Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)

1991-12-18 / 296. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — VELEMENYEK 1991. december 18., szerda Válasz(lépés) a A „Vezércsel” után lép a Cukorgyár című, december 11-én megjelent cikkben több, az igazgatói tevékenységem­mel kapcsolatos hitelrontó, va­lótlan állítás hangzott el dr. Kari Schultes, az Agrana oszt­rák cukoripari konszent képvi­selő igazgató részéről. Ezek tényszerű cáfolatával nemcsak önmagámnak tarto­zom, hanem azoknak a cu­korgyári dolgozóknak is, akik nem felejtik el az elmúlt hat év közös eredményeit és nem a volt igazgató „agyagba döngö- lésével” akarnak a régi-új gazdáik előtt érdemeket sze­rezni. A tényeknek ellentmondó ál­lítás az, hogy a tulajdonosok „az október 22-i közgyűlésü­kön a régi igazgatót visszahív­ták”. Az október 22-i rendkívüli közgyűlésen a háromtagú igazgatóságot hívták vissza a tulajdonosok (tehát nemcsak személyemet!), majd új, szin­tén háromtagú igazgatóságot választottak. A közgyűlés osztrák elnöke nem indokolta az igazgatóság visszahívására tett javaslatát. Indoklás, mely szerint „az igazgatóság jelenlegi szemé­lyi összetétel mellett műkö­désképtelen”, csak a részvé­nyek 65 százalékát képviselő Állami Vagyonügynökség és a kaposvári önkormányzat ré­széről hangzott el. Felvetették azt is, hogy az állam tulajdonosi érdekeinek érvényesítése érdekében ■szükségesnek tartják az igaz­gatóság öt tagra történő kibő­vítését. Ez a vélemény nem volt vé­letlen. Igazolásul két, a ma­gyar tulajdonosoknak koráb­ban írt levelemből idézek: „Az igazgatóság és a szűkebb gyárvezetés a jelenlegi hely­zetben irányíthatatlan és ko- ordinálhatatlan. Ennek alap­vető oka az, hogy az Agrana képviselői kizárólagos tulaj­donosi eszközöket alkalmaz­nak. Egy év óta tudatosan akadályozzák az igazgatóság Ügyrendjének és a részvény­társaság Szervezeti és Műkö­dési Szabályzatának jóváha­gyását"; továbbá „a gyárveze­tésnek az a véleménye, hogy a részvénytársaság az irá- nyíthatatlanság állapotába ju­tott. Tekintettel arra, hogy a részvények 31 szászalékát birtokló Agrana gyakorlatilag egyedüli és kizárólagos tulaj­donosként viselkedik, ezért indokoltnak tartjuk az igazga­tóság létszámának öt főre tör­ténő emelését. Ezzel megte­remthető a magyar tulajdonosi érdekek érvényesítésének a lehetősége”. Mindez sok-sok konfliktus után fogalmazódott meg. Az „eredmény” ismert. Nem felel meg a valóság­nak az sem, hogy „a személyi konfliktusok pedig a volt igaz­gató, Kováts Imre és a dolgo­zók közötti megromlott vi­szonyból fakadtak”. Közismert volt, hogy a rész­vénytársaság szervezetének szabályozatlan állapota, a fe­lelős vezetői munka alapvető feltételeinek hiánya miatt au­gusztusban bejelentettem: vissza kívánom adni el­nök-igazgatói megbizatáso- mat. Ennek érdekében rend­kívüli közgyűlés összehívását kezdeményeztem. Azt köve­tően, hogy szándékomról tá­jékoztattam a gyár dolgozóit, levelet kaptam a szakszerve­zeti bizottságtól, melyben töb­bek között a következők álltak: „A munkavállalók többségé­nek akaratával egyetértve fel­szólítja Önt, hogy az el­nök-igazgatói megbízatása visszaadásáról hozott dönté­sét bírálja felül és azt vonja vissza”. Nem tagadhatom azonban, hogy voltak szemé­lyi konfliktusaim. A Cukorgyári Szabad Szakszervezet né­hány vezetőjének ellenem folytatott, politikai indíttatású „érdekvédelmi harca” negatí­van