írásból való, s november 7-én jelent meg. „Nem jókor születtünk, mert utána jöttek a háborús évek. Nem jókor éltünk, mert arra mentünk, amerre tereltek bennünket. És nem jókor mentünk nyugdíjba, mert jött az infláció, és ez a kisnyugdíjasoknál feltette az i-re a pontot.” Eddig a tőlünk vett idézet. Sajnos, úgy tetszik: a mpc^aDÍtó«; időá'TV. Tartok tőle, hogy az lesz majd jó néhány felszólalás mondandója is, ami a kaposvári tanácskozáson elhangzott.!. Pedig de bíztak a résztvevők abban, hogy ha a világot nem is váltják meg, de saját és társaik jobbra fordulását előmozdítják tiltakozásukkal, sérelmeik közreadásával! Nem bánnám, ha jóslatom nem válna be... — hf — Meleg holmik a menekülteknek Ügyes Kezüek Klubja Marcaliban Igencsak gazdag programmal készül a téli hónapok hasznos eltöltésére a Marcali Nyugdíjas Egyesület. Rendezvényeik, élményeket nyújtó találkozásaik vonzónak bizonyulnak, s ez is közrejátszik abban, hogy mind több új nyugdíjas kéri fölvételét az egyesületbe. Az egyesület vezetősége igyekszik tagjainak a kedvében járni, s igényeiknek megfelelően szervezi a klubokat, így találkoznak minden hétfőn a kulturális klub, illetve csütörtök délutánonként a Händler Lászlóné kezdeményezésére megalakult Ügyes Kezűek Klubjának tagjai. Ez utóbbiak elhatározták, hogy meleg ruhákat horgolnak, kötnek és gyűjtenek a nagyatádi táborban tartózkodó jugoszláviai menekülteknek. Az a generáció, mely ennek a klubnak a zömét alkptja, már átélt egy háborút és tudja, milyen nehéz idők járnak most azokra az emberekre... Öt olyan vállalatot, szövetkezetét kerestek fel fonal beszerzése végett, amelyik ennek készítésével foglalkozik — háromtól nemleges választ kaptak, kettő pedig nem is válaszolt, jóllehet ismertették velük a nemes célt, amire a fonalat használták volna... így aztán a klub tagjai maguk adták össze a fonalat, amelyből a pulóvertől a takaróig sok mindent készítenek. Máté Lajosné — Irénke — mondja: — Szívesen kötök meleg pulóvereket, bébiholmikat — eddig huszonkét darab készült el —; magam is átéltem már háborút, tudom, mit jelent a menekülés, várni a telet... László Gyuláné: — Ezt az önként felajánlott munkát csak szeretettel lehet csinálni... P. Molnár Lászlóné: — Úgy készítek el minden egyes darabot, mintha azt az unokámnak kötném. Még éjszaka is kötök... Ősz Gyuláné: — Én is úgy dolgozom, mintha a saját unokáimnak ajándékként kötném a meleg ruhákat és takarókat. Talán örömükéi lelik majd bennük azok a szerencsétlen gyerekek ott, Atádon... Horváth Lászlóné is szinte megszállottja a kötésnek: hazaviszi c pamutot és a már összeállkott, kész, csillagos takaróka hozza vissza. A klubban — munka közben — Gelencsérné (Marika, nyugdíjazása előtt osztályvezető főnővér volt a kórházban) az egyesület készülékén megméri az asszonyok vérnyomását, s megjegyzi: talán azért jó a klubtagok vérnyomása, mert használ az egészségüknek az együttlét, a barátság, a segítségnyújtásban megmutatkozó lelkesedés... Csaknem hetven asszony járt el dolgozni, a menekülteknek meleg holmit készíteni. Sokan botra támaszkodva jöttek, bütykös kezükben nagy csomagot szorongattak: a szenvedésnek kitett gyermekeknek szánt ruhákat hozták... A Maxali Nyugdíjas .Egyesület ezúton is kéri a város melegszívű asszonyait: ha akad otthon maradék pamut, vigyék el azt az egyesület központjába, ahol ügyes kezű asszonyok feldolgozzák a fonalat. Lgyanígy várják a meleg ruhákat is. — A hozott anyagot átvesz- szük minden héten hétfőn, csütörtökön délután, illetve kedden és pénteken délelőtt. Karácsonyra szeretnénk elkészülni és a meleg ruhákat el vinni a jugoszláviai menekülteknek — írta levelének végé Kutasi Jánosné, a Marca Nyugdíjas Egyesület vezető* ségéne« tagja, akinek tudó, ■' tása az egyesületi éskiűbélet- ről nemcsak .finulságos, de követésrf^rdemes programot ia tartalmaz. Rovat^rkegztö; Hernesz Ferenc Somogyi klubok sikere Szép somogyi sikerekről tájékoztatott bennünket Nagyatádról Gergő Sándorné, a város nyugdíjasklubjának vezetője, a megyei klubvezetők irányítója. Mint megtudtuk, az országban működő Nyugdíjas Klubszövetség tagjainak száma meghaladja a négyszázat. A Nyugdíjas Klubok és Idősek „Eletet az éveknek” Országos Szövetsége november 21-én először rendezte meg Budapesten a Nyugdíjasok Művészeti Együtteseinek Országos Találkozóját. Az ország minden részéből érkezett mintegy negyven csoport mutatkozott be a nagy seregszerrtlén dallal, zenével, tánccal és irodalmi műsorral. Somogyot három kórus képviselte ezen a találkozón: a szőcsénypusz- tai, a kaposfüredi és a so- mogytarnócai. Főleg helyi gyűjtésű .népdalokat adtak elő — szépen, sikeresen. Mindezért a szereplőket, a művészeti és klubvezetőket is elismerés illeti, de köszönetét érdemelnek a klubokat fenntartó intézmények és azok az önkormányzati testületek is, melyek hozzásegítették a csoportokat a fővárosi szerepléshez — állapította meg az országos rendezvényről tájékoztató Gergő Sándorné, a megyei klubvezetők irányítója. Egyesület alakult Lengyeltótiban A helyi önkormányzat számottevő segítségével november 25-én megalakult a Lengyeltóti Nyugdíjasok Egyesülete. Az egyesületet — mely bejelentette csatlakozását a megyei szövetséghez — száztizenöt, Lengyeltótiban élő nyugdíjas hozta létre. Elnökükké Kiss Lajost, a Balaton- boglári Mezőgazdasági Kombinát lengyeltóti kerületének nyugdíjasát választották. A lengyeltóti művelődési házban tartott alakuló ülésen a résztvevők ígéretet kaptak arra, hogy tevékenységükhöz az önkormányzat lehetőségekhez mért támogatását élvezik. Az idős embereket az egyesület megalakulása alkalmából a helyi iskolások köszöntötték; zenekaruk színvonalas műsorral szórakoztatta a nyugdíjasokat.
