Somogyi Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-16 / 294. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1991. december 16., hétfő Dr. Paris András képviselő tagja volt a delegációnak Vendégségben a NATO-nál (Folytatás az 1. oldalról) A küldöttség ezután meghívta a tábornokot magyarországi látogatásra. Találkoztak a NATO politikai bizottságának tagjaival is. (Ismeretes: 16 tagállama van a NATO-nak, s minden ország delegál egy-egy küldöttet a politikai bizottságba.) Imponáló katonák A második napon a NATO európai főhadiszállására mentek, ahol a szó szoros értelmében „fényes" fogadásban részesítette őket Galvin tábornok, főparancsnok. — A katonáknál töltött nap nagyon érdekes és tanulságos volt. A főparancsnokon kívül még három tábornokkal ismerkedtünk meg: a tervezésért, a jövőbeni katonai kapcsolatokért, valamint a vezérkarért felelős magasrangú személyiségekkel. A politikusok tétovasága után szinte lenyűgözően hatott a katonák gyakorlatiassága. Imponáló volt, hogy minden lehetőségre fel vannak készülve, bármilyen irányba képesek „lépni”, és már most konkrét kívánságlistát kértek tőlünk. Látogatásunk előtt néhány héttel ért véget a NATO római csúcsértekezlete, amely magyar és közép-kelet-európai szempontból, enyhén szólva, nem felelt meg a várakozásnak. Közép-Kelet-Euró- pával kapcsolatban egyetlen gyakorlati döntést hoztak: december 20-ra összehívták az úgynevezett huszonötök csúcsértekezletét, amelyre a 16 tagállamon kívül meghívták a volt szocialista országokat és a három balti államot is. Küldöttségünk határozottan kinyilvánította, hogy nem szeretnénk, ha az értekezlet tárgyalóasztalánál — képletesen szólva — az egyik oldalon a NATO, a másikon a közép-ke- let-európai országok képviselői ülnének. Ne csak „szavakban” Nyilván az ültetési sorrend másodlagos. Az elbírálás és az elbánás módja a lényeges. — Szeretnénk, ha Magyar- ország úttörő szerepét az úgynevezett „úri európai módon” lezajlott rendszerváltásban nemcsak „szavakban” ismerné el a Nyugat. Továbbá azt szeretnénk elérni, hogy Lengyelország, a Cseh és Szlovák Köztársaság, valamint Magyarország — tehát a visegrádi hármak — sajátos elbírálásban részesüljenek. Úgy tetszett, a NATO-nál is rokonszenves és elfogadható, hogy a három ország együttesen próbáljon kapcsolatokat találni a közös biztonságért. A tárgyalások során nem győztük hangsúlyozni, hogy Kö- zép-Kelet-Európának arra érett régióját mindenképpen integrálni szükséges a NATO-ba. Én személy szerint is elkötelezett híve vagyok a szorosabb kapcsolatnak; őszintén szólva Magyarország jövőjét biztonságpolitikai szempontból nem tudom e kapcsolódás nélkül elképzelni. Az utóbbi kérdés aktualitását a többi között az adja, hogy mostanában tárgyalja a parlament a köztársaság biztonságpolitikai alapelveit, ezen belül a honvédelmét is, miután ezeket értékelte már a honvédelmi és a külügyi bizottság. Visszatérve a NATO-tárgya- lásokra... Ha meg is lenne részükről az azonnali fogadóképesség, a mi oldalunkról nem a szándék, hanem a feltétel- rendszer hiányzik. Ők ugyanis egy olyan szervezetet várnának el tőlünk, amely azonnal melléjük tudna állni. Minimális igény például, hogy legyen legalább néhány vezérkari főtisztünk, aki jól beszél nyelveket, akik a NATO működésével és katonai szervezetével tökéletesen tisztában vannak. Az az igazság, hogy nagyon sok pénzt kellene költenünk a honvédségre, hogy szervezetileg és technikailag egyaránt képes legyen a NATO mellé állni. Mostani gazdasági helyzetünk okán, sajnos nem valószínű, hogy ez lehetséges, ám bizonyos fejlesztések elkerülhetetlenek. Európa biztonsága A látogatáson részletes tájékoztatást kaptak a NA TO átalakulásáról is katonai szempontból. Megtudták például, hogy a német NA TO-erők esetében 48 harckész hadosztályból mindössze 28 marad meg, ebből is csak hét lesz állandó készültségben. — A katonák tájékoztatása, mint már említettem, maradéktalanul kielégítő volt. Úgy tetszik, politikai döntés esetén ők rögtön tudják, hogy a katonai szervezet mit és miként tegyen. Csakhogy a politikai bizottságban a velünk találkozó egyik-másik képviselő véleménye nem volt mentes a szélsőségektől. Többen ódzkodnak attól, hogy Kelet-Kö- zép-Európa biztonságát a NATO fizesse meg, bár ezt senki sem kívánja. A nagyobb távlatban gondolkodók azonban egész Európa biztonságát akarják, következésképpen Közép-Kelet-Európáét is. Szapudi András Az álmok sorsa Előzetes egy különös kiállításról Beléptem a Vár patinás épületének nagytermébe. A meglepetés; mintha tarka virágszőnyeg borítaná a falakat, a tárlókat. Száz és száz tarka kis zászlócska, címerek, kották, hanglemezek, népművészeti babák, tárgyak sorakoznak egymás után. Nemcsak a falakon, hanem a terem közepén, az ablakmélyedésekben is tárlók vannak. A hely, a látvány csendet parancsolna, de kattognak a fényképezőgépek, a videokamerák... Az ENSZ-tagállamok békés és jelképes találkozója ez. Kint, az épület előtt hosszú a sor. A tárlatvezető kérdésemre azt mondja: „Ez a különös, egyedülálló gyűjtemény az ENSZ-tagállamok önzetlen segítségével született ötletem, tervem alapján. Tartalmazza nemcsak Európa, hanem Afrika, a Távol- és Közel-Kelet, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, illetve Oroszország, Ukrajna stb. anyagát. Északtól Délig, Kelettől Nyugatig itt látható a tagállamok anyaga a latin ábécé szerint besorolva, összeállítva. Elsőként talán nézzük Magyarországot. A tárló közepén egy kb. 30 centiméter nagyságú címer, fölötte a címerbe tűzve nemzeti és országzászlónk. E központi rész fölött félkörben a megyék címerei és zászlócskái, jelölve a megyék nevét is. Ezek a címerek kisebbek a többi címernél. A címerek alatt díszes tokban a Himnusz kottája, illetve a Himnusz hanglemeze. A lemeztől jobbra és balra egy-egy népviseletbe öltöztetett baba... Jóleső megjegyzések, csodálkozás... — Évekig küzködtem, mérgelődtem az értetlenséggel, a nemakarással és gáncsosko- dással — folytatta. — Magyar szokás mindez? Minden bizonnyal így van! Na, de minden jó, ha a vége jól... — Hogyan született meg e kiállítás? — 1984-ben született a gondolat. Elképzeléseimet levélben közöltem az ENSZ főtitkárával, J. Pérez de Cuellár- ral, és kértem a segítségét. Alig telt el két hét, máris levelet kaptam a főtitkár főmunkatársától. Meglepett a gyors válasz. Ezt írta: „Egy ilyen ötlet csak elismerést érdemel a Főtitkár részéről, aki mindig igen nagyra becsüli mindenkinek olyan irányú erőfeszítéseit, hogy az ENSZ-et és annak tevékenységét jobban megismertessék a világgal. Gratulál Önnek ehhez a gondolathoz és azt javasolja, hogy vegye föl a kapcsolatot dr. Gömbös Ervinnel, a magyarországi ENSZ-képviselet főtitkárával, mert ő tudna segíteni a terv megvalósításában... Mikor a főtitkár úr a múlt évben Magyarországon járt, rendkívül mély benyomást tett rá, hogy ezek az urak milyen lelkesen és dinamikusan tevékenykednek. Feltétlen számíthat a segítségükre...” Számítottam is! Először 1984. december 18-án ment a levél, majd 1985-ben. Az első válasz a levelemre hosszú. Az összegzés: „Meg kell jegyeznem — írja dr. Gömbös Ervin —, hogy a Magyar ENSZ Társaság szerény anyagi lehetőségei sajnos nem teszik lehetővé egy ilyen terv finanszírozását, mégha elvben egyet is értenének a gondolattal. Talán egy KISZ szervezet vagy úttörőcsapat segíthetne ebben...” Öt év múlva — igaz, addig is levelezgettem — újból „indítom” az ügyet. 1991 tavaszán az új diplomatát keresem meg levelemmel: Katona Tamás államtitkárt. Elég sokára, de válaszolt: „Történészként elismerésemet fejezem ki szándéka ügyében, hiszen bármely korszak kutatása, anyagainak gyűjtése az ország érdekeit, kultúránkat, történelmünket szolgálja, példamutató és oktató jelleggel bír az ifjúság, jövőnk számára...” Javaslatot is adott, hogy hová forduljak. Kezdtem belefáradni az egészbe... — Most egyszerre miért sikerült? — Úgy gondolom, hogy a kitérő válaszokat adók ráébredtek, hogy az expo keretein belül ez a múzeum jól néz ki majd. — Mibe került ez önnek? — Az ENSZ-főtitkárnak irt francia nyelvű levelemben is, és itthon az illetékeseknek is azt írtam, hogy