Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-22 / 274. szám

/ / x \ 1991. november 22., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Nyitás és minőség a szociálpolitikában Kaposváron 61 milliót fordítottak segélyezésre A mindennapi megélhe­tési nehézségek növekedé­sével arányosan nő a Ka­posvári Polgármesteri Hiva­tal népjóléti igazgatóságán az ügyfelek száma. Egyre többen kérnek szociális se­gélyt, ők pedig igyekeznek feltérképezni, kik szorulnak a város támogatására. Legutóbb a fűtési díjak drasztikus emelése okozott fejtörést az igazgatóság dol­gozóinak: miként osszák fel azt a 25 millió forintot, amelyet központi támogatásként ka­pott a hivatal a rászoruló, leg­kisebb jövedelműek megsegí­tésére. Erről nemrég tárgyalt a kaposvári önkormányzat. o Ottó Erzsébet, a népjóléti igazgatóság szociálpolitikai referense elmondta, hogy a 72 ezer lakosú Kaposváron 14 ezer nyugdíjaskorú él, ők okozzák a legtöbb fejtörést. Ez a legveszélyeztetettebb ré­teg, hiszen más jövedelmük nincs, emellett sokan a család­jukra sem számíthatnak. Az is előfordul, hogy szemérmes­ségből nem kérnek segélyt, inkább egyik napról a másikra tengetik életüket. Ottó Erzsé­bet véleménye szerint az lenne ideális, ha a mindenkori legalacsonyabb nyugdíj ké­pessé tenné az embereket önmaguk eltartásához. Ez leg­följebb egy-egy alkalommal, szorultabb helyzetben igé­nyelne társadalmi segítséget. © Ettől azonban még messze vagyunk. Ottó Erzsébet tájé­koztatása szerint Kaposvár­nak 64 millió forint a segélye­zési kerete az idén, ebből 61 millió ment el eddig a külön­féle rendkívüli és a rendszeres segélyekre. A megyeszékhe­lyen 9 ezer a rászorulók száma, továbbá ezer ember a különféle intézményekben kap ellátást. Főként a fiatalok és az idősek szorulnak támoga­tásra, de a munkanélküliség növekedése szintén nehezíti a helyzetet. Ottó Erzsébet azonban optimista: előbb- utóbb eljön az idő, hogy a „tűzoltómunka” helyett a mi­nőségi tevékenységre lesz le­hetőségük és egyre több tár­sadalmi réteg felé nyithatnak. A krízishelyzetbe került embe­reknek adhatnának alkalmi, de érdemi segítséget a ke­véssé hatékony segélyek he­lyett. A népjóléti igazgatóság másik jelentős feladata az in­tézményhálózat fenntartása. Az idősek klubjai, a házi szo­ciális gondozás, a fiatalok napközi otthona, a gondozási és a családsegítő központ, va­lamint a szociális otthon sze­rencsére jól szervezetten mű­ködik és a jelzések szerint eredményesen dolgozik. El akarják érni, hogy az intézmé­nyekben élő, illetve az idejük jelentős részét ott töltő embe­reknek a családias légkört megteremtsék. 0 Nagy eredmény az is, hogy megnyílt a hajléktalanok új átmeneti otthona Kaposváron, a tervek között pedig krízisho­tel is szerepel. A távoli jövő­ben nyugdíjasház létesítését is tervezik, s gondoskodnak a lakásukért odaköltözők egészségügyi és szociális el­látásáról. Egyelőre azonban még a nagycsaládosok és a kisnyugdíjasok adják a legna­gyobb feladatokat a népjóléti igazgatóságnak, hisízen ők ke­rültek leginkább kényszerpá­lyára. Varga Zsolt • • Ubü — avagy a terror izmusa A Csíkszeredái Figura Színpad vendégjátéka Lukáts Andor annak idején, amikor még futotta nyári szín­házra, mindent „kirendezett” Alfréd Jarry Übü királyából, amit csak lehet. AZ Übü-t vitte színre. S a Bezerédi Zoltán- Csákányi Eszter páros mind­emellett rendkívül hatásosan übülködtek. Emlékezetes él­ményem birtokában elfogultan közelítettem hát a Csiky Ger­gely Színház stúdiószínpada felé. Az imént méltatott előadás most Übü-jére akadt. A csík- szereda-gyergyószentmiklósi Figura Színpad prdukciója Bocsárdi László rendezésé­ben ugyan egy merőben más, ám szimpatikusán merész fel­dolgozásban közvetítette Jarry tizenöt évesen elkövetett telitalálatát, s csupaszította anyaszült meztelenre az em­berkét. Az Embert. Ahogy tet­szik. Ha van „nagy fa" az Übü ki­rály — egyáltalán bármely mű — színpadra állítása előtt, ak­kor az egyszerűség az. A mi­nimális kellékhasználat, a rém egyszerű díszletvilág és jel­mezek „berendezése” érte­lemszerűen a színészveze­tésre, az alakításokra, a ka­rakterekre teszik a hangsúlyt. Bocsárdi László Übü-je erre vállalkozott. S nem sikertele­nül, a társulat megfelelt a kihí­vásnak. S bár tamáskodva fo­gadtam a Miles Davis-i dzsesszben „megvilágosodva” színre lépő aktorokat, hamar meggyőződtem: nem elve­szett ötlet a mozgásszínházi elemekkel megtűzdelt adap­táció. Meggyőzött Makai András retkes-kócos Übü papája: a pókhas diktátor és az elvtelen zsarnok, a pipogya papucsférj a kezdeti nehézségek utáni működőképességében hiba már nem akadt. Szuper, mert szahar. Hasonlóképp hitelt ér­demlőn erősített meg a gyen­gébb nem életveszélyes Übü mamaságában Bocsárdi Gab­riella egyenletes játéka. A derű pillanataival ajándékozta meg a stúdióközönséget Csák Zsolt Paszomány kapitánya — itt-ott jelentős „állatságaiban” is —, Szakács László Vencel királya, a vérében túltengő hölgyhormonokkal, Szabó Ti­bor pajkos Paizsa és Árus Zsolt mamlasz Pillére. A Figura Színpad Übü kirá­lya dicséretes erényei mellett belement (kényszerült?) né­hány nem igazán szerencsés megoldásba. Gondolok itt a tárgyi feltételek híján színfalak mögé dugott jelenetekre, a néhol túlfutkozott, túljátszott, túlmozgott megoldásokra. Elő­fordul, hogy több a kevesebb. Mi több, jóval több. Ám mindez szépséghiba, egy lel­kes és tehetséges — nemrég még amatőr — társulat kinö­vése önnön magából. Ezt élték meg a Csiky Ger­gely Színház stúdió-nézőteré­nek telt házai. Balassa Tamás Szuperfilmek Kolumbuszról FILMJEGYZET Párhuzamos világtörténet Isten Bobbal ver Megjelent a Párhuzamos vi­lágtörténet diákoknak — a Cserépfalvi Könyvkiadó gon­dozásában. Á nagyméretű, leporellószerűen kihajtható könyv párhuzamos sorokban, különböző szempontok szerint tagolva mutatja be a világtör­Állítólag még ebben a hó­napban megtartják London­ban a Margaret Thatcher-ala- pítvány egyik alakuló ülését, ám sok megfigyelő nem veszi biztosra, hogy a volt brit kor­mányfő szabadpiaci eszméit világszerte - de főképp Ke­let-Európábán - hirdetni hiva­tott alapítvány egyhamar megkezdheti tényleges mű­ködését. Pedig a kelet-európai országok elméletileg még ösz­töndíjakat is várhatnának tőle szakemberek képzésére. Thatcher asszony változat­lanul igen népszerű Ameriká­ban, a Távol-Keleten és Ke­let-Európábán. A szovjet ma­gánvállalkozók szövetsége például a nyáron meghívta, elnököljön későbbi kongresz- szusukon, amelyen nemzet­közi vállalkozói szövetséget is ténelem legfontosabb esemé­nyeit. Az eredeti angol kiadást eddig öt más — német, spa­nyol, portugál, lengyel és ma­gyar — változat követte. A magyar variánst a szerkesztők kiegészítették hazánk törté­nelmével is. meg akarnak majd hirdetni, a volt KGST-országok vállalko­zóinak bevonásával. Erre az elnökségre is leginkább akkor kerülhetne sor, ha az alapít­vány addigra létrejönne. A hathatós működéshez le­galább 10 millió fontot kitevő pénzalap kellene, s Thatcher asszony keményen dolgozik ennek összegyűjtésén. A ha­talomvesztés sokkjából fel­épülve február óta négy föld­részen harminc várost járt be. Amerikában, Japánban, Szaúd-Arábiában, Hongkong­ban, Nyugat-Európában szinte minden előadásáért, tévé-, újság-, magazinnyilat­kozatáért kasszírozott, eddigi hírek szerint több mint egymil­lió fontnak megfelelő össze­get. Thatcher asszony irodája és ügynökei sohasem mond­Amerika fölfedezésének 500. évfordulója alkalmából szuperfilmet gyártanak. A „Cristobal Colon, el descubri- miento” (Kolumbusz Kristóf, a felfedező) című monumentá­lis film forgatását hétfőn kez­dik meg Máltán, majd a Ka­ribi-szigeteken és Spanyolor­szágban folytatják. A filmet John Glen rendezi, a főszere­ják meg a