Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-25 / 276. szám

4

SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM

1991. november 25., hétfő

A „demokratúra” lassan tűnő árnyai

Ómolnár Miklós: Ne tapsviharok és fenyegetések döntsenek

Ómolnár Miklós kisgazda képviselőt elsőként zárták ki a Kisgazdapártból és az elmúlt hétvégi kongresszus tilalmi listáján is szerepelt.

— Hogyan lett önből „fekete bárány"?

— Ezen sokat gondolkodtam már. Talán annyi a bűnöm, hogy másoknál előbb sejtettem meg bizonyos dolgokat. Még a barátaim is hitetlenkedve csóválták a fejüket mikor azt mondtam, hogy Tor- gyán József finanszírozásában balos múlttal rendelkező pénzügyi körök játszanak szerepet. Vagy hogy Torgyán csak egy félig tudatos, félig öntudatlan eszköze egy politikának. Abban is elsők között voltam, akik kimondták; Torgyán József veszélyes politikai stílust képvisel, s e stílus mögött megbúvó veszélyes politikai szándékokat. A legnagyobb gond Torgyán Józseffel az, hogy a belső pártdemokráciát a legkevésbé sem tartja tiszteletben. Ő egy tekintélyelvű pártot képzel el, ahol szinte kizárólag csak az ő szava érvényesül. Csakhogy nincs arra példa a történelemben, hogy kifelé demokratikus értékeket képviselhet egy párt, ha belül nem létezik demokrácia. Az nem lehet, hogy a demokrácia mellett küzdjön egy párt, melyet belső diktatúra jellemez. Ez hát a bűnöm. Amúgy én is szenvedő alanya voltam a rágalom hadjáratnak, amely ezt a pártot jellemezte. Voltam már BM ügynök, Kisz titkár, titkosszolgálati ügynök... Ezeken már csak derülni lehet, illetve innen kell félni. Az egész folyamat azt bizonyítja számomra, hogy patologikus elemek jelentek meg a politikában. Itt már személyiségzavarokkal küszködő emberek próbálják a maguk elfojtott vágyait, jellemük egész szerencsétlenségét a politikában megtestesíteni. A XX. század története bizonyítja, hogy ennél nincs veszélyesebb.

— Sokat beszélünk a nép bölcsességéről, mégis tapasztalható a demagógia iránti fogékonyság.

— Az, hogy a manipulálásra fogékonyak az emberek, annak oka a jelenlegi magyar közélet. Nem tudták a mai politikai erők a hétköznapok embereit megszólítani. Sok igazság van abban, hogy itt szinte percek alatt kreálódott egy új politikai elit, amelyik nem találja a hangot az emberekkel. Ezt a helyzetet tudják kihasználni a leegyszerűsített szólamokat szerte rikoltozó demagógok. Egy másik ok, hogy az emberi tudatban lassabban játszódnak le bizonyos változások, mint ahogy az a politikában megjelenik. Kádár János ebben az országban politikai és történelmi szerepétől függetlenül egy széles népréteg szemében betöltött egy politikai apaszerepet. Ő volt „a Kádár” akihez írni lehetett, akiről azt lehetett gondolni, hogy „ha ő ezt vagy azt tudná, akkor nem így mennének a dolgok”. Van egy jelentős réteg, amelynek ma hiányzik ez az apa szerep... Meg kell nézni mennyire kísértetiesen hasonlítanak egymásra a dolgok. Torgyán úr kezét ugyanúgy szorongatják a nagygyűléseken, mint annak idején Sztálinét. Ugyanúgy dübörög a taps, megy az éljenzés. Ami azonban e formai hasonlóságnál félelmetesebb a hatalmi monopólium kiépítésében a belső ellenfelek elhallgattatásában tapasztalható hasonlóság. Márpedig tudnunk kell, ha ezek az irányzatok vagy ezek a politikusok döntő befolyásra tesznek szert, akkor kirekesztjük magunkat Európából. A földrész boldogabbik fele ezen a korszakon rég túl van. Ezt megveti, . „lábszagúnak” tartja. Nem véletlen, hogy a nyugati közvélemény a „torgyániz- musra” azonnal reagált. Kevesen vették észre, hogy erre a kongresszusra egyetlen külföldi „testvérpárt”, az európai kereszténydemokrata pártok egyike sem fogadta el a meghívást... Hiszen ezeknek a torgyáni megnyilvánulásoknak

semmi köze a kereszténydemokráciához, de a demokráciához sem.