befolyásolta vezetői mun­kám megítélését. Ezek a személyek azonban nemcsak az én leváltásomat követelték, sajátos stílusukban, hanem az Agranát képviselő dr. Neflis- cher és Malits igazgatókét is. Az is közismert, hogy közvet­len munkatársaim egy részé­vel — elsősorban a részvény- társaság alapítást követően — komoly konfliktusaim voltak. Magatartásukat minősíti, hogy ma a gyár egyetlen vezetője sem tagja az igazgatóságnak. El kell ismernem, hogy veze­tők kiválasztásával kapcsola­tos, engem ért dolgozói kriti­kák ma már igazolást nyertek. Ennyit tehát „leváltásomról”, a közgyűlési visszahívásomról. Durva meghamisítása a té­nyeknek, a piaci viszonyoknak dr. Schultes azon állítása, mi­szerint „a volt igazgató tevé­kenységével összefüggésben jelentős veszteségek kelet­keztek”, melynek oka az volt, hogy bár „az idei terv csak 400 ezer tonna cukorrépával szá­molt, Kováts Imre anélkül, hogy arra az igazgatóság ha­tározatot hozott' volna, a több­letvásárlást elrendelte”. A va­lóság azonban más volt: a részvénytársaság március 11 -én tárgyalta és hagyta jóvá az ez évi tervet. Az igazgató- sági ülésre még februárban benyújtott tervjavaslatban va­lóban 400 ezer tonna cukor­répa termeltetése szerepelt. Március elején azonban elő­rehaladott és megalapozott tárgalásokat folytattunk a ju­goszláv cukorgyárakkal a cu­korrépa bérfeldolgoztatása érdekében. Ezt a tényt, illetve az igazgatóságnak a további feladatokra vonatkozó határo­zatát rögzíti az ülésről készült jegyzőkönyv: „Az igazgatóság egyetért azzal, hogy a cukor­répa jugoszláv bérfeldolgo­zása kapcsán július-augusz­tusban mintegy 6000 tonna cukor kerüljön előszállításra. A jugoszláv bérfeldolgozással kapcsolatos megállapodások megkötését követően a vár­ható gazdasági hatásokat a jóváhagyott tervben át kell ve­zetni, illetve a tervet aktuali­zálni kell.” A március 18-i köz­gyűlésen a tulajdonosok tájé­koztatást kaptak arról, hogy „Tárgyalásaink során a jugo­szláv partnerek részéről mint­egy 150 ezer tonna cukorrépa bérfeldolgozására fogalmazó­dott meg igény”. Ez összesen mintegy 500-510 ezer tonna cukorrépa termeltetését tette szükségessé. Ennek érdeké­ben az Agrana márciusban biztosította 350 millió forint — a cukorrépa termelők számára nyújtandó — termelési hitel devizafedezetét. A jugoszláv polgárháború kiterjedése, a cukorrépa kiszállítások rész­leges meghiúsulása, a cukor árának csökkenéséből adódó veszteségek, pénzügyi gon­dok jelentkezése után az oszt­rák igazgatók szeptember 17-én (!) írásban közölték a felügyelő bizottság elnökével, hogy nem tudtak a kapacitás feletti cukorrépa termeltetési szerződéskötésekről, és nem is értenek vele egyet!” Ennyit tehát a hiányolt igazgatósági határozatról és a felelősség „európai” értelmezéséről. A részvénytársaság 1991. évi eredményterve nagyon szerény, 55 millió forint nyere­ség volt. Az első 9 hónap gaz­dálkodásának nyeresége — a jelentős cukorárcsökkenésből adódó veszteségek és az év­közi, 50-100 százalékos költ­ségemelkedések ellenére — 23 millió forint volt. Ez nyilván csak az egész évben folytatott eredményes költséggazdálkodással volt elérhető, mintegy a hazai cu­korgyárak is csak akkor kerül­hetik el a jelentős vesztesé­get, ha gazdálkodásukban kompenzálni tudják a cukor árának csökkenéséből adódó árbevétel kiesést. Zárszóként: az Agrana úgy tűnik, megfeledkezik arról az általa is ismert tényről, hogy a Kaposvári Cukorgyárat cukor­répahiány miatt 1986-87-ben az akkori kormányzat fel akarta számolni. 