Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-18 / 296. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — VELEMENYEK 1991. december 18., szerda Válasz(lépés) a A „Vezércsel” után lép a Cukorgyár című, december 11-én megjelent cikkben több, az igazgatói tevékenységemmel kapcsolatos hitelrontó, valótlan állítás hangzott el dr. Kari Schultes, az Agrana osztrák cukoripari konszent képviselő igazgató részéről. Ezek tényszerű cáfolatával nemcsak önmagámnak tartozom, hanem azoknak a cukorgyári dolgozóknak is, akik nem felejtik el az elmúlt hat év közös eredményeit és nem a volt igazgató „agyagba döngö- lésével” akarnak a régi-új gazdáik előtt érdemeket szerezni. A tényeknek ellentmondó állítás az, hogy a tulajdonosok „az október 22-i közgyűlésükön a régi igazgatót visszahívták”. Az október 22-i rendkívüli közgyűlésen a háromtagú igazgatóságot hívták vissza a tulajdonosok (tehát nemcsak személyemet!), majd új, szintén háromtagú igazgatóságot választottak. A közgyűlés osztrák elnöke nem indokolta az igazgatóság visszahívására tett javaslatát. Indoklás, mely szerint „az igazgatóság jelenlegi személyi összetétel mellett működésképtelen”, csak a részvények 65 százalékát képviselő Állami Vagyonügynökség és a kaposvári önkormányzat részéről hangzott el. Felvetették azt is, hogy az állam tulajdonosi érdekeinek érvényesítése érdekében ■szükségesnek tartják az igazgatóság öt tagra történő kibővítését. Ez a vélemény nem volt véletlen. Igazolásul két, a magyar tulajdonosoknak korábban írt levelemből idézek: „Az igazgatóság és a szűkebb gyárvezetés a jelenlegi helyzetben irányíthatatlan és ko- ordinálhatatlan. Ennek alapvető oka az, hogy az Agrana képviselői kizárólagos tulajdonosi eszközöket alkalmaznak. Egy év óta tudatosan akadályozzák az igazgatóság Ügyrendjének és a részvénytársaság Szervezeti és Működési Szabályzatának jóváhagyását"; továbbá „a gyárvezetésnek az a véleménye, hogy a részvénytársaság az irá- nyíthatatlanság állapotába jutott. Tekintettel arra, hogy a részvények 31 szászalékát birtokló Agrana gyakorlatilag egyedüli és kizárólagos tulajdonosként viselkedik, ezért indokoltnak tartjuk az igazgatóság létszámának öt főre történő emelését. Ezzel megteremthető a magyar tulajdonosi érdekek érvényesítésének a lehetősége”. Mindez sok-sok konfliktus után fogalmazódott meg. Az „eredmény” ismert. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy „a személyi konfliktusok pedig a volt igazgató, Kováts Imre és a dolgozók közötti megromlott viszonyból fakadtak”. Közismert volt, hogy a részvénytársaság szervezetének szabályozatlan állapota, a felelős vezetői munka alapvető feltételeinek hiánya miatt augusztusban bejelentettem: vissza kívánom adni elnök-igazgatói megbizatáso- mat. Ennek érdekében rendkívüli közgyűlés összehívását kezdeményeztem. Azt követően, hogy szándékomról tájékoztattam a gyár dolgozóit, levelet kaptam a szakszervezeti bizottságtól, melyben többek között a következők álltak: „A munkavállalók többségének akaratával egyetértve felszólítja Önt, hogy az elnök-igazgatói megbízatása visszaadásáról hozott döntését bírálja felül és azt vonja vissza”. Nem tagadhatom azonban, hogy voltak személyi konfliktusaim. A Cukorgyári Szabad Szakszervezet néhány vezetőjének ellenem folytatott, politikai indíttatású „érdekvédelmi harca” negatívan