— A frakció korábban mégis vezetőjévé választotta Torgyán Józsefet.

— E posztra úgy választották meg, hogy csak 26 ember volt jelen. Akikről viszont föltételezhető volt, hogy nem rá szavaznak, meghívót sem kaptak... Sokan sokáig naivan figyelték Torgyán tevékenységét. Ő egyébként a politika napi apró technikai részleteiben rendkívül dörzsöltnek bizonyult, így egészen ez év márciusáig az orránál, fogva vezette ezt a frakciót. Ám akkor kirobbant a képviselőkből a becsapottság és félreveze- tettség érzése és leváltották...

— Beszéltem olyan kisgazda képviselővel, aki megvallotta, hogy fél saját választóitól, mert nem akarja elkötelezni magát.

— Ijesztő, hogy ha egy demokráciában valakinek a fenyegetettség érzése miatt kell valamit aláírnia vagy ném aláírnia. Tudomásul kell venni azonban, hogy itt egy hosszú küzdelem kezdődött el a párton belül is és a demokratikus közéletben is. A napokban Kiskunhalason végre olyan kisgazda gyűlésen voltam, ahol érvek és ellenérvek ütköztek, a torgyánizmus és an- titorgyánizmus. A párttagok végre higgadtan elemezték a kérdést. S épp ennek a higgadt légkörnek a megteremtése a legfontosabb. Hogy ne tapsviharok és fenyegetések döntsenek, hanem az érvek és ellenérvek csatája nyomán választhasson mindenki. Hogy ebből egységesen és megerősödve tud kikerülni a kisgazdapárt vagy neadj’ isten szülőjévé válik egy szélső jobboldali — Európában szalonképtelen — remélhetően „pártocskának”, azt nem tudhatom. Mindent megteszek, hogy a párt önmagán belül tisztuljon meg és ne szakadjon. Kizárhatnak én akkor sem leszek független képviselő.

— Köszönjük a véleményét.

Bíró Ferenc

Még egyszer: Alsóbogát sorsa

November 2-i számukban Tóth Krisztina tollából cikk jelent meg Alsóbogát lakosainak reménytelen helyzetéről. Nagyon elszomorított, amikor a sorokat olvastam, annál is inkább, mert szoros szálak fűznek Bogáthoz. 1945 előtt a birtok Nagyapámé, Inkey Lászlóé volt, és ott töltöttem gyermekkorom nagy részét.

Mivel többször jártam Bogá- ton, láttam, hogy a kastély mennyire leromlott állapotban van, és hogy senkinek sem kell, tehát pusztulásra, van ítélve. Bár az Öreglaki Állami Gazdaság tervezett egy üdülőközpontot külföldi segítséggel (én fordítottam angolra a tervezett költségvetést), de ebből sem lett semmi. Amikor szóba került a kárpótlás Magyarországon, engem több külföldi is megkeresett és felajánlotta, hogy velünk, a volt tulajdonos leszármazottjaival egy részvénytársaságot alapítva felújítják a kastélyt, telefon- és úthálózatot építenek.

Nem kis összeget — 15 millió DM-et — hoztak volna. Csak velünk voltak hajlandóak ezt megcsinálni, esetleg harmadik tagnak bevették volna a gazdaságot, ha hajlandó hátaslovakat tartani, és az 5 csillagos szállodát a szükséges terményekkel ellátni.

Én ezt a javaslatot megírtam a Műemlékvédelmi Bizottságnak, a Pénzügyminisztériumnak, sőt a köztársasági elnöknek is. Pozitívan egyedül dr. Szabó Tünde nyilatkozott, de sajnos nem rajta múlt, hogy a tulajdonjogot visszakapjuk. Mi akkor minden további kárpótlásról lemondtunk volna. A külföldiek elvitték a pénzüket Lengyelországba, mert ott a használaton kívüli kastélyokat visszaadták a volt tulajdonosoknak, ugyanis így látják biztosítva a műemlék épületek megmentését. Ha valaki elgondolkodik ezen, könnyen kiszámíthatja:

— mekkora tőke jött volna az országba;

— mennyi munkaalkalom teremtődik már az építkezés alatt;

— a működő üdülőközpont Bogát minden lakosának adott volna munkát (megtermelhették volna a zöldséget, gyümölcsöt, elláthatták volna hússal stb.);

— megmentették volna a szép műemlék kastélyt, amely végső soron nemzeti kincs.

Sajnos erről a kormányzat hallani sem akart, mert a tulajdonjogot nem hajlandó visz- szaadni. Pedig biztos vagyok abban, hogy Bogát lakosai akkor nem lennének ilyen reménytelen helyzetben.

Csak ezt akartam megírni, mert a cikk olvasása után ismét feltámadt bennem az az érzés, amelynek szellemében minket neveltek: a tulajdonosnak kötelessége a hozzá tartozó birtokon hosszú távon törődni az emberekkel.

Fehér Jánosné

Balatonboglár

Kábítószer és alkolhol laboratórium

Miskolcon az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetben egy olyan amerikai műszert helyeztek üzembe, amely egy óra alatt képes kimutatni a vér kábítószer és alkohol tartalmát.

„Nem látom bizonytalannak az agrártermelés jövőjét,,

Beszélgetés dr. Széles Gyula dékánnal az egyetem 30. évfordulója alkalmából

(Folytatás az 1. oldalról)

A mai egyetem elődje az 1961. szeptember 1-jén alapított felsőfokú technikum volt. 1948-ban — egy át nem gondolt intézkedéssel — megszüntették az összes vidéki agrárakadémiát. Az XX. század második felében azonban reális elképzelés volt a mező- gazdasági termelést az apáról fiúra szálló hagyományokra alapozni. A lakosságot továbbra is el kellett látni hússal, tejjel, zöldséggel. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy az ország erőforrásai sorában első helyen áll a mező- gazdaság. Anglia után Európában nálunk a legnagyobb a mezőgazdasági termőterület aránya: az összterület 27 százaléka.

■A 60-as években óriási változások mentek végbe a biológiában, a genetikában, a számítástechnikában. Mindezek igényelték az agrárfelsőoktatás fejlesztését. Ennek része volt a kétéves felsőfokú technikum létrehozása Kaposváron. 1971-től a színvonalas oktató- és kutatómunka eredményeképpen az intézményt főiskolává fejlesztették állattenyésztési szakiránnyal, majd 1986 óta a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem állattenyésztési karaként működött tovább. 1988-ban alakult meg a Pannon Agrártudományi Egyetem Keszthely székhellyel, magában foglalva a keszthelyi georgikont, a mosonmagyaróvári növénytermesztési kart és a kaposvári állattenyésztési kart.

— Az intézmény megalapításában kiemelkedő szerepet játszott dr. Guba Sándor — mondta dr. Széles Gyula dékán. — Az alapítók között kell megemlíteni Pap Gábort és dr. Molnár Miklóst, aki 83 évesen ma is aktívan dolgozik. A szaktanácsadói szolgálat kifejlesztése dr. Böbék József nevéhez fűződik. Egyetemünk jelentős egyéniségei közé tartozik Anker Alfonz, aki Európában elsőként állított elő hibridsertést. Ma is ezen a genetikai bázison nyugszik a Ka-hyb sertés tenyésztése, dr. Walger János a központi laboratórium szervezésében, működésében szerzett érdemeket.

— Az eltelt 30 év oktatási, kutatási eredményei közül melyeket emelné ki?

— Ez idő alatt több mint háromezer állattenyésztési szakember végzett nálunk, akik az ország szellemi potenciáljának nem elhanyagolható részét képezik. Ma mintegy 100 oktató és kutató vesz részt egyetemünkön az agrárképzésben. Az alapításkor 150 hektáros tangazdaságunkat 2500 hektárra fejlesztettük. Már az alapítás évében volt igény a tudományos kutató munkára. Hiszen egy felsőoktatási intézmény akkor korszerű, ha vállalja azokat a gyakorlati feladatokat is, amelyek a termelés fejlesztéséhez kapcsolódnak. Évek óta tartottunk országos jelentőségű tudományos tanácskozásokat. Minden évben megrendeztük a kaposvári tudományos napok rendezvénysorozatát, amely mindig időszerű, jövőbe mutató feladatokat vállalt. Témái voltak többek között: a nagy teljesítményű populációk, hibridek elterjesztése, termelésbe állítása; a korszerű takarmányozási technológiák kialakítása; a háztáji- és kistermelés országos szintű felkarolása.

Kutatásaink pénzügyi forrásai voltak a vállalati, vállalkozói megrendelések, amelyekből kísérleti objektumokat, tantermeket, laboratóriumokat építettünk. Az oktatási és kutatási munkában az eszközeinkkel való racionális gazdálkodásra törekedtünk, s ebbe az emberi erőforrást is beleértem. Sikerült olyan pénzügyi feltételeket teremteni, amelyek eredményeképpen — főleg 1985-90 között — a működési költségek 55 százalékát magunk termeltük meg.

Világbanki pályázatot nyertünk el a computer tomográf eljárás feltételeinek megvalósítására, amely forradalmi változásokat hoz az állattenyésztésben és a genetikában. Ebben nemcsak európai intézmények, hanem az Egyesült Államok egyetemei is hajlandóságot mutatnak kutatási együttműködésre. Jelentősnek tartom, hogy a CT eljárás segítségével a humán orvosi egzakt diagnosztizációt is szolgáljuk.

— Milyen lényeges elemekre épül az egyetem oktatásfejlesztési programja ?

— Terveinkben figyelembe vettük az agrártermelésen belüli változásokat, főleg azt, hogy a mezőgazdasági termelésben a hangsúly az állati termék előállítására tevődik át. Ezért az egyetemi szintű állattenyésztési szakemberképzést tűztük ki célul. Tanulmányoztuk a Nyugat-európai egyetemek oktatási programjait, így Hollandiában a wage- ningeni, Dániában a koppenhágai egyetemét, amelyek egész Európa agrárszakember képzésében nagy feladatokat látnak el.

Idén beindítottuk az ötéves agrármérnöki képzést, amelynek lényeges elemei: a biológia és kémia magas színvonalú oktatása, a számítás- technika, a matematika és az informatika mérnöki szintű előtérbe helyezése, valamint a pénzügyi és marketing műveletek beépítése. Igen fontosnak tartjuk az idegen nyelvi képzés fejlesztését. Ennek a megvalósításához széles körű együttműködést alakítottunk ki Európa legfejlettebb egyetemeivel, és javítottuk a kutatás és oktatás tárgyi személyi feltételeit.

— Megyénkben a legtöbb diplomás munkanélküli az agrár képzettségűek közül kerül ki. A kistermelők körében is nagy a bizonytalanság. Hogy látja ön a mezőgazdaság jövőjét?

— A nagyüzemi mezőgazdasághoz igazodó képzést gyökeresen meg kell változtatni. Más gondolkodásmóddal rendelkező szakemberekre van szükség. Az oktatásban előtérbe kerül a vállalkozói szemlélet sokrétű megalapozása. Több hónapos gyakorlatra küldjük ki a hallgatókat Ausztriába, Németországba, Hollandiába, Angliába és Franciaországba, hogy ismerjék meg a vállalkozás minden fortélyát. Ezek az utak a nyelvtudás bővítését is szolgálják.

Az átalakuló agrárgazdaságban a hallgatók egy része vállalkozó lehet. Fontosnak tartom, hogy a Nyugat-európai tapasztalatok alapján minél előbb fogadják el nálunk is a diplomát fedezetként a vállalkozói hitelhez.

Az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozást nem kell félelemmel várni. A tudományos napokon az a célunk, hogy vázoljuk, milyen esélyekkel kapcsolódhatunk az európai agrártermeléshez. A rendezvény azt is szolgálja, hogy Nyugat-európai kutatók mondják el Magyarország kilátásait, ismertetve azokat a gazdasági rendeket, amelyek Görögország, Spanyolország és Portugália belépése alapján elemezhetők. Az eddig szokásos agrártermékekkel e rendkívül erőteljes piaci környezetben nem tudunk versenybe szállni, hanem csak különleges minőségű, magas feldolgozottságú, extra csomagolású termékekkel. Tudomásul kell venni, hogy mi nem lehetünk az EGK nyersanyagtermelői, hanem minőségi árut kell előállítanunk. Ki kell használni agrárökológiai potenciálunk értékeit: a kiváló termőtalajt, a magas napsütéses órák számát, valamint a magyar parasztember szorgalmát és az agrárértelmiség bölcsességet.

Nem látom indokoltnak, hogy az agrártermelésben dolgozók elkeseredjenek és bizonytalan jövő elé nézzenek. S. Pap Gitta