1990-re a gyár ebből a pozícióból küz­dötte fel magát a legjobb gyá­rak közé. Dr. Schultes által festett „rózsaszínű” jövőkép hitelességéről, a dolgozók jö­vőjének biztonságáról pedig inkább a gyár munkásait kel­lene megkérdezni. Kováts Imre így nem láttam Bécset Akar ön 650 forintért kakas­kukorékoláskor egy órát fa- gyoskodni buszra várva? Nem akarja a pénzéért megnézni Bécset? Ismeri a leghosszabb utat az osztrák főváros és Ka­posvár között? Ha nem, ajánlom figyel­mükbe a Hegyeshalom- Győr-Székesfehérvár-Ka- posvár útvonalat. S ha kissé hosszúnak találnák az utat, kérjék kalauzuknak Nagy Ágo­tát. A Panzió-Tours idegenve­zetője garantálja a vérpezs­dítő (lázító) utazást. Hogy tak- nyos kölyköknek, az ő szavai­val élve birkáknak tartja uta­sait, s megsérti a legelemibb etikai, udvariassági szabályo­kat, csak fűszerezi az utazás izgalmát. Az sem mindennapos él­mény, hogy tisztességes pe­dagógusokat dörzsölt csem­pészeknek nézzenek, akik nem mehetnek át ugyanazon a határátkelőhelyen, ahol rö­viddel ezelőtt kollégáik. Két ilyen „csempészbusz” fölöt­tébb gyanús lehet a vámosok­nak, célszerűbb néhány száz kilométert kerülni... Az út remek, kár, hogy a há­rom napja egyvégtében ve­zető sofőr kissé ócska jármű­vével nem ismeri errefelé a já­rást, így aztán tettünk még egy kis vargabetűt. A huszadik órában törtek már az ülések is. A másik busz kényelmesebb volt, de mit tegyünk, ha az még reggel a nagybajomi erdőszélen le­robbant? Intő jelnek kellett volna te­kinteni, s fejvesztve menekülni haza, örökre feledve azt, hogy létezik Kaposváron egy uta­zási iroda, amit úgy hívnak Panzió-Tours. Széki Éva Lé vagy víz? Hammer László kaposvári olvasónk egy üveg piszkos vízzel a hóna alatt állított be szerkesztőségünkbe. A lé, amit következetesen víznek titulált, barna volt és gusztus­talan. Elmondta, havonta négy- szer-ötször is előfordul, hogy ez bugyog elő Szántó Imre utcai lakása csapjából. Azt szeretné tudni, mi ér 48 forin­tot rajta, amikor az első po­csolyából különbet merít, s a pénzéért miért nem kap tiszta, netán iható vizet? Szerinte ezt a vizet már régen árusítani kellene mint különleges tartós ruhafesté­ket. Hiszen úgy megfesti a benne mosott ruhát, hogy többé már le sem vakarható. Tatár Kis Imre, a DRV munkatársa megértette a Szántó Imre utcában lakók panaszát, s azt állítja: vala­hányszor bejelentés érkezik hozzájuk, igyekeznek segí­teni. Csak annyit tehetnek azonban, hogy nyomban át­öblítik a vezetékeket. Ez pe­dig csak ideiglenes megol­dás. Hosszú távon vastala- nító beiktatására volna szük­ség, erre azonban egyelőre nincs pénz. Kaposvár né­hány utcájában különösen gyakori a víz elszíneződése, ilyen többek között a Szántó Imre utca is. Az elszínező­dést a túlzott vastartalom okozza. Ez nemcsak Kapos­váron fordul elő. Nemrég fejezte be a víz­művek a kaposvári hálózat rekonstrukcióját, sikerült ki­küszöbölniük az eddig gyak­ran előforduló hidraulikai problémákat. ígérik: a követ­kező programjuk már a vas- talanítás lesz. Nagy László Veszélyes Opelek? Az Opel márkakereskedők és a szervizek kérik az 1987 óta gyártott Omega és Sena­tor gépkocsik tulajdonosait, hogy autójukkal mihamarabb keressék föl a hivatalos Opel-szervizeket, ahol az első féktömlőket részükre díjtala­nul kicserélik. Erre azért van szükség, mert a tesztelések azt mutatják: bizonyos körül­mények között az 1986-ban és 1987-ben gyártott Omega és Senator gépkocsiknál a féktömlőkből szivárog a fékfo­lyadék. A megyei tűzoltókat is felszerelték azzal a modern, sűrített levegőjű légzőkészülékkel, ami hatékonyabbá teszi munká­jukat. Az Aga-Spiromatich típusú berendezés a legmoder­nebbek közé tartozik, egyszerűen kezelhető, biztonságos és mentésre is használható. (Fotó: Kovács Tibor) Értesítjük kedves vendégeinket, hogy a hévízi Állami Gyórgyfürdőkórház tó- és fedett fürdője az ünnepek alatt az alábbiak szerint üzemel: 1991. december 24., kedd — nyitva tartás 12.00 óráig december 25., szerda — a fürdők zárva december 26., csütörtök — nyitva tartás 13.00 óráig december 31., kedd — nyitva tartás 13.00 óráig 1992. január 1., szerda — a fürdők zárva A nyitvatartási napokon pénztárzárás 1 órával korábban. Igazgatóság (209181) Mutasd a karácsonyi lapodat, és megmondom, ki vagy! Vegyük szemügyre a kará­csonyi üdvözlőlapokat! Egy brit magatartáskutató, Duncan Mclntosh azt állítja: ez is árul­kodik a jellemünkről. Ha valaki karácsonyi gyertyás lapot küld, azt jelenti, hogy írója magányos és emberi meleg­ségre vágyik. * Ha ilyen lapot kapunk, feltét­lenül hívjuk fel azt, aki küldte, sokkal boldogabb lesz a kará­csonya — írja a tudós „Az ember az, amit küld” című ta­nulmányában. A havas hegy­csúcsokat, ember nélküli táj­képeket azok választják akik amúgyis zárkózottak, érzése­ikről nem szívesen beszélnek. „Az ilyen emberek pont ka­rácsonykor tartják magukat távol a barátoktól és szom­szédoktól. Inkább idegenekkel töltik az ünnepeket, akik nem várnak el tőlük érzelmeket.” Éppen ellentéte ennek a tí­pusnak az, aki a megszokott karácsonyi jeleneteket, pél­dául a jászolt, a mögötte égő melengető tüzet küldi el egy képeslapon. Az ilyen ember igazi ün­nepre vágyik és széles csa­ládi, baráti, rokoni körben sze­ret ünnepelni. ”Ő állítja a legnagyobb fát, nála folyik az alkohol és dugig van a hűtőszekrény, hátha vá­ratlan vendégek állítanak be.” A titkos szerető kapja a leg- romantikusabb képeslapokat. „Mindez a bűntudattal magya­rázható, hogy az ünnepeket nem tölthetik együtt — ott a család.” Mclntosh szerint ha ilyen lapot fedezünk fel isme­rősünknél, biztosak lehetünk abban, hogy félrelép. A szexőrült nők „Mikulásné­nit” küldenek, akin csak némi piros szőrme és harisnyatartó van, az ugyanilyen férfiak pedig egy izompacsirta télapóval le­pik meg ismerőseiket. „Az üzenet ugyanaz” — állítja Mclntosh. „Egyetlen egy do­logra vágynak csupán, de ez nem a karácsonyi libacomb”. A hencegők, a sznobok, az egoisták olyan fotókkal árulják el magukat, ami a házukat, jachtjukat ábrázolja vagy egy egzotikus utazáson készültek. „Azt akarják elérni, hogy aki­nek küldik a képet, kisebbren­dűnek érezze magát.” Aki már hetekkel az ünnep előtt elküldi üdvözletét, biztos akar lenni abban, hogy választ is kap. „Az ilyen ember szá­mára a kapott lapok száma annak a fokmérője, hogy mennyire tisztelik őt. Ponto­san számon tartja, mennyivel több lapot kapott, mint tavaly, és úgy helyezi el őket a lakás­ban, minden látogató azonnal észrevegye.” Aki túl későn adja fel az üdvözlőlapokat, rendszertelenül él, és már jóe- lőre fél azoktól a kötelezettsé­gektől, amit az ünnepek jelen­tenek. Mármint, ha jól látja a dolgokat. Mr. Mclntosh.

Next

/
Oldalképek
Tartalom