Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-07 / 261. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. november 7., csütörtök Emlékező falu „Addig élem világomat...” LEÁNY- ES LEGENYELET A konfirmáció, a bérmálás, az ismétlő iskola befejezése után mártöbbé-kevésbé nagylánynak és legénynek számítottak az addigi gyermekek. Megváltoztak a jogaik, kötelességeik. Egyre nagyobb részt kellett vállalniuk a munkából, de a szórakozási lehetőségeik is bővültek. A munkából derekasan kivették a részüket, mert a paraszti életben a legfőbb értékmérő a munkabírás és a szorgalom volt. A gazdálkodó családoknál otthon, a szegényebbeknél a falubeli gazdagabb házaknál cselédkedve vagy summás- és részesmunkában tanultak bele a mező- gazdasági és a ház körüli tevékenységekbe. A lányok a falu díszei, büszkeségei voltak, ők járhattak a legcifrábban. A ház körül a nagylány feladata volt a kisebb testvéreiről való gondos- Jás, segítés a főzés, a mo- s, a takarítás munkájában, kivette részét a mezei, kerti mkákból éppúgy, mint a hállatok ellátásából. \ legények számára a me- ii munka és a nagy állatokkal iló bánásmód elsajátítása „uit a legfontosabb teendő. Az ő feladatuk volt például a lólegeltetés a nyári, tavaszi munkák után, éjszaka. Ez jó alkalom volt a közös beszélgetésekre, nótázásra is. Voltak szórakoztató munkaalkalmak is mindkét nembeli fiatalság számára. Ilyen volt például a kukoricafosztás, a szüret, a lekvárfőzés, és legfőképp a fonó, ahol a munka Templomba mennek a bu- jáki lányok (Nógrád megye) mellett mód nyílt a játékra, a legényekkel való ismerkedésre, az udvarlásra is. A falusi leány- és legényélet jellegzetes vonása volt a bandákba való szerveződés. A legények az úgynevezett legényavatás után váltak a legénybanda teljes jogú tagjává; a legénybandák egyik legfontosabb tevékenysége a táncmulatságok szervezése és lebonyolítása volt. A leánybandák szerveződését is befolyásolhatta — mint a legényekét — a vagyoni és vallási hovatartozás. Egy-egy .leánybanda együtt sétált vasárnaponként az utcán, együtt ment táncolni a kocsmába, a bálba, a játszóhelyre. Tevékenységük összefüggött a nekik megfelelő társadalmi helyzetű legénybandákéval; udvarlójuk, jövendőbelijük a legénybandák tagjai közül került ki. Az ünnepi szokások legfőbb szervezői és résztvevői a lányok és legények voltak. A legények és a felnőtt férfiak például betlehemeztek, a lányok és legények kántáltak karácsonykor; a legények regölték össze a dunántúli falvakban a házbeli lányt a neki, vagy főként a családjának tetsző legénnyel; ők jártak vesszőzni aprószentek napján a lányos házakhoz, hogy a lányok frissek, egészségesek legyenek; húsvéthétfőn a legények jártak locsolni egészség- és termékenységvarázsló, illetve udvarló célzattal... A hagyományos, magyar paraszti életben a leány- és legényélet volt az eseményekben és élményekben leggazdagabb időszak. Tátrai Zsuzsanna EGYÜTT AZ ONKORMANYZATOKKAL Megyei nyugdíjasszövetség akakult TILTAKOZÁS A KÖLTSÉGNÖVEKEDÉSEK MIATT Több hónapig tartó, eredményes előkészítő munka után október 28-án Kaposváron megalakult a Nyugdíjasok Szervezeteinek Somogy Megyei Szövetsége. Az érdeklődésre jellemző, hogy a küldöttek — a hidegre fordult időjárás ellenére — szinte kivétel nélkül megérkeztek a megye- székhelyre. A megyei szervezet megalakítását szervező bizottság munkájáról Kovács Lajos, a bizottság vezetője, a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének elnöke számolt be. Elmondta: a májusi, országos küldöttgyűlés határozatának megfelelően igyekeztek előkészíteni a megyei szövetség létrejöttét. Tizenhat egyesület, klub, illetve csoport jelentkezett — ezek csaknem 19 ezer nyugdíjast tömörítenék —, hogy tagja kíván lenni a megyei szövetségnek. A döntésre az késztette őket — erről a kaposvári alakuló ülésen is hallhattunk —, hogy úgy vélik, érdekeik védelme és képviselete, a gondok orvoslása eredményesebb lehet szövetségi szinten, mint egyénileg, vagy klub-, illetve egyesületi keretek között. Továbbra is az egyik legfontosabb cél marad azonban — hangsúlyozta Kovács Lajos —, hogy az egyesületek bekapcsolódjanak a helyi önkormányzatok munkájába, segítsék a lakóhelyi közösségi feladatok megoldását. Felszólalt az alakuló ülésen