Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-24 / 301. szám
1991. december 24., kedd SOMOGYI HÍRLAP — KARÁCSONY POLITIKA ES SZERETET A politika nem szeretetten dolog, hiszen itt a hatalom megszerzéséről vagy megtartásáról van szó, azaz — olykor eszközökben sem válogató — harcról. A politika világában a szeretet megfelelője inkább a tolerancia, a tisztelet, annak belátása, hogy aki mást mond legföljebb ellenzék és nem ellenség. Az sem baj, ha a szócsata heves, föltéve, hogy nézetei miatt senkinek sem kell félnie. Öt közismert képviselőt kérdeztünk arról, hogy véleményük szerint jelen van-e a szeretet valamilyen formája közéletünkben és a parlament falai között. — Komolyan kellene vennünk azt a krisztusi tanítást hogy valamennyien Isten gyermekei vagyunk — így Dénes János független képviselő. — E tanítás alapján nekünk magyaroknak is tisztelnünk kellene egymást. Jó volna az is, ha 1944. március 19-e óta tartó űzetésünk is végetérne már. — Ominózus hozzászólása után — melyet „akasztás ügyben" mondott — meglepnek szavai... — Fontosnak tartom a megbocsátást, ám ennek előfeltétele a bűn megvallása és levezeklése. Tisztán kell élni. — Nem érintette kellemetlenül, hogy épp az említett hozzászólása tette közismertté? — Ha így van, az csak azt mutatja, hogy mennyire beteg még a közvéleményünk és a sajtó. Hiszen én nem úgy lopakodtam be a parlamentbe, hanem egy életsors után kerültem ide. Hogy nem vagyok sztárképviselő? Gusztustalannak is tartom a sztárolást. Az a bizonyos optika ugyanis gyilkos tud lenni. Amikor mondjuk Für Lajost békeperspektívából fényképezik miközben Mécs Imre szemüvegén még a fények is diadalmasan csillognak. Vagy amikor idedugják a magnót mint valami gépfegyvert. Beke Kata „történelemórája” — A szeretet nincs annyira jelen életünkben mint kellene — mondta Beke Kata az MDF-ből a függetlenek közé átült képviselő. — A szeretet nem szentimentális érzés, hanem például a politikában pusztán kölcsönös - jóindulat és tisztelet. Nehezen viselem el azt, mikor személyes haraggá változik egy egyszerű véleménykülönbség. Akik itt ülnek a parlamentben kormánypárti és ellenzéki oldalon azok valamikor együtt tüntettek a többpártrendszerért. Szeretném ha visszatérne az ákkor egymás iránt érzett szeretet. Ha ez nincs így abban annak is része van, hogy a demokratikus átmenet úgy kezdődött el, hogy az embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy mit jelent a többpártrendszer, mit a parlamentarizmus, hogy melyek a hatalmi ágak. A közvmélemény olykor követni sem tudja a politika mozgásait. Minap a közértben valaki megállított, hogy a parlamentben csak beszélnek. Próbáltam elmagyarázni, hogy a parlament arra való. Ezt meg is értik az emberek, nemúgy az itt jelenlévő indulatokat és gyűlölködést. — Kivált ha az ilyen megnyilvánulások félelemkeltőek is... — Ezeket én sem szeretem, bár úgy gondolom nem kell ezt hisztérikusan fölfogni. A szélsőségesek — néhány bosz- szúszomjas aggastyán — szerencsére nincsenek sokan. A magyar nép évezredes történelme során mindig a mérsékletre hajlott. Most szívesen tartanék egy történelemórát. Ehelyett csak annyit, hogy a választási eredményen is látszott ez a mérsékletre hajlás. Az MDF épp e mérséklet hirdetésével nyert, mert benne remélték a „nyugodt erőt”. Én azért nem vagyok már az MDF-ben, mert a párt ezt az erényét időközben elveszítette. „Nem kell mellre szívni” — Jómagam a legkülönfélébb pártok padsoraiban ülő képviselőtársaim iránt érzek szeretetet — kezdte dr.Rott Nándor kereszténydemokrata képviselő. — Lassan két éve dolgozunk itt együtt, s ennyi idő alatt kiderül, hogy olyan képviselőtársaimnak is vannak szeretetreméltó tulajdonságai, akiknek véleményével egyáltalán nem értek egyet. Közülük azokat különösen tisztelem akikről pontosan tudhatom, hogy ők a politikai ellenfeleim. Sajnos a politikai életben olyanok is vannak, akik ugyanazon az oldalon állnak mint én, ám nem tudom róluk, mit is akarnak valójában. — A parlamentben többször esik szó a keresztényi szellemről, mint ahányszor a viták e szellem jegyében zajlanak... — A politika ilyen. A parlamenti demokráciához hozzátartozik, hogy az emberek egész személyiségükkel vesznek részt a politikában. A nyugati parlamentek sem mentesek a személyeskedésektől. Az angol parlamentben például az egyik ellenzéki képviselő a hadügyminisztert az öbölháború idején sivatagi patkánynak nevezte. Ilyen kifejezés a magyar parlamentben még nem hangzott el. Ám ha mégis elhangzana, azt sem kell mellre szívni. Lehet, hogy a legádázabb szócsatát folytató képviselők néhány perccel később békésen együtt kávéznak. Az emberi értékek mércéjével — A szeretet, amiként a hála, nem igazán a politikai élet fogalma — vélte Kőszeg Ferenc szabaddemokrata képviselő.— Mégsem állítom, hogy ez az érzés hiányozna a parlamentből. Pártoktól függetlenül is meleg barátság köt össze például több korábbi elenzékit. A rokonszenv túllép a párthatárokon. Sokakat tisztelek, akikkel nem értek egyet, miközben saját pártomban is vannak olyan képviselőtársaim akiket emberileg nem tudok elfogadni. Az ember, emberi értékeket szeret és nem politikai nézeteket. Ez nem jelenti, hogy időnként nem lehet nagyon utálni is a másik oldalon ülőket. — Talán könnyebb volna egyértelműen válaszolni arra a kérdésre, hogy politikai életünkben jelen van-e a gyűlölet? — Ez nincs így, hiszen ha létezik is itt gyűlölet az csak egyes megnyilvánulásoknak és nem a megnyilvánulóknak szól. A szélsőséges hangot megütőket sem venném egy kalap alá. Más ugyanis, ha valaki személyes sorsa és persze vérmérséklete, politikai kultúráltsága szerint valami olyat mond, amit hisz is. Nehezebben viselem el az álszenteskedést. Amikor valaki e keresztényi szeretetről, a toleranciáról, a humanitásról szónokol és közben érezni rajta hogy legszívesebben elvágná az ellenfelei torkát. Azt pedig végképp nem állhatom, ha most olyanok hirdetnek nagy szájjal nemzeti eszméket, akik három-négy éve még egész más eszméket hangoztattak. Indulatok nélkül — Jó volna mielőbb megteremteni azokat az alapvető gazdasági és társadalmi feltételeket, melyekre egy minden indulattól mentes politika épülhet — mondta dr.Tarján Lászlóné államtitkár, a 33 tagú kisgazda frakció képviselője. — Szeretném hinni, hogy egyre több példája lesz itt a toleranciának, egymás tiszteletének. személyes példámmal próbálok tenni azért, hogy így legyen. Bíró Ferenc Glindei adomány Az Europe Union glindei szervezetének elnöke levélben értesítette a ,nagyatádi polgármestert, hogy a város menekülttáborában élők részére 350 márkát utaltak át. Mint