Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-08 / 262. szám

Miből lesznek a magyar filmek? 1991. november 8., péntek A Nemzeti Filmalapítvány évente majd egymilliárd forin­tot oszt szét s azzal a gondo­lattal alakult, hogy a magyar filmgyártás, -forgalmazás, -ku­tatás, -szemlézés, -vetítés jö­vője többé nem lehet csupán állami feladat. Ebben az a jó­zan észrevétel is benne rejlik, hogy a mozilátogatottság csaknem ötven százalékkal csökkent, s ebben a közön­ségtől elszakadt magyar film- művészetnek is szerepe van. 1 Október utolsó hetében döntött a Nemzeti Filmalapít­vány arról, hogy az év hátra­lévő részében hogyan osztja el a negyedévre eső több mint 200 millió forintot. A Nemzeti Kuratórium, melynek tagjai között Vásárhelyi Miklós, Bi­hari Mihály és Konrád György neve is szerepel, 15 millió fo­rintot szavazott meg a rajz­filmgyártásra, 20 milliót doku- mentumfilm-gyártásra, 105 milliót játékfilmgyártásra, 15 milliót népszerű és tudomá­nyos filmek gyártására, 8 mil­liót az art-mozik hálózatára, 15 milliót moziüzemeltetésre, a 25 milliót filmforgalmazásra. A döntést követően a szakku­ratóriumok osztották szét a pénzt az egyes szakágazatok között. 2 A rajzfilmesek közül 22 alkotó, illetve alkotói közösség részesül állami támogatás­ban. A játékfilmesekre szánt 105 millió forintot 8 rendező már folyamatban lévő filmje és 6 stúdió között osztották szét. Bár soknak látszik a pénz, manapság az elosztásra szánt 105 millióból legföljebb négy játékfilm készülhetne, ha csak az állami költségvetésre szá­míthatna a magyar filmgyár­tás. Az art-mozik hálózatára rendkívül büszke Kőhalmi Fe­renc, a Nemzeti Filmalapít­vány titkára. Vidéken egyelőre kevés művészmozi működik, holott a fővárosban már bebi­zonyosodott: amíg a nagy mozik jócskán veszteségesek, addig az art-mozik hálózata vi­rágzik. A több kis teremből álló art-mozi lényege, hogy gaz­daságos, és amíg nyugati min­tára nem épülnek meg a há­rom-négy nézőtérből álló, mo­dern technikával felszerelt ké­nyelmes multiplex mozik, ad­dig valószínűleg az art-mozik hálózatának bővítése lenne a magyar megoldás. A mozi­üzemeltetésre szétosztott 15 millió forint szinte nevetsége­sen kevés a jelenleg működő­képes, de minden szempont­ból felújításra szoruló körülbe­lül 1000 mozi fenntartására Magyarországorr, ahol a mo­zizás fénykorában 4000 film­színházba válthattunk jegyet. 3 A videózás elterjedése, a sok rossz film bemutatása, a mozijegy drágulása, a nyugati tévéadók betörése mellett ugyanis sokan azért maradtak el a moziból, mert kényelmet­len és hideg a nézőtér, recseg a hatig, havazik a kép, és nincs parkoló. Ahogy minde­nütt a világon, Magyarorszá­gon is a multiplexé a jövő — de ehhez a Nemzeti Filmala­pítvány évi 800 milliója kevés. Ahhoz viszont elég, hogy az újfajta elosztás révén érdeke­sebb, nézhetőbb, tehát sike­resebb filmeket lásson a kö­zönség. (Atlantic) SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Fába faragott élet Míves használati és dísz­tárgyak népesítik be a So­mogy megyei Művelődési Központ kiállítótermét. Szőke István népi iparmű­vész szebbnél szebb fara­gásaival találkozhat a kö­zönség november 14-ig. A hetedik X-en túli Szőke István alkotásainak nagy ré­sze csupán ízelítő a gazdag életműből, hiszen díszes do­bozaival, táljaival, gyertyatar­tóival, cigarettakínálóival számos kiállításon találkoz­hattunk már. Ebben az intézményben ez az első önálló kiállítása a fa­ragónak. Annak a művésznek, aki az SMK szaktanácsadója­ként továbbképzéseket veze­tett, hogy népi örökségünk őr­zésébe és továbbadásába egyre több embert bevonjon. 1988-tól a megyei faragótá­borok vezetője. Fiatalok, idő­sebbek hallgatják tanácsait, miközben a szépet teremtő kezet figyelik. címet. Az elismerés tovább inspirálta alkotómunkáját. Somogy népművészetét más megyékben reprezentáló kiál­lításokon ismerősként köszön­tötték őt, s az érdeklődők a szakmai bemutatókon a kész tárgyak mellett élvezettel szemlélték a különböző mun­kafolyamatokat; miként formá­lódik a fa, hogy lesz a félkész termékből gazdagon vagy szo- lidabban díszített tárgy. Flogy formálódnak a margarétás minták, a kacskaringók, a so­mogyi páva miként bontogatja cifra farktollait... Szőke István olyan kincs ■ örököse, amely egyre ritkáb­ban csillog Somogybán. A fa­ragásban (is) nagymúltú me­gyében ugyanis egyre keve­sebben veszik kézbe a fara­gókést, hogy azzal keressék kenyerüket. A míves motívumok csak kedvtelésből formálódnak egy-egy szakkörön... (Lörincz) Szőke Istvánt a 60-as évek elején hódította meg a nép­művészet. 1967-ben vették fel a Népművészek Szövetkeze­tébe. (Fotó: Király J. Béla) Tehetségét hamar bizonyí­totta, hiszen egy év múlva megkapta a népi iparművész A tanszékvezető tervei Kísérletek az iskolában (5) Zenebarátok köre és lemezínség A kaposvári Csokonai taní­tóképző főiskola ének-zene tanszékének élére ebben a tanévben új tanszékvezető ke­rült. Kisné dr. Kenesei Évát Terveiről faggattuk. — Az ének-zene szakkollé­gium iránt rendkívül sokan ér­deklődtek Az alkalmassági vizsga visszaállítása óta ked­vezőbb a helyzet, hiszen ze­nei téren alkalmatlan tanítóje­löltek nem kerülhetnek be az intézménybe — mondja a fő­iskolai adjunktus, aki 1975-től tanít itt, s óraadóként a zene­iskola is foglalkoztatja. — Örülök, hogy több kollé­gám nem csak itt tanít. Más korosztállyal is foglalkoznak — aktív zenészek, akik szólis- aként, a szimfonikus zenekar tagjaként dolgoznak vagy kó­rust vezetnek —, s így jobban „rálátnak” a zeneoktatásra. Csakúgy, mint más oktatási intézmények, mi is próbálko­zunk különféle tanfolyamok szervezésével. Ilyen például a zeneóvodai foglalkozásokra felkészítő kurzus, a karveze­tőképzés vagy a kisegítő isko­lások zenei képzését szolgáló ‘anfolyam. Többen igénylik a Kántorképzés megszervezé­sét is. A posztgraduális képzési formáknak most készítjük a tematikáját. Fia a minisztéri­umtól megjön az engedély, akkor talán már januártól in­dulhatnak a tanfolyamok. Az áprilisi alkalmassági vizsgára felkészítő tanfolyam szerve­zése szintén folyamatban van. Mivel a könyvek mellett a kották ára is alaposan meg­emelkedett, a pedagógusjelöl­tek olcsóbban juthatnának hozzá a házi jegyzetekhez. Nekilátnak ehhez a munkához is, hiszen az általuk írott se­gédanyagok a koncentráltabb tananyagelrendezésnek kö­szönhetően segíthetnék a hallgatókat. Persze ehhez szintén minisztériumi támoga­tást várnak. — Felvesszük a kapcsolatot a pécsi egyetem tanárképző karával. Azt egyeztetjük: megmaradjunk-e az alsó ta­gozatos tanítóképzésnél, vagy differenciáltabban, bizonyos hallgatók számára magasabb szintű képzést biztosítsunk-e. Ha eljutunk a négyéves taní­tóképzésig, a koncepcióváltás az ének-zeneoktatásban is el­kerülhetetlen. Továbbra is támogatjuk a tudományos diákkört munká­kat, és a kollégiumban zenei kört szervezünk. Sokan ked­velik a Royal Filharmonikusok diszkoritmusban játszott, (Fotó: Kovács Tibor) klasszikus számait. Innen in­dulunk el, és az összeállítás eredeti, klasszikus darabjaival foglalkozunk. — Miként vélekedik a főis­kolai folyó zenei képzésről? — Sokszor megjegyzik a hallgatók, hogy nem volt (elég) énekórájuk, az iskolából hiányzott a szaktanár. Azt hi­szik, hogy ezzel a hivatkozá­sukkal a főiskolai ének-zene tevékenységüket is befeje­zettnek tekinthetik. És ekkor éri őket az első csalódás: igenis fel kell készülniük, lega­lább annyira, hogy alsósoknak taníthassák ezt a tantárgyat. Ezzel párhuzamosan be­szerzési lehetőségeink is szű­külnek. Már ott tartunk, hogy gondot okoz a lemezvásárlás. A technikai berendezésekről pedig jobb nem beszélni. A múlt tanévben akadt olyan csoport, amelyben csak úgy tudtam órát tartani, ha előtte az egyik hallgató lehozta kol­légiumi szobájából a magnó­ját... L. S. Száműzött padok, katedrák, tankönyvek Az iskolai kísérletekről szóló sorozatunkban két közismert útkeresésről — ha csupán érintő­legesen is — már szó esett: a többé-kevésbé közismert Zsolnai-, és Waldorf módszerről. A harmadik jelentős, világszerte alkalmazott pe­dagógiai módszert is érdemes megismerni. Freinet Celestin (1896-1967) egy Nizza kör­nyéki kis faluban feleségével magániskolát in­dított. A kis létszámú közösségben szokatlan légkör uralkodott: a Freinet házaspár minden­nél többre értékelte azt, ami a gyermeki próbál­kozásokból, kezdeményezésekből kikereke­dett. Azt a nézetet vallották: az iskolának az életre kell nevelnie, mégpedig a munka által. A „kereső tapasztalás” elve alapján kell a gyer­mekekben kifejleszteni az aktivitást. A házaspár száműzte tehát iskolájából a pa­dokat, a katedrát, a tankönyveket, az osztály- termekbe olyan asztalokat állítottak, amelye­ken kényelmesen lehetett írni és rajzolni. Neve­lési technikájukat „iskolai nyomdának” is neve­zik, mert maga a módszer előtérbe helyezi a nyomdát: a tanulók maguk fogalmaznak meg egy-egy tetszés szerinti szöveget, azt kiszedik, kinyomtatják és így szoknak hozzá érzéseik szabad kifejezéséhez. Ez a módszer nagysze­rűen fejleszti a vizuális emlékezetet, a kézü­gyességet, a helyesírást, magát az íráskész­séget. A pici falusi iskolának óriási sikere lett, mert találkozott a gyermekek természetes megnyi­latkozásai lehetőségeivel, igényeivel. A tanulók dolgozatait, rajzait Freinet kis kötetekbe fog­lalta, amelyeket a módszert alkalmazó iskolák­ban máig szívesen forgatnak, cserélgetnek, ba­rátságra, megértésre nevelve ezzel is a növen­dékeket. Freinet munkássága nyomán jött létre több mint fél évszázaddal ezelőtt a Modern Iskola Mozgalom, amely ma csaknem negyven or­szágban működik. Nem kevés próbálkozás után végre Magyarországon is kibontakozóban van e kísérlet: 1988-ban Dombóvárott rendez­ték az első Freinet-szemináriumot, amelyen a hazai pedagógusok először találkozhattak a módszerrel. Alkalmazását maguk a tanárok sem köny­vekből, szakirodalomból tanulják, hanem szer­számokat ragadnak, kalapálnak, szőnek, nyomtatnak, hiszen ahogyan tanítómesterük vallotta: csak az élő, megszerzett, átélt tudás járul hozzá a személyiség igazi fejlődéséhez. Aligha vállalkozhatunk egyetlen írásban arra hogy e komplex pedagógiai módszert részlete iben bemutassuk, néhány érdekessége tálán mégis érdekelheti az olvasót. A Freinet-peda gógia csomópontja az osztály önkormányzata. Sajátos öntevékenység jellemzi a gyermekeket mind a munkában, mind á tanulásban, mind az egymás közötti kapcsolatokban. Mindehhez természetesen számos szerve­zési módszer, munkaeszköz és. technika tarto­zik. Nélkülözhetetlenek az osztálygyűlések, a beszélgetőkörök, a levelesláda, a faliújság, az osztálykassza, a festés, a mintázás, a zenélés, a dalszerzés, és persze az osztályújság, a sok-sok felfedező séta, a munkasarkok és a műhelyek. A heti munkát az osztály önkormányzata ter­vezi meg, a tanulók szabadon választott cso­portokban vagy alkalmanként egyénileg végzik el feladataikat, s a hét végén bemutatják, el­mondják vagy az újságukban kinyomtatják a többieknek, mire jutottak. És mit tesz a tanár? Figyel, terelget, teret enged. A módszer eredményessége vagy eset­leges kudarca nem az osztályzatokban jelent­kezik, hanem sok-sok hónap elteltével a gyere­kek autonóm személyiségében, amelyet auto­nóm pedagógusok formáltak e módszerrel. Péhl Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom