Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-27 / 302. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP —HAZÁNK ÉS A NAGYVILÁG 1991. december 27., péntek Már száz halálos áldozat Átmeneti fegyver- nyugvás Tbilisziben Grúzia kész csatlakozni a szövetséghez —Az elnök javuló esélyei — Jelcin az emberi jogokra figyelmeztet Grúziában az éjszaka is nyugodtan telt, bár nem lehet teljesen kizárni, hogy az ellenzék felújítja a parlament elleni ostromát. Annak ellenére, hogy Zviad Gamszahurdia elnök erősítést kapott és úgy tűnik, a mérleg kezd elbillenni a diktatúrával vádolt, de mégiscsak törvényes vezetés javára. Grúzia kész csatlakozni a független államok közösségéhez. Ezzel szemben figyelmet érdemel, hogy Borisz Jelcin — az egyenlők közt a legnagyobb — kijelentette, hogy a közösség ettől egyelőre elzárkózik, mert Grúziában is tiszteletben kellene tartani az emberi jogokat. A négynapos tbiliszi csata eddig több, mint száz emberi áldozatot követelt. Grúziában karácsonykor hallgattak a fegyverek II. János Pál pápa üzenete Saposnyikov a csúcson (Folytatás az 1. oldalról) — Elég a gyűlöletből és az elnyomásból — hangzott a szentatya szava. — Legyen vége a jugoszláviai háborúnak, legyen vége a háborúnak a szeretett Horvátország földjén és szomszédságában, ahol szenvedélyek és erőszak dacolnak az értelemmel, a józan ésszel! Beszéde után a katolikus egyház feje 54 nyelven — magyarul is — üdvözölte a karácsonyt ünneplőket. A pápa szólt az új világOlajat — cukorért Az olajexportáló országok értekezletének rendkívüli ösz- szehívását kezdeményezte az algériai kormány attól tartva, hogy az olajárak a mélypontra süllyednek. Az algíri energiaügyi miniszter figyelmeztetett arra, hogy az OPEC által meghatározott, több mint húszdolláros hordónkénti olajár mára tizenhatra esett. Kuba a volt szovjet köztársaságoktól és Irántól kíván nagyobb mennyiségű kőolajat vásárolni jövőre. Elsősorban nyers cukorért cserébe. rendhez igazodó európai kontinensen jelentkező gondok sokaságáról, utalva volt kommunista országokból érkező emberekkel, menekültekkel szemben megmutatkozó intoleranciára. — Európában, miután leomlottak a megosztottság, a félreértések falai, növekszik az egymás jobb megismerésére a kölcsönös megértésre és együttműködésre irányuló akarat. Különböző nemzetek az együttélés új formáit keresik, saját történelmükkel való megbékélésre és kultúrájuk harmonizálására törekednek — fejtette ki a pápa. A harmadik ezredév küszöbén a világ minden népének és fajának vi- lágossára van szüksége — mondta. Az Ausztria által adományozott 30 méter magas karácsonyfával díszített téren ösz- szegyűltekhez szólva a szentatya hangsúlyozta: nem szabad megengedni, hogy a gazdasági érdekek az embert puszta profitforrássá alacso- nyítsák le. Négy hónapnyi miniszterség után lett első számú katona Jevgenyij Saposnyikov légimarsall. Jövője mégsem tűnik olyan biztosnak, mint akárcsak egy hete is. Egyelőre nem tudni, mit hoz december 30-a, amikor Minszk- ben ismét összeülnek az új államközösség elnökei, hogy eldöntsék: ki, kinek engedelmeskedik a négymilliós egykori szovjet hadseregben. A 49 éves tábornok bombázórepülőn kezdte, majd 18 évvel ezelőtt, tehát igen fiatalon, lett ezredparancsnok. 