Dobos Károly, a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége elnökségének szervezési feladatokkal megbízott tagja is, és számos küldött tolmácsolta az általuk képviselt somogyi nyugdíjasok kéréseit, problémáit. Ennek az igencsak népes rétegnek semmivel sem jobb a helyzete nálunk — megyénkben mintegy 80 ezer nyugdíjas él —, mint az ország más részein — ez csendült ki a küldöttek szavaiból. Nem véletlen, hogy a küldöttgyűlést is felhasználták arra, hogy egységesen tiltakozzanak a tévéelőfizetési díj, illetve a postai és a vasúti díjak tervezett növelése, a víz- és fűtésdíjak emelése ellen, és amiatt, hogy — egyes híresztelések szerint — az idén év végén elmarad az idős emberek által annyira várt, egyszeri nyugdíjkiegészítés. Megnyugtató volt látni és hallani, milyen szenvedélyesen érveltek nyugdíjastársaik érdekében, sorsuk jobbításáért a küldöttek. Egységes kiállásuk, felsorakoztatott indokaik megalapozottsága azt mutatja: tisztában vannak a több tízezer somogyi nyugdíjas helyzetével és azzal is, hogyan lehetne kilábalni a bajból, elkerülni a szegénységet, mely egyre több társuknak jut osztályrészül... A küldöttek egyöntetű döntése alapján létrehozták a megyei nyugdíjasszövetséget, megvitatták és elfogadták az alapszabályt, majd választmányt, elnökséget és ellenőrző bizottságot választottak. A szövetség elnöke Kovács Lajos, a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének elnöke lett. Egy krumpli, két krumpli...? Huszonöt éve már, hogy a napi munka és az esti tanfolyam után, megfáradva betértünk Kaposváron a Vörös Csillag moziba, abban a reményben, hogy jól szórakozunk majd. A film címe Egy krumpli, két krumpli volt... Éppen az ellenkezője történt: kisírt szemekkel hagytuk el a filmszínházat. Most úgy vagyunk mi, nyugdíjasok, hogy reménnyel szívünkben elindultunk, és megérkeztünk arra a fokra, ahonnan már nincsen lejjebb a kisnyugdíjasoknak. Nem jókor születtünk, mert utána jöttek a háborús évek. Nem jókor éltünk, mert arra,mentünk, amerre tereltek bennünket. És nem jókor mentünk nyugdíjba, mert jött az infláció és ez a kisnyugdíjasoknál feltette az i-re a pontot. Ismerősöm négy évvel ezelőtt ment nyugdíjba 4200 forinttal, most 5900 forintot kap. Részletezve így alakulnak a havi kiadásai (egyelőre...): lakbérre 1200, vízre 750, gázra (télen) 1500, villanyra 500 forintot fizet, a tévéelőfizetés havi díja 200, az újságé 240 forint. Ez összesen 4390 forintot tesz ki havonta, tehát marad 1510 forintja. Ebből 48 forint jut egy-egy napra...Tejre 22, kenyérre 16 forintot költ, így kiad naponta összesen 38 forintot a boltban, s megmarad tíz forintja. Ha ezeket a tízeseket összegyűjti és szeretne venni havonta egy kiló karajt 250 forintért — mert erre még telik neki, ugye —, marad 50 forintja krumplira. Ha ez a krumpli apró szemű, akkor 15 gumó is van egy kilóban! Márpedig ez, a krumpli árát figyelembe véve, 30 szem havonta! Az pedig a kisnyugdíjas mohóságán vagy takarékosságán múlik, hogy egy vagy két szemet eszik meg naponta... S akkor még nem mosdott, nem mosott, nem sózott, nem cukrozott! Egy évig talán kibírja így, de ki biztosítja arról, hogy egy év után értékálló lesz-e a nyugdíja?! Addig az ígéret és az itt-ott szerzett jó tapasztalat élteti, s megmarad neki a választás joga: egy vagy két szem krumplit eszik naponta... Berzeviczi Anna Még ott vannak a csokrok... Igen, még ott vannak a csokrok, amelyeket halottak napjára kivittünk a temetőbe, elhunyt szeretteink sírjára. A gyertyák már csonkig égtek, kis fényük kialudt... Szép szokás, emberséges szokás, hogy legalább az esztendő egy napján mindannyian megemlékezünk azokról, akik eltávoztak közülünk. Ám a temetőkertek telhetetlenek — újabb és újabb lakók érkezését várják... István bácsival, régi suszter ismerősömmel beszélgettem a minap. Nagyon szomorú, levert volt, elmaradt a tőle megszokott tréfálkozás. — Mi baj, Pista bácsi? — kérdeztem. — Nagy a baj. Edit nénit visszavittem a kórházba, és nem tudom, hogy hazajön-e még vagy egyenesen vihetem a... Itt elakadt a szava, de tudtam, mit akart még mondani. — És Edit néni? 0 is tudja, milyen nagy a baj? — Tudja, mert okos asszony. Tudja, hogy rajta már nem tudnak segíteni. Csak a szenvedését nyújthatják, ameddig