Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-28 / 303. szám
1991. december 28., szombat SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 GERENCSÉR ZSOLT Egy laza rocky Pannóniában ■ Nekem már a kezdet kezdetén gyanús volt a dolog. Érd környékén járunk és a főváros sehol! Se házak-kémények, se Szabadság-szobor... A sofőrnek — aki Lellén vett fel bennünket és budai volt — a szélvédőre tapadt a szeme. Az M7-esen vagyunk az kétségtelen, mert a tütűk szűnni, nem akaró folyamként spriccelnek elő a semmiből, de azért furcsa egy picit... Hová tűnt több millió ember? Villamosok, buszok százai? Az a rengeteg útkereszteződés, a taxik meg a vonatok vajon hová tűntek? És tényleg, hol a Duna?... És mi ez a szutykos-szúrós valami? Kénmustár?... Fosz- gén?... Tabun?... Csak a Deák téren világosodott... Szmog van... Az utcák kihaltak. Köptető... Sehol egy karambol. Dagonya... Élőre a fojtogató völgyből a fényre! Előre a szoknya különös ráncai közé! Előre a sóhaj-könnyű kavics nyomába! Előre a kisvasúton: nyugat felél... Séta... Surranás a házak-hirdető- oszlopok dzsungelében.,. Macskatetem... Kerülgetjük a nitrogén-dioxid dagadt molekuláit... Kaparjuk a tüdőnkre tapadt mérget... Zihálunk... Bőrünk az aszfaltra pereg... A nyál megakad a gégefőn és napokig ott ténfereg... A Zene Zarándokai magukba roskad- tan a Petőfi Csarnok mellett. Azon filóznak éppen, hogy az aznapi istentisztelet megér-e háromszáznyolcvan forintot... Budapest Négyezer Hőse. Látnod kellett volna... Négyezer légcső, négyezer torok, amint sivítva hörgi-tekeri az al- leluját és ismeretlen eredetű, fél vad rókázások nyomait... Volt, aki hosszasan igézte a rendező halott-kék szemeit és volt, aki dührohamot kapott és habzott a szája és látszott, hogy egy foga hiányzik... Előre kelet felé, irány észak, félemelet! Elő a gumikesztyűkkel, gyerünk délre egyenest! Előre az élet palackbazárt pa- rafadugója felé! A sora hitvány dugóhúzó, általa pörög minden!... És volt, aki megtalálta a Nagyszerű Kiskaput, amin keresztül bejutott... • És hanyatt-homlok rohanni kezdett kifelé. Mert addigra már a koncerttermet is elöntötte a füst — a Hosszú Lépések meg a Rövid Italok — és varacskos disznók csápoltak az iszapos kábulatban... Keresztezzük a kis japikat óriási nigrókkal! Keresztezzük látomással a civilizációt! Keresztezzük civilizációval a pápuákat, akiket aztán nyugodtan kipipálhatunk!... Óriási lengőajtó volt az évszak... Gyűjtötte maga köré a füstöt és hagyta, hogy mindenhová besurranjon ingyen, A hangszórók meg a hangfalak fémsejtjei közé... És a színpad szögeit kiverve csörtetett elő a lyukakból meg a hézagokból... És a mindenes-kisasszony szoknyafodrai alól is csak dőlt kifelé: kemény, izmos vállakkal; hogy öröm volt nézni... De ott őgyelgett a Téren Topogó Lábak között és fojtogatta a cipőfűzőket és inzúltálta a sliccgombokat... Majd végigszaladt a farmer- és vászonösvényeken, hogy hajak és nyakláncok frissen festett gyöngyei közül bújjon elő... Es jött a nyelvek alól meg a szemekből... És a szemek megszűntek forogni és álmélkodni, csak villogtak sárgán, mint a mumszos közlekedési lámpák és'a szembogarak döglötten hevertek a csarnokvízben... Látnod kellett volna a Mártírok Hadát! Csuklóikon nevetést színleltek a karperecek meg a láthatatlan símogatások: Tőle; aki sohasem volt, csak valahogy szeretett volna... Ássunk alagutat Bostontól egészen Vlagyivosztokig! Nem, ez nekem nem fog menni. Négyezer hősöm tombol és rázza soványka ökleit... A. Ritmus mindenekfelett!... Egy szőke csaj belémkapaszko- dik... Mellek homálykodnak elő, követik a nagydobot... A Rítus mindenekfelett!... Kezek hántják rólam a kabátot, döntenek a falnak... Valaki a váltamba harap... A csont alá csúsznak a fogak... Szakad a hús... Szóló!... Vörös fények pörkölik a színpadot, sárga hullámok emelik magasra... Legyen Csodatévő-Gins- berg! Legyen mindenki áldott és átkozott egyszerre! Legyen mindenki hirtelen falfehér!... Zöld sugarak cikáznak a húrokon... Nyolcezer láb üti, csiszolja a taktust... A cintányérról lepattan az utolsó hozsanna. Nyolcezer kéz kap utána... Nyolcezer fülcimpa bizsereg... Szabadítsuk ki magunkból a küszködő buborékot! Szabadítsuk ki ketrecéből a legdühöseb elefántot! Szabadítsuk ki Kakaót, aki beleszorult a tejbe és állig felfegyverzett cukorkatonák őrzik!... Verejtékcseppek fénylenek a porban. Repedt dobhártyákon táncolunk... Eksztázissal püföljük egymást... Egymás fülében bogarászunk... Kopott bőrkabátok rojtjain húzódzkodunk és fel akarunk kúszni az Elérhetetlen Csillagig... Lebegjünk és billegjünk az öntudat varkocsán ma hajnaltól egészen jövő keddig! Szerdán gyújtsuk magunkra a vánkost meg a dunyhát, csütörtökön a vasárnapot!... Mint a szőlőszemek a kádban, úgy préselődnek egymáshoz a testek. Zsugorodunk... Apró kavicsok a szikla-fürtön... Belénkharap a Szél!... Mint a szőlőszemek... Járjuk ezt a rockyt, mint a szőlőszemek a présben... A Mennyei Utcaseprő előtt... Rálapulva a bordákra, egymást felnyársalva járjuk... Fenemód ellazult testtel!... Higgyük, hogy mindent értünk a két fül között! Higgyük, hogy ismerjük az idegbeteg kisördögöt! Higgyük folyamatosan, fogyókúrával töltve a napot! Higgyük aszketikusan és faragjunk önimádatot!... Gerincek csutkáin tapos a tömeg... Koponyák loccsannak szét, mint a tejüveg... Öntudatos cserkészlányok habzsolják az agy velőt... Feszítsük keresztre a kört! Feszítsük keresztre a Baktérítőt! Feszítsük keresztre a Szomorú Ismeretlent! Feszítsünk keresztre minden ismerőst!... Szőlőszemek a présben. Az Édes Egyesülésben... Szőlőszemek a kádban. Látomás egy Másik Látomásban... Tengert alkotunk!... Napot!... Hegyet!... Rántsátok le a Göncölszekeret!... Szőlőszemek a porban. Laza rocky az Égi Metróban... Szőlőszemek a borban. A robbanó gyomrokban... A belek termelik a füstöt!... A nyelvi... Az autók ártatlanok! A gége zúdítja ránk a füstöt!... A garat! Köptető! A zápfogak! Dagonya!... Nekem már a kezdet kezdetén gyanús volt a dolog. To- ponár környékén járunk és a megyeszékhely sehol! Se házak-kémények, se cukorgyár, se a régi malom.... 1991 Szállj le a felhőkből... Fiatal tehetség bontogatja szárnyait a táncdal- éneklés egén. „Szállj le a felhőkből...” címmel most jelent meg Berentei Péter első kazettája. A hajdani táncdalfesztiválok utódaként üdvözölhetjük az énekest. Végre egy olyan orgánum, amely a nosztalgikus 60-as évek Szécsi Páljára emlékeztet. Talán nem véletlen, hiszen Berentei a 60-as évek népszerű táncdalénekesnőjé- nek, Toldi Máriának a tanítványa. Az 1984-es Ki mit tud? versenyén szerepelt elsőként a nyilvános- ság előtt, legutóbb pedig az ÁB Popfesztiválon tűnt fel. Dalainak szövegét korábban Bradányi Iván írta, most pedig Pap Rita és Bodnár Attila szerzeményeit énekli. Lemezszerződését is nekik köszönheti. Berentei Péter fülbemászó dalait biztosan fújnák azok a cipészinasok, akik hajdanán a slágereket fü- työrészték. Banda Zoltán kívánságra Bonanza Banzai Nézem a lábad — megmondom ki vagy Amit a lábak elárulnak A férfiak úgy vélik, az X-láb különleges nőies benyomást kelt és a személyiségnek szűzies jelleget kölcsönöz. A müncheni pszichológus, dr. Stefan Lermer, megmagyarázza: „A vádlitól lefelé enyhén szétnyíló lábak fölül igen szorosan zárulnak, ami keskeny medencére utal. Ez az, amit a férfiak erotikusnak és vonzónak találnak.” És mi van, ha egy férfinak X-lába van? Nos, ez rettenetes — vallja a tudós, és azt tanácsolja, legalább ne hordjanak rövidnadrágot. A hosszú láb életerős, sportos, erotikusán titokzatos fantáziát megmozgató személyiséget takar. Minél hosszabb lábak tulajdonosa valaki, annál inkább felkelti a férfinép érdeklődését — így a szakvélemény. A rövid láb a gyakorlatias, reális gondolkodású, megbízható és anyai érzelmeket fölmutatni tudó asszonyok jellemzője, akik viszont egy kicsit önfejűek is. A kövér lábak általában nehézkesek, kevésbé temperamentumos személyiségekre vallanak, azonban engedékenyek is. Jó háziasszonyok és másokra is gondjuk van. A vékony lábú hölgyek első pillantásra betegesnek és ügyetlennek tűnnek, de ez csak a látszat! Ha megkapják az igényelt figyelmességet, kivirulnak és akár igazi „Vas Lady”-vé válhatnak... A vastag vádli hol cica-mi- caként simulékony, hol pedig tigrisként támadó amazont takar. A vastag boka arra vall, hogy az illető ugyancsak a valóság talaján áll. Sokszor ugyan makacs, mint az öszvér, de igazi segítőtárs, ha baj van. A kerek térd olyan nőt sejtet, akinek elég nagy a tűrőképessége és remekül megvédi magát. Főleg pedig jókat tud nevetni önmagán. S ez sem utolsó... Cannes-i dumák Rovatszerkesztő: Tamási Rita Banda Zoltán rejtvényrovata A Kapossystem Számítástechnikai, Irodatechnikai Szolgáltató kft ajándékával A december 14-én megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: Scampolo. A szerencsés nyertes Németh Mónika ladi olvasónk. Gratulálunk! Tíz év után A rejtvénysorozat ez évi utolsó fordulójában egy régebbi külföldi sláger magyar fordítását közöljük. Segítségképpen eláruljuk, hogy ezt a dalt 1982 elején Párizsban rögzítették lemezre, és néhány hét alatt egész Európában bombasiker lett. Az idén — egy évtized elteltével — az eredeti előadó feldolgozta egykori sikerszámát, és elkészítette a remix verzióját. Rejtvényünknek az ad aktualitást, hogy az énekes-szerző január 1-jén ünnepli születésnapját. Megfejtésként írjátok meg, hogy kinek a slágerét olvashatjátok magyarul és mi a dal címe! Nem tudom szavakba foglalni Hogyan találjam meg a módot, Pfogy bebizonyítsam: szeretlek. Nem tudom szavakba foglalni ez az egyetlen lehetőség, Hogy elmondjam: szeretlek. Én csak egy zenész vagyok, Dalaim a legjobb barátairrv hoz szólnak. a szavak nem méltók hozzám. És én kitárom szívem feléd, Remélem elhiszed, hogy így érzek. Ez egy egészen egyszerű dal, Amit én írtam neked. Nem titkolhatom tovább, tudd meg! Amikor azt mondom: szeretlek édes! Kérlek hidd el, igazából teszem! Megfejtéseket január 14-ig fogadunk el, eredményt pedig 18-án hirdetünk. Kebel — kinek kell? A cannes-i filmfesztiválon Brigitte Nielsen, Sylvester Stallone volt kísérője minden valamirevaló szembejövőnek az orra alá tolta bájait, hogy bebizonyítsa: még létezik. Nem járt sikerrel. Senkit sem érdekelt, hogy Miss Szilikon elhatározta, hogy komoly színésznő lesz. Helyette viszont Cannes minden vendége Madonna nyomában volt, akinek ugyan kisebbek a mellei, de legalább nem recsegnek, ha az ember megfogja. A komisz Malcolm Malcolm McDowellt, a Clockwork Orange (Gépnarancs) sztárját, az angol film állandó rossz fiúját .kizavarták Cannes-ban hoteljának úszómedencéjéből, mivel egy illető külön lefoglalta magának az egészet. Csak néhány óra múlva derült ki, hogy a medencét Madonna vette birtokba egy sereg izompacsirtától kísérve. A komisz Malcolm csak ennyi megjegyzést tett: „Ha tudtam volna, belecsináltam volna.” (CINEMA) TELEVIDEÓ! Háromszor ingyen kölcsönözhet filmet a TELE- VIDEÓ kaposvári márkaboltjából Hornyeczky Káz- mér kaposvári olvasónk, mivel a legpontosabb TOP-listát küldte szerkesztőségünkbe. Levelünkkel hamarosan megkeresheted a videókölcsönzőt.