befolyásolta vezetői munkám megítélését. Ezek a személyek azonban nemcsak az én leváltásomat követelték, sajátos stílusukban, hanem az Agranát képviselő dr. Neflis- cher és Malits igazgatókét is. Az is közismert, hogy közvetlen munkatársaim egy részével — elsősorban a részvény- társaság alapítást követően — komoly konfliktusaim voltak. Magatartásukat minősíti, hogy ma a gyár egyetlen vezetője sem tagja az igazgatóságnak. El kell ismernem, hogy vezetők kiválasztásával kapcsolatos, engem ért dolgozói kritikák ma már igazolást nyertek. Ennyit tehát „leváltásomról”, a közgyűlési visszahívásomról. Durva meghamisítása a tényeknek, a piaci viszonyoknak dr. Schultes azon állítása, miszerint „a volt igazgató tevékenységével összefüggésben jelentős veszteségek keletkeztek”, melynek oka az volt, hogy bár „az idei terv csak 400 ezer tonna cukorrépával számolt, Kováts Imre anélkül, hogy arra az igazgatóság határozatot hozott' volna, a többletvásárlást elrendelte”. A valóság azonban más volt: a részvénytársaság március 11 -én tárgyalta és hagyta jóvá az ez évi tervet. Az igazgató- sági ülésre még februárban benyújtott tervjavaslatban valóban 400 ezer tonna cukorrépa termeltetése szerepelt. Március elején azonban előrehaladott és megalapozott tárgalásokat folytattunk a jugoszláv cukorgyárakkal a cukorrépa bérfeldolgoztatása érdekében. Ezt a tényt, illetve az igazgatóságnak a további feladatokra vonatkozó határozatát rögzíti az ülésről készült jegyzőkönyv: „Az igazgatóság egyetért azzal, hogy a cukorrépa jugoszláv bérfeldolgozása kapcsán július-augusztusban mintegy 6000 tonna cukor kerüljön előszállításra. A jugoszláv bérfeldolgozással kapcsolatos megállapodások megkötését követően a várható gazdasági hatásokat a jóváhagyott tervben át kell vezetni, illetve a tervet aktualizálni kell.” A március 18-i közgyűlésen a tulajdonosok tájékoztatást kaptak arról, hogy „Tárgyalásaink során a jugoszláv partnerek részéről mintegy 150 ezer tonna cukorrépa bérfeldolgozására fogalmazódott meg igény”. Ez összesen mintegy 500-510 ezer tonna cukorrépa termeltetését tette szükségessé. Ennek érdekében az Agrana márciusban biztosította 350 millió forint — a cukorrépa termelők számára nyújtandó — termelési hitel devizafedezetét. A jugoszláv polgárháború kiterjedése, a cukorrépa kiszállítások részleges meghiúsulása, a cukor árának csökkenéséből adódó veszteségek, pénzügyi gondok jelentkezése után az osztrák igazgatók szeptember 17-én (!) írásban közölték a felügyelő bizottság elnökével, hogy nem tudtak a kapacitás feletti cukorrépa termeltetési szerződéskötésekről, és nem is értenek vele egyet!” Ennyit tehát a hiányolt igazgatósági határozatról és a felelősség „európai” értelmezéséről. A részvénytársaság 1991. évi eredményterve nagyon szerény, 55 millió forint nyereség volt. Az első 9 hónap gazdálkodásának nyeresége — a jelentős cukorárcsökkenésből adódó veszteségek és az évközi, 50-100 százalékos költségemelkedések ellenére — 23 millió forint volt. Ez nyilván csak az egész évben folytatott eredményes költséggazdálkodással volt elérhető, mintegy a hazai cukorgyárak is csak akkor kerülhetik el a jelentős veszteséget, ha gazdálkodásukban kompenzálni tudják a cukor árának csökkenéséből adódó árbevétel kiesést. Zárszóként: az Agrana úgy tűnik, megfeledkezik arról az általa is ismert tényről, hogy a Kaposvári Cukorgyárat cukorrépahiány miatt 1986-87-ben az akkori kormányzat fel akarta számolni. 1990-re a gyár ebből a pozícióból küzdötte fel magát a legjobb gyárak közé. Dr. Schultes által festett „rózsaszínű” jövőkép hitelességéről, a dolgozók jövőjének biztonságáról pedig inkább a gyár munkásait kellene megkérdezni. Kováts Imre így nem láttam Bécset Akar ön 650 forintért kakaskukorékoláskor egy órát fa- gyoskodni buszra várva? Nem akarja a pénzéért megnézni Bécset? Ismeri a leghosszabb utat az osztrák főváros és Kaposvár között? Ha nem, ajánlom figyelmükbe a Hegyeshalom- Győr-Székesfehérvár-Ka- posvár útvonalat. S ha kissé hosszúnak találnák az utat, kérjék kalauzuknak Nagy Ágotát. A Panzió-Tours idegenvezetője garantálja a vérpezsdítő (lázító) utazást. Hogy tak- nyos kölyköknek, az ő szavaival élve birkáknak tartja utasait, s megsérti a legelemibb etikai, udvariassági szabályokat, csak fűszerezi az utazás izgalmát. Az sem mindennapos élmény, hogy tisztességes pedagógusokat dörzsölt csempészeknek nézzenek, akik nem mehetnek át ugyanazon a határátkelőhelyen, ahol röviddel ezelőtt kollégáik. Két ilyen „csempészbusz” fölöttébb gyanús lehet a vámosoknak, célszerűbb néhány száz kilométert kerülni... Az út remek, kár, hogy a három napja egyvégtében vezető sofőr kissé ócska járművével nem ismeri errefelé a járást, így aztán tettünk még egy kis vargabetűt. A huszadik órában törtek már az ülések is. A másik busz kényelmesebb volt, de mit tegyünk, ha az még reggel a nagybajomi erdőszélen lerobbant? Intő jelnek kellett volna tekinteni, s fejvesztve menekülni haza, örökre feledve azt, hogy létezik Kaposváron egy utazási iroda, amit úgy hívnak Panzió-Tours. Széki Éva Lé vagy víz? Hammer László kaposvári olvasónk egy üveg piszkos vízzel a hóna alatt állított be szerkesztőségünkbe. A lé, amit következetesen víznek titulált, barna volt és gusztustalan. Elmondta, havonta négy- szer-ötször is előfordul, hogy ez bugyog elő Szántó Imre utcai lakása csapjából. Azt szeretné tudni, mi ér 48 forintot rajta, amikor az első pocsolyából különbet merít, s a pénzéért miért nem kap tiszta, netán iható vizet? Szerinte ezt a vizet már régen árusítani kellene mint különleges tartós ruhafestéket. Hiszen úgy megfesti a benne mosott ruhát, hogy többé már le sem vakarható. Tatár Kis Imre, a DRV munkatársa megértette a Szántó Imre utcában lakók panaszát, s azt állítja: valahányszor bejelentés érkezik hozzájuk, igyekeznek segíteni. Csak annyit tehetnek azonban, hogy nyomban átöblítik a vezetékeket. Ez pedig csak ideiglenes megoldás. Hosszú távon vastala- nító beiktatására volna szükség, erre azonban egyelőre nincs pénz. Kaposvár néhány utcájában különösen gyakori a víz elszíneződése, ilyen többek között a Szántó Imre utca is. Az elszíneződést a túlzott vastartalom okozza. Ez nemcsak Kaposváron fordul elő. Nemrég fejezte be a vízművek a kaposvári hálózat rekonstrukcióját, sikerült kiküszöbölniük az eddig gyakran előforduló hidraulikai problémákat. ígérik: a következő programjuk már a vas- talanítás lesz. Nagy László Veszélyes Opelek? Az Opel márkakereskedők és a szervizek kérik az 1987 óta gyártott Omega és Senator gépkocsik tulajdonosait, hogy autójukkal mihamarabb keressék föl a hivatalos Opel-szervizeket, ahol az első féktömlőket részükre díjtalanul