1987-ben látszólag csúcsra ért: kinevezték a volt NDK-ban állomásozó^szovjet légierő parancsnokává. Elöljárói, kivált Gorbacsov azonban többet látott benne, s 1990-ben már az egész szovjet légierő élén ő állt, egyben a szövetségi védelmi miniszter (Jazov) helyettese is lett. Az ismertséget az augusztusi, katonai szempontból amatőr módon előkészített puccs hozta meg számára. A légierő szembefordult a pucs- csistákkal, s ez döntőnek bizonyult. Később ő adta ki a parancsot a csapatok elvonulására Moszkvából. A hála nem késett sokáig: a magára találó Gorbacsov azon nyomban miniszternek tette meg. Saposnyikov az őszt a régóta esedékes katonai reform kidolgozásával töltötte. A profi hadsereg híve, magasabb fizetéssel, jelentősen kisebb létszámmal, jobb szociális ellátással és a sorállománynak maximum egyéves szolgálati idővel. A legfelsőbb vezetést úgy képzeli el, hogy a Védelmi Tanács lenne a legfőb döntéshozó szerv. Az öt évre kinevezett főparancsnoknak két helyettese lenne, egyik a stratégiai egy másik pedig a hagyományos fegyverekkel felszerelt alakulatokat irányítaná. Az új államközösségben kislétszámú nemzeti fegyveres erők is elképzelhetők az ottani volt szövetségi erőknek egy részére építve, Ukrajna pedig kis hadiflottát is tarthatna. Ez az a pont, ahol terve ütközik az ukránokéval, akik kitartanak a teljesen önálló fegyveres erő mellett, feljebbvaló parancsnokság nélkül, saját határőrizettel. A Minsz- kig hátralévő egy hét alatt kell megtalálnia (Jelcin segítségével) a középutas megoldást. Mester Nándor Göncz nyilatkozatban méltatta Gorbacsovot Göncz Árpád köztársasági elnök Mihail Gorbacsov lemondása után kijelentette: szívből reméli, hogy ez a lépés nem jelenti egyúttal a politikusi pályafutásának a végét is. Göncz Árpád hangsúlyozta: Gorbacsov századunk európai, sőt világtörténef- mének egyik főszereplője. Az általa elindított folyamatok még nemcsak szűkebb térségünk, hanem a világ egésze számára is meghatározó jelentőségűek lesznek. Köztársasági elnökünk reméli, hogy a volt Szovjetunió most már független köztársaságai, megtalálják az együttműködésnek azokat a mindannyiunkat kielégítő formáit, amelyek közt egymást segítve képesek lesznek kiláballni a politikai átmenet és a gazdasági összeomlás nehézségeiből. Nem csatákra készülnek Akciószázadok a határon? A déli határon egy hónapja bevetésre készenálló határőr rendészeti akciószázadok egyik feladata a jugoszláviai harcok „átsodródásának” megakadályozása. A határvédelmi harchoz korszerű, nehézgéppuskával felszerelt, páncélozott szállító harcjárművel, valamint állványos gránátvetővel, kézi páncéltörőkkel és géppuskákkal is rendelkező alegység alkalmas lehet a határt átlépő kisebb fegyveres csoportok esetleges felszámolására. Jelentősebb erők támadása esetén az országhatár közvetlen közeiére korlátozhatják a harci cselekményeket, kedvező pozíciókat biztosíthatnak a közbelépő magyar honvédség kijelölt alakulatainak. Az alapvetően sorállományú katonákból álló akcióalegységek képzett tisztek segítségével felkészültek a határmenti cselekmények megelőzésére, adott esetben elhárítására, a rendőrséggel való együttműködésre. Á délvidéken élő lakosok biztonságának növelésére szervezték meg már most — az előzetes tervekhez képest évekkel korábban — a hat akciószázadot. A BM Határőrség koncepciójában már jóval a jugoszláviai konfliktus kiéleződése előtt szerepelt a rendészeti akciószázadok létrehozása, a hivatásos határőrizet megszervezése. Az ötévesre tervezett átállási idő alatt összesen mintegy két tucatnyi ilyen alegység felállítására kerül sor, az országhatár mentén szinte mindenütt. A békés határszakaszokon az akciószázadok katonái segítik majd a hivatásos járőröket. A sorállományú katonákat a honvédelmi feladatokon kívül felkészítik például az egyes terepszakaszok zárására, objektumok őrzésére és a külföldi határsértőkkel szembeni eljárásra is. Mivel az ilyen feladatok a határőrségnél már-már rendszeresek, az akciószázadok nem csak a rendkívüli helyzetekre készülő „elit-brigádok”, hanem egyben hozzáértő határőrök is lesznek. D. J. GORBACSOV NÉLKÜL A VILÁG... Mihail, a megjelölt Kedd délután óta nem szovjet, hanem orosz zászló leng a Kreml felett. Kedd délután óta Magyarországtól keletre nem egy világbirodalom, hanem egy tetemes, de rosz- szul irányítható katonai erővel rendelkező független államcsoport helyezkedik el pravoszláv és muzulmán befolyásoltságé tagállamokkal. Kedd délután óta a világ egy fokkal veszélytelenebb lakóhely valamennyiünk számára, mint annak előtte. És kedd délután óta a nemzetközi politikai színpad szegényebb lett egy korszakformáló és mégis színes egyéniséggel. Mihail Gorbacsov lemondott. James Schlesinger volt amerikai hadügyminiszter szerint a XX. század második felének legfontosabb politikai karrierje ért véget, s ez egyben „drámai győzelem, a Nyugat és az Egyesült Államok számára”. Ez a karrier ma már szinte valószínűtlenül konvencionális körülmények között indult. Gorbacsov alacsonyragú komszomol- és pártbürokrataként kezdte, szabályosan kapaszkodott felfelé a nómenklatúra szamárlétráján a volgográdi első titkárságig, s azon „fiatal” káderek egyikeként került fel Moszkvába, akiktől Leonyid Brezsnyev és utódai a posztsztalinista szocializmus konzerválását remélték. Azon a latyakos tavaszi napon, 1985-ben, amelyen Konsztantyin Csernyenko elhagyta az árnyékvilágot, e sorok íróját a Novosztyi sajtóügynökség munkatársa várta a seremetyevói repülőtéren, s meghökkentő őszin- tességel beszélt a halálesetről, még mielőtt azt hivatalosan bejelentették volna. Ebből tudni lehetett, hogy a hazugság rendszerének eresztékei lazulóban vannak, de azt még senki sem sejtette, hogy a magasabb eszmék leple alatt kiépített terrorbirodalom végórái közelednek. Pedig így volt, s utólag köny- nyű azt mondani, hogy kellett jönnie egy Gorbacsovnak, valakinek, aki kivezeti a hatalmas keleti konglomerátum háromszáz milliós lakosságát 18 millió bürokrata és ötmillió katona két kontinensére kiterjedő koncentrációs táborából. Keddi lemondónyilatkozatából ítélve Gorbacsov ma sem érti még, hogy a Szovjetunió felbomlásának — éppen az általa hozott reformeszmék mellett — nem volt alternatívája. Lemondását az unió általa ellenzett feloszlatásával magyarázza, mintha nem a glasznoszty, a lenini-sztálini bürokratikus apparátus mérhetetlen bűneinek feltárása okozta volna magának a struktúrának a megsemmisülését. Mintha nem a peresztrojka, vagyis a demokratikus reform lehetősége hozta volna magával a népek megalázására épített totalitárius rendszer lebontását. Gorbacsov megőszült és megfáradt, de még mindig a maga megszokottan nyugodt rábeszélő stílusában folytatta a hadakozást a saját maga által szabadon engedett dzsinnek ellen: egységre sürgette a volt szovjet köztársaságokat. És kimondta azt, ami most a legjobban fáj neki, s mindazoknak, akiket megvalósíthatatlan álmai leginkább magával ragadtak: „Ennek az országnak a lakói többé már nem egy nagyhatalom polgárai". Eltérően álreformer elődeitől, kikből Hruscsovtól Usz- tyinovig bőven akad a szovjet történetben, Gorbacsov soha nem adta fel és mindig komolyan goldolta. Részben ezzel magyarázható, hogy a belpolitikában hibát hibára halmozott. Hagyta magát beugratni az alkoholizmus elleni háborúba ahelyett, hogy a társadalom beteségeit gyógyította volna, hadat viselt az apparátus előjogai ellen, ahelyett, hogy megsemmisítette volna magát az apparátust. 1987-ben eltávolította posztjáról Borisz Jelcint, aki legerősebb szövetségese lehetett volna. Eközben elégedetten fürdött a nagyhatalmak vezetőinek jóindulatában. Utóbbiak számára ugyanis világos volt: abból, amit Gorbacsov művel, csak egy kevésbé veszélyes, befelé forduló, gyengébb, megosztottabb Oroszország keletkezhet, mint a világ ügyeit fegyveres hatalmi pozícióból irányító, létező Szovjetunió volt. Oroszországban, melynek népe úgy látszik még mindig hajlamos a misztikumra, csak mint „Mihail, a megjelölt” marad emlékezetes, másutt életművét talán úgy méltatja majd a történelem, mint kiváló orvosi teljesítményt. Hisz ő volt az, aki lerövidítette és a környezet számára elviselhetővé tette egy beteg világbirodalom agóniáját. Jókai Géza