írja: az összeg nem nagy, de a legkisebb adomány is segítséget jelent... Kórházfelújítás A marcali városi kórház felújítása még 1986-ban kezdődött. Tavalyig elkészült az önálló diagnosztikai tömb, melyben a központi .gyógyszertár, a radiológiai osztály, a központi laboratórium , az általános- és baleseti sebészeti osztály is helyet kapott. Jövőre kerül sor a főépület teljes körű rekonstrukciójára, melynek keretében a földszinten a belgyógyászati osztály, az emeleten a szülészet-nőgyógyászat és a csecsemőosztály kap helyet. Fotókiállítás Ország László fotó és grafikai kiállítása nyílott meg a napokban, a nagyatádi művelődési ház galériájában. A tárlatot Gara István önkormányzati képviselő nyitotta meg. A képeket január tizenkettedikéig láthatják az érdeklődők. Luca nap Bogláron Immár hagyományos Luca-napi estet rendeztek a bogiári felnőtt és gyermek néptáncegyüttesek a bogiári művelődési házban. A vidám hangulatú esten a Marczibá- nyi zenekar is közreműködött, az előadást táncház követte. Közel volt o „végállomás" A MÁV nem vár Beszélgetés a vasút vezérigazgatójával Széchenyi István szobra nem véletlenül került Csárádi János, a MÁV vezérigazgató szobájába. Széchenyi volt az, aki 1848. január 24-én az országgyűlés elé terjesztette közlekedési koncepcióját, s ezáltal kialakulhatott a vasút még ma is meglévő szerkezete, amely szerves része az európai tranzitforgalomnak nyugatról kelet, délről észak felé. — Az európai közlekedésben betöltött szerepünk nagy kihívás a MÁV-nak. Mennyire tudnak ennek megfelelni? — Nagyon nehezen. A vasút annyira leromlott, hogy már-már a „végállomáshoz” közeledtünk. Elődeinktől gazdasági csődtömeget örököltünk. Leromlottak a pályatestek, elhasználódott a kocsi- és a géppark... Ilyen körülmények között kellett megőrizni működőképességünket. — Egy évvel ezelőtt a sajtó- tájékoztatóján arról beszélt, hogy megkezdik a MÁV fejlesztési programjának kidolgozását. Mi történt azóta? — Elkészült a terv, a MÁV 2000 program, amelyben feltárjuk azokat az okokat, amelyek a jelenlegi állapotokhoz vezetnek, és felvázoljuk, hogy mi lehet a kiút. — Feltételezem, a legfontosabb az, hogy legyenek vasúti pályák. — Jelentős fejlesztéseket fejezünk be, és kezdünk újabbakat. Jövőre befejeződik a Budapest-Kaposvár-Gyéké- nyes • vonal korszerűsítése. Szeretnénk megkezdeni a munkákat a Székesfehérvár- Veszprém-Celdömölk vonalon. Elkészült a Budapest- Hegyeshalom közötti /szakasz korszerűsítési terve. Ismét kétnyomtávú vonal lesz Kele- bia felé. A felújított vonalakon már 160-200 kilométeres sebességgel közeledhetnek a vonatok. Ehhez persze megfelelő járművek kellenek. A mozdonyokból nincs hiány. Nyugodtan selejtezünk. Komoly gondot okoz viszont a személy-, illetve teherszállító kocsik állapota. Hatvanezer teherkocsink állapota tragikus: a fele sem felel meg a követelményeknek. Az elhaszná- lódottakat feldaraboljuk, s helyettük újakat veszünk, illetve itthon is építtetünk speciális vagonokat. A 4500 személy- kocsiból ötszázat fel kell újítani. Csak olyanokat szabad vásárolni, amelyek megfelelnek a nemzetközi követelményeknek. Hetven kocsira írtunk ki pályázatot. Még ketten vannak versenyben, hogy elnyerjék a százmillió dolláros megrendelést. Úgy számolunk, hogy a 93-as menetrend váltásra megérkezik az első tizenkettő, s még abban az évben leszállítják a többit is. A nemzetközi forgalomba állítjuk ezeket, míg a most ott lévők a belföldi forgalomba kerülnek. Jövőre harminc légkondicionált kocsit állíthatunk belföldi forgalomba. Most vásároltuk ezeket, s a korszerű igényeknek is megfelelnek. — Minderre honnan lesz pénze a MÁV-nak? — A tárca vezetése is felismerte, amit Széchenyi már régen megfogalmazott: vasút nélkül nincs gazdaság. Reméljük, hogy végre rendezni tudjuk ellentmondásos viszonyainkat, piaci alapokra helyezhetjük a kapcsolatainkat. Fejlesztésre fordítható pénzeinket azzal is növeljük, hogy eladjuk az ingatlanjainkat. S kedvező, hosszú lejáratú hitel felvételére is lesz alkalmunk. A volt szocialista országok közül elsőként bennünket vettek föl a nyugati vasúttársaságok által létrehozott bankba, az Eurovinbe. A gördülőpark fejlesztésére már csak azért is kapunk segítséget, mert ez valamennyi társaság érdeke. — A fuvarozási díjak emeléséből nem számítanak többletbevételre? — A fuvarozási díjak növekedése az infláció miatt van. Ha drágulnak az alkatrészek, többe kerül az üzemanyag, akkor nekünk is emelni kell a teherfuvarozás árát vagy a viteldíjakat. Tervünk, hogy a nemzetközi és belföldi teherszállítás díját egy szintre hozzuk, hiszen ezt követeli a piacgazdálkodás. Hogy lesz-e áremelés a vonatjegyeknél? Igen. De ennek mértékét még nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy a Jovore befejeződik a budapest-gyékényesi vonal korszerűsítése és villamosítása meglévő kedvezmények megmaradnak. — A MÁ V113 ezer dolgozójával a legnagyobb vállalat. Mennyire érintik a változások a vasutasokat? — Tömeges elbocsátások nem voltak és nem is lesznek. A szakszervezettel megállapodtunk abban, hogy átcsoportosításokat végzünk. A privatizálás során a vasúti szállításhoz szorosan nem kapcsolódó tevékenységeket megszüntetjük, illetve korlátolt felelősségű társaságokat hozunk létre. Ilyen például a járműjavító. Az Utasellátóból külföldi tőke bevonásával vegyes vállalat alakul. (A különböző helyekre elkerülőknek is megadjuk azokat a kedvezményeket, amelyeket a vasutasok megkapnak.) Akik a MÁV-nál maradnak, de fölöslegessé vált a beosztásuk, azokat más munkakörbe képezzük át. Piacorientált vasutat akarunk, ahol mindenkinek megvan a képességeinek megfelelő feladata. Felszámoltuk azt — a korábban a vezérigazgatóságon is még megtalálható — szemléletet, hogy a vasút állam az államban. Nemcsak felülről lefelé kell utasítgatnl, Vidéken is nagyon sok jó szakember van. Ezeknek megteremtettük az önállóságot, Megköveteljük a vasút alaptörvényének, a menetrendnek a betartását és azt, hogy visszaálljon a vasút tekintélye. Mindenkinek látnia kell, hogy mi vagyunk az utasért. (Fotó: Király J. Béla) — Végezetül engedjen meg egy kérdést: a déli szomszédainknál dúló harcok menynyire érintik önöket? — A csatározások kirobbanásakor voltak kisebb gondjaink, de később helyreállt a folyamatos szállítás. Egyedül Magyarbólyná! nem mennek át vonatok. Viszont Szerbián keresztül többszázezer tonna gabonát vittünk Albániába, s folyamatosan visszük ki a cukorrépát. Egyedüli gond, hogy Kele- bia szomszéd állomásán csak akadozva tudják fogadni a vagonokat. — Köszönöm a beszélgetést. Jó utat. a „végállomásról visszatérőben". Nagy Jenő