kicserélik. Erre azért van szükség, mert a tesztelések azt mutatják: bizonyos körülmények között az 1986-ban és 1987-ben gyártott Omega és Senator gépkocsiknál a féktömlőkből szivárog a fékfolyadék. A megyei tűzoltókat is felszerelték azzal a modern, sűrített levegőjű légzőkészülékkel, ami hatékonyabbá teszi munkájukat. Az Aga-Spiromatich típusú berendezés a legmodernebbek közé tartozik, egyszerűen kezelhető, biztonságos és mentésre is használható. (Fotó: Kovács Tibor) Értesítjük kedves vendégeinket, hogy a hévízi Állami Gyórgyfürdőkórház tó- és fedett fürdője az ünnepek alatt az alábbiak szerint üzemel: 1991. december 24., kedd — nyitva tartás 12.00 óráig december 25., szerda — a fürdők zárva december 26., csütörtök — nyitva tartás 13.00 óráig december 31., kedd — nyitva tartás 13.00 óráig 1992. január 1., szerda — a fürdők zárva A nyitvatartási napokon pénztárzárás 1 órával korábban. Igazgatóság (209181) Mutasd a karácsonyi lapodat, és megmondom, ki vagy! Vegyük szemügyre a karácsonyi üdvözlőlapokat! Egy brit magatartáskutató, Duncan Mclntosh azt állítja: ez is árulkodik a jellemünkről. Ha valaki karácsonyi gyertyás lapot küld, azt jelenti, hogy írója magányos és emberi melegségre vágyik. * Ha ilyen lapot kapunk, feltétlenül hívjuk fel azt, aki küldte, sokkal boldogabb lesz a karácsonya — írja a tudós „Az ember az, amit küld” című tanulmányában. A havas hegycsúcsokat, ember nélküli tájképeket azok választják akik amúgyis zárkózottak, érzéseikről nem szívesen beszélnek. „Az ilyen emberek pont karácsonykor tartják magukat távol a barátoktól és szomszédoktól. Inkább idegenekkel töltik az ünnepeket, akik nem várnak el tőlük érzelmeket.” Éppen ellentéte ennek a típusnak az, aki a megszokott karácsonyi jeleneteket, például a jászolt, a mögötte égő melengető tüzet küldi el egy képeslapon. Az ilyen ember igazi ünnepre vágyik és széles családi, baráti, rokoni körben szeret ünnepelni. ”Ő állítja a legnagyobb fát, nála folyik az alkohol és dugig van a hűtőszekrény, hátha váratlan vendégek állítanak be.” A titkos szerető kapja a leg- romantikusabb képeslapokat. „Mindez a bűntudattal magyarázható, hogy az ünnepeket nem tölthetik együtt — ott a család.” Mclntosh szerint ha ilyen lapot fedezünk fel ismerősünknél, biztosak lehetünk abban, hogy félrelép. A szexőrült nők „Mikulásnénit” küldenek, akin csak némi piros szőrme és harisnyatartó van, az ugyanilyen férfiak pedig egy izompacsirta télapóval lepik meg ismerőseiket. „Az üzenet ugyanaz” — állítja Mclntosh. „Egyetlen egy dologra vágynak csupán, de ez nem a karácsonyi libacomb”. A hencegők, a sznobok, az egoisták olyan fotókkal árulják el magukat, ami a házukat, jachtjukat ábrázolja vagy egy egzotikus utazáson készültek. „Azt akarják elérni, hogy akinek küldik a képet, kisebbrendűnek érezze magát.” Aki már hetekkel az ünnep előtt elküldi üdvözletét, biztos akar lenni abban, hogy választ is kap. „Az ilyen ember számára a kapott lapok száma annak a fokmérője, hogy mennyire tisztelik őt. Pontosan számon tartja, mennyivel több lapot kapott, mint tavaly, és úgy helyezi el őket a lakásban, minden látogató azonnal észrevegye.” Aki túl későn adja fel az üdvözlőlapokat, rendszertelenül él, és már jóe- lőre fél azoktól a kötelezettségektől, amit az ünnepek jelentenek. Mármint, ha jól látja a dolgokat. Mr. Mclntosh.