elképzelésem szerint csak jóakarat kérdése: jóformán nem kell hozzá pénz, csak az ügy felvállalása és egy nagy terem. A tagállamok „egységcsomagjai” akár „propagandaanyagként” is érkezhettek. így aztán csak rendszerezni kellett, hogy végre megszülessen a kiállítás... ...hirtelen sötétség borul a teremre, kialudtak a reflektorok... Mi történhetett? — Semmi — súgja valaki. — Ez csak az ön álma volt! Horváth Aladár November közepe óta gyártják a paprikacsík nevű terméket a Nagyatádi Konzervgyárban. Ezt a savanyúságot elsősorban a nyugat-európai piacon keresik. Háromszázezer üveggel töltenek belőle még az idén. (Fotó: Kovács Tibor) Mire ügyeljünk vásárláskor? Árusok úton-útfélen, ünnep előtt A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség felhívása Karácsony közeledtével egyre több vásárló keresi fel az üzleteket, élénk a vásárlási kedv. Sok család ilyenkor költi el évi megtakarított pénzének jelentős részét. Megjelennek azonban ilyenkor a szeretet ünnepének vámszedői is. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség akkor tud hatékonyan fellépni a vásárlók érdekében, ha a vásárlók is kellően tájékozottak. A főfelügyelőség ezért felhívja a figyelmet néhány fontos dologra. Ügyelni kell arra, hogy hol vásárolunk. A szabadpiacon, utcán vásárolt műszaki cikkekhez jótállást, használati-kezelési útmutatót nem adnak, az árusok a termékeket előzetesen nem vizsgáltatják be (például érintésvédelmi szempontból), s a vevő — a termék meghibásodása esetén — igényét az árussal szemben nem tudja érvényesíteni. Kétségtelen, hogy vonzó a termékek ' alacsony ára, de a megbízható helyen vásárolt magnóban, videóban nemcsak a vásárláskor lelik örömüket... Az élelmiszer közegészségügyi megfelelését sem tudják garantálni az ilyen utcai kereskedők. Az utóbbi időkben elszaporodott a csomagküldő szolgálat, illetve a napilapok hirdetései révén történő értékesítés. Aki így vásárol, a hirdetésre lehetőleg írásban jelentkezzen, s célszerű megismételni (vagy megadni) a termék tulajdonságaira (méret, szín, minőség stb.) vonatkozó adatokat is. Később, esetleges reklamáció esetén ezek kellően bizonyítják igényük helytállóságát. Mert ha nem a megrendelt árut szállítja az eladó vagy a termék minősége, egyéb tulajdonsága miatt nem felel meg a hirdetésben szereplő adatoknak, a vásárló visszakövetelheti a vételárat. Ha a megrendelt terméket valamilyen alkalomra, például karácsonyi ajándéknak szántuk és az karácsonyig nem érkezik meg, érdekmúlásra hivatkozva elállhatunk a szerződéstől, tehát a megrendelt áru átvételére, illetve kifizetésére később nem kötelezhetnek. Mire ügyeljünk, ha üzletben vásárolunk? Mindenekelőtt arra, hogy a vásárláskor kapott nyugtát, számlát őrizze meg. Ugyanis ez az alapja a későbbi reklamációnak. Ne felejtse el senki, hogy minden üzlet köteles kicserélni a vásárlástól számított 8 napon belül az általa értékesített terméket (kivétel az élelmiszer, az egészségügyi, kozmetikai és alsóruházati cikk, illetve a gyermekjáték) minőségi kifogás nélkül is, ha az áru hibátlan és a fogyasztó még nem használta. (Például ha egy számmal kisebb az ajándékba vásárolt ing.) A cserére 8 napon belül van lehetőség, de egy, a hírére valamit is adó cég a karácsonyi vásárlásra való tekintettel ilyenkor hosszabb határidői biztosít. Mindenesetre jól teszi a fogyasztó, ha vásárláskor rákérdez ennek a lehetőségére. A termék hibája esetén azonban természetesen nem 8 nap, hanem ennél több idő áll rendelkezésre a fogyasztói igények érvényesítéséhez. A határidő általában fél év, tartós használatra rendelt cikk esetén pedig — a jótállási idő megszűnésétől kezdődően — három év. Amennyiben a kereskedő a vásárlók jogos reklamációját nem orvosolja, akkor — ha nem Somogybar vásároltak — forduljanak a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Vásárlók Irodájához (Budapest V., Vigadó u. 6. Telefon: 118-0648 vagy 118-5044/191-es mellék), ha pedig a megyében, akkor a Somogy Megyei Fogyasztó védelmi Főfelügyelőséghez Kaposvár, Csokonai u. 3. Pf 122. (Tel.: 10-564, 15-122)