nyújthatják... — és itt ismét elakadt a hangja. — Már azt is megmondta nekem, hogy hamvasztva legyen... Mit tehet ilyenkor az ember? Áll bambán, mert együttérezni ugyan lehet, de érezni csak az érzi, akinek a maga fájdalma hasogat... Pista bácsi maga oldotta fel a kínos csendet: — Csak az a jó, már csak az a jó, hogy ez a kaptafa megmarad nekem. Áddig jó, amíg van mit csinálni... (Sárdi M.) Olvasóink írják... Köszönet érte „Naponta belelapozok egy hozzám küldött könyvecskébe” — olvashatjuk Kerner Tibor (Kaposvár) levelében. Majd így folytatja: „Ajándékba kaptam a Somogyi Nyugdíjas Kalendárium 1991 című kiadványt, melyet Palástiné Csörsz Klára szerkesztett. Igen becses nekem ez az ajándék! Magát a szerkesztőt nem ismerem. A szerény külsejű, de szeretettel készített-gondozott könyvecske bizonyosan sok örömet szerez mindazoknak, akiknek a kezébe kerül. Sajnos, alacsony példányszáma miatt nem olvashatják annyian, ahányan szeretnék... De így is: köszönet érte! A kiadvány néhány írása különösen tetszett. Az előszóban vallja a szerkesztő: „Tizenhárom éve vesztettem el drága, füllentős nagyapámat, akinek hihetetlen történetei máig hiányoznak.” A másik: Kóka Rozália gyűjtéséből a csodálatos mesék! Most, így újragondolva: az egész egy kis remekmű! Még egyszer: köszönet érte!” — írja kaposvári olvasónk. Kiegészítés nélkül Bedegi Jánosné nyugdíjas Görgetegről fordult hozzánk panaszával — levelét ezúton ajánljuk az illetékesek figyelmébe, válaszadás végett. „Olvasom az újságban, hogy ismét kopogtat a postás a nyugdíjasoknál a fűtéskiegészítésekkel. Ez nagyon szép dolog, csak azt szeretném megkérdezni, hogy azok a rokkantnyugdíjasok, akik 50 százalékos rokkantsággal lettek nyugdíjazva, miért nem kaptak egy fillér kiegészítést sem? Az én nyugdíjam tíz év után sem éri el az 5500 forintot, és mégsem kaptam meg kiegészítésként az 1200 forintot... Pedig már mi sem tudunk dolgozni. A falunkban, Görgetegen egyetlen 50 százalékos rokkantsági nyugdíjas sem részesült a kiegészítésben...” Utazási kedvezmény Az illetékesek válaszát várjuk Kovács Lajos somogysárdi nyugdíjas olvasónk levelére is. Fölvetése igencsak érdekes, levélírónk ugyanis azt kérdezi: mi lesz a 70 éven felüli nyugdíjasok kedvezményes utazásra jogosító, de fel nem használt utalványaival? „Közismert, hogy a 70 éven felüli személyek díjmentesen utazhatnak az ország egész területén vonaton, autóbusz- szal (s mint az később egy levélből kiderül: a Balatonon menetrend szerint közlekedő személyszállító hajókon — a szerk. megj.) A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság viszont minden nyugdíjas részére megküldi a nyugdíjasok kedvezményes utazására jogosító utalványt, amelyet azok, természetesen, nem használnak fel, mert ingyen utazhatnak. Kérdésem: a fel nem használt utalványokat felhasználhatja-e más, ha igen, ki? Véleményem szerint a fölöslegesen kiadott utalványok helyett a 70 éven aluli nyugdíjasok részére juttatott utazási utalványokon növelni kellene a kedvezményes utazások lehetőségeinek számát. így ugyanis csak az utalványok kerülnek ki az idős nyugdíjasokhoz, a stemplik helye üres marad a nyomtatványon, mert aki ingyen utazhat, az nem bélyegeztet, hiszen nem veszi igénybe ezt a kedvezményt...” Balatoni hajókon is — ingyen! Október 24-i számunkban, a Nyugdíjasok oldalán arról írtunk, hogy a 70 éven felüliek nem vehetik igénybe ingyen a balatoni személyszállító hajókat. Ezzel kapcsolatban telefaxon a következőkről tájékoztatta szerkesztőségünket dr.Horváth Gyula, a MAHART Balatoni Hajózási Kft kereskedelmi-forgalmi vezetője: „Jogszabály alapján valóban nincs utazási kedvezmény a nyugdíjasok részére a balatoni hajókon, de cégünk üzletpolitikai és emberiességi megfontolásból már 1990-től a következő utazási kedvezményt nyújtja: nyugdíjasok részére a menetrend szerint közlekedő járatokra 50 százalékos utazási kedvezményt adunk korlátlan számban, a személyi igazolvány alapján; 70 éven felüliek részére korlátlan számú díjmentes utazásra van lehetőség a Balatonon menetrend szerint közlekedő hajpjáratokon.” Úgy véljük, a jogszabálytól való eltérés üdvözölhető. A nyugdíjasok nem haragszanak azért, hogy a kft nem ragaszkodott mereven a jogszabályhoz... Rovatszerkesztő: Hemesz Ferenc