honoráriumok ösz- szegét senkinek, de London­ban mégis köztudott, hogy egy óra thatcherizmus 30 és 50 ezer fontjába kerül a megren­delőnek. Persze voltak költségek is: a számos szovjetunióbeli megjelenésért, vagy az októ­berben lengyel földön adott nyilatkozatokért nyilván nem fizetett senki, habár a szep­temberi pekingi látogatás költ­ségeit hongkongi üzletembe­rek állták. Ám Margaret Thatcher ha­marosan megjelenő emlékira­tainak jogdíja valószínűleg újabb 2,5-3 millió fonttal gaz­dagítja az alapítványt - ha megszületik. Mi lehet még az akadály, ha egyszer Nyugaton ilyen jól fi­zetnek Thatcher asszony tá­pét Matt Dillon játssza. Marion Brando a főinkvizítort, Tor- quemadát alakítja. December elején a spa­nyolországi Caceresben meg­kezdik egy másik Kolum- busz-film forgatását is. Ennek a főszerepét Gérard Depar- dieu, a neves francia színész alakítja. Az angol Ridley Scott rendezi. nácsaiért? Az, hogy az alapít­ványnak jótékonysági egyesü­let-státust kellene szereznie, különben pénze jórészét el­emészti az adóhivatal. A jóté­konysági intézményeket elle­nőrző brit állami bizottság azonban egyelőre nincs meg­győződve az alapítvány jóté­kony céljáról - túl erősnek ta­lálja politikai profilját. A probléma áthidalására azt tervezik, hogy a bevételeket egy másik alapítványon kel­lene átcsorgatni, s ez utóbbi­nak az Egyesült Államokban szereznének jótékonysági stá­tust. A másik szerveződő ala­pítványnak persze van brit ál-társasága. Az amerikai ala­pítvány brit lerakata próbál most megalakulni november végén. M. Gy. Alvin Sargent forgatókönyv­író. Oscar-díjas. Kétszer is elnyerte eme remek filmes el­ismerést a Júlia és a Közön­séges emberek című produk­ciókért. Laura Ziskin agyában szintúgy filmtörténetek szület­nek rendre, emellett nagy si­kerű alkotások producereként tevékenykedik. Frank Oz ren­dező, Miss Röfi, Topi Mackó, valamint Yoda mester kreá­tora, Tom Schulman a Holt költők társasaga filmkönyvéért tudhat magáénak Oscart. Mi­chael Ballhaust a Nagymenők operatőri munkájáért díjazták a Los Angeles-i filmkritikusok, Leslie Dilley polcán két lát­ványtervért kapott Oscar dísz­ük... Mindezek után érthetetlen számomra, hogy ennyi nagy­szerű szakember miért készít filmet történet nélkül. Isten nem ver Bobbal — ez a szóban forgó film címe. Főbb szerepeit olyan méltán világhírű filmszínészek alakít­ják, mint Bill Murray (Bob Wi- ley) és Richard Dreyfuss (dr. Leo Marvin) szerepében. Bob teljesen hülye. Ez tény­állás. Persze vígjátékra ül­tünk be, úgyhogy annak rendje és módja szerint röhög­jük ki minden egyes megmoz­dulását. Nem mondom, hogy nem esik jól — feledtet, és kikap­csol. Bill Murray nagy komi­kus, újfent meggyőződünk róla; az egyszerű helyzetek­ben tökéletesen működnek az általa megjelenített Bob fóbiái. Van belőlük bőségesen. Hol a liftbe szállás viseli meg — az utasokkal egyetemben —, hol egyszerre káromkodási roham lesz úrrá gyenge idegzetén. Nincs mese, irány a pszichiá­ter. Dr. Leo Marvin a szeren­csétlen áldozat, aki az első „Baby steps” (Jár a baba) te­rápia után rögvest nekidurálja magát a várva várt, gondtalan vakációnak. A Baby steps nem más, mint saját könyvé­nek címe, amellyel Wiley pró­bálkozik az élet alapvető is­mereteinek elsajátítására. Ennek köszönhető, hogy órá­kon belül kedvenc pszichiá­tere nyaralásának kellős kö­zepén találja magát. Innét a film fabatkát sem ér. Ha ugyanis a néző a sztori harmincadik percében végte­len pontossággal képes előre­látni, hogy a pszichiáter las­sacskán kiborul, megfontolt­sága, kiegyensúlyozottsága feledésbe vész, és a páciens mások apró-cseprő lelki zűrje­inek orvoslásával felépül... mindezért kár az időt fecsé­relni. S ha még ennek fejében marad időm sajnálni a go­noszkodó dokit, az maga a vég. B. T. A Thatcher-alapítvány sorsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom